Vas Népe, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
2 Hruscsov elvtárs sajtóértekezlete Dzsakartában Dzsakarta (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn sajtóértekezletet tartott Dzsakartában. Kijelentette, hogy látogatása során fontos, őszinte és igen hasznos beszélgetéseket folytatott az Indonéz Köztársaság elnökével és más, államférfiakkal. Tárgyalásai felölelték a nemzetközi, problémák széles körét, továbbá azt a kérdést, hogyan fejleszthetik tovább a Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatait és együttműködését. A szovjet kormányfő nagy megelégedéssel nyilatkozott a tárgyalásokról és látogatásának eredményeiről. Megállapította, hogy a szovjet—indonéz közös nyilatkozat a két ország gazdasági ■ és kulturális együttműködéséről, valamint kulturális kapcsolatainak fejlesztéséről aláírt egyezmények olyan dokumentumok, amelyeket a kölcsönös megértés szelleme hat át és amelyek tly lehetőségeket nyitnak a Szovjetunió és Indonézia együttműködésére, a békés együttélés elvei, a népek közötti béke és barátság megszilárdítása alapján. Véleményünk szerint a dokumentumok igen fontosak, mert előbbre viszik a népeknek a hidegháború megszüntetéséért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcát — hangoztatta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, hogy az európai gyarmatosítók tűzzelvassal kényszerítették rá Ázsiára „civilizációjukat”, és századokon át akadályozták a leigázott népek fejlődését — Ámde a gyarmatosító rendszer végéhez közeledik — folytatta. — Napjainkban a keleti országok, amelyekben a Föld lakosságának nagy része él, tekintélyes helyet foglalnak el az emberiség ügyeiben, a világproblémák megoldásában, a világ sorsának eldöntésében. A jövőben a keleti népek szerepe állandóan fokozódni fog. E népek annál sikeresebben tölthetik be ezt a szerepet, minél gyorsabban szerzik meg a teljes politikai és gazdasági függetlenséget, rakják le országuk gyors gazdasági és kulturális fellendülésének alapját. * A Szovjetuniónak a keleti országokkal kapcsolatos külpolitikájáról szólva Hruscsov kijelentette: — Célunk a legszélesebb együttműködés. Önzetlen gazdasági segítséget nyújtunk ezeknek az országoknak. A gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, amelyet, a Szovjetunió az ázsiai országokkal megteremt, elősegíti, hogy normális kapcsolatok alakuljanak ki az államok között és megszilárduljon a béke. Nemzetközi téren ez a Szovjetunió fő célja. Más célja nincs és nem is volt. A Szovjetunió gazdasági és technikai segélyprogramja egyre nagyobb elismerésre talál — folytatta Hruscsov. — Országunk e téren egyre nagyobb lehetőségekkel rendelkezik. A szovjet kormányfő példaként említette a nagy ipari vállalatok építésében Indonéziának nyújtandó szovjet segítséget, továbbá az Indiában szovjet segítséggel épülő nagy ipari vállalatokat. Kijelentette, hogy a Szovjetunió más országoknak is nyújt ugyanilyen baráti segítséget. — Őszintén segíteni akarjuk a gazdasági fejlődésben elmaradott országokat — folytatta. — Meg akarjuk szüntetni a gyarmatosító rendszer súlyos örökségét, meg akarjuk teremteni a szóban forgó országok gyors gazdasági és kulturális felemelkedésének feltételeit. A Szovjetunió kedvezményes feltételekkel nyújtott hiteleinek az a célja, hogy a szóban forgó országok rendelkezésére bocsássa az eszközöket gazdaságuk elsőrendű jelentőségű, kulcsfontosságú objektumainak megteremtéséhez. Hruscsov ezután korunk legfontosabb problémájáról , a hosszú és tartós béke biztosításáról, a fegyver nélküli, feszültség nélküli béke megteremtéséről, egy háborúk nélküli világ létrehozásáról szólva kijelentette, hogy e kérdés megoldásának kulcsa: az általános és