Vas Népe, 1983. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
Év végén — év elején ISMÉT ELMÚLT egy év. Alkalom és ok arra, hogy áttekintsük, milyen eredményeket értünk el a polgári védelem területén 1982-ben, milyen szinten állunk, milyen feladatok várnak ránk 1983-ban. Értékelésként megállapítható, hogy egyenletes és szorgos munkával a kitűzött célt elértük, a tervezett feladatokat végrehajtottuk. Folytatódott az államigazgatási és gazdasági vezetők, a pr-szervezetek vezetői és beosztottai valamint a lakosság felkészítése. Emelkedett a munkaviszonyban álló dolgozók és a munkaviszonyban nem álló lakosság felkészültsége. A parancsnoki állomány felkészültségi szintje növekedett, a törzsi munka tovább fejlődött. A polgári védelembe beosztott állomány gyakorlati foglalkozások keretében a beosztásból eredő védelmi és mentő feladatát gyakorolta. Az anyagellátásban is fejlődtek pv-szervezeteink, rendelkeznek olyan tervekkel, amelyek segítik a polgári védelmi rendszabályok bevezetését, bármely időszakban. A megyei polgári védelmi törzs a megyei szakszolgálat parancsnokságokkal együtt, a városi és járási parancsnokságok, valamint az üzemi pv. parancsnokságok jól tervezték, szervezték és koordinálták a feladatok végrehajtását. A POLGÁRI VÉDELMI vezetés színvonala tovább emelkedett, összehangoltabb lett az együttműködés is az államigazgatási és társadalmi szervezetekkel, a fegyveres testületekkel, üzemekkel és intézményekkel. Köszönetemet fejezem ki ezért a pv. vezetőknek, a tanácsi szervek vezetőinek és dolgozóinak, valamint minden polgári védelmi feladatot végző, eredményességet segítő dolgozónak, állampolgárnak. Megköszönöm a pártbizottságok, pártszervek és pártszervezetek támogatását is. Az 1982. évi feladatok teljesítése és a szerzett tapasztalatok természetesen alapot adnak az 1983. évi munka eredményes végrehajtásához, amelyből elsőként emelem ki az új kiképzési rendszerre való áttérést. Ebből adódik, hogy az első félév csonka kiképzési év lesz és szeptemberben kezdődik — az iskola oktatási évhez hasonlóan — az új kiképzési év, és a következő év júniusában fejeződik be. Az áttérést az alábbiak indokolják. Először termelési és népgazdasági érdeket szolgál. Az év vége felé felfutó ipari termelést, a mezőgazdasági betakarítást nem zavarja a képzés, jobban kihasználható pl. a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, a „holtszezon”. A kiképzés színvonalasabban teljesíthető, anélkül, hogy nehezítené a népgazdasági feladatok végrehajtását. MÁSODSZOR AZ IRÁNYÍTÓ szervek, valamint üzemek (mezőgazdasági, ipari szövetkezetek) polgári védelmi parancsnokainak, illetve törzsparancsnokainak polgári védelmi továbbképzése jobban összhangba hozható egyéb szakmai képzéssel és erre a téli hónapok alkalmasak. Harmadszor a parancsnoki állomány őszi-téli továbbképzésével elérhető, hogy a beosztott állomány minden kategóriájának kiképzése a nyári nagy szabadságolások kezdetéig befejeződjék. Nem utolsósorban előnyös az is, hogy a kiképzési év tervezése és a költségvetés tervezése azonos időszakra esik, így a tervezés összhangja könynyebben megteremthető. Mind a kiképzés csonka évében, mind az új kiképzési ciklusban változatlan követelmény: a parancsnoki állomány elméleti felkészültségének állandó növelése; kiképzéseken a gyakorlatias foglalkozások számának emelése, a gyakorlatok tervezésének, szervezésének és végrehajtásának az elért szellemi és anyagitechnikai felkészültségi szinten való végzése. NAGYOBB FIGYELMET kell fordítani, a megelőző védelmi feladatok tervezésére, az egyéni védőeszköz fel- és levételének, használatának gyakorlására, a kiadott személyi- és szakfelszerelések gyakorlat utáni karbantartására. A kiképzési programot a kiképzési cél elérése mellett a népgazdasági hasznosságát isfigyelembe véve kell végezni. A népgazdaságnak is eredményt, hasznot adó gyakorlat nálunk is