Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
Csehimindszenti beszélgetés Tölgyessy Péterrel A siker a polgárokban van Az SZDSZ vezetője múlt pénteken járt a megyénkben. A legnagyobb ellenzéki párt vezetője a a kormány szemléletével szemben a pártja irányzatát, a szabadelvűséget mutatta be a hallgatóságnak. Mint minden politikai fogalmat, ezt is a lehető legegyszerűbben igyekeznek értelmezni. Azt kevesen tudják, mit jelent a szabadelvűség a gazdaságban, hogyan emelkedtek fel országok ennek segítségével. Úgy, ahogy mi is szeretnénk. — A politikust mindig a politikáról faggatják. Milyen más témáról lehet önt kérdezni, amiről szívesen beszélne? — Kitölti az időmet a politika. Most nyáron mehetettem néhány hétre szabadságra, három év után először. Szívesen úsznék, vastag könyveket olvasnék. Társadalomkutató voltam, nagyon fáj, hogy a hosszabb műveket csak most olvashattam el a szakmából. Hegyet is szívesen mászok, de kevés idő jut rá. — Felhagyott a társadalomkutatással? —A munkakönyvem most az Állam és Jogtudományi Intézetben van. Nagyon sokszor úgy érzem a társadalomkutatás szórakoztatóbb és megnyugtatóbb dolog, mint a politikacsinálás. — Egyik kollégám hivatkozott a Magyar Narancs valamelyik régi írására. Ebben az áll. ön a választások előtt az ország térképét tanulmányozta, hova nem jutottak el még vidéken. Sőt azt is tudta, egyes falvakban ki lakik az alvégén és a felvégén. Hadd legyek egy kicsit gonosz, kik laknak Csehimindszenten az alvégen? — Ez azért túlzás. Csehimindszenten kik laknak a alvégen, azt nehezen tudom megmondani, de a szüleimnek van egy háza Mesterházán. Nincs túlzottan messze a megyéhez. Én úgy látom, polgárosult, vállalkozásra kész vidék, aminek komoly esélye van arra, hogy siker-régióvá váljon. — Viszont a politikai élet színtere egyértelműen Budapest. Nem áll fenn a veszély, hogy a vidéken elfordulnak az emberek a politikától? — Ez Magyaroroszágon nagyon nagy veszély. Én úgy látom, rossz volt a kiindulópontunk. A Kádár-rendszer leszoktatta az embereket arról, hogy a közélettel foglalkozzanak. Mindenki törődjön a saját portájával , de ne foglalkozzon azzal, mi van a portákon túl. A magyar falvakon ma is nagyon meglátszik. Ez nagyon hibás dolog. Ma Magyaroroszágon sokan úgy gondolják, ha a kormányt és a parlamentet meg akarják büntetni, akkor otthon maradnak és nem vesznek részt a közéletben. Holott ezzel kifejezetten jutalmazzák azokat, akik tekintélyelvű politikát akarnak. Hiszen ennek a lényege, hogy az embereket kizárja a közéletből. Hogyan lehet kimozdítani a választókat? Például alternatíva kell. A mostani irányhoz képest fel kell mutatni egy másikat. Akkor talán nagyobb kedve lesz a választóknak szavazni. — Az SZDSZ-nek van alternatívája? — Azon kell dolgozni, hogy legyen. Azt hiszem, hogy a parlamenti vitákban és másutt nagyon sokszor elmondtuk, hogy mi lehetne másként. De sok még a teendő. Határozottabban és egyértelműbben, érthetőbben kell választ adni, hogy a gazdasági, szociálpolitikai kérdésekben mit lehetne másként csinálni. — Október 23. Kossuth tér. Ön hogyan értékeli az ott történhetet és az utána kialakult vitát? — A téren történteket én úgy értékelem, szinte várható volt. Azután, hogy a kormánytöbbség egyre gyakrabban az utcára fordul és a demokratikus intézményrendszerben