Vas Népe, 1985. december (30. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
Nyugat-Dunántúl vasutasainak szakszervezeti bizalmi küldöttértekezletét tartották meg szombaton Szombathelyen. 11 ezer 500 vasutas képviseletében 63 küldött összegezte az 1980-as szakszervezeti választások óta eltelt évek munkáját. A tanácskozás elnökségében többek között helyet foglalt Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitká- Molnár István, az MSZMP Vas Megyei Bizottságának titkára, Szele Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese, s Kapronczai János, a MÁV Szombathelyi Igazgatóságának igazgatója. A bizalmi küldöttértekezleten elsőként Hajas Endre, a Vasutasok Szakszervezete Területi Szakszervezeti Bizottságának titkára számolt be az eltelt öt esztendő szakszervezeti munkájáról. Beszámolóját a gazdasági nehézségek számbavételével kezdte. Egyebek között megemlítette: az 1982 szeptemberében bevezetett 100 százalékos központi személyszállítási trifaemelés az utazók és a vasút bevételeinek nagyfokú visszaesését okozta; a szélsőséges időjárás és a beruházások visszafogása miatt az előszállítások nagyon hullámzóan alakultak; a szűkös fejlesztési alapok nem tették lehetővé a járműpark korszerűsítését, emiatt az öregedő járművek üzemképessége tovább romlott. Szóvá tette azt is, hogy a vasutasok bérfejlesztése az elmúlt években a népgazdasági átlag alatt volt, csökkent az ő életszínvonaluk. Ezért azt kérik a központi szervektől, hogy a VII. ötéves terv során hozzák be a jelentős bérlemaradást, s őrizzék meg a reálbér szintentartását. Mindezek ellenére az igazgatóság MÁV-on belül gazdasági eredményeit tekintve az élmezőnyben van. A további cél ennek a pozíciónak a megőrzése. Jó jelnek számít, hogy ugyan csökkenő tendencia jellemezte a munkaerő-helyzetet — ötszázan dolgoznak ma kevesebben az igazgatóságon, mint 1981- ben —, de jó jelnek számít, hogy szinte valamennyi körzeti üzemfőnökségen egy osztálylétszámnak megfelelő fiatalkorúval foglalkoznak. A létszámgond miatt megnőtt a túlóraszám. Vannak olyan területek, amelyeken 40—50 órával is többet dolgoznak a törvényes munkaidőnél. A szociális ellátottságról elmondta a titkár sőt,hogy az öltözők, mosdók állapota nem a legmegfelelőbb. . A munkásszállításra majdnem 20 millió forintot költ évente az igazgatóság. Ennek ellenére Veszprémben és Sopronban vannak olyan sz munkahelyek, ahova még most is tehergépkocsival szállítják a dolgozókat. Az üdültetésben új lesz: január 1-től bevezetik a központi elosztású üdültetési rendszert. Hajas Endre egyebek között beszámolt arról is, hogy megduplázódott az újítások száma ez alatt az idő alatt, jól alakult a lakásgazdálkodás, viszont a baleseti veszély — a csökkenő létszám miatt — egyre fokozódott az eltelt öt esztendőben. A beszámolóhoz tizennégyen szóban, tízen- inasban szóltak hozzá. A celldömölki Bálint Sándor arról beszélt, hogy jelenleg rendkívül nehéz munkakörülmények között kell megfelelnie a vasútnak az alapvető követelményeknek. Horváth Margit Veszprémből azt" kifogásolta, sokszor vannak viszszamenő hatályú intézkedések, segy-egy fontosabb téma megvitatásához eléggé kevés idő áll rendelkezésre. Bartos Lajos az igazgatóság 5100 nyugdíjas szakszervezeti tagjának gondjairól szólt. Beszélt arról is, hogy a nyugdíjas tisztségviselők utánpótlása szinte lehetetlen, mert azegészséges nyugdíjasok szívesebben vállalnak fizetett állást, mint társadalmi munkát. Kapronczai János, az igazgatóság vezetője köszönetét fejezte kia tagság áldozatos munkájáért, a szép gazdasági eredményekért. Bejelentette azt, hogy a celldömölki B típusú kocsijavítót jövőre elkezdik építeni. A teherautón történő személyszállítás azonnali megszüntetéséről beszélt. Szólt arról is, hogy a differenciált bérezés helyett a teljesítmény arányú bérezést kell bevezetni. Katona János, a MÁV vezérigazgatóságának osztályvezetője az öt év nehézségeit ecsetelte, s tájékoztatott arról, hogy a vasút lehetőséget kapott a nagyobb arányú bérfejlesztésre. Molnár István, az