mindjobban meghonosodik. Ugyanakkor a gyakorlatok egy-egy „kis hibájára” szeretném felhívni a figyelmet. Általában ilyennek minősítik, ha a gázálarc, védőruha felvétele, viselése hanyag, vagy a biztonsági rendszabályokat nem, vagy felületesen tartják be. Ha az állományt nem szoktatjuk hozzá a helyes fogásokhoz, a védőeszközök helyes viseléséhez, ez rendkívüli körülmények között tragikussá válhat, a „hibát” elkövetők életébe kerülhet és ez a „humánus” parancsnokok és törzsparancsnokok lelkén szárad, akik a szabályosságot nem követelték meg. A gépi technikát védőeszközben irányítani a korlátozott látási lehetőségek miatt is nagyon nehéz, csak rendszeres gyakorlással lehet ezt a készséget elsajátítani. A munka irányítását csak a kar-, zászló- és fényjelzésekkel lehet végezni, tűz, munkagép zaja, gázálarc használata miatt hanggal szinte lehetetlen. Szükséges a zaj-, szakasz-, századparancsnokoknak — védősisakon vagy karon — megkülönböztető jelzés viselése, ez is a vezetést, irányítást segíti. Tekintsük a „csonka év” fő feladatának a teljes kiképzési év megkezdéséig azt, hogy mind szakmailag, mind módszertanilag, megfelelően alapozzuk meg a kiképzést. Az üzemi komplex gyakorlat megkezdéséig pedig minden felkészítési és kiképzési feladatot fejezzünk be. Néhány gondolat a propagandamunkáról. Gyakorlatilag az eddig jól bevált módszereket, lehetőségeket kell alkalmazni. A továbbfejlődés azonban megkívánja, hogy jobban éljünk az üzemi lapok adta lehetőséggel. Több hasznos pv jellegű cikk kellene, mely az adott üzem pv feladataira jobban ráirányítaná a figyelmet. Foglalkozni kellene a kiképzések tervezésével, előkészítésével, a végrehajtott gyakorlatok értékelésével, a gyakorlaton kiemelkedő teljesítményt nyújtók népszerűsítésével. Rövidfilmek forgalmazásában a pr-tárgyúak előkelő helyen állnak. Célszerű lenne azonban a Vöröskereszt hasonló tevékenységével a jobb összhangot megteremteni. A polgári védelmi egységek jelentős része egészségügyi szakegység, a korszerű elsősegélynyújtás oktatásának — filmeken keresztül is — szélesítése, alapot adna rendkívüli időszakban az egészségügyi szakegységek bővítésére, pótlására. Mindezekből látható, hogy a lakosság kiképzése, felkészítése egyik fontos része a polgári védelmi munkának. A LAKOSSÁGVÉDELEMMEL összefüggő feladatok közé tartozik még:a pv-szervezeteink korszerűsítése, a meglévő szervezetek időbeni alkalmazására való bevonása, a szervezetek anyagi-technikai ellátásáról való gondoskodás. E területen is megvan az 1983. év konkrét feladata. Jelenleg van folyamatban a szakszolgálati anyagok leltározása. Ennek keretében a mennyiségi mutatókon, adatokon kívül ellenőrizni kell az anyag tárolásának, raktározásának, karbantartásának helyzetét és ezt minősíteni is kell. Az üzemi igazgatók, pr-parancsnokok felelősségén múlik, hogy ez milyen szinten van. Ahol ezen javítani kell, azonnal meg kell tenni a szükséges intézkedést. Felelősséggel kell gazdálkodni a polgári védelmi célra fordítható — 130,— Ft/fő tervezhető — anyagi-pénzügyi eszközzel. Nemcsak megtervezni, hanem a védelem érdekében fel is kell használni, az 5/1976. (III. 16.) PM. rendelet szellemében, mely a polgári védelem pénzgazdálkodásának és ellátásának rendjéről szól. Fejlesztenikell terveinket, azokat az intézkedéseket, melyek a polgári védelmi rendszabályok érvényesítésére lesznek hivatottak. E területen az államigazgatási szerveknek, tanácsoknak, illetve üzemeknek van kiemelt szerepük. Minden feladat végrehajtását a rendszeres ellenőrzés is segíti, ezért az ellenőrző tevékenységet a polgári védelmi munkában is magasabb szintre kell emelni. BÍZOM ABBAN, hogy politikai elkötelezettséggel, a cselekvőkészség erősítésével közösségi magatartással — mint eddig is, ezután is eredményesen tudjuk teljesíteni feladatainkat. A polgári védelmi munkát végzők felelőssége a jövőben is biztosíték arra, hogy megyénkében