Vas Népe, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Cselekvéssel és példával kommunistának lenni azt jelenti, hogy mindenütt és mindig az emberi hala­dást szolgáljuk, az ember érdekében. Ezt jelentette száz évvel ezelőtt, a Kom­munista Kiáltvány megjele­nése idején. Ezt jelentette fél évszázada, amikor győ­zött az első szocialista for­radalom. Bármennyit válto­zott azóta a világ, ezt jelen­ti ma is. A kommunisták forradal­márok. Az is köztudott, hogy az emberek életében ritkán fordul elő, hogy a barriká­­dokon kénytelenek harcolni, sokkal gyakrabban élnek országok, népek olyan álla­potban, amelyről elmond­hatjuk, hogy „nincs forra­dalmi helyzet”. Kommunis­tának lenni tehát azt is je­lenti, hogy forradalmár módra viselkedni, nemcsak a történelem kivételes, kriti­kus pillanataiban, hanem­­a viszonylag békés mindenna­pi életben is. Korunkban egyidőben, de ■különböző helyeken rendkí­vül sokféle fejlettségi szin­ten, rendkívül eltérő élet­viszonyok között tevékeny­kednek emberi közösségek. Nyilvánvaló, hogy mást je­lent a haladást szolgálni­­Vietnamban és mást Ang­liában, másként segíthetik elő a haladást a Szovjetunió­­vagy Magyarország állam­polgárai és egészen másként­­ mozdíthatják elő a prog­ressziót Algériában, Indiá­ban vagy Svájcban. Arról aligha kell meggyőzni vala­kit is, hogy a világ, amely­ben élünk, ennyi különbö­zőség ellenére, sehol sem tökéletes, és a haladás cse­lekvő híveire mindenütt ezernyi tennivaló vár. Ettől a ténytől eltekintve,a amin nem tudunk­ változtat­ni, azonos helyen és időben, egyforma körülmények kö­­­zött élő emberek is más­­-más módon képzelik el a­­haladást. A kommunisták i5 év, hogy az nem néhány ember vagy egy kiváltságos csoport, hanem mindig az egész közösség, az egész társadalom érdekeit, jövő­beni fejlődését szolgálja. A­­­­ kommunisták véleménye az, hogy az emberiség több­százezeréves fejlődése so­rán mindinkább tudatoso­dott, egyre jobban megis­merte környezetét, a termé­szetet, s benne önmagát is; az ismeretek birtokában egyre nagyobb hatalomra tett szert saját életének dön­tő feltételeinek alakításában. Minél inkább uralkodik az ember a természeten, annál inkább felszabadulhat a szegénység, betegség, külön­féle emberhez méltatlan nyűgök és korlátok béklyó­ja alól, s annál inkább él­het emberhez méltó módon. Minél kevésbé nehéz, fá­rasztó és terhes a munka, annál inkább felszabadul az ember, cselekedetei alkotás­sá, öröm forrásává válhat­nak számára. A kommunis­ták előtt egy ilyen társada­lom megteremtésének a ké­pe lebeg, és mindenkori te­vékenységükben ennek meg­valósulásáért kell fáradoz­­niok. A mi korunkban min­den eddiginél nyilvánva­lóbb, hogy az emberiség rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek föl­dünk megszaporodott lakos­ságát is mentesíthetik a szűkölködéstől és boldoggá tehetik. Ez sok nemzedék munkájával, a tudományos­technikai forradalom ered­ményei révén vált lehető­vé. De látjuk azt is, hogy a tudomány és a technika vívmányait nemcsak jóra, hanem rosszra is, nemcsak az emberért, hanem az em­ber ellen­­ is felhasználhat­ják. Manapság világosabb, mint bármikor, hogy döntő­en az embertől, az emberek egymásközti viszonyainak elrendezésétől, vagyis: a társadalmi, hatalmi rend­szertől függ, hogy a techni­ka vívmányai áldást, vagy átkot hoznak e népekre, nemzetekre, egyénekre.