Vas Népe, 1986. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
Tekintélyes múltról ad számot Szombathely vasúttörténete. 1894-ben már vasúti gócpontot létesítettek. Akkoriban 20 ezren lakták a várost. Központi fekvése miatt kereskedelmi utak középpontjába került, az állomásra hét irányból futottak be a vonatok. A századfordulón gyors kapitalizálódás kezdődött, folyamatosan kialakult a könynyűipar. A vasút a második világháborúban gyakorlatilag elpusztult az angolszász légitámadás következtében. Talán ez is belejátszott abba, hogy a háború utáni általános gyors fejlődést nem követte a csomópont fejlesztése. A létesítmények technikai színvonala elavult, elmaradtak a beruházások. Márpedig a csaknem 90 ezer lakosú középváros igényelte és igényli a modern vasutat. Modern vasút: pénz, pénz és megintcsak pénz kérdése. Olykor jó ötletekkel is lehet előbbre menni. Erről értesülhettünk nemrég, a vasútüzemi és MÁV igazgatósági párt végrehajtóbizottságok együttes ülésén. A két testület gazdaságpolitikai munkabizottságának tagjai felelősen szóltak az állomás rekonstrukciójáról, a közös feladatokról. Ülésük végén személyesen is meggyőződtek a munkák állásáról — velük tartottunk. A vasút ma nincs abban a helyzetben, hogy milliárdokat áldozzon új csomópontokra. Egyszerűen azért, mert nincsenek milliárdjai. Fejleszteni viszont kell, mégha apránként is. Igaz, a szombathelyi állomás és környezete felújítását nem nevezhetjük apróságnak. Nagyon is jelentős, nagyszabású beruházásnak inkább. Hiszen a naponta 15 ezer embert „áteresztő” állomás felújítására, valamint a kapcsolódó létesítményekre az évek során 853 milliót költenek! Sétánkat kezdjük az állomás épülete előtt. Magasperonokat építenek — ezt már az utasok is tapasztalhatják —, meg aluljárót. Egyelőre az épületig fut majd a földalatti építmény. Később viszont az Éden Gyula térre vezet, az állomás alatt. Másik oldalán meg a Sas utcát érinti. Így 150 méteres új összekötőszakasz nyílik a város keleti és nyugati része között. Gyakorlatilag új út, mert ma igen szűkös az összeköttetés. A vasút illetékese szerint az aluljáró — egyelőre csak a vágányok környékén — 1987-re elkészül. A további építésbe a városnak is be kell majd segítenie. Jó hír, hogy elkészült az első magasperon. Az is igaz, hogy ennek érdekében vágányokat kellett „feláldozni”. Azért, hogy legyen elég széles tere az utasnak, kényelmesen elférjen a tömeg a peronokon. A munkák jelentős része a föld alatt folyik. Vezetékeket, elektromos rendszereket kell kiépíteni. Az A ésB vágányok mögött például óriási súlyú vasbetonszerkezetet telepítettek. Védve az állomás épületét, a szabályok értelmében. Ezt sem nagyon látni, bár emberek tucatjai dolgoztak rajta hónapokon át. Látványosabb részhez érkeztünk, a világítótestekhez. 13 toronyból kap fényt most az állomás területe, megszűnt a sötétség. Rövidesen leszerelik azt a gőzmozdony fűtőkazánt is, amely eddig a csomópontot ellátta hővel. A járműjavítótól jön majd a meleg, gáz hasznosításával. A helye már megvan, s a tervei is elkészültek a magasperon fölé kerülő tetőzetnek. Faszerkezetes lesz a tető. Ha betonból építenék, 50 százalékkal többe kerülne. Mert ez is jellemző a megújításra. Mármint az ésszerű takarékosság. A vasúti — tegyük hozzá: lelkes és áldozatkész — kollektíva sokat tett és tesz lázárt, hogy a jó ötletekmegvalósuljanak. Közös összefogással új mosót létesítettek. Most már a vagonok tetejét is tisztára moshatják. Itt megoldották a szennyvíz elvezetését is. Ez nem mellékes, miivel tudjuk: a vasút meglehetősen szennyezi a környezetet. De megvan benne a szándék és akarat ennek ellensúlyozására. A séta végén láthattuk a csomópont új büszkeségét, a szeptember elsején induló konténer pályaudvart. Erről korábban már részletesen írtunk. Most csak annyit: három éve még kukoricaföld volt a helyén. 90 milliót költenek rá, a burkolt terület 12 ezer négyzetméter. Impozáns daruja negyven tonnát képes emelni (ez országos rekord), évente 15 ezer konténert bír megmozgatni. 