Vas Népe, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-01 / 254. szám
Cselekvéssel és példával kommunistának lenni azt jelenti, hogy mindenütt és mindig az emberi haladást szolgáljuk, az ember érdekében. Ezt jelentette száz évvel ezelőtt, a Kommunista Kiáltvány megjelenése idején. Ezt jelentette fél évszázada, amikor győzött az első szocialista forradalom. Bármennyit változott azóta a világ, ezt jelenti ma is. A kommunisták forradalmárok. Az is köztudott, hogy az emberek életében ritkán fordul elő, hogy a barrikádokon kénytelenek harcolni, sokkal gyakrabban élnek országok, népek olyan állapotban, amelyről elmondhatjuk, hogy „nincs forradalmi helyzet”. Kommunistának lenni tehát azt is jelenti, hogy forradalmár módra viselkedni, nemcsak a történelem kivételes, kritikus pillanataiban, hanema viszonylag békés mindennapi életben is. Korunkban egyidőben, de ■különböző helyeken rendkívül sokféle fejlettségi szinten, rendkívül eltérő életviszonyok között tevékenykednek emberi közösségek. Nyilvánvaló, hogy mást jelent a haladást szolgálniVietnamban és mást Angliában, másként segíthetik elő a haladást a Szovjetunióvagy Magyarország állampolgárai és egészen másként mozdíthatják elő a progressziót Algériában, Indiában vagy Svájcban. Arról aligha kell meggyőzni valakit is, hogy a világ, amelyben élünk, ennyi különbözőség ellenére, sehol sem tökéletes, és a haladás cselekvő híveire mindenütt ezernyi tennivaló vár. Ettől a ténytől eltekintve,a amin nem tudunk változtatni, azonos helyen és időben, egyforma körülmények között élő emberek is más-más módon képzelik el ahaladást. A kommunisták i5 év, hogy az nem néhány ember vagy egy kiváltságos csoport, hanem mindig az egész közösség, az egész társadalom érdekeit, jövőbeni fejlődését szolgálja. A kommunisták véleménye az, hogy az emberiség többszázezeréves fejlődése során mindinkább tudatosodott, egyre jobban megismerte környezetét, a természetet, s benne önmagát is; az ismeretek birtokában egyre nagyobb hatalomra tett szert saját életének döntő feltételeinek alakításában. Minél inkább uralkodik az ember a természeten, annál inkább felszabadulhat a szegénység, betegség, különféle emberhez méltatlan nyűgök és korlátok béklyója alól, s annál inkább élhet emberhez méltó módon. Minél kevésbé nehéz, fárasztó és terhes a munka, annál inkább felszabadul az ember, cselekedetei alkotássá, öröm forrásává válhatnak számára. A kommunisták előtt egy ilyen társadalom megteremtésének a képe lebeg, és mindenkori tevékenységükben ennek megvalósulásáért kell fáradozniok. A mi korunkban minden eddiginél nyilvánvalóbb, hogy az emberiség rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek földünk megszaporodott lakosságát is mentesíthetik a szűkölködéstől és boldoggá tehetik. Ez sok nemzedék munkájával, a tudományostechnikai forradalom eredményei révén vált lehetővé. De látjuk azt is, hogy a tudomány és a technika vívmányait nemcsak jóra, hanem rosszra is, nemcsak az emberért, hanem az ember ellen is felhasználhatják. Manapság világosabb, mint bármikor, hogy döntően az embertől, az emberek egymásközti viszonyainak elrendezésétől, vagyis: a társadalmi, hatalmi rendszertől függ, hogy a technika vívmányai áldást, vagy átkot hoznak e népekre, nemzetekre, egyénekre. Ehögtl azért, mert ilyen roppant erők kerültek az ember birtokába, ma fontosabb, mint valaha, hogy minél többen legyenek azok, akik tudományos alapossággal és elfogulatlansággal keresik a békés és szabad emberi együttélés törvényeit, lehetőségeit, a különböző társadalmi mozgások okait és irányát. A kommunisták nem vágyálomként képzelődnek a jövő boldog