Vas Népe, 1987. november (32. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
A mai naptól huszonhatodszor Politikai könyvnapok Amióta az ember írástudó lett, minden könyv megjelenése politikai esemény is, s minden társadalmi rendszer fontosnak tartotta a könyvkiadást. Fokozottan érvényes ez napjainkban. A Kossuth Könyvkiadó 25 kötete jelenik meg november 2-ára. „Forradalom — megújulás — politikai tudatformálás” az 1987. évi politikai könyvnapok hármas és mégis egységes gondolatköre. Nem jelszó, így gondolja ezt valamennyi szerző, a kiadó s nem utolsósorban az a húszezer aktivista, aki társadalmi munkájával járul hozzá, hogy a kötetek minél több emberhez eljussanak. Kádár János művei címmel a kiadó megkezdte az MSZMP főtitkára írásainak és beszédeinek közzétételét. A sorozat első kötete az 1956. november 4. és ,az 1958. november 19. közötti időszakot fogja át. Grósz Károlynál Szocializmus és korszerűség — nemzeti és történelmi felelősség címmel jelenik meg munkája. Az olvasóhoz kerül Mihail Gorbacsov az átalakításról szóló kötete is. A felsoroltak mellett még három könyvet ajánlunk az olvasók figyelmébe. HERCZEGH GÉZA: MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA 986-1919. Közhely számba megy, hogy hazánk a népek országútján — a Kárpát-medencében — talált helyet magának. E közhely tény: hazánkon átsöpörtek a különböző korok történelmi viharai. Az ország életét ennek ellenére sokáig hajlamosak voltunk úgy vizsgálni, mintha légmentesen el lett volna zárva Európától. Az igazság viszont az, hogy majd valamennyi belső esemény a kontinens erőviszonyaitól függött. Ezért nem beszélhetünk folyamatosságról sem, hisz az országnak sokszor évszázadokon át nem volt önálló külpolitikája. Nehezítette a szerző munkáját az is, hogy a régmúlt korokból kevés hiteles dokumentum áll rendelkezésünkre. A kötetből elénk táruló honfoglaláskép, a Mátyás király ábrázolás, a Habsburgok szerepe a Dunamedencében várhatóan éles vitákat fog kiváltani. A nagyívű tabló — egy kötetben — nem mentes általánosításoktól sem. Mindezek ellenére és mellett, izgalmas élményben lesz része annak. A MARXIZMUS HAZAI HELYZETÉRŐL A Vélemények és viták sorozatban megjelenő kötet tanulmányai a marxizmus hazai helyzetéről rendezett viták anyagát öleli fel. Nem egészen tíz esztendő — az elmúlt évtized — legjellegzetesebb álláspontjait tartalmazza a könyv. A tanulmányok négy témakörre oszlanak: Az ifjúság és a marxizmus, A marxizmus oktatásának problémái, A marxizmus helye társadalmunkban, és végül A marxizmus esélyei. Az írások nem kinyilatkoztatás igényűek, vita hevében született és jegecesedett alkotások. A kötet talán legfőbb erénye: meg-megállásra, továbbgondolásra készteti az olvasót. R. L. Tej reggel, kenyér délben A megyében kétszáz község van, sokban csak néhány tucatember él.Az áfészek ellátják áruval a legkisebb településeket is. A községekben majdnem félezer kereskedelmi egységet működtetnek. E hálózat állapota, felszereltsége nemi mindenütt korszerű, folytatják a három-négy éve kezdett rekonstrukciós programot. Ma már mindenütt van hűtőberendezés, de több helyen hiányzik a pénztárgép, a mérleg, az anyagmozgató eszköz. Általában javul a kis boltok környezetének kulturáltsága, higiéniája. Sok múlik a kis üzletekben dolgozók munkavégzési feltételein, a szállítókkal való kapcsolatán. Végső soron ettől függ a skás települések boltjainak választéka. A Mészöv elnöksége a témát vizsgálva megállapította, hogy a vegyesboltok vezetői körülbelül harminc szállítóval állnak kapcsolatban, anyagi elismerésük ezzel nem áll arányban. Mivel