Vas Népe, 1987. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1987-06-01 / 127. szám

Magyar—szlovén ruhaipari és fodrászati bemutató A KIOSZ szombathelyi szervezete és a muraszombati iparkamara a napokban Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban közös divatbemutatót rendezett. A több mint két órán át tartó ruhaipari és fodrász divatbemutatón a ruhákat, a divatfrizurákat, a jelenlegi és a várható jövőbeli divatot vonultatták fel. A színháztermet zsúfolásig megtöltötte a nézőiközönség és sok tapssal jutalmazta a legszebb, termé-keiket és frizurákat. lelkiismeret-ébresztés Településeink arculata Egy hangulatos udvarbelső, egy örök mosolyú gipszangyal az erkély fölött, évszázados házak közt kanyargó utcácskák, mind-mind vibráló idegpályánk nyugtatói. A buldózerek rohamát túlélt lakóházaik építészeti értéke mára megsokszorozódott, mert védtelenné, sebezhetővé váltak. A munkagépek dübörgése elhalkult ugyan a belvárosokban, ám a lakótelepi betonsilók, és az emberléptékű téglaházak közti ellentmondás feloldhatatlan. Keserű tapasztalattal lett gazdagabb egy ország: eltékozoltuk értékeink jelentős részét. Ami pedig megmaradt? Nos, arra kétszeresen is vigyázni kell, nehogy elődeik sorsára jussanak. Ez ösztönzi mindazokat, akik egy újraéledő országos mozgalom — városszépítő egyesületek, községvédő klubok, baráti körök — önkéntes és öntevékeny tagjai. Megújuló szándék — ismétlem — hisz másfél évszázaddal ezelőtt már olvasni olyan társaságról, aminek alapítói „csinosságra ügyelő biztosságért” fáradoztak szülővárosukban. Társadalomnyi lelkiismeret ébresztette fel „csipkerózsikaálmából” tehát a szépítő egyesületeiket, amelyetének országos képviseleti szerve 1985-ben alakult meg. S. Hegedűs Lászlóval, a Város—Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetségének elnökével beszélgetünk. — Bár a szövetség önálló, mégis a népfront keretein belül dolgoznak. Szükség volt-e „intézményesíteni” ezt a mozgalmat? — Nagyon lazák a kereteink, hisz tudjuk, olyan tagjaink vannak, akik hajlandók a közért tenni, de nem szeretik a kötöttségeket, az utasításokat. Azt mondják: én önként teszem azt, aminek értelmét látom, s nem felsőbb parancsra. Hogy miért a népfront támogatja leginkább a szépítő mozgalmat? Mert munkájuk a népfront honismereti,környezetvédelmi, településfejlesztési tevékenységével rokon. Ahhoz azonban, hogy valamit csináljunk, mások támogatása is szükséges. Nekünk például igen jó a munkakapcsolatunk a Minisztertanács Hivatalával, az Építési és Városfejlesztési Minisztériummal, a Műemlékfelügyelőséggel, a KISZ-szel. — Milyennek látja a tanácsok és az egyesületek kapcsolatát? — A tanácsiaknak tudomásul kell venni, hogy a népfront (s ha úgy adódik a szépítők is) az ő hivatalos ellenzékük. Ha a honatyáiknak az ellenvéleményre is van „fülük”, ott jó a várospolitikai gyakorlat. Havasi elvtárs mondta nemrég: „Nem láthatunk mi sem mindenhová.” A tanácsoknak fel van adva a lecke, sok helyen jól vizsgáznak. Anyagiakkal támogatják az egyesületeket, s megteremtik a szervezett kereteket, hogy ellentmondjanak nekik. — Mit tart a szépítő, mozgalom legfontosabb feladatának? — A magyar településszerkezet, építészetünk évezredek óta úgy alakult, hogy szégyenkeznivalónk nincs. Településeink arculatát a közelmúltig megőriztük. De mi történt az utolsó évtizedeikben ? A centralista, tecnokrata építésügyi szellem eredményeként sematikussá vált a magyar építészet. Településszerkezetek változtak, arctalan házak épültek. A kérdés most már az, tudjunk-e mindezen változtatni? Egyre több ember szeretne önként részt vállalni ebben a