Vas Népe, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Ü nnepi K önyvhét 97B. Ilácz J­ánosnak, megyei pártbizottságunk titkárának megnyitó­­szavai után Dobozy Imre Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke lépett a szónoki emel­vényre Szombathelyen, a Bartók Béla teremben, hogy tolmácsolja íróink véleményét a vendéglátó megyét képvise­lő irodalom-barátok előtt. Miután minden olvasót kö­szöntött az alkotók nevében, a kölcsönös bizalom kérdé­seit taglalta, s kérte a rokon­­szenv előlegezését a fiatal tollforgatók számára is. — Irodalmi termésünk java rászolgál az olvasók bizalmá­ra — mondta többek között — ami pedig az írók szemé­lyét illeti: hat olyan fiatal foglal helyet az Írószövetség választmányában, aki még nem érte el 35. életévét, de már kiérdemelte a közönség bizalmát. — Hagyományaink közül leginkább a folyton megújuló forradalmiságra vagyunk büszkék — hangsúlyozta a továbbiakban. — Akadhatnak persze tudatunkban, érzelmi világunkban rosszabb hagyo­mányok is, például a meghu­­nyászkodás, a rangkórság, an­nak a maradványaként, hogy minket évszázadokon át nem vezettek,, hanem csupán pa­rancsoltak nekünk... Az utóbbi időben, szerencsénkre, mind több írónk fordul a munkás-ábrázolás, a dolgozó nép mindennapi életének be­mutatása felé... 9 Úttörőavatás Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról) tenni kell hazátokat, szüléi­teket, a dolgozó embereket. A felnőttek gondoskodását úgy hálálhatjátok meg leg­jobban, ha becsületesen ta­nultok, úttörő eskütők szel­lemében, szüleitek, nevelői­tek, egész népünk örömére éltek és dolgoztok. Felnőtt­ként is emlékezzetek a gyer­mekkorotokban felétek ára­dó szeretetre és figyelmes­ségre, hogy nem kevesebb tisztelet, szeretet, gondosko­dás jusson tőletek a munká­ban elfáradt és megörege­dett szülőknek, embertár­saitoknak. Örömmel fogadunk benne­teket az úttörőmozgalom so­raiba. Nyakkendőtök színe vörösre változik, a harc, a forradalom, a hősiesség, a vörös zászló színére... Tanul­jatok, készüljetek szorgal­masan nagy és nemes kül­detésetek teljesítésére. Hisz azt az épületet, amelyet nagyapáitok, szülöitek kezd­tek el építeni, nektek kell to­vább folytatni, betetőzni és a jövő embere számára be­rendezni. Ti öröklitek a ha­zát, ti építitek fel a mainál is sokkal szebb, gazdagabb, szocialista Magyarországot. Ezután az avatószülőkhöz szólt Horváth Miklós, kérte őket, hogy a jövőben is se­gítsenek a gyerekeknek az élet bonyolult dolgaiban va­ló eligazodásban. Befejezé­sül a következőket mondot­ta: — Az MSZMP városi bi­zottsága nevében köszön­töm a 30 éves úttörőmozgal­mat, a régi és mai úttörőket, szülőket, mindazokat a fel­nőtteket, akik gyermekmoz­­galmunk segítői, vezetői. Megköszönöm a KISZ tag­jainak, a pedagógusoknak, az üzemek munkásainak, a kommunista műszakok részt­vevőinek, a balatonberényi úttörő üdülő építőinek ál­dozatos munkáját. Kérjük, hogy továbbra is segítsék legféltettebb kincsünk, gyer­mekeink és az úttörőmozga­lom fejlődését, életünk öröm­telivé tételét. Együtt­ egy­­másért! — lesz a következő úttörő mozgalmi év jelmon­data. Együtt gyermekein­kért, mondjuk mi! Hiszen amit gyermekeinkért te­szünk, szeretett hazánk, a szocialista Magyarország holnapjáért tesszük!” Az ünepi beszéd után fel­kérték az avatószülőket, hogy kössék fel a vörös nyakkendőt. A pajtások büszkén s kicsit meghatottan néztek a felnőttekre. Hor­váth Miklós úttörővé fogad­ta a pajtásokat, majd egy „öreg” úttörő, s egy ifiveze­tő köszöntötte a legkisebbek szervezetébe most felvett gyerekeket. A párttól ka­pott zászlóra a 30 éves év­forduló tiszteletére szala­got kötött az MSZMP nevé­­ben Horváth Miklós, a vá­rosi művelődési osztály