Vas Népe, 1987. november (32. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

A mai naptól huszonhatodszor Politikai könyvnapok Amióta az ember írástudó lett, minden könyv megjele­nése politikai esemény is, s minden társadalmi rendszer fontosnak tartotta a könyvkiadást. Fokozottan érvényes ez napjainkban. A Kossuth Könyvkiadó 25 kötete jelenik meg november 2-ára. „Forradalom — megújulás — politikai tu­datformálás” az 1987. évi politikai könyvnapok hármas és mégis egységes gondolatköre. Nem jelszó, így gondolja ezt valamennyi szerző, a kiadó s nem utolsósorban az a húsz­ezer aktivista, aki társadalmi munkájával járul hozzá, hogy a kötetek minél több emberhez eljussanak. Kádár János művei cím­mel a kiadó megkezdte az MSZMP főtitkára írásainak és beszédeinek közzétételét. A sorozat első kötete az 1956. november 4. és ,az 1958. november 19. közötti idő­szakot fogja át. Grósz Ká­rolynál Szocializmus és kor­szerűség — nemzeti és tör­ténelmi felelősség címmel jelenik meg munkája. Az olvasóhoz kerül Mihail Gor­bacsov az átalakításról szó­ló kötete is. A felsoroltak mellett még három könyvet ajánlunk az olvasók figyel­mébe. HERCZEGH GÉZA: MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA 986-1919. Közhely számba megy, hogy hazánk a népek or­­szágútján — a Kárpát-me­dencében — talált helyet magának. E közhely tény: hazánkon átsöpörtek a kü­lönböző korok történelmi viharai. Az ország életét en­nek ellenére sokáig hajla­mosak voltunk úgy vizsgál­ni, mintha légmentesen el lett volna zárva Európától. Az igazság viszont az, hogy majd valamennyi belső ese­mény a kontinens erőviszo­nyaitól függött. Ezért nem beszélhetünk folyamatos­ságról sem, hisz az ország­nak sokszor évszázadokon át nem volt önálló külpoliti­kája. Nehezítette a szerző munkáját az is, hogy a rég­múlt korokból kevés hiteles dokumentum áll rendelke­zésünkre. A kötetből elénk táruló honfoglaláskép, a Má­tyás király ábrázolás, a Habs­burgok szerepe a Duna­­medencében várhatóan éles vitákat fog kiváltani. A nagyívű tabló — egy kötet­ben — nem mentes általá­nosításoktól sem. Mindezek ellenére és mellett, izgalmas élményben lesz része annak. A MARXIZMUS HAZAI HELYZETÉRŐL A Vélemények és viták sorozatban megjelenő kötet tanulmányai a marxizmus hazai helyzetéről rendezett viták anyagát öleli fel. Nem egészen tíz esztendő — az elmúlt évtized — legjelleg­zetesebb álláspontjait tar­talmazza a könyv. A tanul­mányok négy témakörre osz­lanak: Az ifjúság és a mar­xizmus, A marxizmus okta­tásának problémái, A mar­xizmus helye társadalmunk­ban, és végül A marxizmus esélyei. Az írások nem ki­nyilatkoztatás igényűek, vita hevében született és jegecesedett alkotások. A kö­tet talán legfőbb erénye: meg-megállásra, tovább­gondolásra készteti az olva­sót. R. L. Tej reggel, kenyér délben A megyében kétszáz köz­ség van, sokban csak né­hány tucat­­ember él.­Az áfészek ellátják áruval a legkisebb településeket is. A községekben majdnem fél­ezer kereskedelmi egységet működtetnek. E hálózat ál­lapota, felszereltsége nemi mindenütt korszerű, folytat­ják a három-négy éve kez­dett rekonstrukciós prog­ramot. Ma már mindenütt van hűtőberendezés, de több helyen hiányzik a pénztár­gép, a mérleg, az anyag­­mozgató eszköz. Általában javul a kis boltok környe­zetének kulturáltsága, higié­niája. Sok múlik a kis üzletek­ben dolgozók munkavégzési feltételein, a szállítókkal való kapcsolatán. Végső so­ron ettől függ a skás telepü­lések boltjainak választéka. A Mészöv elnöksége a té­mát vizsgálva megállapítot­ta, hogy a vegyesboltok ve­zetői körülbelül harminc szállítóval állnak kapcso­latban, anyagi elismerésük ezzel nem áll arányban. Mi­vel