Vas Népe, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
Vita a termelőszövetkezeti pártmunkáról -----------------------------------------------------------A káder- és személyzeti munka pártelenőrzése A termelőszövetkezetek összevonása megteremtette a nagyüzemi gazdálkodás kedvező feltételeit. Ez viszont magával hozza, hogy jól képzett, politikus, szakmailag hozzáértő, vezetőkészséggel rendelkező tsz-elnökök, szakemberek kerüljenek a nagy gazdaságok élére. Járásunk tsz-vezetőinek többsége erre alkalmas, s az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után is képes lesz megállni a helyét A gazdaságok fejlődése mellett javult pártszervezeteink vezetési színvonala, hatékonyabb a pártmunka valamennyi területe. Pártszervezeteink és titkáraink zöme alkalmas arra, hogy általános politikai tevékenységükkel együtt, megfelelően ellenőrizzék a káderpolitikai elvek megvalósítását, betartását. A párttitkárok fele háromhónapos, vagy ennél magasabb pártiskolát végzett, jóval több, mint egyharmaduik érettségivel, egyetemi végzettséggel rendelkezik. Ugyancsak felerészben 40 éven aluliak. Az összetétel ilyen alakulását kedvezőnek ítélhetjük. Az általános eredmények mellett azonban néhány kedvezőtlen tünet is mutatkozik a pártszervezetek tevékenységében, a káderpolitikai elvek betartásában. Ennek okát abban látjuk, hogy a pártszervezetek még nem elég hatékonyan foglalkoztak e kérdéssel. Egyes helyeken félreértették a pártonkívüliek funkcióba állítását, a hármas követelmény egységét. A pártmunka e területen még nincs kialakult munkamódszerük, sok a formális vonás. Néhány alapszervezet nem foglal állást a gazdasági vezetőik beállításánál, leváltásánál, vagy eredménytelen vitát folytat Nem ritka a személyeskedés, torzsalkodás, intrika, amely csak hátráltatja a kádermunkát. A felsőbb szervek és a gazdasági vezetők többször meg sem kérdezik a párttitkárt, nem kérik ki a pártszervezet véleményét, a káderek beállításakor, áthelyezésekor, előléptetésekor, a kitüntetések és az állami támogatások odaítélésénél. Csak akkor keresik meg a párttitkárt, ha probléma van a vezető munkájával és magatartásával. E módszer gátolja a pártszervezetekvéleményezési jogkörének gyakorlását, akadályozza a káderek nevelését, a megfelelő utánpótlásról való gondoskodást. Ezért tartjuk fontosnak rendezni elsősorban a pártszervezetek, a párttitkárerő, a csúcsvezetőség titkárainak és az összevont taggyűléseknek a jogkörét. A járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság hatásköre már rendezett. A temelőszövetkezet három legfontosabb vezetője, az elnök, az agronómus, a főkönyvelő és a választott vezetőségi tagok kiválasztásánál a esti estitkár az alapszervezetek titkáraival egyeztetve gyakorolja véleményezési jogát. Azon lehetne vitatkozni, hogy az összevont tsz-ekben e véleményezési jogkört az együttes taggyűlés gyakorolja. Ugyanakkor az üzemegységi rendszerben működő gazdaságoknál az alapszervezetek véleményezési jogkörét továbbra is fenn kell tartani. A gazdasági vezetők beszámoltatása általában rendszeres. Változtatni szükséges a beszámoltatás eddigi gyakorlatán, s azt a vezetők nevelésének szolgálatába állítani. Fegyelemmel kell kísérni a vezetők munkáját, magatartását, az emberekkel való foglalkozási módját. Érvényt szerezni annak az elvnek, hogy a vezetők munkája megítélésének legfontosabb kritériuma: hogyan nőnek fel mellettük a káderek. Ez a számonkérés pártvezetőségi üléseken, taggyűléseiken, illetve összevont taggyűléseken történjen. Egyes párttitkároknál találkozunk olyan nézettel, hogy gazdasági beosztásuk miatt függő viszonyban vannak. Ez így nem fedi a valóságot, inkább bizonyos elvtelenséget, szubjektivizmust takar. Valóságban olyan szemléletet és