­­ Ehögtl azért, mert ilyen roppant erők kerültek az ember birtokába, ma fontosabb, mint valaha, hogy minél többen legyenek azok, akik tudományos ala­possággal és elfogulatlanság­gal keresik a békés és sza­bad emberi együttélés tör­vényeit, lehetőségeit, a kü­lönböző társadalmi mozgá­sok okait és irányát. A kommunisták nem vágy­álomként képzelődnek a jö­vő boldog embereinek tár­sadalmáról, hanem olyan vi­lágnézetük van, a marxiz­mus—leninizmus, amely a társadalomviszonyok embe­ribb, korszerűbb, tudomá­nyosabb módszereit is se­gít felfedezni, s gyakorlati cselekvést ír elő. A kommunisták úgy akar­ják megváltoztatni az em­berek egymásközti viszonya­it, hogy azokból gyökeresen kiirtsák az embertelenség forrásait, vagyis a kizsák­mányolást, elnyomást, há­borút, szegénységet, tudat­lanságot Gyökeres változás, vagyis forradalmi változás szükséges annak a tőkés gépezetnek a széttöréséhez, amelyik saját léte érdekében tartotta fenn, termelte újra a kizsákmányolást és a há­borút. A kommunista forra­dalmárokat az különböztet­te meg mindig is más — anarchista, utópista — for­radalmároktól, hogy ezt a gyökeres változást a való­sággal szigorúan számolva, olyan módon és olyan ütem­ben tartották és tartják megvalósíthatónak, ahogyan annak feltételei megérettek. Ugyanakkor a kommunis­ták tudják azt is, hogy ön­magától nem lesz jobb a világ. Segíteniük kell ennek az egész emberiséget bol­doggá tenni képes tecniká­­nak humánus célú kifejlesz­tését, tudják, hogy fokról­­fokra is munkálkodniuk kell a népek és országok közti békés viszonyok megteremtésén, és nem sza­bad abbahagyni az erőfe­szítéseket a tömegek felvi­lágosításáért, hogy ráébred­jenek valóságos érdekeikre és felismerjék, merre vezet az út egy jobb világhoz. Világos gondolkodást, ki­tartást, állhatatos türelmet követel mindez. De nem követel puritán lemondást, nincs ebben semmi ember­feletti. Ellenkezőleg, kom­munistának lenni nagyon is józan, emberséges és em­beri magatartás. Egyszerűen abból a felismerésből fa­kad, hogy az egyes ember nem élhet békében és bol­dogságban, amíg körülötte háború, elnyomás és bol­dogtalanság uralkodik mil­liók között. Nem lehet sza­bad az a nép, amely más népeket elnyom és azok bosszújától kell rettegnie. Nem szüntetheti meg a ki­zsákmányolást a kizsákmá­nyoltak osztálya, csak ha minden kizsákmányolást megszüntet. Mit jelent kommunistának lenni egy olyan országban, ahol már megdöntötték a tőke uralmát , mint aho­gyan megtettük ezt nálunk is, Magyarországon? Jelen­ti: tettekkel szolgálni a közösséget, cselekvéssel és példával is rávezetni­­ az embereket arra: jobb és hasznosabb az egymást se­gítő emberek társadalmában élni, hogy ki kell nőnünk az embert nyomorító és megalázó örökségből, az egymást maró, egymás ro­vására boldogulni akaró em­berek életformájából. Sok nemzedéken át vezet az út a tőkés rendszer megdönté­se után is a szocializmusig és a kommunizmusig. A kommunista forradalmárnak az a dolga, hogy a helyzetet felmérve, a maga közössé­gével szót értve megtegye a következő lépést előre ezen az úton, tegyen meg any­­nyit, amennyit lehet. Az eszme, a párt, az ügy nem követel a kommunistától le­hetetlent. A kommunisták embe­rek, akik néha elfáradnak, néha hibáznak, s ettől még kommunisták maradnak. De tanul­niok kell hibáikból és sosem rendelhetik alá egyé­ni érdekeiknek a közösség érdekeit. És sohasem tehe­tik meg, hogy útjába állja­nak a haladásnak, a dolgo­zó tömegek jobb sorsát elő­mozdító intézkedéseknek. Sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy amit te­szünk az nem öncél, ha­nem az emberért van. Vannak pillanatok, amikor kommunistának len­ni nehéz. De végső soron, hosszú távon — így jó élni. A tiszta lelkiismeret egyéni boldogságot ad és teljes összhangban van a közös­ség javával. Patkó Imre 1969. november 1. Szombat VAS NÉPE Kivilágítás és felvilágosítás Plakátművészetünk örven­detes fejlődését még a leg­­megátolkodottabb rosszin­dulat sem tagadhatja. Nem­csak az ötvenes évek „Ci­pőt a cipőboltból!”