Vas Népe, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
Straub F. Brunó újévi köszöntője Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke tegnap a Kossuth Rádióban és a televízió 1-es műsorában újévi köszöntőt mondott. Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egykét éven belül hazáink vendégeként istisztelhetünk— az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt ishangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen amagyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkratovábbibátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájaikban vezérelje őket azFolytatás a 2. oldalon) Új év kezdődött, megvívtuk a szilveszteri csatát Jó reggelt, Tisztelt Olvasóink! Rakéta gyorsaságra kapcsolt az idő, be akarja habzsolni e század maradékát. A nyolcvanas évek utolsó esztendejét írjuk immár. Ijesztően csöndes volt tegnap a reggel, az éjszaka friss sebei az utcán, konfetti, üvegcserép, elszórt trombita, fosztó plakátok, felborogatott szeméttartók mindenütt. Mint egy csatatér, úgy nézett ki az utca, amelyre csak a napfény dőlt optimistán, mintha nem Újév reggele, hanem a tavasz első napja virradt volna ránk. Az éjféli Himnusz gyászszerű akkordjai után a Szózat mélyhegedű húrjain szólt az üzenet: „... itt élned, halnod kell!” Itt van hát az új év! Tisztelettel és szeretettel köszöntjük olvasóinkat, jó reggelt kívánunk! Most már nem a szilveszter derűjével, nem a petárdás éjszaka kábulatával, hanem a talpra állt, a felébredt ember örömével és felelősségével. Reményekkel és bizakodással vágjunk neki az új évnek; higgyük, hogy tudunk tenni érte; higgyük, hogy lesz erőnk fordítani valamit jövőnkért, s hogy egy év múlva a mainál optimistábban fogadhatjuk az évszázad utolsó tizedét, öntsük ki hát magunkból a szilveszteri mámort; a józanság erejével, képességeinkbe vetett hitünkkel vágjunk neki a gátakkal, akadályokkal megtűzdelt útnak. Nem áltathatjuk magunkat: az új évben minden más lesz! Küzdelmesebb és drágább lesz az életünk. Maximálisan 15 százalékos fogyasztóiár-növekedésre kell számítanunk. Drágább lesz az autóbuszjegy, többe kerül a posta, a telefon. Még a gyógyszerekért is többet kell fizetnünk az év elejétől. Keményebben kell megdolgoznunk a mindennapi betevő falatért. Feszültebbek, idegesebbek leszünk, megnő a veszélye annak, hogy fokozódik az elidegenedés félelme. Ne soroljuk tovább: nem akarunk ünneprontók lenni ezen az idei első hétköznapon. De a szilveszteri mámort ki kell söpörnünk, s józanul arra inteni, hogy új nap, új év kezdődött, ami helytállást, férfias elszántságot kíván. Reményeink mellett megvannak a garanciái annak, hogy képesek le;szűnik kilábalni a nehézségekből, s hogy a bajokat el tudjuk hárítani, össze kell fognunk; egyéni és kollektív tettekkel közre kell működni mindenkinek, keményen meg kell dolgoznunk. a jövőnkért, boldogulásunkért,. Jó reggelt, tisztelt olvasónk! Az év fordulójáról készített összeállításunkkal — legfőképp képeinkkel — életünk egy-egy szeletkéjét próbáljuk megmutatni. Ilyenek voltunk 1988—1989 fordulóján. S még valamit: mostantól drágábbak vagyunk mi is, vagyis az újság. De azért arra kérjük a Tisztelt Olvasót, ne csüggedjen, its főleg* ne forduljon el tőlünk. Hiszen ismert a mondás: a bajban össze kell fognunk! & higgyünk a költőnek? „Lesz még egyszer ünnep a világon!” Pós fai , János Egy vidám jelenet a Claudiusban. Boldog új évet kívánunk: Kivilágos kivirradtig . .. Siker, siker, sikeres Aki csak töltött, töltöttee. Hajnali nagytakarítás. . . Fotó: Kacznarsfci 'AMm Szolgálatban voltak a mentők...