MSZMP Vas Megyei Bizottságának titkára megköszönte a vasutasok helytállását, elismerően szólt hivatástudatukról. Török Péter, a Haladás Vasutas Sportegyesület ügyvezető elnöke értékelte az egyesület eltelt öt esztendejét, szólt a gondokról is. Egyebek között arról, hogy az utánpótlás nevelése sok nehézségbe ütközik, nincs erre anyagi fedezet. Végül Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára szólalt fel. Ő is elsősorban, a gazdasági problémákról beszélt. Hangsúlyozta: a40 órás munkahetet ott lehet bevezetni, ahol ennek feltételei kialakultak. Hajas Endre összegzése után megtartotta alakuló, ülését az eddigi területi szakszervezeti bizottságot felváltó területi intézőbizottság. A 21 -tagú testületnek alapszervezeti szb-titkárok a tagjai, így a korábbiaknál sokkal jobb együttműködés várható az alapszervezetekkel, a tagsággal. Az ülés résztvevői egyhangúlag választották meg titkárnak Hajas Endrét, s a munkabizottságok titkárait. A közgazdasági bizottság titkára Teleki László, a szociálpolitikai bizottságé Karádi László, a jogsegélyszolgálati bizottságé dr. Boros Kálmán, a munkavédelmi bizottságé Baráth András lett. (némethy) Fotó: B. I. A szakszervezeti küldöttértekezlet elnökségre. a Percsákhoz remek, családias hangulatú mulatságokon zenéltünk. Ezekben az időkben nem volt fizetésünk, abból éltünk, amit a vendégek adtak. Jártam a falukat, mindig volt erey lakodalom, bál vagy bú-A háború után a vendéglátás a szórakoztatóipar milyen megélhetést tudott kínálni? — Nem volt az egy mulatós időszak. Nincstelenségben éltünk, cserélgettük a ruhákat, az ennivalót. Elmentem dolgozni a Téglagyárba. Udvari munkás voltam, de valójában azért kellettem, mert fociztam az ottani csapatban. Centert meg jobbszélsőt játszottam, én voltam a libling. Lejátszottam a meccset, rúgtam a gólokat, utána meg futottam falura muzsikálni. Reggel pedig megint a munka. — Ez a nagy hajtás már a családért is volt... — Igen. Megnősültem, 43- ban pedig megszületett a Sanyi fiam. Ő ma is itt zenél velem. Mikor első osztályba kezdett el járni, mindjárt ment kottára is. Fölfigyeltek rá, 58-tól 61-ig a Rajkóban játszott, aztán Kőszegre került. Tizenhét éve pedig itt muzsikálunk együtt a Koronávan. Amikor Olaszországban ‘’tizennyolc együttes közül az ő zenekara nyerte az aranydíjat, akkor éreztem igazán, hogy beteljesült a vágyam. A másik fiam is muzsikált, ő most Pestre költözött a gyerekek miatt. Az egyik unokám a Fazekas Mihály Gimnáziumba jár, jó matematikus, a másik pedig most nyert szavalóversenyt a IX. kerületben. A Sanyi fiai is zenélnek, a nagyobbik igen jó gitáros. Két lányom is van, úgyhogy nagy a család. — Mikor kezdődött a kapcsolat a néptáncosokkal? — A körmendi csoporttal 1970-ben, az Ungarescával 74-ben. Egy darabig párhuzamosan csináltuk a kettőt, de ez nem ment sokáig. Egy idő óta csak az Ungarescát kísérjük. Nagyszerű embereket ismertünk meg, jártunk Franciaországban, Olaszországban, Finnországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában. Felejthetetlen élmények ezek. — Mondana valami különleges történetet, amire szívesen emlékezik vissza? — Nagyon nehéz választani a sok átmuzsikált estéből, éjszakából. Mikor a Hiltonban játszottunk odajött hozzánk az Alfonzó, és kért egy hegedűt. Együtt húztam a kitűnő komikussal, s annyira tetszett a közönségnek, hogy sorra hívtak oda minket az asztalokhoz. — Negyvenkét éve él együtt a feleségével. Nem tette még szóvá az éjszakázást? — Ő már megszokta. Tudja, hogy ez a kenyerünk. Inkább csak dicsérgetjük egymást. Én a főztjét, ő a játékomat. Viszont az éjszakázás tényleg nem könynyű. Ráadásul nemrég volt egy tüdőembóliám. Mikor bent feküdtem a kórházban, az orvos megkérdezte, hogy ki maga? Mondom, miért? Azt mondja, mert külön ügyeletet kell állítanunk, annyian érdeklődnek maga után. Ez persze jólesik, de nem nagyon szeretem. Mindig próbáltam megmaradni egyszerű „romának”. — Azt hiszem, van abban valami példázatszerű, ahogy Feri bácsi kemény és szívós munkával becsületet, tekintélyt