Vas Népe, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

— Tessék mondani: merre van a tanácsháza? — Jobbra, az első utcában. De pillanatnyilag zárva van — világosít fel egy középkorú­­kalapos férfi, aztán bemutat­kozik : — Zsi­gmond András vb-el­­nök vagyok — mondja. — A titkár elvtárs iskolán van, én meg pár perccel fél öt előtt idejöttem, megnézem, hogyan állanak... A csöppnyi vasi község fő­utcáján emberek dolgoznak. Itt van Nagy Bertalan Isz­­tag, Halmosi Joachim, Boncáé György, Rózsás Rezső, Hor­váth Károly és még több falu­beli. Járdát építenek község­fejlesztésiből. — Felénk mikor jöttök, András? — kérdi a tanácsel­nöktől Nagy Józsefelé, aki a­­ boltba igyekszik. — Maguk felé is eljutunk majd, Nagy néni. Az út már a nyáron elkészült, a járdára is sor kerül. — Az első lépéseket tesz­­szük a járd­ásításban — foly­tatja a tanácselnök. — Koráb­ban is megkezdhettük volna. A falu népével megbeszéltük, mit tegyünk először. Középü­leteket építsünk-e előbb vagy járdát. A nép úgy látta jó­nak: néhány évig eljárunk még sátran, legyenek előbb középületek. Így készült az elmúlt évek­ben új tanácsház, orvosi ren­delő, klub, új posta buszváró­val egybeépülve, új italbolt és vegyesbolt. Most meg jár­­dásítunk. Kétszáz métere­n már lerak­ták a kőlapokat, most újabb területet alapoznak. A járda­szegélyhez téglát, az építés­hez homokot és fuvart ingyen adott a tsz, így könnyebb volt s könnyebb is lesz a munka. Akiknek errefelé akad dol­­­guk, megállnak egy pillanat­ra, es o­d­aszóln­ak vagy ki­álta- XLcrc Rózsásnak, aki a lapokat teszi helyre: — Rezső, érzéssel ám! Rózsás elérti a félig vicce­sen, félig komolyan hangzó­­ figyelmeztetést és vagy bic­­­­cent rá vagy visszakiált: — Úgy-úgy, hiszen én is járok rajta. A gyönyörű napsütésben n­­'­há­nyan az utcán várakoz­­­­nak. Az üzlet nyitva, miért­­ kell hát időzni? — Beszélgetünk, közben az­­ autót figyeljük. Hentesárut hoz, kolbászt. Gyümölcs is elég van, a szalonna sem fo­­­­gyott még el, a tyúkok is toj­nak, de egyik-másik férfi meg iskolásgyermek csak­ kolbászt szerez a tarisznyába­ tenni.­­ Ilyen válogatós világ van kö­­­­rém. Valamikor az üres ke-­­nyér is jó volt — mondja egyik asszony. — Mikor jön az autó? — Már itt kellene lennie. De sokszor várat magára. Pe­dig egy héten csak egyszer jön. — Ha jön! — hallom a kontrát. — A múlt héten is kimaradt és hazamehettünk. Kenyeret minden másnap hoznak. Azzal nincs baj. De kolbászból sokkal több kel­lene! — Mennyi a bolt forgalma? — Ahhoz képest, hogy 342 fő a falu lakossága, elég szép. Havonta 50—55 ezer forint. Főleg csak apróságd­óból. Mert motorbiciklit, gáztűzhelyet, hűtőszekrényt is adok el. Csak itt nem tartunk. De aki kér, annak megrendelem és hét nap múlva itt is van — vála­szol a boltos. — Miért Halastó a falu ne­ve? Valamikor halastó volt itt? — Tóról nem tudunk. De a monda szerint valamikor kulcsos város állt a falunk helyén. Állítólag a törökök rombolták le. Lehet benne va­lami, mert amikor mélyen szántanak a traktorok, még mindig nálunk nem ismert méretű téglákat fordít elő az eke. A valamikori város le­hetőségét régészek is megerő­sítették. De tóról tényleg nem tudunk. Hogy mél és miért tett a község neve Halastó? Máig is rejtély. A faluból a mezőre visz az utunk. Az Áflámháza dűlőben befejezték a­ rozsvetést. Né­­meth Albert és L­apcsa László fogat­osok a magot takargat­ják be. Egy dobással odébb traktorok szántanak. Négy gépe van­ a kis szövetkezet­­nek. Kovács Károly az UTOS nyergéből válaszol. — Itt még mindig nehéz szántani — mondja. —­ Majd­nem megszakad a gép a há­rom ekefejjel.