gyakorlatot kell kialakítani az együttműködésben, amelyben az az elv érvényesül, hogy a párttitkár az adott terület politikai vezetője. Ugyanakkor erősíteni kell a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségét azzal, hogy a gazdasági vezető egyben politikai vezető is legyen. Tehát nem valami alá- és fölérendeltségről, hanem mellérendeltségről van szó. A tsz-elnökök felelősek a gazdaságukban működő káderek egész tevékenységéért, fejlődéséért. A pártszervezetek pedig teremtsenek olyan légkört, amely elítéli a hanyag munkát, elismeri a jól dolgozóttat, lehetőséget teremt arra, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek a tsz-vezetés fontos beosztásaiba. A személyzeti munka pártellenőrzése kialakulatlan még termelőszövetkezeteinkben. Az itt dolgozó káderekkel a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya foglalkozott abban az esetben, ha az illető állami támogatásban részesült. A káderek véleményezése, minősítése tehát alárendelt volt az állami támogatásnak. Ezért a minősítések általában nem adtak objektív, komplex értékelést, nem válthattak a vezetők nevelésének eszközeivé. Azok a tsz-vezetők pedig, akik állami támogatásban nem részesültek, minősítést sem kaptak Az ezzel kapcsolatos tennivalók még most sem kimunkáltak, sem a pártszervezetek, sem a tsz-elnökök nem kezdeményeztek még e téren. Amíg végleges kidolgozásra nem kerül ez a tevékenység, addig is a tsz-elnök két feladatává kellene tenni a személyzeti és minősítési munkát, bevonva az alapszervezet titkárait és a járási tanács illetékeseit. A tsz-elnökök minősítését pedig a járási tanács osztályának — a pártszervezet titkárával egyetértésben — kellene elkészíteni. Indokolt kidolgozni és megoldani a tsz-vezetők folyamatos továbbképzését, s a velük való rendszeres foglalkozás módszereit. 1- I. November . Szerda ) _______ Az iskoláztatási terv elkészítése mellett elő kell segíteni egyéni képzésüket, a helyi politikai oktatásban való részvételüket. Több előadást, vitát, beszélgetést kell szervezni az elnökök, főagronómusok, főkönyvelők, üzemegységi agronómusok számára, nem elhanyagolva a mezőgazdasági gyakornokokat sem Általában fejleszteni kell a közgazdasági elemző készséget, gyarapítani a politikai ismereteket, nem háttérbe szorítva a szakmai képzést sem. Az ezeknek meglévő formákat, kereteket, tovább kell szélesíteni. A termelőszövetkezetek igyekezzenek megőrizni és továbbfejleszteni a bizalom és őszinteség légkörét, javítani a kálatot, s erélyesen fellépni az intrika ellen. Ez is szerves része a hatékony káder- és személyzeti munkának, mivel pártszervezeteinknek a jövőben még rendszeresebben kell foglalkozni. Baráth Ferenc, a szombathelyi járási pártbizottság osztályvezetője Kötelezettségek és lehetőségek Bükön Kellemes az idős a major körül. Akik itt vannak, különösen örülnek a jó időnek. Munkában, tisztességben megöregedett parasztok építik, egyengetik a silókazlat. Lassan, komótosan jár a kezük. Ereikben nem futkos már a vér, s akkor is fáznak, amikor a fiatal még kigombolt vignyakkal legénykedik. Leginkább nekik kedvez hát az idő, s ki tudja hányadszor mondták már el: — Ilyen legyen karácsonyig. Aztán ha még jobb lesz is... Major Ferenc, Németh Gyula, Balogh Lajos, Rozmán József, a 73 éves Horváth Sándor és még néhány öreg paraszt dolgozik itt a maga módján. Amit viszont megcsinálnak, az a jó gazda gondosságával végzett munka. Egyikük másikuk csak ezt az évet dolgozza végig, aztán nyugdíjképes lesz. Nem az életkora, a szövetkezetben eltöltött ideje után. Néhányuknak még egy-két évet le kell töltenie a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez. Ennek viszont az a feltétele, hogy a férfiak az évi 150, a nők a 100 tízórás munkanapot megszerezzék. Csik