Vas Népe, 1965. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

M int a szalagtáncnál: görduln­­ek, epscated­­nek és aafaaanek az utak, ha útnak lehet egyál­talán nevezni ezt a gödrökkel cifrázott sávot. De az utat ölelő erdőik változatos zöld­*, csodálatos, mint a minden dombtetőn újat nyújtó pano­ráma. Dünnyög !s eleget a gépkocsivezető ezen a tizegyné­­hány kilométeres szakaszon, amely összeköti — vagy el­választja? — Szentgotthárdot a járás csücskében megbúvó kis településtől, Kétvölgytől — A tanácsok megalakulá­sakor, még ötvenben vonták össze Vasalját és Ritkaházát, , mivel sok erre a völgy, hát elnevezték Kétvölgynek. De ki tudja összeszámlálni, hogy mennyi itt a hegy meg a völgy... — mondja később a tanácselnök. Óvatos település ez! Nem fogad magába járművet, s az idegennek még gyalog is is­tenidsértés leereszkedni az erdők borította, mezők tarkí­totta meredek oldalon. Utca nincs. Csak házak, itt meg ott, mindenfelé. Nyolcvan ház, de ebből négy-öt kihalt. Ak­kor dermedt meg bennük az élet, mikor­­kivándorolt Ame­rikába másfélmillió embe­rünk. ..” S a házak körül fel­futtatott szőlő, a házaikhoz gazdasági épület tartozik egy kis szántóval, legelővel meg erdőcskével. S ami nem ma­gántulajdon, azon a húsz hol­don málnát szüretelnek. Ez adja a 314 embernek a meg­élhetést, meg az erdei mun­ka és az őszi idény a Sárvári Cukorgyárban. A saját erdő meg a szántóföld sovány ke­nyeret ad, itt dönteni csak hatósági engedéllyel lehet, a termést meg minden évben megdézsmálják a vadállatok. Vadászni nem szabad rájuk. Rezervátum ez a környék... Délidő van. Kihalt a táj. Még a kovácsműhelyben sem cseng az üllő, nem éleszt pa­razsat a fújtató, áramszünet van. Mert villanydrót is sza­lad a völgynek, kapaszkodik a hegynek: évek óta erre köl­tötték a 24 ezer forintnyi köz­­ségfejlesztést is. Még vagy négy kilométernyi hiányzik ahhoz, hogy minden házban világosság gyűljék,, hogy a rárlló vagy a televízió csem­péssze' be' a nagyvilágot... És mi­nscs orvos a faluban: erdőn át hat-hét kilométert kell érte gyalogolni. Kéthetenként át­jön ugyan a szomszédból, s rendel a tanácsházán, de ke­vesen keresik fel. Kevés a biztosított, pénzért meg in­kább nyög az ember... De nem ezért kaptatunk hegyen-völgyön. Néhány por­tára szeretnénk bekukkantani: hogyan él, hogyan bútorozta be lakását, mivel táplálkozik ennek a nemzetiségi község­nek a lakossága 1965-ben, hatolunk a háziba. Az asztalon tojásba forgatott krumpli (az asszony rántotténak mondja) és saláta. A család a harma­dik randája a háznak, amely­ben az ódonságon kívül csak a tisztaság nagyobb. Mintha száz-százötven évet megállt volna az idő A földes szobá­ban a konyháról fűthető ke­mence, homorú, zöldcsempés, s a konyha! Füstös konyha! Parázsról keresi az utat a füst kifelé.­­ A kamrában az avar kopor­sókat utánzó ládafia, s meg­annyi múzeális tárgy, érték. Külön kis háziműhely regél a teljes önellátásról. Micsoda értékek, s micsoda élet! És lakói nem tudják, hogy mú­zeumiban élnek...