Vas Népe, 1983. július (28. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
. : i 1 1 ' ; " 1 B 1 ' I í 1 1 ■ 1 I ' ' • 1 f ^ 1 1 ■ 1 1 1 I ' 1 1 J Riasztás — A szerkocsiban — A védtelen város. A következő nap reggelén — hosszú hetek óta először — a kapuügyeletes ezt jelenthette a beérkező parancsnoknak: „Szolgálati időm alatt tűzeset nem történt!” A szokásos reggeli szolgálatváltás, ellenőrzések, a már ismerős elfoglaltságok. A szerkocsik, — közismerten a tűzoltó autók — álmos hidegen állnak a két fényes vasoszlop között a szertárban. Ez a két oszlop hivatott lejuttatni az emeleten tartózkodókat riasztás esetén. A hatvan másodperc nem elegendő a lépcsőn járásra. Kapok egy sisakot, és kijelölik helyemet a Tv–1-es kocsiban. Csak oda ülhetek, és azonnal, ha a csengő megszólal, hogy ne késleltessem a tűzoltókat. Mint minden reggel, ma is kiállnak a szertár elé a kocsik, járatják a motort, és próbálják a rádiókat. A mindent figyelő csoportparancsnok. Horváth József zászlós mellettem elsétálva fejemre teszi fehér, a „Pokoli torony” című amerikai filmből ismert parancsnoki sisakját. Meglepődöm. Mind ez ideig azt hittem, hogy a furcsa alakú, fehér sisak oltáskor a parancsnok könnyebb felismerését szolgálja. Nem csak erre szolgál, mert amikor a fejemre tették a „varázssapkát” azonnal hallom a szerkocsik rádió forgalmazását, és a hírközpontost, amint sorra hívja a kocsikat, és a körmendi készültséget. A fehér parancsnoki sisakban egy rádió van. Már ismét a szertárban hűsölnek az autók, amikor a csoportparancsnok ismerteti velem, mi mire szolgál. Speciális szerszámok, segédeszközök, különböző kötelek, kapcsok, hővédő ruhák, és légzőkészülék. Minden kocsiban megvan a riasztás és segélynyújtási terv, ha útközben rádión kapnak riasztást tudják, hogy a tűzesetnél milyen kocsik érkezésére, ott létére számítanak, és a jelenlevő kocsik között ők milyen helyet foglalnak el, ki a parancsnok, ki irányítja a védelmet, az oltást. A parancsnok harcálláspontját a kocsira, a helyszínen kirakott villogó vörös lámpa jelzi. De vannak fontos egyéb iratok is. Térképek, minden városról, és nagyobb településről. A szertár bejáratánál helyszínrajzok az útlezárásokról, terelésekről. Minden gépkocsivezetőnek szó szerint álmából felriasztva is tudnia kell ezeket, hiszen egy kis feledékenység is végzetes lehet. A kocsik után a különböző adminisztrációkkal ismerkedem, a „huszonkétpontossal”, a tűzvizsgálatokkal, már, amennyire egy laikus megértheti őket, logikai kapcsolatukat. ★ Megérkezik az ebéd. Még mindig semmi nem történt. Többen mondják nevetve, hogy ma biztosan lesz tűz, mert ők vonzzák a tüzeket. Tény, hogy az utóbbi nagyobb tüzeket ez a csoport ,.fogta ki”. Már többen az ebédlő felé tartanak, amikor az álmos délelőttbe belehasít a csengő hangja. 12 óra 4 perc: Riasztás. A Tü—1-es és Tü—2-es kocsik személyzete a helyén. Szirénázva rohanunk az utcán. Észre sem veszem hogyan hajtunk ki a szertárból, csak a Petőfi Sándor utca első közlekedési lámpáját látom: piros. — Ez mindig piros! — jegyzi meg mellettem valaki. Acsádra megyünk, ahol az állomáson a váltókezelő épületének tetőszerkezete ég. Rohanunk. A nehéz, 20 tonna körüli kocsival bosszorkányosan manővereznek a gépkocsivezetők. Dühítő látnom, hogy a civil autósok nagy többsége ügyet sem vet a kékt lámpa-szirénával közlekedő hatalmas vörös kocsikra. Sokszor adódik „meredek” helyzet. Többen káromkodnak a kocsiban. — Gyerekek! — fordul hátra Horváth József — egy alap és két sugár! A többit majd a helyszínen! Ez azt jelenti, hogy egy alapvezetéket, két elágazó sugárcsővel szerelnek fel, amint kiérünk. 12 óra 22 perc: Megérkezünk. Az épület, és a tűz is kisebb, mint számítottuk, csak egy sugárcsövet húznak ki közvetlenül a kocsiból. Létra, bontó fejsze, és már ömlik is a víz. Kicsit „jól” sikerült a darazsak kifüstölése. 12 óra 25 perc: A tüzet eloltották. A Tü2-es azonnal állomáshelyére vonul, itt nincs rá szükség, de lehet, hogy a következő pillanatban már másutt kell a Rába, és benne a hatezer liter víz. Jobb ha az újabb riasztás vonulás közben, vagy már az állomáshelyén éri. Megérkezik az esetet vizsgáló tiszt, Horváth József százados. Készül a „huszonkétpontos”. 