ne­vében Milkó István osztály­­vezető, a KISZ nevében Horváth Gáspár városi tit­kár, a városi úttörőelnökség nevében Somogyi Aranka úttörő elnök. Cser Kovács Gábor Szombaton megyeszerte kisdobosokat avattak az általános iskolákban. Felvételünk Szombathelyen a Fürst utcai általános iskolában készült, a kék nyakkendő felkötésekor. Tóth Imre felvételei 1976. június 1. Kedd Korunkról, érthetően . Akadnak persze életünk­nek „félig kész” elemei is. Gyakran előfordul, hogy új irodalmunk épp ezeket kere­si, hiszen az ilyesfajta ábrá­zolásnak is megvan a maga varázsa, örvendetes viszont, hogy az olvasótábor évről év­re fejlődik: tavaly már 27 százalék volt a munkások aránya. Fontos feladatává vált tehát íróinknak, hogy mindenfajta igény­ lealku­­dás nélkül bár, de érthetően fejezzék ki korunk bonyolult valóságát, értsék meg, fejt­sék fel s írják meg igényesen a problémák bonyolult szöve­vényeit. Ehhez természetesen szükség lesz az eddiginél na­gyobb világnézeti tisztánlá­tásra, a teljesebb valóság­ kö­zelsége — hangsúlyozta Do­bozy Imre, majd befejezésül hozzátette: Az élő magyar irodalom vállalja a fejlett szocialista társadalom felépí­téséből rá eső részt, s megvan a tehetségfedezete is arra, hogy megoldhassuk a kor ál­tal feladott leckét... Színvonalas műsor követte a Bartók Béla teremben az írószövetség elnökének sza­vait. A siker természetesen még nagyobb lehetett volna, ha a közreműködő színművé­szek meg is tanulják, át is élik azokat az irodalmi szö­vegeket, amelyeknek a tol­mácsolására megbízást kap­tak. Az viszont már nem raj­tuk múlott, hogy a könyv­park megnyitására — Gyu­­rácz János városi tanácselnök beszédével — fél órával ké­sőbb került sor a tervezettnél, s a közönség egy része elunta a várakozást. Az esztétikus, modern sát­rakban ügyködő könyvárusok a jelek szerint így sem ká­rosodtak: az első két nap for­galma meghaladta a 600 ezer forintot, s az érdeklődés azóta sem csökken, sőt inkább nö­vekedésére számítanak. Különösen szerencsés hely­zetben van az Arany János könyvesbolt, ahonnan ma délután 15 óra 20—30 perc között a „Könyvért — köny­vet” című adást sugározza a Rádió, s ahova épp az élő adás miatt minden eddiginél több érdeklődőt várnak eb­ben az időpontban annál is inkább, mert a boltban ugyanakkor Weöres Sándor, Károlyi Any és Bata Imre dedikál. (kulcsár) Dobozy Imre nyitotta meg a könyvhetet. ________(fotó: Tóth Imre) Múzeumigazgatók országos tanácskozása A m­úzeu­migazgatók há­rom napos országos tanács­kozása­­hétfőn kezdődött meg Szombathelyen. Ezúttal a múzeumok ötödik ötéves tervét vitatták meg a szak­embereik. Közölték, hogy a magyar múzeumügy legsike­resebb öt esztendeje volt a negyedik ötéves tervidőszak. Beszédesen bizonyítja ezt, hogy 1970-ben 7 153 000-en keresték fel az ország mú­zeumait, 1­975 -ben pedig már tizenkétmillióan. A tár­lat- és k­iá­l­lí­tásveze­téseik száma elérte a 66 000-et. Az ötödik ötéves tervben folytatják a múzeumi rend­szer fejlesztését. Nagy hang­súlyt kap a tudományos munka mellett a közműve­lődési tevékenység kiszélesí­tése, elmélyítése és a múzeu­mi műtárgyvédelem, vala­mint a biztonság fokozása. A természettudományos kutatások köre egyre bővül. A Mecsek, a Balaton és Észak-Dunántúl után Nyu­­gat-Dunántúlt is­­bekapcsol­ták e munkába. Az orszá­gos hatáskörű régészeti fel­tárási tárnák között szerepel az ispánsági köz­pontok, a népvándorláskori telepek kutatása. A Magyar Tudo­mányos Akadémia régészeti intézetének irányításával készül­t Magyarország régé­szeti tomográfiája. A történeti kutatások je­lentős része a hazai mun­kásosztály fejlődésével, élet­mód­jának alakulásával fog­lalkozik. „Ki sokat markol...