­ A község legmodernebb há­za egy másik dombon emel­kedik. Sulita Józsefékiek van a tanítóikon kívül televíziója a faluban, s tavaly költöztek kétszobás, új otthonukba. A konyhai búboskemence itt már csemipés, mindkét szobában új bútor: sötét, domború poli­túros szekrényeik, világító re-— És tegnap? 1 . — Reggelire tojás volt teá­val, ebédre húsleves, sonka, saláta, vacsorára meg a mar­­adék... — Konzervet szokott-e ven­ni? — Ha van sertéspörköltet, meg lekvárt... Kamra kettő is áll egymás mellett. Vécé a gazdasági épü­let végén, fürdőszoba nincs. Mindenre egyszerre nem fut­hatja. ..?!­­ Egy völggyel odébb földbe süppedt épület, girbe-gurba betűkkel tréfás kedvű suhan­­cok ráírták: ABC Áruház. — Nem is olyan tréfa — mondja Kovács Vilmos, az üzletvezető. — Itt valóban mindent lehet kapni.. S körbejárjuk a csöppnyi „termeket”: egy kis lyuk az áruház, a másik a kocsma, a folyosóról nyílik a raktár. A kocsmateremben táblák: „Tánc közben lekérés nincs”. A moziműsor egyik előadása a Magánélet című B. B. fil­met hirdeti.. •— Mennyi a forgalom? — Mikor idekerültem, 1952- ben évi 90 ezer forint volt, most már eddig 600 ezer fo­rint. A kocsmáé kevesebb: 25—30 ezer forint,­ mert bár van hőzfiszererén­, a gyakori áramszünet miatt mit sem ér. De épül már az új üzletház, jövő húsvétkor már ott vásárolhatnak az asz­­szonyok. És nem kell a tán­­colni vágyóiknak sem ebben a szűkös helyiségben szoron­ga­­niok, állnak a kultúrház fa­lai. A látszólagos elzárkózás és egyéni boldogulásra való tö­rekvés mögött más is van. 23 000 forintnyi társadalmi munka, amit a művelődési otthonnál végeztek, s segíte­nek azért is, hogy mielőbb felépüljön az autóbuszváró. Hogy a bejáró kisdiákoknak ne kelljen fagyoskodniok. Épül a gazdasági központ és a kultúrközpont. De mennyi még a tennivaló! A nőtanács­nak, hogy ne csak a gonkcát szeressék a kétvölgyi gyere­kek, TTT-nek, hogy Semén e­­kék is kimozduljanak „múzeu­mukból”, az egészségügyiek­nek, hogy igény legyen a für­dőszoba, s ne csak a pajták legyenek tiszták, s a kultúr-­­ munkásoknak, hogy ne csak a tánc meg a mozi jelentse az egyedüli szórakozást.. A sokvölgyű Kétvölgy lakói már megérezték, hogy ká kell törni ebből a természetes re­zervátumból. S ehhez minden segítség, lehetőség adva van. Szakály Éva Mesébe illő házikóra hull a déli verőfény: Semenescék por­­tája ki tudja hány száz éves Tn? -----------— 8 Szetteiek Sajó M. Szombathely. Kéz­irata, sajnos nem használ­ható, bármennyire őszinte is a sorok mögött meghúzódó érzelem. A Juhász Gyula idé­zet viszont találó, ötletes. * Svajda J. erdész: Családok új otthona című írásában ér­dekes dolgokat olvastunk. Kü­lönösen a következő sor raga­dott meg bennünket: „Ké­ményerdők, kérk, büszkélke­­dők.” Ezen már töprenked­­nünk kell. A közölhetőségen nem. Sajnos. * Bognár I. Vassurány. Két versét — bár nem közöltük — hasznos írásnak tartjuk. Iga­za van, ez a stílus kissé régi­es, de közérthető. Kár, hogy sok közhely akad bennük. * Nagy R. Szöllős. Újabb verseiről ugyanaz a vélemé­nyünk mint a Napvárásról. ígéretes, de még kiforratlan írások. Verseiből küldjön ez­után is, szívesen olvassuk. * Bazsó