meghozott döntéseket az utcán próbálja megfellebbezni. A köztársasági elnök, szerintem alkotmányosan, sokszor szembefordult a kormánytöbbséggel, alkotmánybírósághoz fordult, vagy saját hatáskörében valamit nem úgy tett meg, ahogy szerették volna, ezt bizony tudomásul kell venni. Lehet ezért bírálni, de nem az utcán kell kifütyülni. A vita számomra ijesztő volt. Az ellenzék rengeteg kérdést fogalmazott meg, amire nem jött megnyugtató válasz. Hogyan kerültek oda határőrök, mit csináltak ott. Sokan állítják, hogy kiabáltak, a belügyminiszter úr állítja, hogy nem kiabáltak, valahogy a tanúkat szembesíteni kellene. Valódi vizsgálat helyett egymás mellett beszélnek el a felek. Nekem még ennél is ijesztőbb volt néhány kormánypárti képviselőnek a magatartása, akik azt mondták, ez természetes dolog, a nép kifejezte a véleményét. Ha a köztársasági elnök politizál, akkor ez bizony így lesz. Ez azt jelenti, hogy kihívások érik azokat, akik az elnökkel értenek egyet. Meggyőződésem, ők sokkal többen vannak. Erre utalnak a közvéleménykutatások, választási eredmények, akár egy másik rendezvény, szintén a Kossuth téren, amin több, mint százezren vettek részt. Nem biztos, hogy jó, ha a két tömeg ott van a téren. Lehet, hogy csak annyi történik, hangosabb lesz, éljen Göncz, mint a vesszen Göncz. De keletkezhet konfliktus is. Aki úgy viszi ki az utcára a politikát, hogy ott atrocitások lehetnek, az életveszélyes. Ezt el kell ítélni. — Úgy vélem, a vita csak a megosztottságot növeli. Van-e recept arra, hogy a szakadék ne nőjön? — Ez nagyon nagy baja a magyar közéletnek, hogy egyre mélyül a szakadék az államelvű konzervatív és a szabadelvű irány között. Azért nagy probléma, mert két iránynak együtt kell valahogy élni. Hol az egyik kap többséget a választóktól, hol a másik. De a lényege a dolognak, egy Magyarország van. Mit lehet a megosztottság ellen tenni? Az ellenzéknek kötelessége felmutatni a tárgyalókészséget. Fontos, hogy az ellenzék ne reagálja túl a kihívásokat. Sok kihívás volt a kormánytöbbség részéről. Ezeket értékkel és mértékkel kell kezelni. Nem állítom, hogy csendben kell maradni, határozottan reagálni kell. De a túlzott fellépés legalább olyan veszélyes, mint a hallgatás. A túlreagálás újabb kihívásokat szül, egy örvény alakulhat ki, ami egyre mélyebbre viszi az országot. — Nem túldimenzionáltak az aktuális politikai ügyeink? Médiavita, egyebek, amiket én is felírtam, de próbálom kikerülni valamennyit. — De, egyértelműen. Az alapproblémák mások. Egyértelműen most a költségvetés az igazi kérdés, a privatizáció és hasonlóak. Végighallgatta ezt a rendezvényt. Senki nem kérdezett a médiaügyről. Október huszonharmadikáról is kevesen érdeklődtek. Az alapkérdés itt a mezőgazdaság. Sok olyan törvénnyel lehetne segíteni a mezőgazdaságot, ami használhatna az itteni termelőknek. Végzetesnek érzem, hogy nem ez áll a középpontban. Helyette van, néha pótcselekvésként, egészen más, hatalmi politika, vagy a bajokról a figyelmet elterelő politika. Csakhogy, ez csak az értelmiség figyelmét tudja elterelni. Annak a mezőgazdasági termelőnek, akinek az a gondja, hova adja el a borjút, a médiavita nem igazán izgalmas. Úgy érzem, néha egy értelmiségi vita válik olyanná, mintha az országot megosztó vita volna. Nagy baj. Az ellenzék azt teheti, gyakorlatias megoldásokat keres ezekben az ügyekben. — Viszont az értelmiségi vita mögé felsorakoznak különböző erők. Ehhez kapcsolódik a kérdés: Lát ön reális jobboldali vagy balodali veszélyt? — Azt hiszem, van egy szélsőjobboldali törekvés Magyarországon.