munkában, s ezt a jelzést a politikának, és az állami vezetőknek (tanácsoknak) észre kell venni. Azt tapasztaljuk, hogy egy,re több helyen hasznosítják ezeket az erőket. Településeinknek ismét méltóiknak kell lenni az ott élő emberekhez. — Mondana egy-két jó példát? — Csongrád megyében feltérképezték a szakemberek a tájba illeszkedő épületek jellegzetes formaelemeit. Kis rajzokon ajánlják a magánházak tervezőinek, hogy milyen legyen például az oromfal, a kéményszerkezet, a tornác. Esztergomiban régi kisiparosi utcát hoztak rendbe. Békéscsabán a ragyogó építészeti kultúráról árulkodó parasztházakat újították fel. — Hány szépítő egyesület működik az országban, s milyen velük a szövetség kapcsolata? — A szám változó, száz körüli. Számtalan formában működnek, de hogy hol, hogyan dolgozzanak, abba nem szólunk, s nem is akarunk beleszólni. Van ahol szellemi irányítók, van ahol vállalkozók. A szövetség, mely képviseleti szerv, támogat mindenfajta törekvést, mely egy-egy város, község, tájegység ápolásáért, védelméért küzd. A fontos, hogy mindenütt legyenek olyanok, akik vállalják a munkát, s legyenek olyanok, akiik ott vannak a helyeslők között. — Mi a véleménye a Vas megyei szépítő egyesületek munkájáról? — Köztudott, hogy innen indult az országossá terebélyesedő mozgalom. Nagyra értékelem ezt az úttörőmunkát. Sok mindent említhetnék, ezúttal mégis egyet emelek ki. A fásításban, a parkosításban itt sokkal előbbre tartanak, mint bárhol az országban. Ebben is benne van a múlt, azt hiszem, Vas az arborétumok megyéje is. • F. L. P. Skoda Irén Lehet, hogy már az idősebbek sem igen emlékeznek rá, hogy a Gyöngyös patakot a város polgárai hajdan „Kenyérvize” névvel illették. Tették ezt pedig elsősorban azért, mert a Gyöngyösön, malmok sora húzódott végig. A középkor végén négy gabonaőrlő malomról szólnak a győri püspökség urbáriumai. Közülük kettő a püpökségé volt, a másik kettő Szőkefölde mindenkori birtokosaié. Ám a Gyöngyös melletti malmok sora a „Kalló” malommal kezdődött Kámon határában. Ez a szombathelyi szűrcsapó céh malma volt, amely ipari célokat szolgált. Maga a céh is onnan kapta a nevét, hogy a nedves posztóanyagot lapos, hosszúkás, nyeles faszerszámmal „kallózták”, tömítették. Ezt az eljárást nemcsak a posztósok, de ■a bőrfeldolgozók is alkalmazták, s ezt a műveletet az Értelmező Szótár szerint mind a nyersbőr kikészítése, mind a posztókészítés esetében „ványolás”-nak nevezték. A szombathelyi szűrcsapók kallós malma a 19. századvégi városrendezés, a céhes élet megszűnésével került lebontásra. Emlékét azonban ma is őrzi a Szűrcsapó utcanév, ha értelme a köztudatban ma már nem is teljesen világos. Mielőtt a gabonaőrlő malmok ismertetésére rátérnék, két érdekes dolgot szeretnék még megemlíteni. A 18. és 19. században a Gyöngyös keleti oldalán bolgár kertészek telepedtek meg, innen a mai Kertész utca elnevezés. Közülük is kiemelkedett a Bilik-kertészet, nemcsak áruinak kiváló minőségével (zöldségtermelés, virágkertészet), hanem azzal is, hogy a Gyöngyös szélén füvesített kis területen strandfürdőt rendezett be, amely fiataloknak és idősebbeknek egyaránt kedvelt nyári üdülőterülete lett, s látogatott volt még a két világháború közötti időben is. A strandoló összeköthette a hasznosat a kellemessel, mert finom, friss zöldség és frissen szedett virág mindig kapható volt. A Gyöngyös keleti oldalán, valamivel északabbra a mai Bartók körúti hídtól, a kertészetek végében állt a Tejház. Ide hordták össze tejtermékeiket a környék gazdálkodó lakosai, és amíg az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ (OMTK) létre nem hozta a