az életvédelemre való felkészülés jó szintű legyen. Szolnoki László mk. alezredes Vas megyei polgári védelmi parancsnokság törzsparancsnoka Gyermekrajz- és játékkiállítás Kecskeméten a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum országos pályázatot hirdetésű Petőfi Sándor születésének 160. évdulója alkalmából, a költő verseinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok, játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotás közül a legszebb 330- ból kiállítást rendeztek, s a legsikeresebb 36 mű szerzőjét egyéni díjakkal jutalmazták. A kiállítást március 15- től Kiskőrösön is bemutatják. A képen: kecskeméti tanulók a kiállításon. Hát hol focizzon az a gyerek? AZÁM! Hol is focizzon? Ez itt a kérdés. Itt, a Derkovits telepen. És más lakótelepen, is — gondolom. Itt azonban, az ablakaink alatt azért is több e kérdés, mint költői felkiáltás, mert a focizással sivaskodást, vásítás, üvöltés is párosul. S így már nem is az a kérdés, hol focizzon, hanem: hol üvöltsön az a gyerek? S egyáltalán kell-e üvöttenie? Mármint az ablak alatt. Szünidőben tavaszban őszig naponta reggeltől estig, kisebb átmeneti lanyhulásokkal (ebédszünet st.b.). Iskolaéviben pedig hétvégén, vagy tanítás után, jó időben majdnem mindig. A Rohonci út 56—58-as tízemeletes kettő® tömb alatt, a Szűrcsapó útira nyíló tenyérnyi háromszögben, a forgalmas úttest mellett. Mint e sorok írátakor is, január 23- án vasárnap délután fél négy után, amikor nyílik az egyik abbak az ötödiken és egy kétségbeesett (de már kellően dühös lakó, mellesleg két gyermek anyja, de az övjéi, mikit a többségé nem üvöltenek), lelkitért a hangadóiknak: „hangfogóval talán jobbam menne az a foci!” S egy kicsit tisztességesebb szöveggel! Mondjuk, ami elbírná a nyomdafestéket. Meg kell adni, bátor férfiú. Ekkora merészségre csak keveslem ragadtatják magukat a háztömbblen. Ehhez ugyanis majdnem olyan bátor féig kell, mint hajdan Dugovits Titusznak Nándorfehérvár ormaim vagy Zrínyinek a szigeti kirohanáskor. Lám nem veszett ki népünkből a bátorság nyomtalanul. Mert ez a férfiú mortantól kénytelen elviselni a gúnyt, a fenyegető-megilető pillantásokat, s ezzel még koránt sincs kimerítve minden vészforrás ebben a háztömbben. A KEDVES SZÜLŐK UGYANIS és az elevien-ügyes focista srácok meg nem tudják érteni, hogy mitért e fölháborodlás. Ja, hogy vannak itt olyan lakók is, akik szabad idejükben, mondjuk vasárnap délután pihenni szeretnének, netán átfutni az újságolt, folyóiratot, felvenni a rég letett könyvet, esetleg föltenni egy lemezt a jó muzsikavégett... Az kérem dőreség, meg — ha jobban meggondoljuk — önző pimaszság. Még ahogy csendben, nyugodtan olvasni ,pihenni! Hát hol élnek az ilyenek? Nem tudják, hogy a lakótelepi gyereknek mozgás, födi, sportolás kell.? Tényleg! Az a férfi, aki előbb lehurrogta a hangoskodóikat, biztosan utálja a sportot? Ő kérem, dehogy. Ő az egyike a városban, azoknak, akik minden szabad idejüket sporttal töltik. Télennyákon. Szenvedélyesen. S a család minden tagja ugyanúgy. A földből alig kilátszó pöttöm kislánya is. Csakhogy ők, akárcsak a tömib és a többi ház lakóinak túlnyomó többsége tudja: ez az útmenti tenyérnyi hely nem focipálya. S azt is, hogy a sportnak nem feltétlen követelménye az artikulétlan üvöltés a lakóház ablakai alatt. MONDOM EGYSZER A SRÁCOKNAK — mér több mint egy éve —, hogy itt van a nagy, tágas, füves, vagy akár a salakos focipálya, mégkapukkal is fölszerelve a négyemeletes busz, a Szűrcsapó 26-os mögött. S ott közel-távollban semmi rész, se úttest, se gépkocsi, se busz, se kerékpárosok. Mondom nekik, csak odébb kellene lépniük két lépéssel. Ők pedig nám meredlnek, azzal az értelmes nézéssel, kicsit furicsálkodvia, kicsit lesajnálóan, mintha meszer ettem volna. Oda átmenni? Hát akikor azt a két lépésit gyalog meg is kellene járniuk! Hát miit képzelek én? S más is mit