teljes leszerelési program megvalósítása. Rámutatott, hogy 1959. enyhülést hozott a nemzetközi helyzetben, majd befejezésül kijelentette: 1960. jó előjelekkel kezdődik. Kitűztük a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját. Mint a tapasztalat bizonyítja, sok függ a vezető államfárfiak személyes találkozóitól, kapcsolataitól.. A Szovjetunió szívesen vesz részt az ilyen találkozókon és tart ilyen kapcsolatokat, mert célja világos: el akarja érni, hogy hosszú és tartós béke legyen a földön, megszűnjék egy új háború kitörésének veszélye. A szovjet kormányfő végül válaszolt a tudósítók kérdéseire. (MTI) „Valaki hazudik“ A nyugatnémet—spanyol katonai együttműködés visszhangja Az AP hírmagyarázója írja: A nyugati szövetségeseknek talán az, a probléma okozza a legtöbb gondot, hogyan lehetne tartós kapcsolatot létesíteni Nyugat- Németországgal, amelyet a világközvélemény tekintélyes része a hitleri birodalom örökösének tekint. Az Adenauer-kormány és NATO-szövetségesei szeretnék felvirágoztatni ezt a kapcsolatot, de ez az ínyeket a sok évi próbálkozás ellenére mindeddig kudarcot vallott. A spanyol támaszpontok múlt héten előtérbe került kérdése csak tovább bonyolítja a helyzetet. Az egész ügy elkerülhetetlen végkövetkeztetéseit így lehetne levonni: a Világ mély bizalmatlansággal szemléli a németeket, a bonni kormány azonban egyszerűen nem érti ezt a bizalmatlanságot, s igen gyakran úgy viselkedik, mintha ez a bizalmatlanság nem is létezne. A nyugatnémet tekintély pedig a legutóbbi két hónap alatt megdöbbentő módon csökkent. Az antiszemita kilengések már önmagukban is eléggé ártottak a bonni köztársaságnak és a spanyol támaszpontok ügye csupán betetőzte ezt a folyamatot. Nyugati hivatalos körök általában elismerik, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminiszternek szüksége van a támaszpontokra, de tudják azt is, amit Strauss nem tud, nevezetesen, hogy Nyugat-Németország, jóllehet a NATO tagja, soha nem lehet olyan egyenrangú partner, mint például az Egyesült Államok, amelynek szintén vannak légitámaszpontjai Spanyolországban. Strausst úgy látszik egyáltalában nem érdekelték a kérdés politikai következményei. Csupán azt tartotta szem előtt, hogy Nyugat-Németország a NATO tagja, „szövetséges” és nem ellenség. A hiba, amelyet elkövetett, egyáltalában nem szokatlan a németek részéről. Még maga Adenauer kancellár sem ismeri fel eléggé azt a Németországgal szemben megnyilvánuló mély gyűlöletet, amelynek eredetét a náci korszakban kell keresnünk. Hoszszú idő szükséges ahhoz, hogymegszűnjön ez a gyűlölet. Az angol sajtót is élénken foglalkoztatja az a bejelentés, hogy Nyugat-Németország katonai támaszpontokat szándékozik felállítani Spanyolországban..A lapok a kérdéssel kapcsolatban ismét felvetik a NATO felülvizsgálásának kérdését és megállapítják, hogy újabb nézeteltérések vannak az Északatlanti Szövetségen belül. A cikkírók áttekintik Bonn, Párizs, Washington és London egymásnak ellentmondó nyilatkozatait és levonják a következtetést. „Valamelyik hazudik” Sahvyn Lloyd angol külügyminiszter Hétfőn az alsóházban valószínűleg nyilatkozik a kérdésről A Daily Herald hangsúlyozza: „sem akarunk diplomáciai kibúvókat. Hatoljunk a dolgok mélyére, derítsük ki, ki hazudik. A kormánynak világosan ki kell jelentenie, hogy ellenez minden kapcsolatot Francával". VASNEP . 