Vas Népe, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
Vállalati önismeret és önbecsülés Az egyik precíziós gépeket gyártó vállalatnál via kerekedett a mecs és az üzemvezető között a késztermék minőségéről, használhatóságáról. Gyakoriak az ilyen nézeteltérések, esetünk csupán azért említésre méltó, mert a gépet szerelő munkás szokatlan módon a mega pártjára állt. „Ne küldjük el a gépet a külföldi vevőnek — mondotta. — Hasonló hibával sokat bajlódtam, pironkodtam magam is a múltkor, amikor az egyik gépet a helyszínen nekem kellett átadnom”. Nem ismeretlen ez a magasfontú munkásfdelősségérzet — mondhatja az olvasó. Mégis érdemes ezemügyre venni, mi a kiváltója. Nem valamiféle veleszületett érzék, hanem a tájékozottság, a vállalati munka összefüggéseinek ismerete. Következésképpen a felelősségérzet hiánya is gyakran a tájékozatlanságból, a tapasztalatlanságból táplálkozik. Ez utóbbi, a tájékozatlanság sajnos, ma még meglehetősen gyakori. Nagyfokú munkamegosztás jellemzi korunkat, a tudományos és technikai forradalom időszakát. Úgy tudunk egyre nagyobb eredményeket produkálni a tudományban, a technikában, a termelésben, hogy a vállalatok és az intézetek, a szakemberek és a munkások minden elhatároltabb feladatok, részkérdések megoldására specializálódnak. Éppen ezért nélkülözhetetlen az összefüggések értése, a részletekből összeadódó egész ismerete. Kellő tájékozottság nélkül elképzelhetetlen a felelősségteljes, színvonalas és értelmes alkotómunka. Az egyén csak akkor végezheti tudatosan saját rész feladatait, ha az egész kollektíva irányítása tervszerű, reális helyzetismeretre épül. A vállalatok vezetése tehát — a nagysebességű, korszerű járművekhez hasonlóan — kiváló navigációs berendezést igényel. A vállalat vezetőinek — akárcsak a hajó, a repülő, a rakéta parancsnokának — tudnia kell, honnan hová tartanak és hol tartózkodnak az adott pillanatban. Az önálló és tervszerű vállalati gazdálkodás kulcskérdése a megbízható, műszaki-közgazdasági navigáció, a pontos tájékozódás. A vezetők sok csalódástól, félreértéstől, kártól kímélhetik meg kollektívájukat, ha képesek a vállalatot jól betájolni, meghatározni helyét a szakágazatban, a népgazdaságban, a világban. A jó betájolást segítik a központi információk, az irányító hatóságok tervei, elképzelései, s a piackutatás. Kívánatos, hogy ne csak a vezetők, hanem a beosztottak is ismerjék a vállalat helyét, szerepét, terveit, lehetőségeit. A kollektíva önismerete és kellő önbecsülése általánossá teheti a bevezetőben említett példát, vagyis hogy az adott terméket előállító dolgozó a felhasználó, a fogyasztó fejével is gondolkodjék. A feladatok végrehajtására másutt is csak a helyzet pontos ismeretében mozgósíthatják igazán a dolgozókat. Tehát nemcsak a célt kell ismerni és látni, hanem a startvonalat is és a startotokat is. K. J. cot vívtak Fejér megye nyugati területén és egész Veszprém megyében, de március 27-re elérték Vas megye keleti határait. A harc két napon át éjjel, nappal tombolt. A Balatontól északkeletre és északra levő szétvert ellenséges erők pánikszerűen vonultak vissza a Marcal-csatorna és különösképpen a Rába mögé, ahol az előre kiépített védelmi terepszakaszon igyekeztek megkapaszkodni. E két víziakadály nyugati partján erős védelmi rendszert építettek ki a németek, hogy elzárják az osztrák határ felé vezető utat Március 26-ra virradóra a 3. Ukrán Front 9. gárda gépesített