embereinek társadalmáról, hanem olyan világnézetük van, a marxizmus—leninizmus, amely a társadalomviszonyok emberibb, korszerűbb, tudományosabb módszereit is segít felfedezni, s gyakorlati cselekvést ír elő. A kommunisták úgy akarják megváltoztatni az emberek egymásközti viszonyait, hogy azokból gyökeresen kiirtsák az embertelenség forrásait, vagyis a kizsákmányolást, elnyomást, háborút, szegénységet, tudatlanságot Gyökeres változás, vagyis forradalmi változás szükséges annak a tőkés gépezetnek a széttöréséhez, amelyik saját léte érdekében tartotta fenn, termelte újra a kizsákmányolást és a háborút. A kommunista forradalmárokat az különböztette meg mindig is más — anarchista, utópista — forradalmároktól, hogy ezt a gyökeres változást a valósággal szigorúan számolva, olyan módon és olyan ütemben tartották és tartják megvalósíthatónak, ahogyan annak feltételei megérettek. Ugyanakkor a kommunisták tudják azt is, hogy önmagától nem lesz jobb a világ. Segíteniük kell ennek az egész emberiséget boldoggá tenni képes tecnikának humánus célú kifejlesztését, tudják, hogy fokrólfokra is munkálkodniuk kell a népek és országok közti békés viszonyok megteremtésén, és nem szabad abbahagyni az erőfeszítéseket a tömegek felvilágosításáért, hogy ráébredjenek valóságos érdekeikre és felismerjék, merre vezet az út egy jobb világhoz. Világos gondolkodást, kitartást, állhatatos türelmet követel mindez. De nem követel puritán lemondást, nincs ebben semmi emberfeletti. Ellenkezőleg, kommunistának lenni nagyon is józan, emberséges és emberi magatartás. Egyszerűen abból a felismerésből fakad, hogy az egyes ember nem élhet békében és boldogságban, amíg körülötte háború, elnyomás és boldogtalanság uralkodik milliók között. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom és azok bosszújától kell rettegnie. Nem szüntetheti meg a kizsákmányolást a kizsákmányoltak osztálya, csak ha minden kizsákmányolást megszüntet. Mit jelent kommunistának lenni egy olyan országban, ahol már megdöntötték a tőke uralmát , mint ahogyan megtettük ezt nálunk is, Magyarországon? Jelenti: tettekkel szolgálni a közösséget, cselekvéssel és példával is rávezetni az embereket arra: jobb és hasznosabb az egymást segítő emberek társadalmában élni, hogy ki kell nőnünk az embert nyomorító és megalázó örökségből, az egymást maró, egymás rovására boldogulni akaró emberek életformájából. Sok nemzedéken át vezet az út a tőkés rendszer megdöntése után is a szocializmusig és a kommunizmusig. A kommunista forradalmárnak az a dolga, hogy a helyzetet felmérve, a maga közösségével szót értve megtegye a következő lépést előre ezen az úton, tegyen meg anynyit, amennyit lehet. Az eszme, a párt, az ügy nem követel a kommunistától lehetetlent. A kommunisták emberek, akik néha elfáradnak, néha hibáznak, s ettől még kommunisták maradnak. De tanulniok kell hibáikból és sosem rendelhetik alá egyéni érdekeiknek a közösség érdekeit. És sohasem tehetik meg, hogy útjába álljanak a haladásnak, a dolgozó tömegek jobb sorsát előmozdító intézkedéseknek. Sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy amit teszünk az nem öncél, hanem az emberért van. Vannak pillanatok, amikor kommunistának lenni nehéz. De végső soron, hosszú távon — így jó élni. A tiszta lelkiismeret egyéni boldogságot ad és teljes összhangban van a közösség javával. Patkó Imre 1969. november 1. Szombat VAS NÉPE Kivilágítás és felvilágosítás Plakátművészetünk örvendetes fejlődését még a legmegátolkodottabb rosszindulat sem tagadhatja. Nemcsak az ötvenes évek „Cipőt a cipőboltból!”