Gtruláné, Szakály Nándor és Szűcs István azt mondják az irodában: — A fiatalabbjával egyáltalán nem lesz gond. Ők akár a kétszer annyit is megszerezhetik, ha dolgozni akarnak. A vezetőség nagyon humánus intézkedései révén nálunk az öregek, az egészségben megrokkantak is megszerezhetik a nyugdíjat. Horváth Tibor elnök lép az irodába, s a beszélgetésbe kapcsolódik. — Emberség , kérdése az egész — valahogy így foglalja össze a témával kapcsolatos véleményét. Ebből indult ki a vezetőség, amikor meghozta határozatait új munkalehetőségek betöltésére. Így alakult ki a többi között a majorgazda munkakör is. Lényege, hogy nappal is felügyelet alatt vannak a majorrészlegek, van, aki benéz az istállókba, utat nyit a felgyülemlett víznek, gereblyéz, egyenget." Erre a posztra került a bognárműhelyből kiöregedett Takács Samu és Milkovics Pali bácsi is, akiknek most 200, illetve 170 napja van. A többi öregnek is megnyugtató a helyzete. Egész évben olyan elfoglaltságot kaptak, ami a legjobban megfelel érdekeiknek. Valóban az emberségből és abból indult ki a vezetőség, hogy egyszer ők is lesznek majd öregek ... — És a nőknél mi a helyzet? Találomra lapozunk fel két kartont. Gyurácz Istvánnál 68 munkanapja van a nyilvántartás szerint. Jövőre nyugdíjba megy. Németh Teréz: jövőre lesz nyugdíjképes, 62 nappal tartják nyilván. — Az övékéhez még nem számítottuk az eszmei időt, illetve a részes művelés után elszámolható napokat, így kilencvenre tehető mindkettőjüknek a szövetkezetben töltött munkanapja. A hiányzó tízet még a betakarítással megszerezhetik. Meg utána is szerezhetnek, ha akarnak. Lesz rá lehetőség — magyarázza Szűcs. Hogyan ? A magtár és a kertészet majdnem egész télen ad elfoglaltságot. A jó hírű gépesített kavicsbányában akár negyvenen is dolgozhatnak egész télen. Olyan keresett a kavicsuk, hogy Büktől Celldömölkig minden építőipari ktsz. vállalkozás és termelőszövetkezet szinte sort áll érte. Aztán sorolják az emberek az újabb munkalehetőségek körét. s Jövőre új üvegház kezdi meg működését. Abban újabb 10 ember dolgozhat. Folytatódik a bogyós gyümölcsök telepítése, majd azok ápolása, később szüretelése, ami előre ad elfoglaltságot. Újabb elárusító pavilonokban lehetett és lehet embereket elhelyezni. Bővül a cementáruüzem. Az idén több kérelmezőnek szavazták meg a felvételét, s újabb jelentkezők vannak kilátásban. Pedig a tsz-en kívül is összesen hét helyen lenne munkaalkalom a faluban. A munkát keresők azonban inkább a szövetkezetet választják. Bükön jó irányba fordult a szövetkezet szekérrúdja, öreg és fiatal megtalálja számítását, s ami a főemberségre alapozzák az irányítást, az emberek gondját. Így a kötelezettségek teljesítése is könnyebb . . . Udvárdi Gyula Képernyő előtt NDK magyar, izgalmas és lesújtó élmény volt. A televízió nem tehet róla. A magyar nézőközönség komolyan vette a játékot — a magyar csapat komolytalanul. Ebből adódott a feloldhatatlan ellentmondás néző és a csatársor között, ebből a sok bosszúság és az NDK gól, amelyet a Vitray által fenegyereknek tisztelt Hoge ragyogóan előkészített, s a nem kevésbé fenegyerek Frenzel védhetetlenül lőtt a megdermedt kapus füle mellett a hálóba. A kapusnak szerencsére nem esett baja, mert a „lövedék” — bár közvetlen közelében süvített el — nem érintette. A játékosok közül néhányan könnyebb sérülést szenvedtek, feltehetően azért, mert a játék hevében egyik-másikat letaglózták, vagy felrúgták sporttársai, illetve sportellenfelei. Csodálkozott is a francia játékvezető, hogy a két baráti ország barátságos mérkőzését mily baráti szellem (valamint rúgás, ütés, gáncs stb.) hatja át. Országos felmérés híján ma még nem lehet pontosan megállapítani, milyen sérülést szenvedtek a hazai készülékek a közvetítés alatt és után. Hol a 3. király ! ! Az volt az érzésünk, hogy maga a tehetséges és jószándékú szerző sem tudta, hol van a harmadik király képe. Ez a bizonytalanság finoman sejtelmes hangulatot borított a vidéki kastély szobái és a szobákban őgyelgő urak és hölgyek társaságára. A hangulatot fokozta az egyik idősebb úr (a gondnok) halála. Nyíllal a mellében és műértő gondokkal az agyában múlt ki a derék férfiú a kastély padlóján elnyúlva. A költőnek álcázott nyomozó és csinos hölgy társa azonban leleplezte az ugyancsak pokolian csinos tettest. Csak azt nem tudták kideríteni: mikor, miért, hol és hány kép, illetve képhamisítvány rejtőzött. Az elrejtettcsengetyűket viszont — amikor már semmi szükség sem volt rájuk — megtalálták. Jeléül annak, hogy közel már a film vége, lengyelül: Koniec... I * ----------------------------------— Élet a tengerben. Minden kriminél és labdarúgásnál izgalmasabb élmény. Pedig csak lefényképezték a tenger mélyén nyüzsgő állatvilágot: halakat, rákokat, polipokat, tengeri csillagokat, cápákat, ismeretlen nevű és sohsem látott alakú lényeket. Békés táplálkozás, kíméletlen zsákmányszerzés, megható szerelmi jelenetek közben. Ahogy serlegestől vonultak, ellenségeik elől rejtőztek (egy kis karcsú hal például egy másik élőlény gyomrában!), petét raktak. „Csak” az élet egyszerű jelenségeit filmezték, s vetítették most vissza az alkotók, de ez a „csak” a teljesség csodálatos varázsával volt terhes és elragadó. Valósághű és mégis kitűnően szerkesztett (tehát „csinált”), egyszerre naturalista és absztrakt, képzelet és, valóság. Élménynek és ismeretterjesztésnek egyaránt tartalmas és értékes. Hat Ország. Az Ország Világ és az MSZBT közös rejtvénypályázatának vetélkedője szemléletes példa volt arra, hogyan nem szabad vetélkedőt rendezni és vezetni. Kár, hogy ezt időben nem közölték a nézőkkel, mert sokáig abban a tévhitben ültünk a képernyő előtt, hogy szabályos versengés tanúi vagyunk. Az ötödik vagy hatodik sikertelen kérdés (három szóból kellett kitalálni) és válasz után már sejtettük, hogy itt csupán tréfáról van szó. Nem arra kíváncsiak, ki mit tud, hanem arra, ki hogyan fog mellé. S arra, hogy a válasz nélküli kérdésekre mi nézők megtalálják-e a helyes választ. Sajnos, nem sikerült. A tréfa igen. S a legjobb az volt, hogy a szereplők, rendezők, zsűri, és játékvezető mindvégig megőrizték a komolyságukat. Bírták idegekkel. (Bertalan) VAS NÉPE ____________3 Útban az osztály nélküli társadalom felé Irtai Sík Endre A Szovjetunió ötvenéves története sok tanulsággal szolgál az egész világ számára, de valamennyi közül legnagyobb az ellentétes osztályok teljes eltűnése. A szocializmust megelőző társadalmi formációkban az állam osztályállam volt, amelyben ellentétes érdekű osztályok álltak egymással szemben, mint uralkodó és elnyomó osztályok. A Szovjetunió azzal, hogy az elnyomó osztályokat felszámolta, ezeket az osztályok közti alapellentéteket kiküszöbölte. A tőkés, a földesúr és a Mák eltűntek. Ugyancsak eltűnt a különbség a burzsoá- és a munkás-származású értelmiség között. Ma is vannak osztályok a Szovjetunióban. Megmaradt két osztály: a munkásosztály és az egységes osztállyá vált parasztság. A szovjet állam e két osztály szövetségén nyugszik. E két osztálynak is vannak eltérő érdekei, de lapvető ellentét nincs köztük, s a szocialista állam, amely a munkásság és a parasztság szövetségére épül, mindent megtesz, hogy ezeket az eltérő érdekeket egyeztesse, azok összeütközését elsimítsa. Ennek eredményeként ezek az érdekkülönbségek fokozatosan összébb és összébb zsugorodnak, és a végeredményben el fognak tűnni. Amilyen mértékben eltűnnek a munkásság és parasztság közti érdekeltérések, (amilyen mértékben csökken a különbség ipar és