hadteste. M. V. Volkov altábornagy parancsnoksága alatt elfoglalta Dabrony, Nemesszalók, Külsővát községeket és a Marcal vonaláig nyomult előre. A 14. gárda motorkerékpáros zászlóalj a Marcal-csatornán való átkelés biztosításához nélkülözhetetlen hídfő birtokba vételéért vívott kemény harcot Szergény körzetében. Az 5. gárda-harckocsihadtest** M. I. Szaveljev altábornagy, a Szovjetunió Hőse parancsnoksága alatt a Marcal keleti partját vette birtokba Sornyivásárhely— Karakó—Zalaszegvár körzetében és csak a 21. dandár előrevetett osztagai keltek át a Marcalon, hogy elfoglalják Nemeskeresztúrt. A jobb szárnyon a 4. gárda-hadsereg 31. gárda-lövészhadteste nyomult előre és fel.A hadtest kötelékébe tartoztak: 18., 30. és 31. gárda-gépesített, a 46. gárda-harckocsidandár és a 14. gárda-motorkerékpáros zászlóalj. **A hadtest kötelékébe tartoztak: 20, 21. és 22. gárda harckocsidandár, a 6 gárda gépesített lövészdandár és a 15. gárda-motorkerékpáros zászlóalj. szabadította Öcs községet és sikeresen továbbfejlesztette a támadást Misefa irányában. A 9. gárda és a 27. hadsereg csapatainak hadműveleti sűrűsége növelésének érdekében a két hadsereg csatlakozásánál a 26. hadsereget vetették be, s az Sümeg— Zalagyömörő irányában lendült támadásba. A harckocsihadsereg hadtesteinek március 26-án késő este a következő pontosított feladatot adták: a 9. hadtest parancsot kapott, hogy fejlessze tovább a támadást Hegyfalu irányában, menet közben keljen át a Rábán és legkésőbb március 27-én foglalja el és tartsa meg a 9. gárda-hadsereg lövészcsapatainak beérkezéséig Uraiújfalu, Mesterháza és Rábakövesd községeket Ugyanakkor dobjon előre egy dandár kötelékű osztagot, s az biztosítsa a Rábán való átkelést a Ragyogó körzetében, foglalja el és tartsa meg a hadtest főerőinek beérkezéséig Mária és Rózsamajort, s akadályozza meg az ellenség tartalékainak bevetését, valamint a védelem megszervezését az osztrák—magyar határon. Az 5. harckocsihadtestet utasította a hadsereg parancsnoka, hogy lendületesen fejlesze tovább a támadást Sárvár irányában, menet közben keljen át a Rábán és legkésőbb március 27-én foglalja el és tartsa meg a 9 gárda-hadsereg csapatainak beérkezéséig Felsőpaty—ölbő—Sárvár terepszakaszt. Ezzel egyidőben az előrevetett osztag foglalja el és tartsa meg a hadtest főerőinek beérkezéséig Liebing—Unterloisdorf terepszakaszt és akadályozza meg, hogy az ellenséges tartalékerők védelemre rendezkedjenek be az osztrák—magyar határon Fordította: dr. Lipták József (Folyt, következik) 1970. április 1. Szerda Huszonöt év a nép szolgálatában Kiállítás a fegyveres szervek szombathelyi klubjában Huszonöt évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg előretörése nyomán, a megye felszabadult községeiben, városaiban „polgárőrség", „községi rendőrség”, „rendbiztosság” és még sokféle elnevezéssel megalakultak az első rendfenntartó szervek, amelyek nehéz viszonyok között, megfelelő ellátás és kiképzés nélkül hozzáfogtak a közrend-közbiztonság helyreállításához, később a politikai rendőrséggel vállvetve a háborús, népellenes bűnözők felkutatásához, bíróság elé állításához Megyénkben ugyanúgy, mint az egész országban a demokratikus vívmányokért, a munkásosztály hatalmának megteremtéséért, a szocializmus alapjainak lerakásáért folytatott politikai és gazdasági harc mindvégig összefonódott az imperialista mesterkedések, a belső reakció és a köztörvényes bűnözők elleni küzdelemmel. E