Vas Népe, 1980. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Start előtt Beszélgetés a Szojuz—36 utasaival Kubászov Farkas Bertalanról Az igazat megvallva, az újságíró számára már megszokottá váltak az ilyen sajtóértekezletek és beszélgetések, akozmoszba induló űrhajósoknak feltett feandiésik is szinte egyformáknak tűnnek ... Mégis, ezt a májusi találkozót a Csillagvárodban valami megkülönböztette a megelőzőktől. Vajon mi? Az egymást nyilvánvalóan már régen ismerő interjúalanyok kölcsönös bizalma, az oldott, fesztelen hangulat, a magyar és szovjet űrhajósok természetes válaszai. Elmaradt a válaszadók, a Szojuz—36 legénységének — a szovjet Valerij Kubászovnak és a magyar Barkas Bertalannak — hagyományos önéletrajzi bemutatkozása. Az első kérdést, amelyet a magyar űrhajósnak egyik újságíró honfitársa feltett, szintén nem volt hagyományos: — Gondolat-e arra, hogyan birkózik meg azzal a kozmikus népszerűséggel, amely önt a repülés után Magyarországon várja? Bertalan először csaknera elnevette magát, egy kicsit gondolkozott,, majd így válaszolt: — Higgye el, nem gondoltam erre. Az űrhajós kiképző központban eltöltött két esztendő alatt állandóan hatalmában tartott a vállalt feladatért érzett nyugtalanság. Miben jutott ez kifejezésre? Mindenekelőtt abban, hogy méltónak kell lennem erre a feladatra, el kell sajátítanom legalább egy keveset abból, amin szovjet kollégáim már túltöttak, át kell hangolódnom az aviatikai munkáról a kozmikus munkára. Nos, ez az, amiről egyetlen percre sem feledkeztem meg. Persze arról is szólnom kell még, ami nyilvánvaló: Magyarország képviselője most jut ki először a kozmoszba, ez hazám és népem megbecsülése... Valerij Kubászovtól ezt kérdezték: — Mi a véleménye a tapasztalt űrhajós kutatónak a felkészülési munkájáról? — A magyar űrhajósjelöltek két éve vannak a Csillagvárosban és nagyon jól helytálltak a kiképzési időszakiban. Mindenből „kiválóra” vizsgáztak. Az előző nemzetközi legénység tagjaihoz képest az egy évvel hosszabb felkészülési idő lehetővé tette számukra, hogy tüzetesebben tanulmányozzák az orbitáli- állomást, elsajátítsák a végzendő tudományos kutatások metodikáit. Úgy vélem, hogy a tudományos munkát megkedvelték a magyar repülők és hogy a jövőben ez hozzátartozik majd földi szakmájukhoz. Így van, Bertalan ? — Igen, Valerijnek igaza van — helyeselt Farkas. — Az állomáson végrehajtandó tudományos és technológiai kísérletek és kiutazások előkészítése nagyon lekötötte figyelmemet. Még azt is nehezen tudnám megmondani, hogy mi az érdekesebb számomra: például kristályokat növeszteni, vagy a világűrből vizsgálni a Földet, felfedezni szülőföldem tájait. Tudom, hogy mindazt teljesíteni kell, ami az Interkozmosz közös programján szerepel. Tudom, mennyire szükség van a Földön az űrhajósok kozmoszban végzett munkájára; tudom, milyen hatékonyan dolgoznak a szovjet kozmonauták. Szeretném ezeket az eredményeket kiegészíteni a magam hozzájárulásával. Természetesen, arra is gondoltam, hogy hazatérve folytatom a munkát a kozmonautika területén és aktívan propagálni fogom a kozmikus kutatásokat, azok szükséges és hasznos voltát minden földi szolgálat számára ... Az űrrepülés során a kozmikus legénység tagjainak „pszichikai összeférhetősége” a legfontosabb kérdések közé tartozik. Hogyan látják egymást Valerij Kubászov és Farkas Bertalan? — Egy orosz közmondás szerint, ahhoz, hogy egy embert megismerjünk, egy padlót kiéll vele elfogyasztanunk ... Nem tudom, menynyi jut ebből a sómennyiségből Bertalanra és rám, de én úgy bízom benne, miint önmagamban, bármilyen komoly munkára vállalkoznék vele — mondja Valerij Kubászov. — Egyszóval teljes a kölcsönös megértés, s ez a mi ügyünkben már félsiker. Mit értékelek benne? Azt, hogyha mondott, ígért valamit — azt meg is teszi.. . — Kellemes hallani, ha jót mondanak az emberről — folytatja Farkas Bertalan. — Eleinte nehéz dolgom volt. S ez természetes. „Zöldfülű” voltaim, amikor idejöttem a központba, őszintén szólva mindentől féltem. Kubászov a kozmosz „régi lakosa”. Már kétszer repült, de még csak célzást sem tett tapasztalatlanságomra, újonc voltamra. Mindenben segített Ez bátorítást adott, erőm és tudásom pedig napról, napra gyarapodott. Meg aztán a hidegvérűsége is nem egyszer