Vasas, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

1978. DECEMBER Egy százalékból A szakszervezet XXVII. kongresszusa többek között a mu­nka­verse­ny továbbfejlesz­tésére, a minőség javítására irányította a figyelmet. Az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozói számára is fontos ez, hi­szen az általuk gyártott évi több mint egymillió tonna hen­gereltáru 110 hazai vállalathoz, 40 szocialista és tőkés országba jut el, s a feldolgozás során döntő jelentőségű e termékek minősége.­­ Ezért szervezettebb munká­ra, korszerűbb technológiák, üzem és munkaszervezés al­kalmazására törekszik a vál­lalat. Nélkülözhetetlen szere­pet tulajdonítanak ebben a DH munkarendszernek. Papp Im­re, a vállalati szakszervezeti bizottság termelési felelőse, a vállalati DH elnökség tagja erről így nyilatkozott: " Vállalatunknál a DH munkarendszer alkalmazásá­­sának már hagyományai van­nak, hiszen a hetvenes évek elején — az elsőként a KGM vállalatok között — kezdtük bevezetni. Nos ezekre a hagyo­mányokra építve próbáljuk a DH munkarendszert minél szé­lesebb körben elterjeszteni és hatékonyságát emelni. Felkerestem Kurta Lászlót, a vállalat Minőségi Ellenőrzési Főosztályának vezetőjét, a DH elnökség titkárát, aki az eltelt évekről a következőket mon­dotta : — Vállalatunk 1972-ben fi­gyelt fel a DH alkalmazásának szükségességére. Akkor hozták létre a DH elnökséget, team­eket alakítottak a gyárrészle­gekben. Ezek a munkacsopor­tok hibafelméréseket végeztek, a feltárt hibákat összesítették, és ezek megszüntetésére irá­nyították a figyelmet. Később a gyárrészlegek a tapasztalato­kat felhasználva éves DH in­tézkedési terveket készítettek, így rangsorolták a feladatokat. A megtett intézkedések ered­ményességét a vállalatvezetés először 1977-ben mérte fel, a kiemelkedő kollektívák 1976. évi munkájuk elismeréseként közel 100 ezer forint jutalmat kaptak. A DH titkár ismertetéséből kiderült, hogy a vállalatveze­tés az 1977. esztendőt a minő­ség évének nyilvánította és az előbbrelépés egyik feltételéül a DH munkarendszer társadal­masítását, szervezeti megerősí­tését jelölte meg. Az éves DH intézkedések maradéktalan megvalósítására történő moz­gósítás és a DH társadalmasí­tásának szerencsés összekap­csolása szoc. brigádokat, tech­nikusokat, mérnököket egy­aránt bekapcsol a munkába. Balázs Miklós, a MEF operatív részlegének vezetője hibajelző lapokat szerkesztett, hogy a szocialista brigádok tagjai a területükön észlelt hibákat és azok megszüntetésére tett ja­vaslataikat ezen jelezzék az illetékeseknek. A hibajelzések­re az illetékes vezető írja rá a hiba elhárítására tett intézke­e­déseket és arról értesíti a fel­táró dolgozót. A gyárrészlegek DH felelősei a­­hibajelzéseket havonta áttekintik és azokról jelentést tesznek a DH titkár­ságnak. Így hó végén összesí­tésben is mérhető a szocialista brigádok DH tevékenysége. A hibajelzéseknek ezt a módját kísérletképpen egy év­vel ezelőtt a minőségellenőrző főosztályon vezették be. A DH elnökség értékelő jelentéséből erről a következő olvasható: „A kísérletképpen bevezetett új hibafeltáró módszer ered­ményesen járult hozzá a cél­kitűzések teljesítéséhez, a ter­mékek minőségének javításá­hoz. A szocialista brigádok tag­jai hamar