visszaemlékező, emlékeztető szavakkal nyitotta meg tegnap délelőtt Szombathelyen, a fegyveres szervek klubjában Kuti Béla alezredes, a Vas megyei rendőrfőkapitányság helyettes vezetője azt a kiállítást, amely 25 év a nép szolgálatában címmel az elmúlt negyedszázad rendőri tevékenységét mutatja be. A főkapitányság — mint mondotta — a 25 éves küzdelem néhány mozzanatát akarja e kiállítással a látogatók előtt feltárni, s ezúton is növelni kívánja az elődök tiszteletét és a rendőri hivatás megbecsülését. A dokumentumok utalnak arra a tevékenységre, amelyet a Vas megyei rendőri szervek, a kommunista párt vezetésével az állam biztonsága, a társadalmi tulajdon védelme érdekében, a bűnözők ellen folytatott szüntelen harcban, a közbiztonság és közlekedés rendjének megteremtéséért a lakossággal szorosan együttműködve folytattak az elmúlt huszonöt évben. Néhány eredeti és személyre szóló dokumentummal azoknak kívántak emléket állítani, akik elsők voltak negyedszázaddal ezelőtt, s az azt követő években a közbiztonság önzetlen katonáiként dolgoztak. Közülük sokan ma is részt vesznek a rendőri szervek munkájában. Kegyelettel adózunk ugyanakkor azoknak, akik a legdrágábbat, életüket áldozták fel ebben a tevékenységben. Az elmúlt 25 évben rendőri szerveink felelősséggel és eredményesen segítették a megye lakosságát történelmi jelentőségű feladatainak megoldásában. A szó igaz és legnemesebb értelmében a dolgozó népet szolgálták. Errről győznek meg az egymás után sorakozó tablók, eredeti fényképfelvételek, dokumentumok. A jól elrendezett, a két és fél évtizedet ügyesen átfogó kiállítási anyag megtekintése nemcsak hasznos időtöltés, de egyben tanulságos is. A felnőtteken kívül különösen ajánljuk a fiataloknak. A tablósor élményt nyújt, s nagyon sok ismeretet egy olyan tevékenységről, amelyre nyugalmunk, közbiztonságunk épül. (posfai) VAS NÉPE Szandálból csizmát? A minap megjelent , egy asszony a Savaria Cipőgyár szombathelyi mintaboltjában és közötte a boltvezetővel; kislánya itt vásárolt csizmájának’leván a talpa, cseréljék ki. Még mielőtt az olvasó azon Roodooroad, vajh Hóért van a sokség ilyenkor csuztacseréje, elmondom: non catamét —eretett volna csizmára csenélet az aszszony, hanem csizmát — cipőre. Többen csodálták a boltvezető nyugalmát, aki udvariasan közölte az «B- azonnyal: nem áll módjában az efajta csere. Tekintettel a csizma egyébként alaposan elkoptatott árkára (egyébként jócskán „antretizálódott” már) a boltvezetői dörítet mindenként megalapozottnak tekinthető. De az asszony csak hajtotta a magáét. A helyszínen többen megjegyezték: most végre szemtől szemben látnak olyan „kedves vásárlót”, akivel a gyárak általában példálódzni szoktak a minőségi reklamációkkal való visszaélés okán. Mondom: jól megnézték többen is az asszonyt, de ez e tény mit sem zavarta. Neki cipő kellett a csizmáért. Aztán majd — uram bocsá’ — szandál kell a cipőért és ismét csizma a szandálért. Mindez egyszeri „tőkebefektetéssel”. Elmarasztaljuk a kereskedőt, az ipart, ha baj van a minőséggel. De vásárlói túlkapások ellen is szót emelünk bár tudjuk, nem általános esettel álltunk szemben a minap a mintaboltban. A bisztró jelleg marad! Szombathely egyetlen okkiszolgáló bisztrója a Lenin út elején nagyon közkedvelt. Olcsó, jó minőségű ételeket — hideget, meleget egyaránt — kínálnak kedvesen a felszolgálók. Az üzlet fontosságát, léte szükségességét felesleges hangsúlyozni. Legfeljebb