13 óra 05 perc: Elindulunk állomáshelyünkre. 13 óra 25 perc: Megérkezünk. Mindenki azonnal ebédel, kivéve a gépkocsivezetőket, akik az elhasznált üzemanyagot és vizet pótolják, csak utána esznek. Ha közben nem lesz másik riasztás. ★ Ebéd után telnek az órák, és időtöltésként a legkülönbözőbb vicceket eszelik ki, ugratják egymást, összeszokott, egymást jól ismerő emberek viccei. Senki sem sértődik meg, hanem készülődik, hogy megfelelő ellencsapással válaszoljon. Előkerülnek a „zsebfecskendők”, a kis műanyagból készült orvosi fecskendők, ezeket többet megtöltve hordják magukkal. Akad, akinek a saját, akad akinek a másik fecskendőjétől lesz vizes a zsebe. A tűzoltók vízzel játszanak. 16 óra 05 perc: Riasztás. Káld és Szita-major között avar, és bozótos ég. A riasztási terv szerint most csak a Tv 1-es indul, és riasztják a sárvári önkénteseket, akik egy régebbi típusú szerkocsival vonulnak a tűzhöz. Vonulás közben hajmeresztő szituációkba sodornak bennünket a civil sofőrök. Az UL 24—79 rendszámú Zsiguli vezetője megelőzi a kocsinkat, csak gépkocsivezetőnk ügyessége menti a helyzetet, majd lépésben hajt tovább. Előzni nem tudunk, mert nagy a szembejövő forgalom. A váti elágazásnál, Szeleste irányából hatalmas füst zsáll a magasba. Semmit nem tudunk róla, a rádió hallgat. A 84-es úton az erdőt elhagyva már látszik a füst, és a kiégett fekete határ. Már a helyszínen dolgoznak az állami gazdaság önkéntesei, egy öt köbméteres szippantókocsira ötletesen felszerelt sugárcsővel. Nekünk csak segíteni kell. A rádióösszeköttetés nagyon rossz, ezért fel kell állítani a teleszkóp antennát. A gépkocsivezető a szerkocsi végénél kezeli a szivattyút, és a rádiót, a többiek oltják a tűz gócát, egy nagy halom fűrészport. A parancsnok szinte mindenütt ott van. Hirtelen kiderül, hogy a fűrészpor alatt több zsák búza rejtőzik. Valószínűleg elrejtette valaki, és más valaki irigységből meggyújtotta. Alig pár száz méterre ivannak Káld szélső házai, és az állami gazdaság tehenészete, hatalmas szalma- és szénakazlakkal. Halljuk a rádióból, hogy a szelestei bozóttűzhöz riasztják a Tv 2-es, és 3-as kocsikat. A város, az állomáshely védelem nélkül maradt, illetve kisebb teljesítményű, és speciális haboltó kocsik állnak csak most a szertárban. Amint lehet igyekszünk viszsza Szombathelyre. Már vonulás közben halljaik, hogy a tüzet sikeresen eloltották Szelestén. ★ Este hat óra felé jár az idő. Odafönt a konyhában többen már a vacsorát főzik. Az én „szolgálatom” lejárt, készülődöm hazafelé. Kicsit nehéz szívvel adom vissza a sisakot, fogom meg a fotós táskát. Jól éreztem magamat az elmúlt harminchat órában ezek között a bátor férfiak között. Bátrak, de nem félelem nélküliek, nem vakmerőek, ahogy ők maguk be is vallják ezt. De tudják mi a kötelességük, és kicsit büszkék is hivatásukra. Állítom, nem ok nélkül. Kép és szöveg Sibinger János Bontják a tetőt Acsádon, ahol kifüstölni. Amikor még csak az égő fűrészport oltották Káld és Szita-major között, a darazsakat akarták csak Riasztás. Az elrejtett, és megégett búza az eloltott tűz helyén. Iparunk jelene és jövője 1. Az iparilag fejlett 32 ország között Kivel cserélne szívesebben, bárki is? Aki családi házának alapjait ássa éppen, vagy aki már évek óta a saját tágas otthonában lakik, csak hol a tetőt, hol a kerítést kell javítania, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésénél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre tenni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lehetünk-e, vittük-e már valamire, s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javításra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállat s kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszorosan felülmúlták a mai jövedelmi nehézségeket. A fejlődés motorja A megélhetési gondokat persze, akkor tetézte az elosztási modell, a magántulajdonosi társadalmi berendezkedettség. De az