jobbára élelmiszert árul­nak, az új érdekeltségi for­mák nem igen terjedtek el az áfészek forgalmának fe­lét jelentő kistelepülési bolthálózatban. Az áfészek­­nek kötelességük tagjaik ellátása, de a kis üzletek­nek majdnem a negyede veszteséges volt tavaly... Tagadhatatlanul javult az utóbbi években a községek áruellátása. Jelentős feszült­ség forrása azonban ma is, hogy a szállítók egy része rendszertelenül, hiányosan szállít, sok a hiánycikk, kö­rülményes a göngyölegek visszaszállítása. Sokat javí­tott az ellátáson a tavasz­­szal megjelent féltartós tej, de a tejipar a megmaradt „folyós” tejet nem gyűjti be, hanem visszatérítést ad — ez az áfészeknek gazda­ságtalan. Nem nagyon ked­velik vidéken a csökkentett zsírtartalmú tejet és tejter­mékeket, ez valószínűleg a gyenge propaganda követ­kezménye. A tejipar nem tud elég, magas zsírtartal­mú tejet szállítani, ez is sok elégedetlenséget okoz. Évek óta gond, hogy nem egy időben kapják a kis üz­letek a tej- és sütőipari termékeket. A kenyér és a tej­­kiszállítása között oly­kor négy-öt óra is eltelik. Az üzleteknek csak fele kap nyitáskor kenyeret, 47 bolt csak dél körül. A Húsipari Vállalat túra­terv szerint hetente leg­alább kétszer szállít a fa­lusi boltoknak. Töltelékáru­ból, tőkehúsból ki tudja elé­gíteni az igényeket. Ősszel azonban néha gyenge a sza­lonna választéka. Már 111 községi bolt értékesít cso­magolt húst a megyében. Tíznaponként szállít a községekbe a Kisalföld Fű­szert. Három éve van rak­tárbuszuk, amely sokat se­gített az ellátás javításán. A fűszert nem minden igényt tud mindig kielégí­teni, néha más megyékből kell beszerezni margarint, étolajat, festéket. Az áfé­szek mind nagyobb gondot fordítanak az iparcikkek forgalmazására a kis üzle­tekben. Olyan, naponta szükséges áruk vannak e körből, mint a törülköző, a zsebkendő, a harisnya. Vi­szont olykor hónapokig nincs a községekben WC- papír, csomagolópapír, alu­fólia. A Mészöv elnöksége meg­fogalmazta, hogy a kis tele­pülések jobb ellátására ja­vítani kell a technikai és a kiszolgálási feltételeket, az anyagi ösztönzési rend­szert, a szakképzettséget, a készletgazdálkodást, a kul­turáltságot. Többet, jobbat vár az elnökség a szállító vállalatoktól is, kéri, pró­báljanak jobban megfelelni a falun élő lakosság igé­nyeinek is. Ez természete­sen nem csupán elhatáro­zás kérdése, hiszen a gyár­tás, a szállítás­­korszerűsíté­­se, gyorsítása főleg pénz­szűke miatt húzódik az el­látó vállalatoknál. Ezért — mint az elnökség leszögez­te — gyökeres változást várni nem lehet azonnal, de a feszültségeken, a hiányo­kon enyhíteni a mostani kö­rülmények között sem lehe­tetlen. ki­ s kis boltok negyede veszteséges Kukoricaszár rakodás A hideg­ harmatos kukoricatarlón vizes, sáros lesz a gumicsiz­ma, miközben az ember kihúzza a járomszeget. Előkerülnek a „vasvellák” és zizegve terülnek el a hatalmas kévék a szekér fe­nekén. A vékony ködből kibontakozik a Nap. Melegszik az idő, de melegszik az ember is, hiszen már emelni kell a szárkötegeket. Csikorog, ropog a száradó köteg a villa alatt, amikor a sikam­lós vasra tapos a gumicsizmás láb. Meglendíteni, és a fej fölött egyensúlyozva feladni. Kötél repül a szekér egyik oldaláról a másikra. Megfeszül, re­csegve szorítja össze a rakományt. Helyére kerül a járomszeg. Bal kézbe a vezető lánc, jobbra az „ostor” és az utolsó forduló is haza felé tart. Felvételeink Foki Kálmán termelőszövetkezeti nyugdíjas, és fia kukoricaszár hordásáról készültek Chernelházadamonyán. — sibinger — Benkő Sándor felvételei A SZOMBATHELYI KERTÉSZETI ÉS PARKÉPÍTŐ VÁLLALAT KÖZPONTI IRODÁBA azonnali belépéssel felvesz szakirányú végzettségű, gyakorlattal rendelkező pénzügyi dolgozót PÉNZÜGYI ELŐADÓI MUNKAKÖRBE. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi vezetőjénél. Szombathely, Béke tér 1. (23 574) aki elolvassa Herczegh Gé­za könyvét. FELNŐTTOKTATÁSI KISLEXIKON Mi tesz érdekessé egy lexi­kont? Az is, hogy Európában hazánkban jelenik meg elő­ször ilyen kötet. Az is, hogy a Felnőttoktatási Kislexi­kon mintegy ezer címszava a dolgozók iskolái, a politi­kai és közművelődési tan­folyamok oktatási kérdése­it tartalmazza. Benne meg­találhatjuk röviden és tö­mören a vezetőképzés, a munkahelyi nevelés, a kato­nai oktatás és a büntetés­végrehajtás alapfogalmait is. A szerkesztés, a címsza­vak közérthetősége dicséri a szerzőket. Halénak napján A hagyományokhoz híven az emlékezésnek szenteljük november elsejét, másodi­kat. Elhunyt szeretteinkre, jó barátainkra gondolunk, akik már megbékélten nyu­­gosznak, akár egyszerű sír­­hant borul reájuk, akár va­gyont érő kriptában, valódi márvány síremlék alatt pi­hennek. A megemlékezés méltóságát nem a költséges külsőségek adják, hanem érzelmeink. A nem múló bánat, amelyet a pótolhatat­lan veszteség okoz, a meg­változtathatatlan, amelybe oly nehéz beletörődni. A mécses reszkető láng­jába nézve felidézzük a kö­zös múltat, édesanyánk mo­solyát, társunk kézszorítá­sát, együtt megélt öröme­inket, és a kudarcokat, az elmúlt életet, amely már csak bennünk, emlékeink­ben, érzéseinkben él tovább. És tőlünk függ, hogy med­dig, hogy mikor válik üres gesztussá a színes gyertyá­val ékesített, drága koszo­rúval lerótt kegyelet. Tő­lünk függ, hogy a család if­jabb tagjai mit éreznek, ami­kor azoknak az elhunyt hoz­zátartozóiknak a sírjánál állnak, akiket csak a mi em­lékezéseinkből ismernek. Tő­lünk függ, hogy a sokat hallott családi hagyomány alapján elképzelt szeretetre­méltó egyéniségek, vagy arctalan árnyak jutnak eszükbe, ha a sírkőre vésett neveket olvassák. De nemcsak a család el­veszett tagjainak emlékét idézzük fel ezekben a na­pokban, hanem eltávozott barátainkra, harcostársaink­ra, a közösség, a szülőföld veszteségeire, nemzetünk nagy halottaira is gondo­lunk. Tisztelettel adózunk azok emlékének, akiknek élete a közös cél eléréséért vívott küzdelemben fogyott el, vagy az erőszak áldoza­tai lettek harmincvala­­hány, negyvenvalahány éve, a huszadik században, vagy a tizenkilencedikben. Ne siessünk el hát közöm­bösen egy-egy neves tudós, művész vagy politikus, tör­ténelmi személyiség sírja, emlékműve előtt, ha arra visz az utunk, álljunk meg egy pillanatra, áldozzunk egy szál virágot annak, aki tetteivel, életművével kiér­demelte, hogy az utókor ne feledje el. Tudjuk, az élet elmúlása megmásíthatatlan természe­ti törvény. Mégis nehezen nyugszunk bele, főként, ha valakit ereje teljében ragad el közülünk a halál. Rá em­lékezve az élők sokszor ön­magukat vádolják, azon té­­pelődnek, hogyan lehetett volna segíteni neki, eltérí­teni feje felől a végzetet. De mennyivel jobb lenne az utólagos szemrehányás he­lyett addig jobban figyel­nünk egymásra, amíg nem késő, és saját erőnket sem pazarolni, egészségünkre jobban vigyázni. Az egyén sorsa, a sajnálatosan sok korai halál, szomorú világ­­elsőségünk az öngyilkosok számát illetően nemcsak egyes emberek tragédiáját, egy-egy család gyászát je­lentik, hanem az egész nem­zet erejét gyengítik. Figyeljünk hát arra, hogy mit tanítanak példájukkal azok, akik már megbékél­ten pihennek a csönd kert­jében, de életük tanulságá­val még most is tudnak segíteni nekünk. Hajtsunk fejet emlékük előtt, s míg bánatunkat a virágok tol­mácsolják, ne engedjük, hogy a közöny és a feledés sötétsége elnyomja mécse­sünk lángját. I. E. 1987. november 2. Hétfő

Next