jobbára élelmiszert árulnak, az új érdekeltségi formák nem igen terjedtek el az áfészek forgalmának felét jelentő kistelepülési bolthálózatban. Az áfészeknek kötelességük tagjaik ellátása, de a kis üzleteknek majdnem a negyede veszteséges volt tavaly... Tagadhatatlanul javult az utóbbi években a községek áruellátása. Jelentős feszültség forrása azonban ma is, hogy a szállítók egy része rendszertelenül, hiányosan szállít, sok a hiánycikk, körülményes a göngyölegek visszaszállítása. Sokat javított az ellátáson a tavaszszal megjelent féltartós tej, de a tejipar a megmaradt „folyós” tejet nem gyűjti be, hanem visszatérítést ad — ez az áfészeknek gazdaságtalan. Nem nagyon kedvelik vidéken a csökkentett zsírtartalmú tejet és tejtermékeket, ez valószínűleg a gyenge propaganda következménye. A tejipar nem tud elég, magas zsírtartalmú tejet szállítani, ez is sok elégedetlenséget okoz. Évek óta gond, hogy nem egy időben kapják a kis üzletek a tej- és sütőipari termékeket. A kenyér és a tejkiszállítása között olykor négy-öt óra is eltelik. Az üzleteknek csak fele kap nyitáskor kenyeret, 47 bolt csak dél körül. A Húsipari Vállalat túraterv szerint hetente legalább kétszer szállít a falusi boltoknak. Töltelékáruból, tőkehúsból ki tudja elégíteni az igényeket. Ősszel azonban néha gyenge a szalonna választéka. Már 111 községi bolt értékesít csomagolt húst a megyében. Tíznaponként szállít a községekbe a Kisalföld Fűszert. Három éve van raktárbuszuk, amely sokat segített az ellátás javításán. A fűszert nem minden igényt tud mindig kielégíteni, néha más megyékből kell beszerezni margarint, étolajat, festéket. Az áfészek mind nagyobb gondot fordítanak az iparcikkek forgalmazására a kis üzletekben. Olyan, naponta szükséges áruk vannak e körből, mint a törülköző, a zsebkendő, a harisnya. Viszont olykor hónapokig nincs a községekben WC- papír, csomagolópapír, alufólia. A Mészöv elnöksége megfogalmazta, hogy a kis települések jobb ellátására javítani kell a technikai és a kiszolgálási feltételeket, az anyagi ösztönzési rendszert, a szakképzettséget, a készletgazdálkodást, a kulturáltságot. Többet, jobbat vár az elnökség a szállító vállalatoktól is, kéri, próbáljanak jobban megfelelni a falun élő lakosság igényeinek is. Ez természetesen nem csupán elhatározás kérdése, hiszen a gyártás, a szállításkorszerűsítése, gyorsítása főleg pénzszűke miatt húzódik az ellátó vállalatoknál. Ezért — mint az elnökség leszögezte — gyökeres változást várni nem lehet azonnal, de a feszültségeken, a hiányokon enyhíteni a mostani körülmények között sem lehetetlen. ki s kis boltok negyede veszteséges Kukoricaszár rakodás A hideg harmatos kukoricatarlón vizes, sáros lesz a gumicsizma, miközben az ember kihúzza a járomszeget. Előkerülnek a „vasvellák” és zizegve terülnek el a hatalmas kévék a szekér fenekén. A vékony ködből kibontakozik a Nap. Melegszik az idő, de melegszik az ember is, hiszen már emelni kell a szárkötegeket. Csikorog, ropog a száradó köteg a villa alatt, amikor a sikamlós vasra tapos a gumicsizmás láb. Meglendíteni, és a fej fölött egyensúlyozva feladni. Kötél repül a szekér egyik oldaláról a másikra. Megfeszül, recsegve szorítja össze a rakományt. Helyére kerül a járomszeg. Bal kézbe a vezető lánc, jobbra az „ostor” és az utolsó forduló is haza felé tart. Felvételeink Foki Kálmán termelőszövetkezeti nyugdíjas, és fia kukoricaszár hordásáról készültek Chernelházadamonyán. — sibinger — Benkő Sándor felvételei A SZOMBATHELYI KERTÉSZETI ÉS PARKÉPÍTŐ VÁLLALAT KÖZPONTI IRODÁBA azonnali belépéssel felvesz szakirányú végzettségű, gyakorlattal rendelkező pénzügyi dolgozót PÉNZÜGYI ELŐADÓI MUNKAKÖRBE. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi vezetőjénél. Szombathely, Béke tér 1. (23 574) aki elolvassa Herczegh Géza könyvét. FELNŐTTOKTATÁSI KISLEXIKON Mi tesz érdekessé egy lexikont? Az is, hogy Európában hazánkban jelenik meg először ilyen kötet. Az is, hogy a Felnőttoktatási Kislexikon mintegy ezer címszava a dolgozók iskolái, a politikai és közművelődési tanfolyamok oktatási kérdéseit tartalmazza. Benne megtalálhatjuk röviden és tömören a vezetőképzés, a munkahelyi nevelés, a katonai oktatás és a büntetésvégrehajtás alapfogalmait is. A szerkesztés, a címszavak közérthetősége dicséri a szerzőket. Halénak napján A hagyományokhoz híven az emlékezésnek szenteljük november elsejét, másodikat. Elhunyt szeretteinkre, jó barátainkra gondolunk, akik már megbékélten nyugosznak, akár egyszerű sírhant borul reájuk, akár vagyont érő kriptában, valódi márvány síremlék alatt pihennek. A megemlékezés méltóságát nem a költséges külsőségek adják, hanem érzelmeink. A nem múló bánat, amelyet a pótolhatatlan veszteség okoz, a megváltoztathatatlan, amelybe oly nehéz beletörődni. A mécses reszkető lángjába nézve felidézzük a közös múltat, édesanyánk mosolyát, társunk kézszorítását, együtt megélt örömeinket, és a kudarcokat, az elmúlt életet, amely már csak bennünk, emlékeinkben, érzéseinkben él tovább. És tőlünk függ, hogy meddig, hogy mikor válik üres gesztussá a színes gyertyával ékesített, drága koszorúval lerótt kegyelet. Tőlünk függ, hogy a család ifjabb tagjai mit éreznek, amikor azoknak az elhunyt hozzátartozóiknak a sírjánál állnak, akiket csak a mi emlékezéseinkből ismernek. Tőlünk függ, hogy a sokat hallott családi hagyomány alapján elképzelt szeretetreméltó egyéniségek, vagy arctalan árnyak jutnak eszükbe, ha a sírkőre vésett neveket olvassák. De nemcsak a család elveszett tagjainak emlékét idézzük fel ezekben a napokban, hanem eltávozott barátainkra, harcostársainkra, a közösség, a szülőföld veszteségeire, nemzetünk nagy halottaira is gondolunk. Tisztelettel adózunk azok emlékének, akiknek élete a közös cél eléréséért vívott küzdelemben fogyott el, vagy az erőszak áldozatai lettek harmincvalahány, negyvenvalahány éve, a huszadik században, vagy a tizenkilencedikben. Ne siessünk el hát közömbösen egy-egy neves tudós, művész vagy politikus, történelmi személyiség sírja, emlékműve előtt, ha arra visz az utunk, álljunk meg egy pillanatra, áldozzunk egy szál virágot annak, aki tetteivel, életművével kiérdemelte, hogy az utókor ne feledje el. Tudjuk, az élet elmúlása megmásíthatatlan természeti törvény. Mégis nehezen nyugszunk bele, főként, ha valakit ereje teljében ragad el közülünk a halál. Rá emlékezve az élők sokszor önmagukat vádolják, azon tépelődnek, hogyan lehetett volna segíteni neki, eltéríteni feje felől a végzetet. De mennyivel jobb lenne az utólagos szemrehányás helyett addig jobban figyelnünk egymásra, amíg nem késő, és saját erőnket sem pazarolni, egészségünkre jobban vigyázni. Az egyén sorsa, a sajnálatosan sok korai halál, szomorú világelsőségünk az öngyilkosok számát illetően nemcsak egyes emberek tragédiáját, egy-egy család gyászát jelentik, hanem az egész nemzet erejét gyengítik. Figyeljünk hát arra, hogy mit tanítanak példájukkal azok, akik már megbékélten pihennek a csönd kertjében, de életük tanulságával még most is tudnak segíteni nekünk. Hajtsunk fejet emlékük előtt, s míg bánatunkat a virágok tolmácsolják, ne engedjük, hogy a közöny és a feledés sötétsége elnyomja mécsesünk lángját. I. E. 1987. november 2. Hétfő