1990. március 1. Kedd Glezosz levele a jóakaratú emberekhez Az Avgi vasárnapi számában közli azt a levelet, amelyet Manolisz Glezosz intézett a világ jóakaratú embereihez. Glezoszt március 12-én állítják a fellebbviteli bíróság elé. A görög nép nemzeti hőse levelében megállapítja, hogy még fanatikus ellenfelei sem hisznek a kémkedés vádjában. Most azonban nem is rólunk, a vádlottakról van szó, hanem a demokráciáról, és Görögországról, amely a demokrácia bölcsője volt — írja. Glezosz elmondja, hogy 2500 antifasiszta hazafi mér 15 éve börtönben sínylődik. Több száz demokratát minden bírói ítélet nélkül 10—15 éve koncentrációs táborban tartanak, több ezer más állampolgárt pedig megfosztanak a boldogulás és a munka lehetőségétől. Ugyanakkor az alkotmány biztosítja a gyülekezési jogot és a pártok szabadságát. A kommunista párt azonban 13 éve törvényen kívül van, s a legerősebb parlamenti ellenzéki pártot, az EDÁ-t féktelenül üldözik. Befejezésül Glezosz felhívja a világközvéleményt, tiltakozzék az ő és vádlottársai ellen hozott ítélet, valamint a 375. számú törvény ellen, továbbá követelje, hogy hatálytalanítsák a polgárháborús évek valamennyi rendkívüli örvényét. (MTI) . • * ■ ’• Nehru örömmel várja Csou En-lajt Új Delhi (AFP). Nehru indiai miniszterelnök hétfőn reggel a parlamentben kijelentette, nagyon örül, hogy Csou En-laj elfogadta meghívását és Új Delhibe látogat. Nehru közölte azt is, beleegyezik Csou En-lajnak abba a javaslatába, hogy találkozásukra áprilisban kerüljön sor. Ferhat Abbass rádiónyilatkozata Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány miniszterelnöke hétfőn nyilatkozott a rádióban, s a többi között ezeket mondotta: Amikor De Gaulle tábornok 1959. szeptember 16-i beszédében az algériai problémát valóságos összefüggésében, a politikai öszszefüggésben vetette fel, új és pozitív tényezőt vitt a kérdés kezelésébe, nevezetesen az algériai nép önrendelkezési jogának elismerését. Múlt év szeptember 28-án elfogadtuk az önrendelkezési elvet és ezúttal kiadott nyilatkozatunkban hangsúlyoztuk azt is, hogy a megvalósításról tárgyalni kell, ha az őszinteség és a becsületesség jellegét akarjuk adni neki. Ezért a tárgyalások azonnali megkezdését javasoltuk az önrendelkezési elv végrehajtásának feltételeiről és biztosítékairól. Az elv és végrehajtása ugyanis két különböző dolog. A tárgyalások nem Algéria jövőjéről folynának, mert ez a jövő olyan lesz, amilyennek az algériai nép akarja. Választása felől nem hagynak kétséget a világon bekövetkezett fejlemények, az összes gyarmati népek felszabadulása vágya, azok a hatalmas áldozatok, amelyeket népünk szabadságáért és függetlenségéért öt éve állandóan hoz. Fontosnak tartjuk ismételten hangsúlyozni, hogy ez a választás nem zárja ki Algéria és Franciaország szabad együttműködését, kölcsönös érdekeik tiszteletbentartásával. A januári események bebizonyították álláspontunk helyességét. A január 24-i puccs kudarccal járt ugyan, de helytelen lenne azt hinni, hogy teljesen semlegessé váltak az erőszakos megoldás hívei, valamint francia polgári és a hadseregben ülő bűntársaik. Azt hisszük, a francia kormány a telepesek megnyugtatására határozta el, hogy májusban megyei választásokat tart Algériában. De vajon nem ütközik-e az önrendelkezési jog elvébe az, ha a jelenlegi körülmények között választásokat akarnak tartani? Választásokról beszélni nevetséges dolog, de nem kevésbé nevetséges elképzelés Algériát felosztani etnikai és vallási közösségekre. Ilyen megoldások nem valósíthatók meg, az algériai nép elutasítja őket. Az önrendelkezési jog megvalólósításához elengedhetetlen, hogy megnyerjék az algériai népet. Ez pedig csak a tárgyalások megkezdésével érhető el. Meg kell szüntetnünk minden félreértést minthogy a béke ezentúl a szabad döntés alapján lehetséges, egy akadály sem maradhat legyőzhetetlen — fejeződik be az ideiglenes algériai kormány nyilatkozata. (MTI) II Szovjetunió lakosságának képzettségi színvonaláról, nemzetiségi összetételéről és életkoráról az 1959. évi népszámlálás adatai