Polgári fiúiskola, Vecsés, 1938

Beköszöntő! Az Idők homokóráján húsz esztendő pergett le. Húsz esztendő a világmindenség óriási arányaihoz képest talán csak egy pillanat, de nekünk csonkaföldi trianoni magyaroknak hosz­­szú-hosszú koromsötét éjszakának tetszett, melyben az itt-ott felvil­lanó reménysugár mindannyiszor csalóka lidércfénynek bizonyult. A számító, csalóka emberi eszünk már-már reménytelennek látta a sötétséget, de szívünk, szegény vérző magyar szívünk szün­telenül azt dobogta, hogy jön a hajnalhasadás, lesz még magyar fel­támadás! „Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek..... a hazugságon épült csehszlovák államtákolmány az Igazság felkelő napjának első forró sugarára kártyavárként összeomlott, s mi hálatelt, alázatos szívvel, de büszkén felragyogó szemmel kisértük honvédeink minden lépését a visszanyert ősi magyar rögön. Az ő áldozatos munkájuk eredményeképpen a Trianonban elrabolt szentistváni Magyarország­ból visszakaptunk 24.087­­ kmt. 1.627.264 lakossal. A szebb magyar jövő az ígéretes új magyar élet azonban foko­zottabb igényeket támaszt a magyar ifjúsággal szemben. A mai ma­gyar ifjúságnak még jobban, még forróbban kell szeretnie ezt a sok könnyel és vérrel megszentelt magyar földet. Egymással nemes ver­senyre kelve vetélkednie kell hazafiúi önzetlenségben és önfeláldo­zásban. Karját izmosabbá, elméjét a tudományokkal élesebbé, jelle­mét gránitszikla keménységűvé kell edzenie, hogy nemzetünk sors­döntő óráiban a régi magyar hősökhöz méltóan, de az új követel­ményeknek megfelelően állhasson őrt a magyar vártán, a magyar végeken, visszaszerezve, visszahódítva első szent királyunk örökét-Ekkor elmondhatjuk nemzetünk legnagyobb dalnokával: „A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez. Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot !"

Next