mezőgazdaság, város és falu között), olyan mértékben halad előre a Szovjetunió az osztálynélküli társadalom, s ezzel az állam elhalása felé. Hogy a falu és a város, a mezőgazdaság és az ipar közötti különbség eltűnése folyamatban van, arról tények és számok beszélnek. Azzal, hogy az egyéni kis- és középparaszt gazdaságok helyére mezőgazdasági termékeket előállító szocialista nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) léptek, az ipar és a mezőgazdaság, a falu és a város közötti különbség alapvető okát sikerült kiküszöbölni. A falu politikai és kulturális elmaradottságának fokozatos felszámolását pedig a szovjet állam következetesen biztosítja. A szovjet állam a munkásosztály átmeneti hatalmi szerve, amelynek végső célja: elérni önmaga feleslegessé válását. Az állam elhalásának két előfeltétele van: egyik a kapitalista környezet eltűnése, másik az osztályok eltűnése. A kapitalista környezet eltűnése történelmi szükségszerűség, amelyet siettet az a tény, hogy a szocializmus egyre több országban jut győzelemre és szilárdul meg. A kapitalista rendszer végső összeomlása azonban csak saját belső ellentmondásainak eredményeként, belülről következhet be. Az állam elhalása másik előfeltételének megteremtése — az osztályok eltüntetése — a szocialista állam feladata. Az osztályok eltűnéséhez azonban nem elég az érdekeltérések kiküszöbölése, mert az eltérő érdekek kiküszöbölésével nem tűnik el azonnal a különböző osztályok évszázadok alatt berögződött különböző osztály-gondolkodásmódja. A lét meghatározza ugyan a gondolkodást, de a gondolkodás megváltozása csak késve követi a létviszonyok megváltozását. Az osztály-mentalitás helyére lépő egységes szocialista gondolkodásmód kialakítása a kommunista párt és a szocialista állam egyik legfontosabb harci feladata. Harcról, kitartó és szünetet nem ismerő ideológiai harcról van szó, amelyet a szocializmus győzelemre jutása után azonnal, még a meglevő, eltérő érdekű osztályok között kell megindítani és folytatni a múltból hozott osztály-mentalitás felszámolásáért, a szocialista gondolkodásmód elsajátításáért.* A Szovjetunió ezt a harcot ötven évvel ezelőtt elindította és fél évszázada eredményesen folytatja. Ennek köszönhető, hogy bár az osztályok (munkás és paraszt osztály) a szocialista szovjet államban végleg még nem tűntek el, azok gondolkodása ma már megközelíti a jövendő osztálynélküli társadalom szocialista mentalitását. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek mezőgazdasági nagyüzemeiben dolgozó parasztok gondolkodása egyre kevésbé hasonlít a régi, egyéni gazdaságot folytató kis-, illetve középparaszt gondolkodásához, egyre hasonlóbbá válik az ipari nagyüzemekben dolgozó munkás mentalitásához. Még szemmel láthatóbb a régi gondolkodásmódnak az a megváltozása, amelyet egyrészről a nő gazdasági és társadalmi helyzetének megváltozása, másrészről a nemzeti elnyomásnak és a nemzetek egymással szembenállásának teljes kiküszöbölése hozott magával. A régi férfi-mentalitás és a soviniszta nacionalizmus — az osztálytársadalomnak ezek a kinövései —, fokozatosan helyet engednek a nemek és nemzetek teljes egyenértékűségét és egyenjogúságát, valamennyi nemzet testvériségét hirdető szocializmus gondolkodásformáló befolyásának. Az osztályállam örökségének mások nyomasztó maradványa, amellyel a szocialista országnak meg kell küzdenie, a bürokratizmus rákfenéje. A Szovjetunió ötvenéves története egyben a bürokrácia elleni következetes harc története. S bár a szörnyeteget teljesen kiirtani még ma sem sikerült, kétség nem fér hozzá, hogy napjai meg vannak számlálva: az osztályok nélküli kommunista társadalomba való átmenet az osztálytársadalomnak ezt az utolsó csökevényét is örökre el fogja tüntetni.