Őszinte meggyőződésem,hogy ez nem tud áttörni. Sok zűr lesz. Nem kizárt, hogy a választásokig hátralévő idő konfliktusok között telik el. Jó volna elkerülni, kizárni, nem lehet. De nem hiszem, hogy maga alá gyűri a demokráciát. Kommunista restaurációs esélyt, abban az értelemben, ahogy sokan elgondolják, hogy visszajön a kádárizmus világa, én nem tudok elképzelni. Akik átmentették a politikai hatalmukat gazdaságiba, azokat tartják ennek a veszélynek a hordozóinak. Ezt hamis állításnak érzem. Gondolja el, aki kicserélhette a Volgáját Mercedesre, visszamenne a Volgák világába, szigorú pártemberek, rossz szürke zakós pártvezérek közé? Ez a csoport, amit ostoroznak, a legnagyobb nyertese a most alakuló magyar kapitalizmusnak. Néhány öreg bácsi, egykori pártvezető álmodozik a múltról. Az ellenben még nem dőlt el, a kormánytöbbség iránya, a liberális közép,vagy a szocialisták által megjelenített, kicsit államelvű baloldali irány győz a választásokon. Ez nem világos még. Legkisebb esélyét a kormánytöbbségnek látom. A liberális középnek szép esélyt adok, ha együttműködik a FIDESZ az SZDSZ-szel. De az MSZP is számottevő pozíciót fog elérni. — Önök elfogadják szövetségesnek a szocialistákat? A FIDESZ kézzel-lábbal tiltakozik ellenük. — Azt gondolom, az egyik kérdés az, hogyan visszük el az országot a következő választásokig.A szélsőjobboldali törekvéseket középről kell megállítani és nem a másik szélről. A választásoknál az kérdés, hogy melyik lesz a domináns irány. Ez nem jelenti azt, hogy ez az irányzat egyedül kormányoz. De nem mindegy, ki alakíthat kormányt. Nyilvánvalóan, azt szeretném, a liberális közép kapná meg a lehetőséget. Ha ez a domináns irány, akkor nem olyan fontos, kik a további partnerek.Nem kell erről dönteni, kialakul majd. — Az SZDSZ elnökválasztás előtt áll. Az irány változatlan marad azután is? — Én nagyon szeretném azt. És optimista vagyok.Látta, a gazdasági ügyeket szeretném az SZDSZ politizálásnak középpontjába állítani. Ezt várja az ország, nyugodt középpárti, politizálást. A kormány önmagában, egyedül nem tudja az országot kirántani a kátyúból. Elindíthat olyan folyamatokat, amelyek segítségével az emberek saját magukat előre tudják vinni. Legjobb politika az, minél nagyobb mozgásteret adni vállalatoknak, vállakozóknak, munkavállalóknak.Ők maguk tudják saját sikerüket megteremteni, rengeteg állami segítséggel. Legnagyobb segítség az, ha az állam kevésbé bántja őket és kellenek az ösztönzők. Tehetséges ez az ország, nem a hivatalnokok által tud boldogulni, hanem a maga erejéből, Jeti Fotó: Benkő 1992. november 2. Hétfő Kihívás Szélsőségekről, miegyebekről, ja, és a szociális igazgatásról, valamint a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslatról hadakoztak a honatyák az ország házában, amikor Király B. Izabella MDF-es képviselő üzenetet kapott. Pontosabban szólva kihívást. Hogy ugyan menjen már le a Parlament VI-os kapujához, ahol egy úr várja.El tudom képzelni. Ilyenkor sok minden megfordul az ember fejében. Szóval ki a fészkes fene