felismerték, hogy hibának nemcsak a termelés közben előforduló, a termékek minőségét közvetlen rontó hi­bákat kell érteni, hanem a ve­zetés, a gazdálkodás egész te­rületén előforduló hibákat, a nem megfelelő műszaki-szer­vezési intézkedéseket is.” A 3 hónapos kísérleti alkal­mazás során több, mint 300 hi­ba feltárására és azok meg­szüntetésére került sor. A vál­lalatvezetés megállapította, hogy a DH munkarendszer fej­lesztésében hatékony módszer­nek bizonyult a hibajelző la­pok alkalmazása. Ennek ked­vező hatása a vállalati ered­ményekben is jelentkezett, hi­szen a vállalati selejt az 1976-os évihez viszonyítva 1977-ben 2,72%-ra csökkent. Ugyanak­kor a hengerelt acéltermékek minőségét kifogásoló reklamá­ciók — a minőségi követelmé­nyek növekedése ellenére — 0,12-ről 0,11 százalékra mér­séklődtek. A vállalati selejt több mint 1 százalékos csök­kentése mintegy 50 millió fo­rint értékű többlettermelést eredményezett. Az eredmények láttán a vál­lalatvezetés intézkedett, hogy a hibajelző lapok használatát 1978-ban fokozatosan minden gyárrészlegnél vezessék be. Ugyanakkor az éves DH intéz­kedési tervbe 180 feladatot je­löltek meg. A DH titkárság a közelmúltban értékelte az I— III. negyedéves munkát. Meg­állapította, hogy az acélmű, a durvahengermű, a finomhen­germű és a Minőségi Ellenőr­zési Főosztály után a Rúd­­dróthengermű, a közlekedési és az energiaszolgáltató gyár­részleg szocialista brigádjai is alkalmazzák az új hibafeltáró módszereket. Ez év első kilenc hónapjában 218 hibaforrást észleltek és ebből 215 hibafor­rást meg is szüntettek. A hiba­források természetüket tekint­ve az alábbiak voltak: terme­lést gátló 61, minőséget rontó 95, veszteséget okozó 59. A kongresszusi határozat megvalósításának jegyében a vállalat vezetése a jövőben is nagy figyelmet fordít a termé­kek, különös tekintettel az ex­portra gyártott hengereltáruk minőségének további javításá­ra és az energiatakarékosság­ra. A tervek sikeres megvaló­sítása érdekében ezután is szá­mít a DH munkarendszerben tevékenykedő szocialista kol­lektívák támogatására. Németh Gyula ötvenmillió Aki ismeri a jó szó erejét Délutánonként a szakszerve­zeti bizottságon van Németh Istvánné munkahelye. Itt fo­gadja a vállalati szakszerveze­ti bizottság harmincöt , alap­szervezetének TT-seit. No meg azokat is, akik valóban, vagy csak első fölbuzdulásukban úgy gondolják, hogy csak tőle várhatják a segítséget. Az üdülési felelős sosem irigyelt munkáját végzi ilyenkor, va­lami elfogyhatatlan adag — talán természettől kapott — türelemmel. De csöng a telefon délelőtt is, és keresik Rózsikát. Mindig Rózsikát keresik, s amikor az újságíró a gyárban Némethnét, vagy Németh Rózsát kereste, először mindenki csodálkozott, majd a leghatározottabban ki­javították: Rózsikát. Hiába, úgy látszik, ezt illik tudni a BHG-ban. Az ő munkáját nem lehet úgy meghatározni, hogy ki­osztja a beutalókat. Inkább gondozza ezeket, s egyengeti az emberekhez vezető útjukat. Szóló beutalókat cserél nász­utasoknak házaspárira, telefo­nál, levelezik üdülők gondno­kaival, körültekintően gon­doskodik az éves munka után megpihenők nyugalmáról. Sze­reti az embereket. Nehéz kikutatni, de talán az is szerepet játszik ebben, hogy özvegy édesanyja egyedül ne­velte, s a