“ A mesékben gyakori va­rázsige nap mint nap va­lós formát ölt a diákok ilyenkor esedékes tavaszi­­nyáreleji tanulmányi ki­rándulásai során. Nem va­rázsszőnyegen, hanem bu­szokon, vonaton járják széltében-hos­szálban az or­szágot, érvényt akarván szerezni az elsődleges cél­nak: látni értékeinket, szép tájainkat, városainkat, ben­ne a múzeumokat és sok­sok múltbéli nevezetessé­get. Minél többet egyszer­re. És — szabadjon meg­jegyezni — ez némiképp a baj. Hogy mindent egyszerre! Találkoztam nem egy diákcsoporttal, akik a mű­emlékekben gazdag város­ba érkezésük után másfél óra elteltével már odébb is álltak. Kell, muszáj, sürget az idő! Fogadnak (ha fo­gadnak) idegenvezetőt, akit folyvást siettetnek: „csak gyorsan, csak a legszüksé­gessebbeket mutassa, mert...” mert ebédre már máshova várják őket, az­tán a délutáni­­ programot megint új helyre tervezték. Mit lehet ilyen kapkodva szemrevételezni ? Hiszen egy valamirevaló múzeum­­látogatás is „felemészt” ennyi időt! Rohanás, kap­kodás ide-oda, ebből is egy parányi, abból is, összes­ségében az egészből­­ mi marad meg tanulságként a gyerekben ? Vajmi kevés. Különösen, ha számításba vesszük a hajszolt tempó­okozta fáradtságot, kime­rültséget. örül a kisdiák, ha valahol fagyira, üdítőre lel, s igyekszik ott, ahol tud­, „lazítani”. Jó a kezdeményezés, szép a szándék, hogy vigyük gyermekeinket szervezetten országot látni. És feltétlen hasznos. De csak a „keve­sebb több lett volna!” utó­lagos tanulsága nélkül. (lakatos) ■ • ■ Amiért az ügyész fellebbez A csehimindszenti tsz­­ben történt a nem minden­napi eset. Március 27-én, a vegyszeres gyomtalanítás befejezésekor a kemizáló brigádtagok szokatlan el­határozásra jutottak. A raktáros ugyanis nem volt hajlandó visszavételezni 60 kiló vegyszert. Nem, mert ez sok papírmunkával, ad­­minisztrálgatással jár. Ja­vasolta a brigádnak: sem­misítsék meg, vagy ássák el a vegyszert. A hét em­ber megegyezett ebben, s a raktáros javaslata szerint cselekedtek, elásták a ma­radékot. Amikor kitudódott az ügy, megoszlottak a véle­mények a csehimindszenti tsz-ben. Sokan mondták, hogy ebbe nem megy tönk­re a tsz. A síkhegyi dűlő­ben elásott vegyszer érté­ke — szakértő szerint — 1716 forint, való­ban nem nagy összeg, ezért a sár­vári járásbíróság is kisebb összegű pénzbüntetéseket szabott ki a hét, illetve nyolc tsz-tagra. Ám, a járási ügyészség fellebbezett a döntés ellen, tárgyalás tartását kéri a bűnügyben. „Valamennyi vádlott megfelelő kereset­tel és vagyonnal rendelke­zik — mondja az ügyészi indoklás. — A pénzfőbün­tetés megállapításánál a bíróság figyelmen­­ kívül hagyta, hogy a vegyszer nem került a gyomtalaní­­tandó területre... A helyes keverési arány téves meg­változtatásával kevesebb vegyszert használtak fel, és ez hatással van a ter­méseredményre.” S mind­amellett okirathamisítást is követett el a raktáros, a vegyszerezők csapatvezető­je is visszaélt beosztásával, így helyénvaló az ügyészi indítvány, hogy szigorúbb elbírálásban részesüljenek a közös vagyonát hűtlenül kezelő személyek. Nem sik­kadhat el a felelősség meg­állapítása, és az ennek ará­nyában kiszabható bünte­tés azért sem, mert a tár­sadalmi tulajdont általában sok ilyen kis kár éri, s ezek összege milliókra rúg. Legyen­ tanulság minden­hol, hogy nemcsak a fez szalmája, szénája, termé­nye nem lehet közpréda, de a vegyszer sem, amit mind tömegesebben hasz­nálnak — éppen a kézi erő helyettesítésére — a gyom­talanításnál a tsz-ek. Bün­tetlenül ne tehesse senki túl magát az előírásokon, s ezenfelül vonják le a ta­nulságot másutt is a csehi­mindszenti vegyszerelásás­­ból, amely környezetvédel­mi szempontból is tiltott cselekedet. (Kék) ■ • ■ Érettségi előtt vas népe 3

Next