M. Szombathely. Nem tudjuk, honnan az ihlet a be­küldött vershez, de furcsának találtuk. E verséből csak bizo­nyos kezdetleges formaérzékre következtethetünk, költői te­hetségre, sajnos nem. Költői álnevet — egyelőre — ne vá­lasszon, s főleg ne azt, amit verseiben megjelölt * „Kis Bence” Szombathely. Mindkét írása tetszett, ha a közölhetőség mértékét nem is ütik meg. Értékük a közvet­lenség, egyszerűség, nem utol­só sorban a szép külső. Az egyéniség azonban hiányzik soraiból, írjon máskor is. * Devecseri L. Vasszilvágy. Kezdetleges írások, s ha több­re, jobbra nem futja erejéből, azt javasoljuk, ne kísérletez­zen vele. * Kapornoki F. Kercaszomor. Gondolatai jók, írása avatag. Amit ír, úgy hat, mint egy külpolitikai vezércikk néhány mondatának verssorokba tör­delése, s hozzá néhány szóvi­rág. Ez pedig kevés. sk Ifj. Takács J. Rábapaty. Nehezen kibetűzhető írásából annyit sikerült megállapíta­nunk — némi késlekedés után, ezért elnézését kérjük —, hogy kinyomtatásra nem alkalmas. Nem biztatjuk. * Többeknek: Szerkesztősé­günk kéziratokat nem őriz meg, és nem küld vissza. Két völgy között Kétvölgy ED Bizalmatlan, szúrós világos szemek, magába zárkózó te­kintet. Az öregasszony ven­dül mormicol magában, aztán elcsosszog a pajta felé, s hív­ja az unokáját: — .Joskááá! Josikáááá! A fiú a lugasnál jön, de a ház egyik ajtajából is feltű­nik két riadt fiúcska, odébb még egy, s egy pöt­tömnyi kislány házilag fara­gott ökörjárom-játékocskával. Hirtelenjében számolni is ne­héz őket, s olyanok, mint a tojás. A kislány bőgni kezd, csak akkor hagyja abba, mi­kor a hihetetlenül vékony asszony, az anyja a karjába kapja. Ha mind együtt len­nének, kilenc gyerek kapasz­kodna most Treiber Ágoston­ná szoknyájába. Négyen jár­nak iskolába, jövőre hatan, mert egy ikerpár is van. Csa­ládi pótlékban nem részesül­nek, mert az apa állandó munkahelyet nem vállal. A patyolattiszta istállóban te­hén bőg, évente három disz­nót vágnak... — Miből? — Az ember itt-ott dolgoz­gat, s ha ősszel megindul a munka a gotthárdi játékgyár­­ba oda menne... És segítik őket a szomszé­dok, a nőtanács és ritkán cso­mag is jön Amerikáiból... — Ma mit főztek? — Krumplilevest... Aztán noszogatásra: — Sülthúst melegítek, meg hozzá salátát. De legjobban megeszik a gánicát, azt na­gyon megeszik... A „tiszta" szobáiban a szent­képekkel díszített régi omá­­riumon kívül modern kettős ágy, szekrény és toalett-tükör. A rendetlenség nagy: nem ér­nek rá takarítani. A pajta, az mási, ha az piszkos, azért megszólják a gazdát! A kony­hában és a másik szobában múzeális bútorok. Asztalnak használható, kihúzható ágy, bölcső, amely egyúttal kiskocsi is (az ember csinálta meg), a megszámlálhatatlan múze­umba illő tárgy...­­ Hárman élnek a messziről is tisztaságot sugárzó, mese­beli házikóban: Sömenek Jó­zsef, a felesége, meg a fia. Mindhárman idősek. Sokat dolgoznak. Szinte „ellenükre” kumné, csipkefüggönyök... a kispolgári ízlés összes kelléke.