nehéz körülmények között szívta magába a jó szó szeretetek Tanítónőnek készült, s har­minchat esztendővel ezelőtt, amikor belépett a gyár kapu­ján, s afféle nyári, szünidei munkát keresett, még nem gondolta, hogy itt is fog ragad­ni 17 éves korától a nyugdí­jig. A nyugdíj ugyan még odébb van, de Rózsika termé­szetesen itt fogja kivárni. Azt hiszem itt épp úgy otthon érzi magát, mint otthon, ahol 80 éves, jó kedélyű édesanyja várja. Gyakran meglátogatja asszony­ lánya, aki egy gyer­mekkórház fiatal orvosa. Gazdasági és szakszervezeti munkája mindig összefonódott az elmúlt harminchárom esz­tendőben. Felszabadulástól szakszervezeti bizalmi volt, 1950-től alapszervezeti TT-fe­lelős, 1969-től vállalati üdülési felelős. Műhelyadminisztrátorból lett a budapesti gyár tervcsoport vezetője, s a közbeeső úton el­végezte a közgazdasági tech­nikumot, tervtanfolyamokat, marxista középiskolát. Mint párttag, a szemináriumokat is rendszeresen látogatja. Nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám ember, aki azt vallja, hogy az emberek ügyeinek, sorsának intézésében legfon­tosabb a türelem és a szeretet. Mikor ezeket a sorokat gépe­lem irodájában, éppen telefo­nál, s tudatja egy érdeklődő­vel: igen, ott lesz a nyugdíjas találkozón, ő lesz az öltöző­őr ... Kétszeres kiváló dolgozó, a gépipar kiváló dolgozója, a Szakszervezeti munkáért ezüst fokozat kitüntetettje. November hetedike alkalmá­ból, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 61. évforduló­ján megkapta a Munka Ér­demrend bronz fokozatát. A gyár dolgozóinak gratulációi mellé mi is csatlakozunk, to­vábbi erőt, egészséget és jó­kedélyt kívánva Németh Ist­­vánnénak, akit egy egész vál­lalat csak keresztnevén ismer. Cs. L. - . diagnosztikai táska Elkészült a hordozható orvos tagja és a vérnyomás, a pul­si táskadiagnoszti­kai elektro­­zásszám, a hőmérséklet meré­­nikus műszercsalád új tagija- séré, fülészeti és tüdőfun­kció­­inak nullszériája a Medicor vizsgálatra, a szív és az agy miskolci gyárában. Ez a diag­ működésének vizsgálatára am­­nesztikai táskacsalád ötödik kalmas.­ ­ Korszerű televízió Befejeződött a VIDEOTON sárbogárdi gyáregységében a rekonstrukció. Az üzemben a modulrendszerű televízió sze­relvényeinek gyártására tértek át Új szerelőszalagot, hullám­­forrasztó automatát helyeztek üzembe és összesen tízmillió forint értékű géppel, műszer­rel szerelték fel a gyártósoro­kat VASAS Herczeg Károly főtitkár hozzászólása Az egységért és a szolidaritásért (Folytatás az 1. oldalról.) szolidaritási határozat, amely elítéli a terrort, s követeli a törvényesség visszaállítását. A konferencia felhívást fogal­mazott meg Rosario Pietroroja — a szövetség alelnöke — és a vele együtt bebörtönzött uru­­guay-i hazafiak, szakszerveze­ti vezetők szabadságáért. A magyar vasasszakszerve­zet héttagú küldöttségét Her­czeg Károly, szakszervezetünk főtitkára vezette. A konferen­cia munkájához az előkészítés során aktívan hozzájárultak a magyar vasasok képviselői. Az Iroda és az Adminisztratív Bi­zottság ülésén véleményekkel és javaslatokkal segítették a munkát, részt vettek a határo­zatszövegező bizottság munká­jában is. A kapcsolatok erő­sítését és szélesítését szolgál­ták azok a megbeszélések, amelyeket a konferencia