-korsza­­kán jutottunk szerencsésen túl, hanem a legjobb úton járunk afelé, hogy utolérjük a fejlett tőkés országok nem mindig ízléses, de ál­talában célravezető hirdeté­si technikáját. Bár ami a célravezetést illeti, nos, itt még akad némi kívánnivaló. Szívet-lelket gyönyörköd­tet például a pályaudvaro­kon és a vasúti kocsikban (tehát százezrek szeme előtt!) kifüggesztett színes, rajzos plakát, mely arra buzdít, hogy „Minden ke­rékpáron legyen világítási felszerelés!’ A nyilvánvaló­an KERAVILL-ihletésű al­kotásnak nyomatékot adnak a lap alján futó, szigorú nagybetűk: „A KRESZ IS ELŐÍRJ­Az Ez eddig tulajdonképpen rendjénvaló. Ha nem veszik­­ azt a jó kis dinamót szép szóra, majd elkapkodják a hatósági előírások súlya alatt. Szeretnénk azonban tudni, mit szólnak a KRESZ megszövegezői, ha meglát­ják, amit maga a kép áb­rázol. Egész család — papa, mama, pubika — kerékpá­roz szembe a nézővel, szép párhuzamosan egymás mel­lett, elfoglalva az úttestet teljes szélességében, a gép­­járművezetők legnagyobb gyönyörűségére. Nem az utat nézik, átszellemülten mosolyognak egymásra. Bizo­nyára nekik maguknak is tetszik, hogy olyan pompá­san ki vannak világítva, nem is beszélve a vizuális propaganda meggyőző, kö­vetésre buzdító erejéről. Különös tekintettel a köz­úti közlekedés érvényben levő szabályaira. — Kár — ev üres szatyorral? Nem múlik el egy hét sem anélkül, hogy a rádióban, a tévében, vagy az újságok­ban ne hallanánk, olvas­nánk arról, miként lehetne még jobban segíteni a dol­gozó nőik második műszak­ján. A szolgáltató ipar egy­re több terhet vesz le az asszonyok válláról és a fél­kész, kész ételek, konzer­­vek mind időt takarítanak meg. De azért mégis elke­rülhetetlen — különösen a nagy családoknál — a fő­zés, s ennek velejárója: a bevásárlás. Szombathelyen például a Gagarin úttól a Csónakázó­tó környék­éig például nincs egyetlen zöldség-gyümölcs­­bolt sem Egy volt ugyan a Szinved Merse Pál utca és az Esze Tamás utca sar­kán, de amikor megnyílt a Zsiray Lajos utcai új ABC, bezárták, s az új üzlet ka­pualjába telepítették át a boltot. Már akkor is nyil­vánvaló volt, hogy a kapu­alj-portál csak a hideg be­­köszöntéig használható, té­len nem. Akkor azzal nyug­­tatták meg a vásárlókat, té­len majd bent az ABC-üz­­letben csomagolva árusíta­nak zöldségfélét és gyümöl­csöt. De nem tartjuk való­színűnek hogy ezzel a meg­oldással a környéket hiány­talanul elláthassák friss zöldáruval. Igaz, hogy van még egy önkiszolgáló bolt a Gagarin úton is, de a he­­lyiség itt annyira kicsi, hogy nagyobb mennyiségű zöldsé­get, gyümölcsöt és például burgonyát nem tudnak tá­rolni. Nyáron ugyan „bese­gít” a környéken a termál­fürdő melletti kis gyümölcs­pavilon, de itt is mindig hosszú sorbanállás volt. Egyszóval az ABC-ben és az önkiszolgáló boltban min­dent meg lehet vásárolni,­ ami a főzéshez, sütéshez szükséges, de egy csomó zöldségért az eperint utcai tsz-boltba kell menni, ugyanis az az egy gyümölcs és zöldségbolt az egyetlen a környéken. S nem csoda, ha a gyor­san elkészíthető készételek íze is megkeseredik a dol­gozó asszonyok szájában, ha arra gondolnak, hogy ebéd után a másnapi levesbeva­­lóért félórát kell gyalogol­niuk. .. — mé­g* 3 „Kapaszkodj a fellegekbe“ - Kőszegen Szász Péter új filmje Darvas Ivánnal, Szvetlána Szvetlicsnajavult Mensarossal, Bujiorrat Sűrű fegyverropogásra ér­keztünk tegnap délelőtt a kőszegi Jurisich térre. A Hősök tornya melletti épü­let korlátjáról két fegyve­res zuhant a mélybe, az egyik éppen csak elkerülte zuhantában a lefelé kalim­páló puska szuronyát. Az 5-ös számú ház tetőzetén, a­­kamera mellett álló opera­tőr, Szécsényi Ferenc, a ren­­­dező Szász Péter, s a téren­­álló tömeg egy pillanatra felszisszent. Szerencsére nem történt