szerzett a családjának ebben a városban. — Nézd, minden „roma” előtt ott van az élet, és a gyerekei élete is. Az ő gondja, hogy mit kezd ezzel. Én a saját számtól vettem el a kenyeret, hogy az enyémeket taníttassam. Szerintem minden apának csak az lehet a célja, hogy a gyereke többre vigye, mint ő. S mikor azt hallom, hogy például Pesten a híres prímások kérdezgetnek a Sanyi felől, akkor nagyon rendbe jövök magammal. Legutóbb, az Ungarescu harmincéves jubileumán Horváth „Percsák” Ferenc miniszteri dicséretben részesült. A Koronában ma már jobbára csak a fia kitűnő gitárjátékát kíséri, szerényen a háttérben maradva. A vendégek számára mégis azok az igazán bizsergető pillanatok, amikor Feri bácsi fölveszi a hegedűjét és sikerül sok mindent elfeledtetnie behízelgően szép hangjával: „Hiába süt a világra.. Fodor Sándor Fotó: Benkő S. 1985. december 2. Hétfő '■■■■ 8888 »M ’i? 888 Tanmese A lakótelep építésének záróakkordjaként dömperek hordták el a sittet. Utána a területet elsimították. Néhány nap múltán újabb dömperek érkeztek (vagy ugyanazok), megrakva egy másik lakótelep sittjével. Dombot emeltek újra, így ment ez tavaszig néhányszor. A törmelék időközben megfogyatkozott, gyanakszom attól, hogy az úttestre szóródott. Végső soron a lakótelepre maradt egy koronázási dombra való. Valakit meg kellene koronázni rajta. És most jöjjön a tanmese. Balgafán kutat ásatott a községi elöljáróság a legelőn. A kút annak rendje és módja szerint határidőre el is készült. Ám az aranyat érő májusi eső feláztatta a kútból kiásott töméntelen földet. Emiatt egy tehén is lábát törte. El kellett tehát takarítani a jószáglábat rongáló balgafai sittet. Döntés született: ásnak egy nagy gödröt, és abba rakják a földet. Miután az utolsó taligával betelt a gödör, szembetalálták magukat az újonnan kiásott földdel. Úgy okoskodtak, ennek csak egy oka lehet: kisebb gödröt ástak, mint kellett volna. Az újabb próbálkozás megtekintésére már a szomszéd faluból is átjöttek tapasztalatcserére. A sikertelenség láttán jegyezte meg a pöszmétei bíró: „Ahogy saccolom, megint egy kútra való maradt ki a gödörből.” Mivel balga ember az, aki kétszer ugyanabba a hibába esik, visszaszórták a földet a kútba. A négylábú rézjárók talán még ma is kidülledt szemmel néznek a legelő szélén álló Szent Vendel szoborra, ha azóta ki nem múltak szörnyükben. Mi azóta is keményen tartjuk magunkat a lakótelepen. Hallottam, hogy egy elvetemült lakó nem átallotta ráírni a városfejlesztési hozzájáruláshoz „igen”-t kérő nyomtatványra. El kell dönteni, ki legyen a lakótelepek védőszentje. Ha mást nem is, a hozzájárulásból legalább szobrot állítsanak neki. B. K. zafia 8888 aSbq *3? W mW Állandó erőpróba * Csövek és csövesek A szombathelyi Savaria mozi tőszomszédságában, a szerény, csillogást mellőző magánbutiksor előtt, csövek. Föld felett. Szálirányban. Szabályosak, kemények. Átmérőjük tetszetős. Hasznosságuk kétségbevonhatatlan már a föld felett is. Telhetetlen bendőjük jelenleg hulladéktemető. A „köret” változatos, sokszínű. Folyamatos táplálók a filmszínházból kijövő kultúrát, ízlést magukba szívó állampolgárok. Tudott dolog, hogy filmvetítés alatt a nézők számottevő szerény serege rág, rágcsál. Életkori sajátosságoknak megfelelően. Ki ezt, ki azt! De a kultúra követel! Így zacskó a zsebbe! Ki jövet pedig ott a cső! Zutty bele! Legutóbb szinte tülekedtek a lyuk előtt. Mégiscsak rendszerető a magyar! Mondhatná valaki, hogy mit szólnak a külföldiek. Nem miattuk szólunk, ők nem csövet keresnek. Magunk miatt, mert a környezetünk a miénk, magyaroké. Mi történik, ha a csöveket rendeltetési helyükre akarják vinni? elrendelik a Városgazdálkodási Vállalatnál a szükségállapotot? Ami kétségbeejtő: a minap néhány guberáló is ott tülekedett a lyukak előtt. A belváros szívében. Szokás rabja a magyar. Mi lesz, ha elviszik a csöveket? tanuljunk végre fegyelmet! Nyíltan, bátran rójuk meg azokat, akik szépülő városunk képét, saját rút képükre akarják" formálni. F. Cs. (Lakatos Ferenc karikatúrája)