szü­netében számos delegációval folytattak. A magyar küldött­ség vezetőjét felkeresték a ja­pán, a francia, a columbiai, a báli delegációk. A konferencia eredményes munkáját bizonyítja, hogy egységesen foglalt állást a ka­pitalizmus válsága, a dolgozók kizsákmányolása elleni harc­ban. Olyan alapdokumentumo­kat fogadtak el a résztvevők, amely nemzeti, regionális, nemzetközi vonatkozásban is egységesen határozza meg a nemzetközi szövetség és a szakszervezetek feladatait, le­hetőséget biztosítva arra, hogy különböző körülmények között élők és harcolók nemzeti sajá­tosságaiknak megfelelően ala­kítsák további feladataikat. A nemzetközi szövetség a moz­galomban felmerülő problé­mák véleményezésében és azok megoldásában fenntartot­ta osztályálláspontját, minden esetben a munkások érdekeit figyelembe véve. Küldöttségünk nagy figye­lemmel tanulmányozta az alap­dokumentum-tervezetet, ér­deklődéssel figyeltük a főtit­kári beszámolót és az eddig elhangzott felszólalásokat. ★ Elöljáróban szeretnénk hangsúlyozni, hogy a főbb megállapításokkal és a java­solt feladatokkal egyetértünk, mondta Herczeg Károly főtit­kár, majd így folytatta: Tesszük ezt azért, mert kife­jezi és magáévá teszi a szak­­szervezeteknek azon törekvé­sét, hogy tegyünk meg min­dent a világ dolgozóinak egy­ségéért és szolidaritásáért. Munkára és harcra mozgósít egy olyan világért, ahol bé­kében és a népek független­ségében felvirágzik a jólét, a szabadságjogok, a gazdasági és társadalmi haladás. Tesszük ezt azért, mert szövetségünk munkájának eddigi tapasztala­taira épül és megfelel a IX. Szakszervezeti Világkong­resszus által elfogadott doku­mentumok szellemének. A nemzetközi szakszerveze­ti mozgalomban egyre inkább a kölcsönös megbecsülés vált­ja fel a bizalmatlanság és el­lenségeskedés légkörét. Mutat­ják ezt szövetségünk kezde­ményezéseinek eredményei is, amelyek a vasipari dolgozók közös érdekeinek képviseletét szolgálják. Szövetségünk négyéves mun­káját , értékesnek és eredmé­nyesnek tartjuk. Növekedett szerepe, befolyása, mert a köl­csönös bizalom alapján és megfelelő differenciáltsággal törekedett részt venni a mun­kában és segíteni a különböző nemzeti szakszervezetek har­cait. Erőfeszítéseket tett a munkásegységért, az interna­cionalizmus alapján álló mun­kásszolidaritás erősítéséért, a szakszervezeti jogok védelmé­ért és kiterjesztéséért. Nem utolsósorban pedig a világbé­ke fenntartásáért. A tapasztalatok igazolták, hogy csak azok a kezdemé­nyezések vezettek és vezetnek sikerre, amelyek még jobban képesek a vasipari munká­sok érdekeit szolgálni és ma­ximálisan figyelembe veszik,a világban kialakult helyzetet, figyelembe veszik a realitáso­kat. A világ nemzetközi porond­ján bonyolult küzdelem folyik a haladó és reakciós erők között. A beszámoló is bizo­nyítja, hogy ebben a küzde­lemben az imperializmus el­len harcoló erők tovább növe­kedtek és erősödött a békés egymás mellett élés politiká­ja. Egyetértünk azokkal a megállapításokkal, amelyek a kapitalizmus válságának erő­södését, a burzsoázia és a proletariátus közötti ellenté­tek éleződését jellemzik. Ezek alapjaiban érintik a dolgozók életét, jogait és létbiztonságát. Jól ismerjük azokat a ha­zug, képmutató, gazdaságpoli­tikát hirdető