alapján A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala befejezte az 1959. évi népszámlálás során öszszeírt adatok első részének feldolgozását. Ezek az adatok a lakosság képzettségi színvonalát, nemzetiségi összetételét, a lakosság nemét, korát és családi állapotát jellemzik. A Szovjetunió lakosainak száma 1959. január 15-én 208.826.650 fő volt, ebből 94.050.303 férfi és4.776.347 nő; a városi lakosság száma 99.977.695 fő, vagyis 48 szák, a falusi lakosság száma pe 108.848.955 fő, vagyis 52 százalék. A felső, befejezetlen felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező személyek száma 13,4 millió fő, a teljes középiskolát és a hétosztályos iskolát végzett személyek száma pedig 45,3 millió fő. A szovjet hatalom alatt nagyarányú kulturális forradalom zajlott le a Szovjetunióban. A Kommunista Párt vezetésével a Szovjetunió valamennyi népének kultúrája felvirágzott. A cári Oroszországban 1913-ban — a nem dolgozó személyeket is beleértve — csak mintegy 290 ezer embernek volt felső-, befejezetlen felső- és középfokú szakképzettsége. A Szovjetunióban a nők egyenlő tanulási és művelődési jogot élveznek a férfiakkal. A főiskolai végzettséggel rendelkező nők száma 1939-hez viszonyítva 1959-ig csaknem ötszörösére, a középfokú és nem teljes középfokú képzettséggel rendelkező nők száma pedig 4,4-szeresére emelkedett. 1959-ig a felsőfokú képzettséggel rendelkező emberek száma (1939-hez viszonyítva) városon 3,3-szeresére, falun pedig 2,8-szeresére emelkedett, a közép- és nem teljes középfokú képzettségű személyek száma városon 3,5-szeresére, falun pedig 4,2-szeresére emelkedett. A nemzetiségi adatok összeírásánál a nemzetiséget és az anyanyelvet az összeírtak saját kijelentései alapján jegyezték fel. A gyermekek nemzetiségét a szülők kijelentése alapján vették nyilvántartásba. Az összeírás során 124,6 millió ember vallotta anyanyelvének az orosz nyelvet, ebből 114,4 millió orosz, 10,2 millió pedig más nemzetiségű. Sok szövetséges köztársaságban a természetes szaporodás mellett jelentősen nőtt a lakosság a más köztársaságokból történt átköltöztetések révén is. Ez elsősorban a Nagy Honvédő Háborúval, majd a háború után számos iparvállalat áttelepítésével, az új nagy építkezések megindulásával, a szűz- és parlagföldek megművelésével függ össze. Amíg a Szovjetunió egész lakossága 1939-től 1959-ig 9,5 százalékkal növekedett, addig az Ural-vidék lakossága 32 százalékkal, Nyugat-Szibériáé 24 százalékkal, Kelet-Szibériáé 34 százalékkal, Távol-Keleté 70 százalékkal emelkedett. A Szovjetunió lakosságának túlnyomó része — 151 millió ember, vagyis a lakosság csaknem háromnegyed része — a Nagy Októberi Forradalom után születetett. A 10 évnél fiatalabb gyermekek száma az 1939. évi 43.5 millióról 1959-ig 46.4 millióra emelkedett. Bár, a háború alatt a születések száma erősen csökkent, a 10—15 éves gyerekek száma 1959-ben 17,1 millió volt. Amint a népszámlálás adatai mutatják, a munkaképes korú lakosok (16—54 éves nők és 16—59 éves férfiak) száma a háború után nemcsak hogy nem csökkent, hanem az 1939. évi 102 millióról 119,8 millióra vagyis több mint 17 százalékkal emelkedett. 1958- ban ezer lakosra 7.2 halálozás jutott. Ez a legalacsonyabb halálozási arány a világon. Az átlagos életkor a forradalom előtti 32 évről és az 1926—27. évi 44 évről 1957—58-ban 68 évre emelkedett. 1959- ben a Szovjetunióban 86.5 millió férfi és nő élt házasságban, szemben az 1939. évi 76.6 millióval. A Szovjetunióban kötik a legtöbb házasságot a világon —■ ezer lakosra évente több mint 12 házasságkötés jut. A legutóbb közzétett adatok szerint az Egyesült Államokban ezer lakosra 8.3, Angliában 7.6, Franciaországban pedig 7 házasságkötés este.