­­De tenni kell a dolgot, október eleje van. — Ezek ám kiváló trakto­rosok! A fél járást felszánta­nál­, ha módjukban lenne — szól valaki. — A Karcsi meg különösen. Olyan erőben van, mint a gép. Igaz, fiatal is. De nagyszerű ember a Hajgató, a Darvalits, meg a Czigány János is. Végeredményben ők művelik a határt, meg a fogatosok segítenek be. Ma is már öt óra után kint voltak... Lassan hanyatlik, az erdő mögé bújik a Nap. De még nagyon kellemes az idő. Ki­csit a mezőn marad a tehenét legeltető nyugdíjas tsz-tag, legfeljebb a karjáról a hátá­ra teríti kabátját. Neki már hűvös lesz. A traktorosok még ingujjban szántanak .. — Nagyon szép, munkával ots bizakodással teli, békés ősz van itt a körmendi járás e csöppnyi falujában is... Udvardi Gyula Ősz Halestén !— Felénk mikor jöttök, András? A tanácselnök: — A nép dön­tötte el, mit­ tegyünk először Razzia, jó szándékkal — Kérem Ön szabálytalanul ment át az úttesten. Mielőtt lelépett a járdáról, körül sem nézett, ráadásul nem, a kijelölt gyalogátkelőhelyen haladt. Könnyen elüthették volna. Családja van? — Igen. — Bizonyára épségben vár­ják önt haza. Máskor tessék jobban vigyázni. Viszontlátás­ra — de nem a tilosban. El sem tudnám mondani, hogy hányadszor hallom már az előbbi párbeszédet kísérőm­től, a megyei főkapitányság közlekedési osztályának alhad­nagyától, Bódi Józseftől. Pedig még csak délelőtt van, s az el­lenőrzés, — zordabbul a köz­­lekedési razzia — egész napos. — Szükséges is ez — kap­csolódik a beszélgetésbe dr. Bakucz László rendőrőrnagy, a kocsi parancsnoka. Egyre több a jármű, nagyobb a forgalom és — sajnos — emelkedik a balesetek száma is. Míg tavaly augusztusban, szeptemberben három halálos és 66 sérüléses közúti baleset történt, addig az idén a két hónap alatt hét halálos és 116 sérüléses. Ez azt jelenti, hogy az előző év azonos időszakához viszonyítva 78,2 százalékos a növekedés. Az anyagi kár kétszeresére emelkedett. Ezért is határoz­­ták el, hogy a mai napon az egész megye területén, a ren­dőrök, munkásőrök, szabály­­sértési előadók, önkéntes ren­dőrök, KPM közúti ellenőrök, közlekedési bíró és ügyészek közreműködésével, szigorú el­lenőrzést tartunk. Ha szabály­­talanságot tapasztalunk, fi­gyelmeztetjük az elkövetőt, sú­lyosabb esetben megbírságol­juk, vagy feljelentjük őket. De meg is magyarázzuk, ho­gyan lehet elkerülni a hasonló helyzeteket. Reggel például­ Szombathe­lyen a Tolbuhin és a Hunyadi út kereszteződésénél N. Lász­­lóné kerékpárjával elütötte a gyalogátkelőhelyen haladó 73 éves özvegy P. Jánosnét. Az idős asszony elesett, ám a ke­rékpáros nem nyújtott segít­séget, sőt eltávozott a hely­színről. Tettéért, természete­sen felelnie kell. A Park-kisvendéglő előtt, a Sok a baleset * Növekvő anyagi kár * A szonda nem hazudik * Rrossz fékkel is menni kell?! menetirány szerinti baloldalon, a forgalommal szemben sza­bálytalanul állt az YB 57-00 rendszámú tehergépkocsi. El­lenőrzés, figyelmezteté­s L. Kál­mán gépkocsivezető elismeri a szabálytalanságot­, amely vé­gül is 50 forintjába került. De máris indulunk tovább. Az utcasarkon irányjelzés nél­­kül kanyarodik ki egy kerék­páros. Majdnem nekiszaladt egy autónak. Figyelmeztetés. Alig egy perccel később a­­ cipőgyár tájékán ölhetett ke­zekkel hajt egy másik kerék­páros. Alig 13 éves. Míg ki­értünk a Körmendi útra, hat szabálytalanságot tapasztal­tunk. — Most pedig „megnézzük egy kicsit” a gépjárműveket — mondja az őrnagy, öt meg­vizsgált vontató közül mind­össze egy volt kifogástalan állapotban. Háromnak például a fékje (!) volt rossz. Vissza is küldik őket a telephelyre, javíttassák meg a gépkocsi­­vezetők. A Sárvári Állatife­hérje Feldolgozó Vállalat te­hergépkocsijának vezetőjét­­ már megbírságolták. Ok: a pótkocsinak nem