megnyilvánulá­sokat, amelyeket a transzna­cionális társaságok a minél nagyobb haszon érdekében tesznek. A ködösítésre a vá­laszt a mai élet valósága adja meg. A valóság pedig azt mu­tatja, hogy a burzsoázia ma is csak a dolgozók rovására ke­resi a válságból kivezető utat. Világosan látjuk azt is, hogy ezek a tények egyre nagyobb súllyal nehezednek a tőkés és fejlődő országok vasipari dol­gozóira is. A jelenlegi körülmények azt is egyértelműen megmutatják, hogy a közeli években a vál­ság enyhülésére nem lehet számítani. Éppen ezért nem nehéz arra sem következtetni, hogy a válság a vasipari dol­gozókat a jövőben még sú­lyosabb helyzetbe sodorja. To­vább növeli a munkanélküli­séget, csökkenti a megélhetési lehetőségeket. A vasipari dolgozók tehát joggal várják el a szakszer­vezetektől, hogy többet és ha­tékonyabban lépjenek fel a felhalmozódott gondok és ne­hézségek megoldásáért, a kialakult körülmények vál­toztatásáért. A dolgozók érde­kei azonosak az egész vilá­gon. Nekünk pedig a legfőbb kötelességünk ezt képviselni, őszintén szolgálni a bonyolult és nehéz körülmények között is. A tőkés világ általános vál­ságával szemben — bár an­nak negatív hatásától nem teljesen mentesen — Magyar­­ország gazdasága az elmúlt években a tervekben meghatá­rozottaknak megfelelően fej­lődött. A feszítő gondok közepette is a magyar dolgozók életkö­rülményeit a teljes foglalkoz­tatottság mellett, az életszín­vonal növekedése, a szociális juttatások rendszeres fejlesz­tése, a munkakörülmények fo­lyamatos javítása jellemezte. Az eredményeknek fontos fel­tétele volt, hogy a népgazda­ság, az ipar termelése, a nem­zeti jövedelem dinamikusan növekedjen. A vasipar ágaza­tai e követelményeknek meg­feleltek. Szeretném azt azonban el­mondani, hogy a szocialista gazdaság, termelés és életszín­vonal fejlesztésében nekünk is meg­vannak a sajátos gond­jaink. Ezek azonban fejlődé­sünk és munka közben elkö­vetett hibáink következmé­nyei. Az eltelt évtizedek so­rán még nem oldottuk — és nem is oldhattuk meg — a szocialista társadalom felépí­tésének minden feladatát. Sokrétű és fontos munkát végzünk. Nem mondhatjuk, hogy tökéletesen, zökkenők és hibák nélkül tudunk minden­nek eleget tenni. A szocializ­­­mus fája nálunk Magyaror­szágon több, mint három év­tizede el van ültetve, már te­rem is a fa. Nem is rossz, hanem igenis jóízű, jó zama­­tú gyümölcsöt. De a gazda­gabb és még jobb termésért, — mint a gyümölcsfát is — ápolni, gondozni, időnként, — ha szükséges — metszeni kell. Gondjaink azért nem lehetnek és nem is azonosak a tőkés országokban jelentkező gon­dokkal. Ott kapacitás kihasz­nálatlanság, munkanélküliség,­­ nálunk kapacitáshiány és munkaerőhiány van és ez sür­gető, megoldásra váró feladat. Úgy gondoljuk, hogy e két példa alkalmas arra, hogy bi­zonyítsák a burzsoá sajtó ha­zugságait a válság világmé­retű megállapításaira. A gondok és hibák felszá­molásának megvannak az eszközei és lehetőségei. Mi szakszervezetek tudatosan ke­restük és keressük azokat a lehetőségeket, formákat, ame­lyek sikeresen viszik előre az osztály ügyét. Arra az egyér­telmű következtetésre jutot­tunk, hogy csak a tagságunk­kal együtt, amely a dolgozók 95 százalékát teszi ki, őket bevonva a vezetésbe lehet előbbre jutni. Ezért az