elosztani való is kevés volt, a szűk iparral bíró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította elő, nagyjából a jelenlegi egyhetedét 1938-ban a nemzeti jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy százmilliárdot tett ki. Egy ipar nélküli, főleg mezőgazdaságra épülő ország jövedelemtermelő képessége ráadásul jelentősen ingadozik: az időjárás szeszélyeit még a korszerű agrotechnika és agrokémia sem képes kiküszöbölni. Egy ipari ország, ahol a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli meg, mégha az adott ország az alapvető ipari nyersanyagoknak szűkében van is (mint Magyarország 1983-ban), rugalmasságban, manőverezési képességben és gazdasági függetlenségben lényegesen felülmúlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlődés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyarapodott, mint a megelőző másfélszáz évben. Megszűnt a munkanélküliség, a létbizonytalanság; az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon belül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari potenciál gyors ütemű növekedése. A városok és falvak közötti különbségek jelentős mérséklése is, nem kis részben az ipari fejlődésnek tulajdonítható, nem szólva arról, hogy több tucat település eleve az odaköltözött vagy az ott megalapozott iparnak köszönheti városi rangját. Az ipari növekedés adatai a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta ismertek. Az ipari termelés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950- től a kilencszeresére nőtt. Az élelmiszer- és építőiparral együtt a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja. Jelenleg csaknem két és félszer több embernek nyújt biztos megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt. Az első helyen autóbuszból Rendkívül nehéz minden szempontból, matematikai pontossággal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszonyát. Mutatósorok viszgálata szükséges ahhoz, hogy többé-kevésbé elhelyezzük egy ország teljesítményét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rangsorában legalább a középszakaszban, de mindenképpen az első két tucatban helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közéaz ipari termelékenység szintje, valamint az egységnyi termeléshez felhasznált anyag-és energiaszükséglet adata tartozik, bár mindkét mutató az utóbbi 2—3 évben figyelemreméltó javulásnak indult. A jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított termelési arányszámaiban a világranglista 10—15. helyén állunk. De, az egy lakosra jutó autóbusztermelésben az első helyet foglaljuk el, a televíziógyártásban a 7—8., a bauxittermelésben a 6—7., a műtrágyagyártásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye, nemcsak menynyiségi jelző. Hiszen az autóbuszipar végtermékében — általában a gépkocsigyártásban — több más ágazat — kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszámgépipar, elektromos alkatrészipar stb. — eredményei összegeződnek. Ez a helyzet a hazai autóbuszgyártás esetében is. Nem véletlen, hogy mind az Ikarus, mind a Rába ma már a legismertebb magyar gyárak közé tartoznak. Huszonöt évvel ezelőtt a Renault, a Volvo, a Mercedes még sem kooperációban partnerként, sem versenytársként nem számolt e magyar gyárakkal. Világszerte ismert magyar vállalatok Számos más magyar gyár nevét említhetnénk — Medicor, Taurus, SZIM, Mofém, Forgácsolószerszám Ipari Vállalat, Borsodi Vegyikombinát stb. —, amelyek ugyancsak az utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csatlakozva a régebb óta ismertek — Tungsram, Chinoin, Csepel, Orion, Elzett, BHG stb. — köréhez. A 70-es évek második felében ránk tört gondok — cserearány-romlás, dekonjunktúra a tőkés piacokon, az ezek nyomán sürgetőbbé vált termék- és technológiaváltás, a versenyképesség javításának feladatai óhatatlanul a háttérbe szorították annak, tudatát, hogy e feladatok végtére is egy nagy teljesítőképességű, nem az út elején álló, s egy már nem kevés eredményt felmutató ipar számára fogalmazódtak meg. (Folytatjuk) G. F. 1983. július 28. Csütörtök