volt rend­ben az irányjelző készüléke. A vezető szerint hiába jelen­tik be a telephelyen a hibát, nem javíttatják meg. „Menni meg kell.” Általános tapasztalat, bár a gépkocsivezetők bejelentik a hibákat, a vállalatok csak a szerintük „nagynak” tartott hiányosságokat hozatják rend­be. Igaz, a vezetők megtagad­hatják az elindulást, hiszen végül is ők felelnek járművü­kért. Ilyen esetekben azonban többnyire ők húzzák a rövi­­debbet. Feletteseik megorrol­­nak rájuk, okoskodásnak te­kintik, rossz néven veszik az effajta érveléseket. Nem lenne érdektelen egy ilyen jellegű razzia a gépkocsi-előadók kö­zött sem. Újabb ellenőrzés. Ezúttal egy segédmotorosnál. A jármű rendben. És a vezetője? Előkerül a szonda. Az eredmény: a kristályok megbámulnak. A „műszert” nem lehet becsapni. Ez bizony szabálysértés. Már elmúlt dél. Irány Kő­szeg. A Kulacs étterem előtt lo­vaskocsi áll. Haj­tója az étte­remből kerül elő. Sört ivott. A szonda zöldet mutat. P. István kocsist szigorú figyel­meztetésben részesítik. A kőszegi kerékpárokon alig van névtábla, kézifék, vagy lámpa, noha a KRESZ ezt előírja. Figyelmeztetés, figyel­meztetés és megint csak fi­gyelmeztetés. Mindezt tapin­tatosan, meggyőzően, jószán­dékkal. Visszatérőben Szombathely­re a Vöröshadsereg úton a jár­­őr egy motorost faggat. Sza­bálytalanul előzött egy kerék­párost. Kiderül róla, hogy ivott is. Pedig M. Istvánt, a Villamosági Ktsz dolgozóját nem is olyan régen büntet­ték meg hasonló szabálysérté­sért. Estére befutnak a járőrök a főkapitányságra. Rövid mér­leg az ellenőrzésről A me­gyében kedden 1194 járművet ellenőriztek, 117 vezetőt fi­gyelmeztettek. 156-ot a hely­színen megbírságoltak, 24 gép­­járművezetőt feljelentettek, közülük ötöt ittas vezetés miatt Szükséges is a szigor. A bal­esetek számának növekedése megköveteli. Különösen most, amikor itt az ősz, rosszabbod­­nak a látási viszonyok, síkos lesz az úttest, nő a baleset­­veszély. A rendőrség intézke­dései azonban önmagukban nem elegendőek, a gyalosok, a járművezetők segítségére is szükség van. Csupán annyit kell tenniök, hogy betartsák a köz­lekedési szabályokat, legyenek óvatosak, hiszen azzal önma­guk életét, testi épségét is védik. Zentai Pál Az ellenőrök lelkiismeretesen megvizsgálják a járművek berendezését, s a papírokat VAS NÉPE Kitűnő művelődési terv a községpolitika szolgálatában A büki községi tanács a na­pokban hagyta jóvá a község 1967—1968. évi művelődési ter­vét. Ki kell emelni, hogy a község művelődési munka­programjáról van szó, mert tartalmilag többet, jelentőseb­­bet foglal magában, mint né­hány — formailag hasonló — társa. A terv készítői kitűnően is­merték fel, hogy nemcsak művelődési, de a községpoli­tikát szervesen szolgáló fel­adatokat kell megoldaniuk. Az általános céljaiban és a konkrét teendőkben is alapo­san megfontolt terven lemér­hető, hogy kidolgozásában a község pártbizottsága, a tár­sadalmi és tömegszervezetek, a gazdasági szervek, kulturá­lis intézmények vezetői és tagjai egyaránt részt vettek. A IX. Pártkongresszuson meghatározott népművelési célokkal elveiben azonos, a község adottságait, lehetősé­geit és igényeit messzemenően figyelembe vevő terv a mun­ka módszereiben, a különbö­ző formák megválasztásában is ötletes Hét klub és tíz szelőkor kereteiben valósítják meg legfőbb teendőiket. Az­ életel szoros kapcsoktk. Talán az egyik legfontosabb cél az általános és a szakmai műveltség további emelése, a termelési eredmények újabb növelése. E tekintetben is szo­ros az együttműködés az ál­talános iskola, a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és a község politikai, gazdasági és egyéb szervezetei között. Négy előadássorozatot