elmúlt években állami és szakszer­vezeti döntések születtek a dolgozók beleszólási jogának kiszélesítésére. Ennek gyakor­­lati tapasztalatai igen kedve­zőek. Szakszervezeti jogaink biz­tosítottak. A termelés és el­osztás legfontosabb területein a gazdasági vezetés munkájá­nak, magatartásának megíté­lésében, megalapozottabbá vált a szakszervezeti bizal­miak, az üzemi szakszerveze­ti szervek joggyakorlása." Részt veszünk minden döntés előkészítésében és meghozata­lában, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Sőt megjelölt kérdésekben döntési jogaink vannak. A több, mint 100 éves ma­gyar vasmunkások szervezete mindig hű volt osztálytestvé­reihez, szolidáris volt harcuk­ban. Ma is a nemzetközi együttműködésünknél, amikor kapcsolatot alakítunk ki és tartunk fenn szövetségünk tagjai és más központokhoz tar­tozó és független szakszerve­zetekkel, nem azt tartjuk el­sődlegesnek, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, összeköt bennünket a béke, a szabadság szeretete, a háború, az elnyomás gyűlö­lete és nem utolsósorban a munkásemberek ügyének őszinte szolgálata, összeköt bennünket az imperializmus gyűlölete. Mi mindig annak megis­merésére törekszünk, hogy a testvér­szervezetek hogyan harcolnak a dolgozók napi és távlati érdekeiért. Meg akar­juk ismerni mások munkájá­nak tapasztalatait, hogy esel is javítani tudjuk saját tevé­kenységünket. Ezeknek a kér­déseknek nagy jelentőséget kell, hogy tulajdonítsunk, mert az imperializmus erői szüntelenül azon munkálkod­nak, hogy éket verjenek a dolgozók közé, hogy meg­bontsák és lejárassák a mun­kásmozgalom egységét, szoli­daritását. Nagy figyelemmel, mélységes szolidaritással kí­sértük és kísérjük a vietnami nép, a chilei dolgozók és más országok munkásosztályának küzdelmét. Erőnkhöz, tehetsé­günkhöz képest mindig készek voltunk és vagyunk segíteni őket. Örömmel látjuk sikerein­­­ket, mert vitathatatlan tények bizonyítják, hogy a munkás­­osztály politikája, szilárd aka­rata, bátor harca az egyetlen előbbrevivő erő a társadalmi haladásban. Végezetül azokkal a javasla­tokkal kívánok foglalkozni, amelyek a szövetség munká­jának továbbfejlesztésére irá­nyulnak. Úgy ítéljük meg, hogy azok jók. Átgondoltak, a reális helyzetből kiindulva, távlatokat nyitnak meg nem­zetközi szövetségünk munkája előtt, nyitottabbá teszik szer­vezetünket. Ez egyet jelent az­zal is, hogy megválaszá­­suk nyomán nagyobb lehetőség nyílik a világ vasipari dolgo­zói érdekeinek egységesebb képviseletére. Lehetővé teszi a szövetség tevékenységének fej­lődését mind regionális, mind szakmai vonatkozásban. Egyetértünk az ágazati bi­zottságok létrehozásával, a transznacionális társaságok­kal szembeni tevékenys­ég erősítésével, a regionális és nemzetközi szervezetek, fóru­mok munkájában történő fo­kozottabb fellépéssel, együtt­működéssel. Ezt az utat kell járnunk, ha előbbre akarunk jutni és érdemibbé tenni szö­vetségünk munkáját. Mi pedig érdemibbé és tartalmasabbá akarjuk tenni közös munkán­kat. A magunk részéről az a­rp­­dokumentummal egyetértünk, azt elfogadásra ajánljuk, de javasoljuk, hogy egészítsük ki az alapdokumentumot a IX. SZDSZ kongresszus által el­fogadott „szakszervezeti jogok egyetemes deklarációjából” eredő feladatainkkal. 3

Next