azt lehet elmondani, hogy bár még lenne a megyeszékhelynek hozzá hasonló több önkiszolgáló étterme, bisztrója. Az utóbbi időben az orrban a Lenin úti bisztró egyre inkább kezd kocsmává válni. A vendégek egy része csupán italozni jár az üzletbe, kiszorítva azokat, akik étkezési célokból keresték fel. Hovatovább, akik étkezni akarnak, nem tudnak leülni, mert az asztalokat söröző, konyakos, dohányzó emberek lepik el Lármát sem szeret az étkező ember, pláne azt nem, hogyha füst íze-szaga van a hidegtálnak, a kaszinótojásnak. Akadt olyan vendég is, aki szóvá tette a panaszkönyvben, hogy miért nincs a bisztróban harminc, negyven féle rövidital. (!) Nem lesz! A jövőben sem. Ezt tudja a vendéglátó vállalat is, de a jűvőben inkább csökkenti az iddválasztékot, s egyéb más intézkedéseket tesz annak érdekében — nagyon helyesen —, hogy az étkezőket ne zavarják az italozó, hangoskodó vendégek. Reméljük, az intézkedések mielőbb tettekben valósulnak meg. Vas megye tanácsának ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) gának első titkára Szombathely, id. Varga Géza nyugdíjas Hegyfalu. A Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Horváth István, a LATEX szombathelyi Takarógyárának igazgatási osztályvezetője. A Munkaérdemrend bronz fokozatát és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetést kapták: Bognár István, a répcelaki Sajtgyár pincerészlegének vezetője, Cser József nyugdíjas Szombathely, Dombi Dezső nyugdíjas Szombathely, Gergelics József nyugdíjas Répceszentgyörgy, Handler Istvánné nyugdíjas Szombathely, özv. Heuffel Rezsőné nyugdíjas, Kőszeg, Horváth Gyula nyugdíjas Körmend, Illés Lajos, a gércei tsz gépcsoport vezetője. Ihász József nyugdíjas Táplánszentkereszt, Kelemen Gyula nyugdíjas Mikoldszéplak, Kiss Miklós nyugdíjas Telekes, id. Kiss József nyugdíjas Uraiújfalu, Kontics Lajos nyugdíjas Gérce, id. Kövesdi Gusztáv, a kőszegi Építőipari Ktsz csoportvezetője, Kővári Antal MÁV állomásfőnök Sárvár, Köveskuti Lajos nyugdíjas Zsennye, Lipics János nyugdíjas Sorkifalud, Lovenyák Károlyné, a Sárvári Cukorgyár konyhavezetője, Mészáros József nyugdíjas Felsőpaty, Nagy Zoltán gyógyszerész Ikervár, Nagy Lajos, a szentgotthárdi Kaszagyár művezetője, Németh Lajos nyugdíjas Nagysimonyi, Németh József, az MSZMP Kőszeg városi bizottságának munkatársa, Olhorn Konrád nyugdíjas Nemeskolta, Péter Lajosné dr., a megyei tanács osztályvezetője, Rácz Jenő nyugdíjas Vasvár, Tóth Antal az OTP celldömölki fiókjának vezetője, id. Vajda József nyugdíjas Uraiújfalu. A kitüntetettek nevében a 86 éves Koledits Ferenc tömörül nyugdíjas szólalt föl. „Amit tettünk — mondatta — azt magára és kitüntetett társaim nevében mondhatom, azért tettük, mert úgy éreztük, hogy helyénvaló, hogy hazafias kötelezettségünket teljesítjük vele Sokan vagyunk, akik emlékszünk még a 25 évvel ezelőtti Vas megyére. A városok romokban, a munkások kenyér nélkül, s bár a parasztok gyorsan megkapták a földet, gépek, fogaterő híján voltak. Most is köszönettel emlékszünk azokra a szovjet katonákra, akiktől a vasi falvak 1945 tavaszán ekéink elé lovakat kaptak. 25 év munkája, harca nem múlt el hiába. A romok helyén új létesítmények állnak, a munkásság erőben megnőtt, és parasztságunk is jó úton jár. Kitüntetett társaim nevében is kijelenthetem, hogy amíg erőnkből futja, a jövőben is tevékenyek leszünk.” ____ . .. (szanati) Kolodits Ferenc a kitüntetettek nevében beszél. 3