szervezetét, a környező utcák, így elsősorban a Paragvári utca lakosai — köztük én magam is — ide jártunk friss, finom tejért reggelente. A „Kenyérvíz” elnevezés mégis a négy gabonaőrlő ma Várostörténet régi utca- és dűlőnevekben a „Kenyérvize” lomhoz fűződött. Közülük kettő, a győri püspökség két malma a mai Deák Ferenc utca és a Tolbuhin út között, míg a két „szőkeföldi” malom a mai Tolbuhin út és Szőllős között helyezkedtek el. Messze vezetne a malmok történetének részletes ismertetése, hiszen a győri püspökség azokat általában haszonbérbe adta, főleg a 19. századtól kezdve, így haszonbérlői gyakran változtak, különösen az 1890-es évek városrendezése után. Aztán a malmokat többször kellett újjáépíteni, így pl. 1716-ban a nagy tűzvész alkalmával a Tolbuhin úthoz közelebb eső teljesen leégett. A püspöki malmok közül az északabbra eső nagyjából a mai Deák Ferenc utca vonalában, a Művelődési és Sportház északi részén feküdt. Legutóbbi tulajdonosairól úgy ismerték gyermekkoromban, mint a Domonkos, vagy később Király malmot. Ez még a két világháború között is működött s csak a Március 15. tér rendezése kapcsán bontották le az 1960-as évek elején. Egykori létét a mai Domonkos utca elnevezés őrzi. A másik püspöki gabonaőrlő malom a nagy tűzvész után többször változtatta a helyét. Ezzel kapcsolatban anynyit kell tudnunk, hogy mindig az egykori Kis Práter területén volt, amelybe beletartozott a mai Savaria úttól a Tolbuhin útig terjedő (Deák-liget, Múzeum épülete) zöld terület. A malom a 19. század végi városrendezés során a mai Borostyánkő Áruház vonalában nyert elhelyezést a város 1904-ben készült térképe szerint. A Kis Práterben a 18., 19. századokban halastava is volt a püspökségnek, amelyet ugyancsak az 1890-es városrendezés során temettek be. A malom duzzasztózsilip segítségével a fürdőzés céljait is szolgálta. Az egykori Kis Práternek ékessége volt még a „Hattyúház” a Gyöngyös keleti oldalán, a mai Gyöngyös vendéglő magasságában, s a hattyúk etetése a gyermekek kedvelt szórakozása volt. Csak 1945 után szűnt meg. A Gyöngyös mellett, a mai Malom utca magasságában is volt egy malom, gőzmalom és gőzfürdő is, de itt is volt lehetőség a szabadban való fürdőzésre is. Az idősebbek talán még emlékeznek az utolsó tulajdonosának nevéről az egykori Geist-fürdőre. Szőkeföldének ugyancsak két gabonaőrlő malma volt, amelyek a Tolbuhin út és Szőllős közötti Nagy Práter területén helyezkedtek el. Az első közvetlen a Ferences templom és rendház után, a második a mai Gayer park déli végégében. Ehhez természetesen annyit illik tudni, hogy a Gyöngyös itt korábban nem tett keleti irányú kanyarulatot, hanem folyása egyenes volt a mai Gayer park közepén. A Nagy Práter második malmának, a délebbinek volt alkalmazottja Márkus Emília apja. Mestersége gombkötő volt. A malom Márkus Emília születésekor (1860) kigyulladt. Ez volt az alapja azoknak a jósolgatásoknak, hogy az újszülött „lánglelkű” egyéniség lesz. A jóslatok be is teljesedtek, hiszen Márkus Emília már 17 éves korában a Nemzeti Színház művésznője lett, amiben nem kis szerepevolt a nagybácsinak, Horváth Boldizsárnak. Végül a Práter szóról csak annyit, hogy az a latin prata rét németes változata, amely a 19. században divatos elnevezéssé vált, hiszen ki ne ismerné például a bécsi Práter Stadion hírét a futballrajongókon kívül is. A „Kenyérvize” s a vele kapcsolatos utca- és dűlőnevek így őrzik a város egykori gazdasági és társadalmi fejlődésének arculatát s talán nem érdektelen, hogy e vázlatos írás alapján a város mai lakói sétájuk közben felidézhetik a már nem látható emlékeket, mint a város