lehet éppen az ülés idején. A kihívó agyában is cikkázhatnak a gondolatok, átadják-e az üzenetet, annak adják-e át, hisz micsoda blamázs lenne a Király B. Izabella helyett a Király Bélát látni fölbukkanni a hívó szóra.. Ezernyi buktatója van tehát beüzenni az ország házába, hogy várjuk X Y-t a VI-os kapu előtt. Most azonban minden klappolt. A képviselőnő megjelent, még csak meg sem lepődött, hogy bőrkabátos, fekete bakancsos, felnyírt hajú fiatalok várják felnőtt kísérőjükkel, hogy juttassa már el a petíciójukat a képviselőtársaihoz. Ebben tiltakoznak a lefasisztázás miatt, hiszen bár igaz, hogy október 23-án katonazubbonyban, és Árpádsávos zászlót lengetve ordítoztak a Kossuth téren, ám ettől ők még rendes magyar fiúk, akik most követeik, hogy az Országgyűlés tegye kötelezővé nemre, egészségi állapotra való tekintet nélkül 14 éves kortól a honvédelmi előképzést, s legyen kötelező az idegen szellem elleni védekezés az oktatásban. Király B. Izabella megértéssel fogadta a Nemzeti Társaság Apród-tagozatának ifjait, hiszen mint mondta, pedagógusként minden magyar gyerekért felelősséget érez. Ezért egy hirtelen támadt ötlettel fölvetette, hogy havonta egy alkalommal a televízióban, egyenes adásban „osztályfőnöki órát” tartana a kamerák előtt, hadd ismerje meg ezeket a fiatalokat A lényeg, hogy a rendszer működik, nem akadnak el az üzenetek, a képviselők kihívhatók. Nem kell mást tenni,mint odaballagni valamelyik kapuhoz, és megkérni valami fontos fullajtárt, hogy hívja már ki nekem a Torgyán urat, mert itt gebedünk a szomszéd csehóban és nincs ki az ultiparti. f.s. /Graffiti ooo Divatlevél Mindazokkal, akik a közeli jövőben Bocskai-sapkát kívánnak csináltatni, közlöm, hogy azon fejrevalók, melyeket a parlament egyik mellékbejáratánál a Király B. Izabella képviselőnővel kommunikáló konzervatív fiatalok viseltek, és melyeket a kamera elől, ám a kamera előtt a dzsekijük alá gyömöszöltek, egy egészen más divatirányzathoz tartoznak. Jómagam is hosszabb ideig viseltem Bocskai-sapkát Azok a fejfedők, melyeket Bocskai István hajdúi hordoztak, nagyjából a következőképpen néztek ki: posztóból vagy bőrből készült süveg, melynek széleit körben felhajtották, majd kiemelkedő közepét a tenyér élével kívánalom szerinti formára ütötték, vagy oldalra hajtva letűzték. Ezek stilizált változatát viselték azután, az 1945 előtt már középiskolába járó diákok, közöttük én is. Az egyes iskolák igyekeztek színében, anyagában vagy díszítésében a többitől eltérő sapkákat tervezni, de az alapforma megmaradt. Nagyjából ilyen sapkát viseltek a honvédek is, azzal a praktikus módosítással, hogy a felhajtót télen le lehetett húzni. A honvédség szárazföldi alakulatainál ettől egy ellenző ráaplikálásával—csak a határvadászoknál és a tábori csendőrségnél tértek el, de a sapka és az ellenző színe ott is megegyezett az egyenruha színével. Magyarországon, külön rávarrt tetejű, posztóból vagy vászonból készített puha sapkákat fekete színben és fekete ellenzővel a nyilas pártszolgálatosok leírását azért véltem fontosnak, mert nem tartanám szerencsésnek, ha a jelképeket és hagyományokat, melyek Bocskai Istvántól maradtak ránk, összekutyulnák a Szálasi Ferenctől maga után hagyottakkal. B.B. oop Amerikai elnökválasztás Ki jut a Fehér Házba? Lakatos Ferenc karikatúrája