kisegített az edzéseken előfordult kritikus helyzetekben. Bizonyos vagyok benne, hogy az űrben is a segítségemre lesz. — A Szaljut—6 űrállomáson — vette át a szót ismét Kubászov — tapasztalt űrhajósok várnak ki bennünket, akik segíteni fognak. Popov és Rjumnin már alig várják a találkozást. Valóságos tudományos laboratóriumot készítenek elő számunkra, hogy egyetlen percet se vesztegessünk el. Búcsúzunk az űrhajósoktól. Jó csillagutazást kívánunk nekik. Fakas Bertalan egy kis ajándékcsomagot mutat nekünk, magyarosan készített kozmikus étel és Valerij Rjumin űlnaplójának miniatűr magyar kiadása van benne. Egyebek közt ezt is magával viszi az onbitális állomásra, hogy örömet szerezzen a „házigazdáknak”. A. Sz. Televíziós telefontudakozó A közelmúltban új közszolgáltatást vezetett be az angol posta, kihasználván az abban rejlő lehetőséget, hogy a telefonhálózat révén nagyon sok ember vezetékes összeköttetésben áll bizonyos központokkal. A Viewdata nevű információs rendszer segítségével bármelyik telefontulajdonos számára elérhetővé teszi a posta a központi adatbankjában tárolt információk tanulmányozását. A jelek távbeszélővonalon érkeznek és egy átalakító egység közvetítésével kerülnek az erre a célra szolgáló kis televíziós készülék képernyőjére. Az előfizető a távskapcsoló segítségével hívhatja le a képernyőre az őt érdeklő kb. 200 szót tartalmazó oldalak akármelyikét, s azt bármenynyi ideig tanulmányozhatja, amíg egy másik szöveg lehívására nincs szükség. Telefonkönyvszerű katalógusból keresheti ki az időjárásjelentésihez, a vasúti menetrendhez, a színházi és a moziműsorhoz, a tőzsdei árfolyamokhoz vagy a félóránként felfrissített hírekhez tartozó hívószámot. Bizonyos információkat bármely előfizető ingyen lehívhat (hírek, időjárásjelentés, hirdetések, stb.), másokért — különösen az üzleti információkért — utólag bizonyos díjat meg kell fizetnie az adatszolgáltatónak. A telefon ezzel Angliában bizonyos mértékig átveszi a telex szerepét, sőt mivel telefonnal összehasonlíthatatlanul többen rendelkeznek, mint telexszel, annak alkalmazási körét ki is bővíti. Bár a rendszer technikai vonatkozásai megoldottnak tekinthetők, számos jogi és gazdasági vonatkozás még tisztázásra vár. Főképpen az újságkiadók aggódnak. Nem is elsősorban azért, mert a Viewdata frisseségében túltesz rajtuk, ebben a vonatkozásban a rádióval és a tévével sem versenyezhetnek, hanem mert elszívhatja előlük a hirdetéseket. Mit lát az űrhajós? Amikor e sorok nyomtatásiban napvilágot látnak, már a Föld körüli pályáin kering az első magyar űrhajós. Vajon milyen élményt nyújt számáira bolygónk megpillantása a magasból ? A korábbi űrhajósok elbeszélései, s nem utolsó sorban Alekszej Leonov űrpilóta festményei alapján már kialakulhatott bizonyos képünk a kozmonauták szeme elé táruló, páratlan látványról. Jiurij Gargarin így számolt be élményeiről: ,A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld fénye felszínemenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig, rendkívül színiesi. A Föld kékes színű, és ettől a „halványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgöző és árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetni!” Abból a magasságból, ahol az embert szállító űrhajók keringenek, hatalmas területek láthatók be egyidejűleg. Jól felismerhetők a széles folyóvölgyek, a hegységek és a hegységeken belüli törésvonalak (épp ezért lehetséges fontos geológiai adatokat is kapni a világűrből végzett megfigyelések névén). Az erdőségek óriási, széles tábláknak mutatkoznak, s a világréstek peremvidéke oly élesen rajzolódik ki (feltéve, hogy nincs az űrhajó alatt felhőzeti, mint ahogy a térképről ismertül) Kedvező Nap-állás mellett az űrhajóból igen nagy, mintegy 50— 60 méter mélységig lehet belátni a tenger szintje alá és pontosan lerajzolhatók, vagy akár le is fényképezhetők a vízszint alatti zátonyok és szintek. Ebből következik, hogy az űrhajókból végzett észlelések adatait még a tengeri és óceáni hajózásban is hasznosítani lehet. Különleges látványt nyújtanak felülről nézve az esetleges erdő-, vagy préri-, illetve bozóttüzek. Az űrhajósok pontosan meg tudják határozni, hol vannak az egyes tűzfészkek, és ezáltal a tűzoltóságnak nyújthatnak igen hathatós segítséget. A