indítanak a különböző klubokban, de eze­ket természetesen nemcsak klubtagok látogathatják. A mezőgazdasági­­klubban tar­tandó előadások a baromfite­nyésztés, a gyümölcs- és zöld­ségtermesztés községi, terme­lőszövetkezeti feladatait öle­lik fel többek között. Az építőipari munkásakadé­mia ismét csak szoros kap­csolatban áll a községben fel­merülő napi feladataikkal. Rengeteg az építkezés a falu­ban, az utóbbi két-három év­ben közel kétszáz új ház épült, vagy újult meg alap­jaiban. Megindult a környező községekből is a bevándorlás. Meszlenből, Acsádról, Kő­­szegpatyról költöznek Bükre családok. A tavasszal 128 köz­művesített telket kezdenek értékesíteni a termálvíz köze­lében.. Rengeteg a feladat a községfejlesztés, községrende­zés tervein belül. A falu mind jobban kialakuló üdülő jelle­géből adódik, hogy a Kor­szerű lakásformák és a Mo­­dern otthoni című előadások nem véletlenül szerepelnek ebben a tervben. Jól szolgál­ják ezek az előadások az úgy­nevezett fizetővendégszol­gálat további bővítésének a céljait is. A szülők akadémiája az is­kola­re­form végrehajtásából­ adódó feladatokkal, az ottho­ni és az iskolai nevelés jobb kapcsolatainak a megterem­tésével foglalkoznak eoga egyéb mellett. Szellemes kez­deményezés lesz például a jKJ tud többet a gyermeknevelés­ről című vetélkedő, hasznod a szabó-varró tanfolyami Az ifjúsági klub eddig is igen­ népszerű volt, ami an­nak is kö­ziöntoető, hogy sík Szom­bathelyi Tanítóképző népművelő szakos hallgatói működnek­­közre ennek a ve­­zetésében. A honismereti szakkör szabadulásunk 25. évfordulója előkészületeinek jegyében már most elkezdi a termellőszövetet­kezet történetének és a falu krónikájának összeállítását. Aktív segítséget nyújt a mun­n­kához a fotószakkör. A fürdő története című kiállítás be­mutatás előtt áll. Számtalan példát sorolhat­­nánk még fel. A­ gazdasági irányítás reformjának propa­gandáját öt tanfolyam szol­gálja majd. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­­fordulójának megünneplésére külön tervet készítettek. No­vember elsején nyílik például a levelezési kiállítás. Igen je­lentős a község lakói régebbi és újabb levelezése szovjet állampolgárokkal. Az úttörők­nek forradalmi akadályver­senyt szerveznek. Nemrég kezdte meg műkö­dését a felnőtt vegyeskar, alakulóban van az ifjúsági fzamaraikórus. Az úttörő zene­kar munkájának kezdete a hangszerek megérkezésétől függ. Nagyobb támogatást A távolról sem teljes felso­rolás ízelítőt ad a nagyszerű tervről, céljairól, módszerei­ről. A tanácsülés vitájában többen is kétkedve fogadták azonban a tervet. Nem a sa­ját erejükben nem bíznak. Az anyagiakon kívül minden, szükségessel rendelkeznek. A művelődési , háznak azonban ehhez a tervhez — érthetően — az eddigieknél több anya­gi, állami támogatásra van szüksége. Tanácsülési határozat ugyan megszabja a terembéreket, a különböző szervek anyagi hozzájárulásának mértékét az ismeretterjesztő előadásokhoz, akadémiák rendezéséhez. Tag­díjat fizetnek a klubtagok is. Az évi 16 ezer forintos állami támogatás mindezek mellett­­ sem elegendő. Az eddigi gya­­korlat szerint esténként átla­gosan mintegy 1­20—140 ta­nulni, művelődni vágyó em­ber jár a művelődési háziba. Az 1966—67-es évadban, a szakkörök foglalkozásait és a színházi előadásokat nem szá­mítva, 710 különböző rendez­vényen 41491 ember vett részt. Nem minden községi mű­velődési házban ilyen élénk az élet Államunk a kevésbé jól működőket is megfelelően támogatja, a büki művelődési ház munkája pedig valóban kiadás. Megérdemli, hogy az állami támogatás mértéke is — kivételként és munkája elis­meréseként — példa legyen. Vágvölgyi László 1967. október 1. Vasárnap

Next