baj, a kartondobo­zokra hullott szereplők egyike kisebb horzsolással megúszta a tűzijátékot. A közelben álló mentőkocsi személyzete azonnal keze­lésbe vette. A gépfegyver,­­az öreg Maxim elhallgatott,­­ s a következő beállításig nyugodtan cigarettáztak a­­szereplők. Darvas Iván és­­Bujtor István, fel-alá sétált a téren a MAFILM-kocsik,­­buszok, tűzoltókocsik, a vá­mosi tanács épületéhez ki­­feszített háló, kábelek, Ju­­piter-lámpák, autogram-va­dász fiatalok és kíváncsi já­rókelők sorfala között. Ra­gyogó napsütés, kitűnő han­gulat, izgalom. Az új magyar—szovjet koprodukciós film, a „Ka­paszkodj a fellegekbe’ utol­só jeleneteit forgatták Kő­szegen. Ott, ahol Szász Pé­ter a két évvel ezelőtti if­júsági filmnapok nagydíját elnyerte. Akkor határozta el, hogy tervezett új filmjé­nek zárófejezetét Kőszegre helyezi. A tér hangulata, a színhely történelmi varázsa éppen illik a fordulatokban bővelkedő, kalandos, látvá­nyos, játékhoz. — Bocatelli professzor, Darvas Iván számtalan ka­landon át jut Moszkvába, majd vissza Magyarország­ra, s végül a Tanácsköztár­saság bukása idején Kőszeg felé menekül. A városban fehérek (a Hősök tornyának ablakaiban valóban ott a fe­hér lobogók), itt egy gép­fegyver, amit Mensáros von­szol be a térre, aztán elsza­badul a pokol... Az 5-ös számú ház tető­zetén Szvetlána Szvetlicsna­­ja és Gunar Cilinszkij szov­­jet-lett színészek, valamint Darvas már teljes díszben várják a következő ve­zényszót, Bujtor és Kovács István bőrzekében, vörös csillaggal a kabát hajtóká­ján. Madaras István, aki éppen előbb szállt le a ló­ról, s az övén függő hatal­mas pisztoly tokját igazítja, kíváncsian nézik a fenti je­lenetet. — Miről szól a film? Szász Péter: „Ha azt ilyen egyszerű volna összefoglal­ni! Mint mondtam, sok-sok kaland, ragyogó hősök, nagytörő harci és üldözési jelenetek Moszkvától Kő­szegig. Itt már nincs to­vább. Hőseink fölött a ra­gyogó égbolt és a fellegek, olyan emberek, akik nehéz pillanatokban a felhőkbe kapaszkodnak. Bátrak és álmodozók. Barátságról és győzelemről álmodoznak és ha reggel lesz nem csodál­koznak azon, hogy győztek és sok barátjuk van. Ez különben a film zárószöve­ge ..." Darvas Ivánt kérdeztük, aki napok óta Budapest és Kőszeg között ingázik. Dél­után felhajt Pestre. Előadás. Éjszaka vissza Kőszegre. Délelőtt felvétel, idegesítő ismétlések, séták, viták. Meddig lehet ezt csináli? — Kikészül az ember... Rohan, rohan, s felőrli ma­gát ... A film persze érde­kes lesz,­­ remélem jó is. A magam részéről ezt a faj­ta ingázást elítélem, elvben persze, mert mit lehet ten­ni? Csinálom. Csinálja a többi is, színé­szek és műszakiak, a rende­ző munkatársai. Bácskai Lauró István trükkrendező (akit ugyancsak a tavaly­­előtti kőszegi filmnapokon láthattunk Hamis Izabella című filmjével), Bertalan Tivadar díszlettervező, aki elmondja, hogy a stúdióban már felépítették egy orosz kolostor belsejét, s készül a Hotel Ritz, ahova majd egy páncélkocsi benyomul és összezúz mindent... Tör­ténelmi persziflázs lesz a MAFILM és a moszkvai Gorkij Stúdió közös produk­ciója, Szász szovjet kollégá­ja Julian Szemjonov, közö­sen írták a forgatókönyvet. — Mikor láthatjuk a fil­met? — Remélem, egy év múlva kész lesz — mondja Szász — és megígértem a kedves kő­szegieknek, hogy itt mutat­juk be először ... Ahogy a „Fiúk a térről” című filme­met is. A stáb még vár. A ra­gyogó égbolton fehér fel­hőfoszlányok látszanak, de még nem kaphatják len­csevégre. A tömeg is vár. Felnőttek, gyerekek, színé­szek, tűzoltók, mentők, rendőrök. Együtt álmodoz­nak ... a naptár október 31-ét mutat. Bertalan Lajos Szász Péter rendező: Szve­tlicsnája jöjjön közelebb! Az egészet megemelni húsz centivel !...­­ Foto: je

Next