33- an dolgoznak majd itt, s mód van a telep bővítésére is. Annyit még el kell mondani, hogy a vasút ezen új létesítménye egy kicsit már a jövő. Hiszen ez a fuvarozási mód a legkorszerűbb ma a világon. Nincs szükség emberi erőre, ki- és berakásba. A konténer háztól házig viszi az árut. Egyetlen hátránya van. Az, hogy kissé drága. Bár, ha a mostani, sokszoros áttételű fuvarozási szisztémát elemezzük ... „A vasút több, mint két sínszál” — mondta a bejáráson résztvevő vasúti igazgatóhelyettes. Új szemléletre, gondolkodásmódra célzott. Ami már nagyon kívánatos a MÁV-nál. Aminek jeleit itt-ott tapasztalhatjuk. Elhangzott, hogy a vasút fejleszti kereskedelmi tevékenységét. Ha kell, teherautót vesz, hogy maga is fuvarozzon. Előtérbe helyezi a gazdaságosságot, a megrendelő teljes körű kiszolgálását. Modern vasút, mondhatnánk, de ne fussunk annyira előre. Hiszen gond még az is, hogy az állomáson elhelyezzenek egy tájékoztató grafikát a beruházásokról. Pedig ezt bizonyára örömmel venné sok utas. Jogosan panaszkodnak munkakörülményeikre a teherkocsikat javítók. Bár ígéret van arra, hogy belátható időn belül gondjaikat orvosolják. Szebb és korszerűbb vasutat akarunk, szeretnénk. Maguk a vasutasok is. „Versenytársnak lenni” — hangzott el az ülésen. Ez a szemléletváltozás a helyenként tapasztalható maradi gondolkodás, felesleges óvatoskodás, megmerevedett szokások ellenében hat. Bizalommal töltheti el az utasok százezreit, millióit. Mert a vasút állapota közügy. Ami itt történik, az így, vagy úgy, de az egész társadalomra hatással van. A szombathelyi vasútállomás átfogó fejlesztése az 1990-es évek elejére befejeződik. Utána sor kerülhet az épület felújítására. Vasutas barátaink elszántsága, megújulási törekvése, a lendületes munka jó alap arra, hogy bizakodjunk. Lesz modern vasút, kozma Fotó: Horváth P. Tükröt építenek az új vágánynak az állomáson. A már elkészült magasperon. Rövidesen tető kerül föléje. Az állomás területén feszített tempóban dolgozik ember és gép. Tsz-üzemből műtrágya Folyékony műtrágyaüzemet hoznak létre a karancslapújtői Karancs Termelőszövetkezetben — az elsőt Nógrád megyében. A szükséges berendezéseket — tartályokat, keveréket, szűrőket, mérlegeket — a közös gazdaság, a TSZKER szabadalma alapján saját gépüzemében állítja elő; a folyékony műtrágya kiszórásához szükséges növényvédő gépek rendelkezésre állnak. Az új fez-üzem tízezer hektárnyi szántó talajerőpótlásához elegendő folyékony műtrágya előállítására képes. A beruházást gondos gazdaságosságiszámítások előzitek meg. A folyékony műtrágya pontos adagolása egymagában kétmillió forintos "többlethasznot ígér; ez a körzet termelőszövetkezeteinek megrendelésére bérmunkában végzett műtrágyagyártásból és -szórásból származó további nyereséggel együtt eredményezi, hogy a befektetés három év alatt megtérül. A folyékony műtrágya nem károsítja a természeti környezetet, a pontos adagolás, a gyors felszívódás és a kiszórást követő kötelező azonnali tárcsázás vagy fogasalás ugyanis megakadályozza, hogy akáros anyagok ,a felszín alatti vízfolyások vagy a felszíni erózió révén az ivóvízforrásokat rongálják. Robotok a vizsgálóasztalon Ipari robotvizsgáló laboratóriumot hoztak létre Kecskeméten a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskoláin, ahol kísérleti jelleggel 1974 óta foglalkoznak robotokkal. Amióta a robotosítás szélesebb körben elterjedt az ipari termelésiben, több munkaterülettel ismerkednek meg a főiskolások is: a szemináriumok anyagában a festéssel, a hegesztéssel, a szerszámgépek kiszolgálásával és szereléstechnikai feladatokkal összefüggő robottechnikai témák szerepelnek Az automatizálási tanszék oktatóbázisán létrehozott robotvizsgáló laboratóriumban négy berendezést állítottak munkába kutatási és oktatási céllal. Kettő közülük igazi robot funkciójú — testő, illetve munkadarabkezelő — a másik kettőnek pedig mechanikai és meghajtó rendszerét vizsgálják. A hallgatók a gyakorlatokon megtanulják a robotok programozását, így később a termelésben sem leszismeretlen