egykori történetének említésre méltó mozzanatait. Dr. Horváth Ferenc Szentgotthárdi városi tanács vb Az egészséges életmódról Millyen a lakosság egészségi állapota Szentgotthárdon és környékén? Hogyan lehetne az embereket egészségesebb életmódra nevelni? Ezekről a kérdésekről tárgyalt legutóbbi ülésén Bartakovics Ferenc elnökhelyettes elnökletével a szentgotthárdi városi tanács végrehajtó bizottsága. Dr. Kolkan Károly városi főorvos előterjesztésébőlkitűnt, hogy az utóbbi években az egészségügyi ellátás javult. A városkét nagyüzemében az üzemorvosi rendelést főállású orvos látja el. Három körzetet üzemi körzetté fejlesztettek, így három kisebb munkahely üzemorvosi ellátása is megoldódott. Az iskolafogászati rendelést is teljes állású orvos végzi és szeptember 1-től a városi fogászaton is főállású orvos dolgozik majd. Tavaly a különböző orvosi rendeléseken 70 424 beteg jelent meg és négyezer beteghez (házihoz) mentek ki az orvosok. Egy rákos átlagban egy év alatt nyolcszor jelent meg orvosi rendelésen. Szentgotthárdon és a városkörnyék községeiben 1986-ban az orvosok és az egészségügyi szakemberek több mint nyolcszáz előadást tartottak 11145 hallgató előtt a betegségek megelőzéséről, az egészséges életmód kialakításáról. 1986-ban az üzemi és a körzeti rendelőkben megkezdték a lakosság általános szűrővizsgálatát. A szív- és érrendszeri betegségben szenvedők alapgondozása fontos része a megelőzési munkának. A hozzászólók elismerték az egészségügyi dolgozóik áldozatos munkáját, de kérték, hogy a szemészeti szakrendelést bővítsék. Dr. Horváth Miklós, a megyei tanács vb egészségnevelési osztályának a vezetője azt hangoztatta, hogy az egyén nagyon sokat tehet egészsége védelmében. Az egészséges étkezés kialakítására hívta fel a figyelmet. Példának hozta fel, hogy a barna kenyér és a korpás készítmény egészségesebb, mint a fehér kenyér és a zsemlye. Utalt arra, hogy az egész nemzetet érintő egészségmegőrző kormányprogram készül. Elfogadása esetén annak megvalósítására mozgósítani szükséges az egész társadalmat. A hozzászólások után a végrehajtó bizottság határozatot fogadott el arra, hogy a lakosság egészséges életre való neveléséhez a tárgyi és személyi feltételeket 1990. május 31-ig folyamatosan megteremtik. Fotó: Benkő Sándor Fiatalok az ipar dinamikus fejlődéséért Az Ipari Minisztérium KISZ-szervezete szombaton a KISZ KB székházában konferenciát rendezett az iparban dolgozó fiatal szakemberek számára. Kapolyi László miniszter az ipar szerkezetátalakítási programjáról tartott előadást. Ezt követően a tanácskozás résztvevői megvitatták a műszaki fejlesztés és a hatékonyságnövelés jelenlegi helyzetét, a számítástechnika alkalmazásának vállalati-gyakorlati eredményeit, továbbá az új vállalatirányítási formák működésének eddigi tapasztalatait. A konferencián a fiatal szakemberek javaslatokat, ötleteket vitattak meg, kutatási eredményeket mutattak be. A tapasztalatcsere során olyan korszerű gyakorlati eljárásokat ismertettek, mint amilyen például a vállalati tervezés és döntéselőkészítés matematikai modellezése, vagy a videotechnika alkalmazása a munkaszervezésben. Nagy ipari vállalatok szakemberei szóltak azokról az eredményeikről, amelyeket a többi között a számjegyvezérlésű szerszámgépek alkalmazásával, értékelemzéssel, a vállalati információs rendszerek fejlesztésével értek el. Külön szekcióban vitatták meg annak lehetőségeit, hogyan kapcsolódhatnak a KISZ-szervezetek az új vállalati irányítási formákhoz. Tanácskoztak a KISZ-vállalásokról és a műszaki-értelmiségi fiatalok újító-feltaláló tevékenységéről is. 1987. június 1. Hétfő