képzel? Persze, mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint más lakótelepiek: itt legalább van elég hely a focinak, de miért kellene azt, éppen azt a pályát szeretni, miikor itt ez a közveszélyes szöglet az úttest mentén. i Lám csak amikor kisvályódlik a labda és valahogy átigurul a buszok, motorok, autók között, még az is előfont, hogy a tizenhatos busz vagy a rendőrségi kocsi megáll. S a hirtelen elcsendesült tíz— tizenkét fős csapatból valaki mindig akad, aki utánafut, s kikotorja a labdát. No, nem a „vezér”, nem a „játékmester”, akinek naponta, dühösen vagy diadalittasan, százszor elordítják a nevét, ő hátat fordít, kivár. Tudja, hogy van, lesz a csapatban, aki úgyis vásárra viszi helyette a bőrét. Jó taktikus, még nagy játékos lehet belőle. Akkor meg minek ez a fölhördülés? Jó, igaz, csak egy kis maroknyi gyülekezet ez, a kettő® tömib ISO—160 gyermekeinek még egy tizede sincs (nem is szólva arról, aki a túlsó oldalról járr ide rendszeresen) — tehát elhanyagolható kisebbség. Az. Illetve az lenne, ha csekélyke számarányának megfelelő szerénységgel viselkedne. De éppen ellenkezőleg! Ha esik az eső, gyakran bezúdulnak a lépcsőháziba, s amíg egyik lakó rájuk nem is vall, ott folytatják. Vagy odahúzódjak a földszinti ablak alá, ahol egy idős néni lakik, s válogatott komiszsálgokat kiabálnak be nekik, dobálják az ablakát, s ha rájuk szól, gúnyosan kicsúfolják. S nemcsak eit, másokat is. (A kedves szülők, ugyebár, sem ilyenkor, sem máskor nem kíváncsiak rájuk. Miért is lennének! Fontos, hogy a gyerek ne legyen fönn a lakásban! Ezzel az ő részükről minden rendben.) S A KEDVES KISFIÚK nemcsak az idős nénit csúfolják. Nemrég (az ősszel) arra jött egy közeliben lakó férfi, megpillantotta, amint az egyik ügyes „csatárnövendék” felcsimlaszkodott az éppen kapufának használt csenevész fácskára s úgy ingott ég-föld között, hogy minden perciben valmi lehetett: most töri ketté azt a nyomorult fát. Leparancsolta, megdorgálta, miközben a fiú lesajnáló mosollyal hátrált előle. Ezalatt a játékmester a férfi háta mögött egy kisebbet is bíztatva mutogatott, gúnyolódott. A férfi a városi tanács egyik köztiszteletben álló vezetője végül kedveszegve, lehangolva távozott. Az aranyos, eleven, játékos fiúcsapat legnagyobb megkönnyebbülésére. Ismét győztek. Hát ezért nem kell, kérem, dühöngeni. Minden megy a maga útjára, s a maga módján. A házmester például már régen rájött erre a bölcsességre, ő már nem mer rásizólnia senkiire. Hogy háta mögött cinkos gúny, szemébe komor fenyegető pillantás legyen az eredmény? Kinek jó ez? Majd csak megszabadul valahogy és elköltözik. Meg más is, akinek módja van rá! Ahogy máris sokan elköltöztek. De azért mégsem ez a helyest Miért a többség költözzön el? S egyébként sem tudnának valamennyien. Talán lenne más megoldás is. (Mellesleg a „csapat” tagjai kevés kivétellel a Váci Mihály utcai és a Derkováits általánosba járnak, járhatnak.) S EGYÁLTALÁN MIÉRT ekkora hűhót csapni? Igaz, hogy megvadult tizenévesek már összevertek idős embert (mert megpróbálta őket rendre utasítani) ezen a telepen, de azért nem dölt össze a Derkovits... Aki pedig a kis focistákat csipdesit (és két lépéssel odébb szeretné őket küldeni a valódi és nem veszélyé® pályáira, netán, a három percnyire, a hídon túl föllelhető szabadidőparkba), könyörgöm, az biztosan utálja a sportolt__ Csakis j ó, dehogy, kérem. Az illető maga is rúgta a labdát, még a rongyfocit is úgyszólván hátulgomboló e korától fogva, s fiailujsa, középiskolája csapatában éppen középcsatár volt, hosszú évekig. Ahogy akkoriban mondták: center... Csapatéból NB. I-es játékos is nevelődött. Jó ez nem az ő érdeme. S hát most is van legszűkebb családi rokonságában NB. I- es játékost. Igaz, nem labdarúgó, de kézilabdások I közet nem az utolsó. Még a válogatottban is játszott gyakran... Hát ennyit a labdáról. Bertalan Lajos 1983. január 29. Szombat