Vas Népe, 1997. október (42. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-01 / 229. szám
1997. októberi. SZERDA KRÓNIKA Helyszíni jogori vizsgálatok Rendszeressé tette az állampolgári jogok országgyűlési biztosi hivatala a helyszíni vizsgálatait: a múlt héten Somogy megyébe látogattak, a következő kiszemelt régió pedig BAZ-megye lesz. Az ombudsmanok eszmecserét folytatnak az ottani hatóságok vezetőivel, beszámolnak a hivatalukhoz érkezett panaszokról, és meglátogatják azokat az intézményeket, amelyeket a hivatalból indított időszerű átfogó vizsgálatukban tanulmányozni kívánnak. • PLT-információ A november elsejétől hatályos gyermekvédelmi törvény nyomán megvizsgálják, hogy a gyermekvédelmi intézmények — mai állapotaik szerint — alkalmasak-e a gyermeki jogok beteljesítésére. Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok biztosa aktuális programjában szerepel még az öngyilkosokkal való bánásmód és az OTP-s lakáskölcsönök visszafizetésével kapcsolatos alkotmányos jogok tanulmányozása. Átfogó vizsgálat indult azoknak az embereknek a sorsát illetően is, akik szükséget szenvedve rendszeresen döghű -snek-ki ésvégrehajti-nemezetekjóozállapotairól” és — dr. Polt Péter általános helyettes irányításával — a kisajátítási eljárások jogszerűségéről készítenek még elemzést a közeljövőben. Polt Péter az átfogó vizsgálatokról elmondta, vagy az egyedi ügyek száma, vagy a vizsgált terület különlegessége tesz szükségessé teljes körű elemzést. Olyan társadalmi folyamatokat, jelenségeket világítanak át, amelyekben feltételezhető, hogy több alkotmányos visszásság áll fenn az emberi jogok érvényesülését illetően. Mintegy tíz és fél ezer egyéni panasz érkezett az ombudsmanokhoz 1995—96-ban, amelyek kétharmada a tavalyi évre esik. A legtöbb feladatot a budapestiektől, a legkevesebbet a nógrádiaktól kapta a hivatal. Ez persze szorosan összefügg a lakosság számarányával. Fejér, Vas, Veszprém és Zala megyében e két év folyamán egyenként 200-350 panaszügy keletkezett — a népsűrűség figyelembevételével nem több, nem kevesebb, mint az országos átlag. Tavaly az APEH ellen nyújtottak be számottevően több beadványt az állampolgárok az előző évhez képest, elsősorban az adóvisszatérítés rendszerének megváltozása okán. A panaszok körülbelül egynegyedében volt feltételezhető az alkotmányos jogok tényleges sérelme, ezek mintegy felében pedig be is bizonyosodott, hogy az adóhatóság nem járt el megfelelően. A vizsgálatok nyomán fogalmazott ajánlásokat az APEH teljesítette. Sztárügyeknek számítottak a kárpótlással összefüggő panaszok, a hatóságként működő földkiadó bizottságok munkája és a földhivatali bejegyzések késlekedése miatt érte az embereket jogsérelem. A polgármesteri hivatalokkal szemben standard kifogás az építési engedélyek kiadása, nem kiadása, a birtokháborítási ügyekben hozott döntések, és a szociális támogatásról szóló határozatok. A legkevesebbet ez utóbbi ügyében tehet az ombudsman, hiszen a leggyakrabban pénzfüggő, hogy a helyhatóság tud-e adni támogatást a nehéz sorsú családnak vagy sem. Ám ha a hivatal döntése diszkriminatív, vagy saját helyi rendeletével ellentétes, a család védelmében föllép az állampolgári biztos. A közszolgáltatók is állandóan napirenden vannak, a legtöbbször a díjfizetés miatt. Az ombudsmani hivatal álláspontja az, hogy csak saját felelősségvállalásról lehet szó, más ki nem fizetett számláját nem terhelheti ránk a szolgáltató. De például legutóbb Miskolcon a távfűtőművek olyan közös helyiségek fűtéséért is pénzt kért, ahol nem voltak radiátorok. Az ajánlás alapján azonban visszatérítette a jogtalanul beszedett díjakat. Noha előfordul, hogy az állampolgárok arra kérik az ombudsmanokat, intézkedjenek a nyugdíjuk megemelése dolgában, sok kezelhető problémát is megfogalmaznak a tb különböző szféráinak diszfunkcionális működésével kapcsolatban. „Az angolszász modell idegen” Dr. Dobos Krisztina az Magyar Demokrata Fórum oktatáspolitikájáról • VN-információ Vasváron járt az Asszonyok a nemzeti egységért mozgalom képviselőinek társaságában dr. Dobos Krisztina országgyűlési képviselő, a parlament oktatási bizottságának tagja. Az MDF helyi szervezetének irodájában tájékoztatót tartott a pántatás politikájáról, oktatási elképzeléseiről. Mint mondta, az MDF már a megalkotás évében, 1995-ben elmondta, hogy ezt a nemzeti alaptantervet nem tudja elfogadni. A képviselőnő szerint a NAT nem is nemzeti, de nem is alaptanterv, hanem egy, a kormányzat által előírt követelményrendszer. Az MDF úgy látja, hogy a közoktatást a közjó részeként kell kezelni, ezért meg kell állítani a társadalmi rétegződést még jobban előidéző oktatáspolitikát. Az MDF az ellenzéki pártokkal és bizonyos mozgalmakkal együtt arra törekszik, hogy a legfontosabb nemzeti kérdéseket, köztük a NAT-ot alaposan, széleskörűen tárgyalják meg. Dr. Dobos Krisztina kifejtette, hogy a mostani, deklaráltan értéksemleges NAT nem lehet parlamenti döntés kérdése, hiszen társadalmi ügyről van szó. Mivel a követelményrendszere mégiscsak értéket képvisel, az oktatási bizottság többször tárgyalt róla, s úgy foglalt állást, hogy ki kell építeni a feltételrendszert, és számba kell venni a bevezetés következményeit is. Az MDF abban bízik, hogy — mivel '98 szeptemberében lenne a NAT hivatalos bevezetése — a kormánnyal együtt ez a tervezet is megbukik. Információik szerint egyébként olyan pedagógusok is elhagyják a pályát, akik részt vettek a NAT előkészítésében, de később rájöttek a hibákra. Arra a kérdésünkre, lesz-e konszolidált állapot a közeljövőben a meglehetősen kaotikus oktatásügyben, a képviselőnő úgy regnált: bízik abban, hogy a következő kormány megfelelő kerettanterveket, s társadalmi konszenzuson alapuló nevelési alapelveket készíttet majd el. Bár a jelenlegi tárca már eddig is hatalmas összeget költött tantervek készíttetésére, ezek még nem állnak a pedagógusok rendelkezésére. Mi több, lényegi feladatokat áthárítanak az iskolákra, ami még kaotikusabbá teszi az oktatásügyet. A mostani NAT legfeljebb egy, a gyermek beszédkészségére egyáltalán nem alapozó egységes vizsgakövetelményt állapít meg. Az egész egy túlhaladott, hatvanas évekből származó angolszász modell átvétele — mondta a képviselőnő —, mely modell idegen a magyar közoktatás hagyományaitól. Dobos Krisztina szerint helytelen teljesen felborítani az iskolarendszerünket, és a túlzott liberalizmus szellemében az eddigi egyik legnagyobb érdemet, az iskolai fegyelmet feláldozni. I III I UH III l l II I| I I II I Ilii I| I I Ilii I Ill'll I l'HIHI'F' I"| IMI I "im | null» I ' I I—HITT 11 III I1 H VALAKI MONDJA MEG! Megleptek-e az időközi választások eredményei? • KÉRDEZ: Simon Erzsébet Fotó: Kiss Teodóra Gyimesi Csaba: — Az, hogy a Nagykanizsán és Füzesabonyban mostanában tartott időközi polgármester-választáson a jelenlegi koalíció jelöltjei győztek, véleményem szerint nem vetíti előre a koalíció országos sikerét a jövő évi voksoláson. Nem lehet meszszemenő következtetéseket levonni az eredményekből, mégha az ország két szélén volt is a választás. A Fidesz beleszólhat a versengésbe, azt viszont csupán elszigetelt jelenségnek tartom, hogy a Munkáspárt jelöltje több mint 30 százalékos eredményt ért el. Csőre József: — Több eszük van annál az embereknek, hogy még egyszer a mostani koalícióra szavazzanak. Két város az csak két város. Országosan nem fog győzni az MSZP, mégpedig azért nem, mert a rengeteg ígérete közül vajmi keveset váltott valóra. Igaz, a szavazók nagy táborát kitevő nyugdíjasokat most igyekszik behálózni a miniszterelnök, de már túl sokszor elhúzta előttük a mézesmadzagot. Nekem elegem van a 60- 70 éves vezetőkből, a fiatal társaságot — a Fideszt — szeretném látni az ország élén. Takács Miklósáé:— A közvélemény-kutatások megerősítik az MSZP—SZDSZ koalíció sikerét, még ha nem ilyen magas százalékot jósolnak is, mint az időközi portgármester-választások eredményei. Az ellenzék jelöltjei talán azért