Vas Népe, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1980 január 1. Vasárnap Az óesztendő utolsó napjaiban mindenki várakozással és kíváncsisággal tekint az új esztendő elé: vajon mit is hoz 1961? Ám nemcsak kíváncsisággal, hanem sokan már kész tervekkel várják az új évet. Megkérdeztünk néhány dolgozót, kinek mi a vágya, mit szeretne megérni 1961-ben? A mentő ügyeletes Szombathelyen, a Kertész utcában székel a mentőállomás. Az épület falán csak szerény kis tábla van, azonban a kapun kibeforduló mentőkocsik elárulják: nagyon fontos és forgalmas hely ez a jelentéktelennek látszó, szürke épület Az ügyeletes szobában percenként cseng a telefon. László József ügyeletes gyorsírással jegyzi: — Igen. Szombathely, Köztársaság tér... szülés ... azonnal indítom a kocsit Mindösszenéhány másodperc és a fehér mentőkocsi szirénázva fordul ki a kapun. A telefonsor az asztalon rövid időre hallgatásba burkolózik. Néhány percig nincs szüksége a városban, sőt a mentőállomás körzetében sem senkinek sürgős orvosi segítségre. Ezt a rövid kis időt használjuk fel arra, hogy László Józseftől megkérdezzük, mit is szeretne megérni 1961-ben? — Hogy mit szeretnék? — válaszolja mosolyogva —. Először is azt, hogy ez a négy telefon itt az asztalomon minél kevesebbet szóljon. S ha fel is berreg egyep, csak ezt mondják: szülés. Aztán ne kelljen azt mondanom sohasem: „Amint beér a kocsi, azonnal küldöm”, hanem mindig legyen itt bent két-három „munkanélküli” kocsi. Ennyit kívánok mindenkinek. Magamnak pedig csak azt, hogy családi házam építését, amit az idén megkezdtem, tavasszal befejezhessem. A pottál Teherautók, lovaskocsik járnak ki-be a Szombathelyi Mezőgépgyár kapuján. A portás, Csákány Lajos mindannyiszor kisiet a fülkéjéből és szélesre tárja a kapukat. — Ma megint igen nagy a forgalom — zsörtölődik, amint éppen egy teherautó után csukja be a kaput — ilyenkor, esztendő végén nagy a hajrá. Mert hát ugye, a tervteljesítés! No, még egy pár százalékkal nyomjuk meg, emberek! A portásfülkében kellemes a meleg. Az asztalon belépőnapló, újságok és Csákány Lajos bácsi szemüvege. — Hány esztendeje portáskodik, Csákány bácsi? — Éppen most a huszonkettedik. Régi ember vagyok én már itt. Sok mindent megértem. — No, és mit szeretne megérni az új esztendőben? Válasz helyett az újságok között keres. Előhúzza a Népszabadság december 11-i számát. Az első oldalon a Kiáltvány a világ népeihez. Felteszi a szemüvegét és a Kiáltvány utolsó mondatára mutat: „A béke legyőzi a háborút”. — Én ennek az egy mondatnak a gőzelmét szeretném megérni az új esztendőben — mondja jelentőségteljesen, majd hozzáteszi: — Hét gyermekem van, és kilenc unokám. Életem nagy része már elszaladt, és ami még hátra van, azt is békében szeretném leélni. Ez az én egyetlen kívánságom. Aolyamaikalauz A sárga ikervillamos most gördül ki a remízből. Délután fél öt felé közeleg és ilyenkor sokan utaznak villamoson. A forgalom zavartalan biztosítása érdekében az egyes kocsik helyett az ikervillamosok közlekednek. Amíg kicserélik a kocsikat, Jánosi Jánosnétól, az egyik kalauztól kérdezzük meg, mit szeretne megérni 1961-ben? — Először is azt, hogy ne szidják a villamost. Mert az idén abban bizony nem volt hiány. „Menjünk, elkéssük a vonatot!” „Mennyit ácsorgunk még?” „Hol az ördögben van a másik kocsi?” „Tessék mondani már, ez is villamos?” — szinte mindennap meghallottuk. Ezek a „jópofa” utasok. Persze, azért jócskán voltak gorombább „vendégeink” is, akik bennünket okoztak, ha megkésve indultak a munkába, vagy az állomásra. Én azt szeretném, ha 1961-ben még több ikerkocsit kapnánk, s az utasoknak az a szerencsére csak kicsiny része is, amely még azt hiszi, gyorsabban megy a villamos, ha a kalauzt szekálja, egy kicsit kedvesebb és türelmesebb lenne, köszönünk rá éppen kóstolás közben. — Kérem, sok minden, amit csak a vendégek parancsolnak ... — És az új esztendőre hogyan készültek fel ? — Lesz minden enni-innivaló bőven, amit csak a vendégek parancsolnak. Arra a kérdésünkre, mit is kíván 1961-ben, így válaszol: — Sok, jó étvágyú embert, akik szívesen keresik fel a Vidám Éttermet, ahol mindig azt is kaphassák, amit éppen megkívánnak. Ennyit a vendégeknek. Magamnak pedig azt szeretném, ha a lakáshivatalban sor kerülne az én kérvényemre