-korszakán jutottunk szerencsésen túl, hanem a legjobb úton járunk afelé, hogy utolérjük a fejlett tőkés országok nem mindig ízléses, de általában célravezető hirdetési technikáját. Bár ami a célravezetést illeti, nos, itt még akad némi kívánnivaló. Szívet-lelket gyönyörködtet például a pályaudvarokon és a vasúti kocsikban (tehát százezrek szeme előtt!) kifüggesztett színes, rajzos plakát, mely arra buzdít, hogy „Minden kerékpáron legyen világítási felszerelés!’ A nyilvánvalóan KERAVILL-ihletésű alkotásnak nyomatékot adnak a lap alján futó, szigorú nagybetűk: „A KRESZ IS ELŐÍRJAz Ez eddig tulajdonképpen rendjénvaló. Ha nem veszik azt a jó kis dinamót szép szóra, majd elkapkodják a hatósági előírások súlya alatt. Szeretnénk azonban tudni, mit szólnak a KRESZ megszövegezői, ha meglátják, amit maga a kép ábrázol. Egész család — papa, mama, pubika — kerékpároz szembe a nézővel, szép párhuzamosan egymás mellett, elfoglalva az úttestet teljes szélességében, a gépjárművezetők legnagyobb gyönyörűségére. Nem az utat nézik, átszellemülten mosolyognak egymásra. Bizonyára nekik maguknak is tetszik, hogy olyan pompásan ki vannak világítva, nem is beszélve a vizuális propaganda meggyőző, követésre buzdító erejéről. Különös tekintettel a közúti közlekedés érvényben levő szabályaira. — Kár — ev üres szatyorral? Nem múlik el egy hét sem anélkül, hogy a rádióban, a tévében, vagy az újságokban ne hallanánk, olvasnánk arról, miként lehetne még jobban segíteni a dolgozó nőik második műszakján. A szolgáltató ipar egyre több terhet vesz le az asszonyok válláról és a félkész, kész ételek, konzervek mind időt takarítanak meg. De azért mégis elkerülhetetlen — különösen a nagy családoknál — a főzés, s ennek velejárója: a bevásárlás. Szombathelyen például a Gagarin úttól a Csónakázótó környékéig például nincs egyetlen zöldség-gyümölcsbolt sem Egy volt ugyan a Szinved Merse Pál utca és az Esze Tamás utca sarkán, de amikor megnyílt a Zsiray Lajos utcai új ABC, bezárták, s az új üzlet kapualjába telepítették át a boltot. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a kapualj-portál csak a hideg beköszöntéig használható, télen nem. Akkor azzal nyugtatták meg a vásárlókat, télen majd bent az ABC-üzletben csomagolva árusítanak zöldségfélét és gyümölcsöt. De nem tartjuk valószínűnek hogy ezzel a megoldással a környéket hiánytalanul elláthassák friss zöldáruval. Igaz, hogy van még egy önkiszolgáló bolt a Gagarin úton is, de a helyiség itt annyira kicsi, hogy nagyobb mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és például burgonyát nem tudnak tárolni. Nyáron ugyan „besegít” a környéken a termálfürdő melletti kis gyümölcspavilon, de itt is mindig hosszú sorbanállás volt. Egyszóval az ABC-ben és az önkiszolgáló boltban mindent meg lehet vásárolni, ami a főzéshez, sütéshez szükséges, de egy csomó zöldségért az eperint utcai tsz-boltba kell menni, ugyanis az az egy gyümölcs és zöldségbolt az egyetlen a környéken. S nem csoda, ha a gyorsan elkészíthető készételek íze is megkeseredik a dolgozó asszonyok szájában, ha arra gondolnak, hogy ebéd után a másnapi levesbevalóért félórát kell gyalogolniuk. .. — még* 3 „Kapaszkodj a fellegekbe“ - Kőszegen Szász Péter új filmje Darvas Ivánnal, Szvetlána Szvetlicsnajavult Mensarossal, Bujiorrat Sűrű fegyverropogásra érkeztünk tegnap délelőtt a kőszegi Jurisich térre. A Hősök tornya melletti épület korlátjáról két fegyveres zuhant a mélybe, az egyik éppen csak elkerülte zuhantában a lefelé kalimpáló puska szuronyát. Az 5-ös számú ház tetőzetén, akamera mellett álló operatőr, Szécsényi Ferenc, a rendező Szász Péter, s a térenálló tömeg egy pillanatra felszisszent. Szerencsére