kaptak kevés szavazatot, mert pártjuk nem eléggé mérsékelt politikát folytat. A vezetők sok megnyilatkozása nemhogy szimpátiát keltene az emberekben, inkább eltávolítja őket. És talán a jónépnek abból is elege van már, hogy folyton-folyvást nemet mondjon a fennálló helyzetre. Szabados Lajos: — Nehéz megmondani, melyik párt lesz a győztes a jövő évi választásokon, szerintem a most kormányon lévők biztosan nem. A koalíciónak vége, hiába ígérget a Horn mindenfélét, a nyugdíjasok zöme nem fog rájuk szavazni. Ez a hatalom vett el tőlünk számos kedvezményt, de a fiatalok sem tudnak ötről hatra jutni. Meglehet, a két városban még mindig tart a nosztalgia, azért szavaztak a koalíció által támogatott jelöltekre az emberek. Megéltem a világháborút, '56-ot, mindig újrakezdtük. De mi lesz most? VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Ki fizeti az idősek ingyenes utazását? • Csata P. Horn Gyula miniszterelnök az idei idősek napja alkalmából rendezett fórumon bejelentette: hamarosan hatvanöt éves kortól használhatják ingyenesen az idősek a tömegközlekedési eszközöket. Jelenleg ez a korhatár a hetvenedik életkor. Vajon hányan veszik igénybe megyénkben ezt a szolgáltatást, illetve a szolgáltatónak jelent-e újabb terhet a korhatár leszállítása? Kérdésünkre Tóth Andor, a Vasi Volán Rt. vezérigazgatója válaszolt. Az állam eddig a helyközi autóbuszjáratok forgalma után elért nettó árbevételnek öt százalékát utalta át a hetven éven túli utasok utaztatásának fejében. Ez a finanszírozásnak nem a legpontosabb formája, hiszen becslésen alapszik. A dolog ugyanakkor diszkriminatív is, mert a MÁV számára eddig hasonló célra nyolcszázalékos támogatást nyújtottak. Ha a korhatárt leszállítják, ismét át kellene gondolni a finanszírozás módját. Ma már autóbuszainkon korszerű jegykiadó automaták vannak. Mivel a kedvezménnyel az idős korú utasokat kívánják segíteni, mérni kellene, hogy a szolgáltatást hányan veszik igénybe, és így pontosan lehetne megtéríteni a szolgáltató költségeit és üzleti hasznát. • Mi a helyzet a helyi tömegközlekedéssel? — Ennek a finanszírozását is ki kell dolgozni. Elsősorban a nyugdíjasbérletek számából kiindulni. Egy biztos, a helyi tömegközlekedés finanszírozása ma is szinte fillérre ki van számolva. A támogatás nem csökkenhet a szolgáltatási színvonal csökkenése nélkül. GLOSSZA Olajsejkek Nemhogy kétütemű, de négyütemű autót sem szabadna ma már gyártani, mozog magában a negyvenes autószerelő, miközben az öreg Trabant motorjában matat. A vén „füstokádó” vizsgára készül, ismét meglesz a műszakijára a pecsét, és érvényesítik a zöldkártyáját. Tudom, hogy gazdájának nem telik kétmilliós új autóra, úgyhogy valószínű, ezzel a rozsdás járgánnyal fog bepöfögni a harmadik évezredbe. Nagyrabecsült autószerelő ismerősöm — aki barátja a tiszta levegőnek és igaz környezetvédő—szerint sok millió dollárt költenek évente az elektromos autóval történő kísérletek lassítására az olajmaffiák, akik koldusbotra jutnának, amint szériában gyártani kezdenék az árammal, vagy vízzel működő gépkocsikat. Persze nem pitiáner magyar olajszőkítőkre kell gondolni, hanem dúsgazdag olajsejkekre, és a benzint forgalmazó világcégekre. Csak jóval később jövök rá, hogy a „bűnösök” felsorolásakor megfeledkeztünk a legnagyobb „olajsejkről”, a mohó költségvetésről, amely körülbelül száz forintot vasal be azonnal az állampolgároktól minden liter benzin megvásárlásakor. (A helyzet kísértetiesen hasonlít arra a szituációra, amikor az alkoholizmus ellen agitált a szocialista állam, ugyanakkor a szeszes italban lévő adóból milliárdos bevételre tett szert a büdzsé.) A minap tévériportból tudhattuk meg, hogy a gázos autózás sem megoldás, mert nálunk a nemzetközi mértéknél sokkal többe kerül a gáz a magas adótartalom miatt. Nincs tehát kibúvó. Sajnos, túl sokan élnek jól abból, hogy nem tudunk leszokni az autóról. Mert közlekedni kell. Tiszta levegőt szívni viszont nem muszáj. —pégé— Rendeződnek a pár(t)ok