is, és 1961-et már feleségemmel és kislányommal saját otthonunkban búcsúztathatnám. Remélem, arra a Szilveszter estére nekem is adnak szabadságot... tük a munkát, akkor a háziasszonyok mindig ezt mondanák: „Jól van, kéményseprő bácsi, nem szállt a lakásba egy szem korom sem”. — No, én ezt kívánnám. Hát te, Jóska? — fordul Páli József elé. — Én nem kívánok mást — mondja Páli József —, csak a régi kéményseprőszokásként mindenkinek nagyon boldog új esztendőt a d balti eladó A Köztársaság téri 13. sz. Ruházati Boltban Horváth Irmának, az üzlet egyik fiatal, csinos eladónőjének tesszük fel kérdésünket, így válaszol: — Nekem az idén igazán jól jönne egy ,,kis lottó-nyeremény”. Szeretnénk egy és más nagyobb dolgot vásárolni, mert... — Mert? Elmosolyodik és kissé zavartan folytatja. — Férjhez megyek 1961-ben. Iok holt1 1961-ben? dfiaszakács ínycsiklandozó illatok terjengi a Vidám Étterem konyha felől. A fürge pincérek szinte zsonglőr ügyességével „szállítják” a jobbnál jobb falatokat az éhes vendégeknek. Itt Varga Károly főszakestől érdeklődünk. A pincérek készségesen mutatják, merre menjünk, azonban most útbaigazítás nélkül is eltalálunk. Mint mondani szokás, a szag után megyünk és meg is találjuk Varga Károlyt az üstök, a fazekakba hatalmas lábasok és nem utolsó sorban a finom falatok társaságában. — Mi jó lesz ma ebédre? — VAS NÉPE A kéményserfiak Kerékpárjukkal sok száz kilométert kerekeztek már, megjártak sok ezer lépcsőt és kitisztítottak sok száz kéményt. Páli József, a fiatalabb 15 éve sepri a kéményeket, tisztítja a tűzhelyeket, az idősebb „fekete bácsi” Belső Antal pedig több mint húsz éve járja a padlásokat. Kérdésünkre kissé meglepődnek. — Hogy mit szeretnénk megérni 1961-ben? Őszintén szólva, ezt még tőlünk senki sem kérdezte meg — mondja Belső Antal. — Régi szokás szerint, mindig mi kívánunk boldog új esztendőt. De ha már úgy van, hogy tőlünk kérdezik, bizony csak megmondjuk. — Én azt kívánnám, hogy minden nagy házban legyen lift és ne csak a felső emeletig, hanem egészen a padlásig járjon. Aztán addig ne is kezdhessünk munkához, míg a kéményekből ki nem szedjük a fürölni való kolbászt és a sonkákat. S amikor befejez az egyetemi hallgató A Hunyadi út 6. szám alatt esténként, ha nyugovóra tér a család, az egyik szobában még sokáig ég a villany. Márta, a család egyetemista „kislánya’ jegyzeteit lapozgatja. Félévi kollokviumaira készül a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián. Az egyetemi vizsgák mindig nagy izgalommal járnak és még a rutinos vizsgázóknak is hevesebben dobog a szívük, ha a vizsgára gondolnak. Hogyne szurkolnának akkor az olyanok, mint Páhoki Márta is, aki még csak az első egyetemi vizsgáira készül. A könyv mellett találjuk. Állattant tanul. 3 — Nem is kívánok semmi mást, csak a vizsgáim sikerüljenek — mondja nevetve. — De ha már lehet korlátlanul kívánni, akkor én még egy kis ösztöndíjemelést is szeretnék ... A háziasszony Ünnep előtti nagytakarításban találjuk Hantó Lászlónét, a Sztálin út 22. szám alatti egyik lakásban. Nemrégen jött haza a hivatalból és most gyorsan, mire a férje és a kicsi hazaérnek, kitakarít. — Bizony nehéz a háziasszonynak a két műszak. Különösen a második, a háztartási munka vesz igénybe sok időt és fáradságot Ezért 1961-ben gépesíteni szeretném a háztartásomat. Mosógépünk már van, padlókefélőt, porszagépet és egyéb háztartási kisgépeket szeretnék vásárolni. Ezt „ütemeztük” be 1961-re. A nagymama Egger, feljebb, Somogyi Győzőék lakásába is bekopogunk. Somogyi néni, a nagymama nyit ajtót, őszülő, kissé fáradtnak látszó, 60—65 év körüli asszony. Barátságosan fogad bennünket és a kellemes, tiszta konyhában helyivel kínál. Amikor megtudja, miért keressük, kedvesen tiltakozik. Ó, hát ilyen öregasszonyt is megkérdeznek? A fiatalabbak jobban tudnának beszélni. — Aztán mégis elmondja, mit szeretne az új esztendőben. — Sajnos, az én egészségem már nem a régi. A gyomrommal sokat kínlódom. Decemberben múlt egy éve, hogy súlyos gyomorműtétem volt. S mit is kívánhatna most az új esztendőben egy ilyen magam."..Ita beteges aszszony, mint azt, hogy valamivel jobb egészsége legyen 1961-ben, mint az óesztendőben volt Ebben a korban ugye, ez még nem is nagy kívánság? Írta: Elek Tibor Fényképezte: Járfalvi