­­ — Mit főzött ma? — kér­dem az asszonyt. — Jaj, istenkém, ma éppen­­ semmit, mert fáj a gyomrom,­­ az ember meg nincs is itthon. A gyereknek majd leütök to­jást. .. f *— Konzervet vásárolnak-e az asszonyok? — Nagyon fogy. Eleinte fél­re rendeltem néhány üveg­gel az utazótól, most meg már mindenfélét visznek. Kenyér kétnaponként érke­zik, s kevés a kétszáz kiló. Felvágotthoz ritkán jutnak. Pacára csak a füstös konyhában. Ma is­twen készül az ebéd. Fotó: Nagy Ottó WOOD. A. Szó. 27 ELEKTRIE. NDK. Szó. 56 Hol találunk szakfolyóiratokat ? Hasznos jegyzéket jelentetett meg a Ber­zsenyi Dániel Megyei Könyvtár a megyében található hazai és külföldi szakfolyóiratok lelőhelyeiről. Központi, vállalati, üzemi könyv­táraink a tudományok és művészetek iránt érdekődő olvasók, kutatók számára a világ minden tájáról járatnak időszaki kiadványo­kat, folyóiratokat, tudományos lapokat. A Szakfolyóirataik lelőhelyjegyzéke című kiad­vány ezek közül hétszázhúszat sorol fel a magyar ábc betűsorrendjében, s közli a kiadó országok nevét valamint az intézmény, könyv­tár nevét, ez utóbbiakat a rövidség kedvéért a megfelelő rövidítéssel, illetve az országosan használt kódjelekkel. A címben szereplő folyóiratok közül pél­dául a WOOD (magyarul Fa) angol faipari szaklap, a szombathelyi Nyugat-magyarorszá­gi Fűrészek könyvtárában, az ELEKTRIK cí­mű NDK lap pedig a szombathelyi Remib­ben található. Tizenkilenc ország tudományos és művészeti irodalmáról ad áttekintést a jegyzék. A magyar nyelvűeken kívül legna­gyobb számban a német, angol, francia és orosz nyelvű folyóiratok találhatók megyénk könyvtáraiban, s távoli földrészek, országok, mint például Ausztrália, Brazília egy-egy ki­adványa is eljut hozzánk. A szomszédos Ausztriát, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Ro­mániát s természetesen a Szovjetuniót több folyóirat is képviseli, s még távoli nyelvro­konainktól, a finnektől is jár hozzánk egy folyóirat a KAUNAS KÖTI című, lakáskul­túrával foglalkozó kiadvány. (Lelőhelye a megyei könyvtárban!) Mint a jegyzék elősza­vában olvashatjuk a könyvtár ezzel a kiad­vánnyal tájékoztatni szeretné az intézményi könyvtárosokat és a különböző szakterülete­ken dolgozó szakembereket a szakirodalom legfrissebb termékeiről. Ugyanakkor meg akar­ják valósítani a megyei könyvtár közremű­ködésével a helyi könyvtárközi kölcsönzést. A közzétett jegyzék válogatás, tehát nem tartalmazza azt a nagyszámú hazai és kül­földi kiadványt, amely közvetlenül, vagy közvetve nincs kapcsolatban valamelyik mű­vészettel, tudományággal. Mellőzik a képes­lapok, napilapok, vicclapok, divatlapok felso­rolását. A gondosan szerkesztett lelőhely­­jegyzéket a könnyebb tájékozódás és eliga­zodás céljából tárgymutató egészíti ki. Eb­ből kiderül, hogy az agrártudományok, az orvostudomány, a híradástechnika, az állat­­egészségügy, az építészet, a könyvtártudo­mány, az irodalom, a lakáskultúra, a pedagó­gia területéről például milyen gazdag, sok­nyelvű folyóiratanyag áll megyénk szakem­berei rendelkezésére. A jegyzéket Bánó Zsu­zsa, a megyei könyvtár munkatársa állította össze, kiadja a Vas megyei Könyvtárközi Bi­­­­zottság. " VAS NÉPE 1965. augusztus 1. Vasárnap

Next