nem történt baj, a kartondobozokra hullott szereplők egyike kisebb horzsolással megúszta a tűzijátékot. A közelben álló mentőkocsi személyzete azonnal kezelésbe vette. A gépfegyver,az öreg Maxim elhallgatott, s a következő beállításig nyugodtan cigarettáztak aszereplők. Darvas Iván ésBujtor István, fel-alá sétált a téren a MAFILM-kocsik,buszok, tűzoltókocsik, a vámosi tanács épületéhez kifeszített háló, kábelek, Jupiter-lámpák, autogram-vadász fiatalok és kíváncsi járókelők sorfala között. Ragyogó napsütés, kitűnő hangulat, izgalom. Az új magyar—szovjet koprodukciós film, a „Kapaszkodj a fellegekbe’ utolsó jeleneteit forgatták Kőszegen. Ott, ahol Szász Péter a két évvel ezelőtti ifjúsági filmnapok nagydíját elnyerte. Akkor határozta el, hogy tervezett új filmjének zárófejezetét Kőszegre helyezi. A tér hangulata, a színhely történelmi varázsa éppen illik a fordulatokban bővelkedő, kalandos, látványos, játékhoz. — Bocatelli professzor, Darvas Iván számtalan kalandon át jut Moszkvába, majd vissza Magyarországra, s végül a Tanácsköztársaság bukása idején Kőszeg felé menekül. A városban fehérek (a Hősök tornyának ablakaiban valóban ott a fehér lobogók), itt egy gépfegyver, amit Mensáros vonszol be a térre, aztán elszabadul a pokol... Az 5-ös számú ház tetőzetén Szvetlána Szvetlicsnaja és Gunar Cilinszkij szovjet-lett színészek, valamint Darvas már teljes díszben várják a következő vezényszót, Bujtor és Kovács István bőrzekében, vörös csillaggal a kabát hajtókáján. Madaras István, aki éppen előbb szállt le a lóról, s az övén függő hatalmas pisztoly tokját igazítja, kíváncsian nézik a fenti jelenetet. — Miről szól a film? Szász Péter: „Ha azt ilyen egyszerű volna összefoglalni! Mint mondtam, sok-sok kaland, ragyogó hősök, nagytörő harci és üldözési jelenetek Moszkvától Kőszegig. Itt már nincs tovább. Hőseink fölött a ragyogó égbolt és a fellegek, olyan emberek, akik nehéz pillanatokban a felhőkbe kapaszkodnak. Bátrak és álmodozók. Barátságról és győzelemről álmodoznak és ha reggel lesz nem csodálkoznak azon, hogy győztek és sok barátjuk van. Ez különben a film zárószövege ..." Darvas Ivánt kérdeztük, aki napok óta Budapest és Kőszeg között ingázik. Délután felhajt Pestre. Előadás. Éjszaka vissza Kőszegre. Délelőtt felvétel, idegesítő ismétlések, séták, viták. Meddig lehet ezt csináli? — Kikészül az ember... Rohan, rohan, s felőrli magát ... A film persze érdekes lesz, remélem jó is. A magam részéről ezt a fajta ingázást elítélem, elvben persze, mert mit lehet tenni? Csinálom. Csinálja a többi is, színészek és műszakiak, a rendező munkatársai. Bácskai Lauró István trükkrendező (akit ugyancsak a tavalyelőtti kőszegi filmnapokon láthattunk Hamis Izabella című filmjével), Bertalan Tivadar díszlettervező, aki elmondja, hogy a stúdióban már felépítették egy orosz kolostor belsejét, s készül a Hotel Ritz, ahova majd egy páncélkocsi benyomul és összezúz mindent... Történelmi persziflázs lesz a MAFILM és a moszkvai Gorkij Stúdió közös produkciója, Szász szovjet kollégája Julian Szemjonov, közösen írták a forgatókönyvet. — Mikor láthatjuk a filmet? — Remélem, egy év múlva kész lesz — mondja Szász — és megígértem a kedves kőszegieknek, hogy itt mutatjuk be először ... Ahogy a „Fiúk a térről” című filmemet is. A stáb még vár. A ragyogó égbolton fehér felhőfoszlányok látszanak, de még nem kaphatják lencsevégre. A tömeg is vár. Felnőttek, gyerekek, színészek, tűzoltók, mentők, rendőrök. Együtt álmodoznak ... a naptár október 31-ét mutat. Bertalan Lajos Szász Péter rendező: Szvetlicsnája jöjjön közelebb! Az egészet megemelni húsz centivel !... Foto: je