számukra a robottechnika. Az oktatási célok mellett a tanszék műszaki gárdája a termelés igényeit is igyekszik a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni; vállalkoznak az üzemek által megvásárolt berendezések megvizsgálására. Egy átszervezés utóélete jött a svájci szervező és első ránézésre több tucatkisebb-nagyobb változást javasolt. Aztán sorba a többit, így a kétéves átszervezés eredményeképpen ma sokkal több, jobb termék készül a Palota Bőrdíszmű - gyár sárvári gyárában, 15— 20 százalékkal nőtt a termelékenység. Eltüntették a csarnokból a továbbító asztalokat, ehelyett kis kocsikon gurítják az anyagát. Felbillenthető „sorvezetőt” szereltek a varrógépekre, ezzel a minőség lett jobb. Száműzték a ceruzát, a tűzések helyét fel-tevehető sablon mutatja. A dolgozók azt mondják: sok minden változott a sárvári gyárban az utóbbi hónapokban, de jó, hogy változott. Könnyített a munkájukon az átszervezés, sőt a keresetük is megemelkedett. Az átszervezés hasznát méltatja Varga Antal gyárigazgató, amikor azt mondja, hogy a szervezők távozása óta is azon gondolkoznak az üzemben, már lehetne még egyszerűbben, még gyorsabban csinálni. Azaz továbbgondolják azt, amit a szervező megkezdett. Sokat mérnek mostanában, jobban ügyelnek a normára. Mérik a fényt is, mert nem midegy, milyen a megvilágítás, mennyire erőltetik a szemüket a dolgozók. Hiába van meg a szükséges fényerő a munkacsarnokban, ha a géphez a tűhöz csak fele, kétharmada jut. Rövidesen helyi megvilágítással látják el a gépeket, ettől is várható a minőség javulása. Ma, amikor divat az önállóság, a sárvári gyárban is meg kell kérdezni, hogyan állnak ezzel. Nos, a szervező kezdeményezte, hogy végezzenek önelszámolást, azóta „veszék-eladók” alapon értékelik a gyárban, hol tartanak. Még nem teljesen kiforrott a módszer, de azt megtudhatjuk belőle, hogy tavaly a sárváriak kereken százmilliós termelési értékéből 22 millió forint volt a nyereség. Költséggazdálkodási rendszert alakítottakki, azaz úgynevezett költséghelyeket jelöltek,költséggazdákkal együtt. Ma már nem írja alá látatlanban a művezető a gépjavítási lapot, mert ha nagyvonalú, s a valóságosnál több munkát igazol, elfogy a pénze. Barna mintás sporttáskát tartunk a kezünkben. Más árnyalatú a zsebe, más a fogantyúja, más az oldala. Pedig — elvileg — ennek teljesen egyszínűnek kellene tennie. Azalapanyagot előállító vállalat szívesen visszateszi a kifogásolt műbőrt, aztán eladja másnak ... Ajánlatosabb hát nem szólni,hanem kompromisszumot kötni, vállalni a nagyobb anyagköltséget. Még van itt-ott a sárvári gyárban a néhány éve varrt Adidas-táskákanyagából egy-egy kis darab. Lehet, nosztalgiázni... Most szinte kizárólag a szovjet piacra dolgoznak Sárváron. Az iskolatáskák, utazóbőröndök, aktatáskák gyártását átadták a zalaegerszegi üzemnek, az év elejétől csak női divat-, szabadidő- és utazótáskákat készítenek. Tizenhat éve a szovjet vásárlóknak jut a sárvári táskák többsége. A minőségi igény e másfél évtized alatt — ha ezt lehet mérni egyáltalán — megduplázódott. Eddig ennek sikerült megfelelni, a reklamáció elenyésző. A hibákat a gyártás során szűrik ki. Noha van némi árkomfkurencia, egyelőre biztos a sárváriak piaca a Szovjetunióban. A napokban kötötték le a jövő évi rendeléseket. Eszerint a sárvári gyár jövő évi kapacitása is kitöltöttnek vehető. Ettől függetlenül tárgyalnak a belkereskedelemmel is, az idén húszezer táskát kapnak a hazai fogyasztók Sárvárról. Tudják: jobb, ha minél több piac igényeihez tudnak alkalmazkodni. Sikerült őszitől osztrák bérmunka megrendelést kapni : neszesszereket készítenek szeptembertől Sárváron. Az átszervezés nyomában megkezdődött szemléletváltozás talán lesz akkora, hogy más, rangos partner figyelmét is felkelti ez a sárvári üzem. Mert a vásárló ma már nem csak a terméket nézi, hanem arra is kíváncsi, hol, milyen körülmények között, kik állítják elő az árut... Kt Fotó: B. J. Sokat javultak a munkafeltételek ,ha nagy leszek, ilyet veszek”. Ládában az export. 1986. július 1. Kedd