tűzhányók kitörési felhője is jól nyomon követhető a millgásból. Volt már arra is példa, hogy a világűrből végzett megfigyelés segítségével fedeztek fel egy, korábban ismeretlen vulkánt, amely magas hegységek közé ékelődik és a felszínen haladva úgyszólván lehetetlen megközelíteni. A felhőzet olyan képet nyújt felülről, mintha az űrhajó igen nagy magasságban egy hó- és jégsivatag fölött haladna. Ezen ajégmezőn” helyenkéntjéghegyek” is láthatók, vagyis a környezetből kiemelkedő, feltornyosuló felhők. Ahol pedig egy trópusi cdkion (hurrikán, tájfun) van kialakulóban, ott a felhőzet jellegzetes, spirális alakot ölt. A középpont földrajzi helyzete igen nagy pontossággal bemérhető az űrhajóból, s ha az adatokat rádión továbbítják, a meteorológusok hasznos segítséget kapnak a kozmonautáktól. A földfelszín megfigyelése révén az űrhajósok azt nem tudják megállapítani, milyen sebességgel haladnak. Számukra igen lassúnak tűnik a mozgás, az alattuk levő táj egyenletes sebességgel, de egyáltalán nem gyors ütemben vonul el a Föld felé tekintő ablak előtt, jóllehet, az űrhajó másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel száguld és másfél óra alatt megkerüli a Földet. A pályasíknak az egyenlítőhöz mért hajlásszögétől függően jut el az űrhajó a magasabb földrajzi szélességek fölé. Ha például a kérdéses szög mondjuk 65 fok, akkor észak felé Leningrádon ■túlra, csaknem a Bottend-öböl északi partjáig jutnak el, dél felé pedig már megközelítik az Antarktisz partjait is! Ha az űrhajósok a Földdel ellentétes irányba néznek, az égboltot sokkal feketébbnek látják, mint mi itt, a légóceáni aljén. Sokkal több csillagot figyelhetnek meg szabad szemmel, mint a Föld felszínéről. A telihold egyenesen vakító fényességű, a Napra pedig csak védőszemüveg használata mellett nézhetnek. A Tejút sávja rendkívül élesen látható és az abban levő egyes csillagok jól elkülönülnek egymástól. A távoli csillagrendszerek közül sokat nagyszerűen megfigyelhetnek a kozmikus térségből, mindenféle különlegesebb teleszkóp használata nélkül is. Mindez annak köszönhető, hogy abban a magasságban, ahol ők keringenek, a légkör már nagyon ritka és úgyszólván tökéletesen szennyezetlen. Ezért az űrhajók belsejéből lényegesen több lehetőség nyílik bizonyos csillagászati észlelésekre, mintha a Földről folytatnák ezeket. Egyközepes nagyságú teleszkóp jobb képet nyújt az égitestekről, mint a Földön levő óriástávcsövek. Dr. Hédervári Péter Századunk „isáslovai” — uia—— ! A világ országútjain jelenleg több mint 60 millió teherautó közlekedik. Hajdanában a teherautó jóformán ugyanaz a gépjármű volt, mint a személygépkocsi, csak másféle karosszériával. Idővel azután a teherautó egyre nagyobb, nehezebb lett és speciális alakot vett fel. Európában sokkal gazdaságosabb, kényelmesebb és technikailag modernebb teherautókat gyártanak, mint az Egyesült Államokban. Az amerikaiak hosszú időn át csupán a méretek és a teljesítmények növelésére koncentráltak, a tehergépkocsik különleges jótulajdonságainak kifejlesztésével nem foglalkoztak, mint ahogy a gazdaságos üzemeltetés kérdése sem érdekelte őket. Ugyanakkor az európai tehergépkocsikat nem annyira azzal a céllal fejlesztették tovább, hogy minél több árut vihessenek, hanem inkább azzal, hogy könnyedén és olcsón leküzdjék a különféle akadályokat. E járművekben a sofőr a motoron vagy mellette ül, jól belát a kanyarokba, nem jön zavarba a szűk utcákban sem. Maga a kocsi nem túlságosan hosszú, a sofőrfülke frontális elhelyezése révén azonban mégis nagy a raktere. A konstruktőrök ügyes kerékfelfüggesztési rendszerrel, kormányberendezéssel és „összkomfortos” fülkével látják el ezeket a teherautókat, ellensúlyozván, hogy az elülső tengely fölött ülve kevésbé kényelmes a vezetés. Érdekes, hogy a világ második teherautó-gyártó nagyhatalma, Japán az egyszerű és viszonylag könnyű, jobbára személygépkocsialkatrészekből összeszerelt teherautók gyártására rendezkedett be, s azokból évi 3,3 millió darabot állít elő. Képünkön: tipikusan európai modell, az egyik legújabb transzkontinentális Ford teherautó, melynek 7 tonna teherbírású felépítménye mellett még az elefánt is eltörpül. E teherautót az amerikai Ford cég európai gyárában állítják elő. 1980. június 1. Vasárnap