Középdunántúli Napló, 1960. május (Veszprém, 16. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1. VESZPRÉMI Várkert-eszpresszó SÖRÖZŐ május 1-én megnyílik. Nyitás estéjén Nemes Rózsa táncdal- és sanzonénekes ad műsort. Minden szombat—vasárnap este tánc, június 1-től pedig minden este zene, tánc. Kedves vendégeit szeretettel várja a VESZPRÉM ÉS KÖRNYÉKE VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT X103 Az elnök középtermetű, vállas, fehérhajú parasztember dolgozik a monoszlói határban: feleségével együtt takarmányrépát, kukoricát és burgonyát vet. Arcvonásai, testtartása után ítélve inkább tisztviselőnek, mint parasztnak nézném. Pedig négy évtizedes paraszti munka áll mögötte. Most ő a monoszlói Egyetértés Tsz elnöke. Mikor megtudja, mi járatban vagyok, szemmel láthatóan nem örül a találkozásnak, s mivel ragaszkodom a beszélgetéshez, esti időpontban állapodunk meg. Szekeres István tízholdas egyéni gazda volt az átszervezésig, aztán ő is szövetkezeti tag lett. Igen nehezen adta rá a fejét. Kezdetben hallani sem akart a belépésről, de aztán meggondolta magát. Ez 14 hónappal ezelőtt volt. Aztán elnöknek választották. Alkalmasabb, határozottabb embert nem is találhattak volna a faluban, mert amilyen nehéz volt a belépés, olyan ügybuzgalommal fogtak a közös munkához. Meg is mondta annak idején a járásiaknak: „sokat kellett velünk vesződni, de most jól felkötjük a fehérneműt és majd megmutatjuk...” És meg is mutatták. A monoszlói tsz az újonnan alakult közös gazdaságok között a legjobban működött a múlt évben és most is. Nem sajnálták a pénzt a beruházásra, építkeztek, 80 ezer forintot költöttek a pince korszerűsítésére, motoros permetező gépeket vásároltak. Gyakran még éjjel is permeteztek, de nem is okozott náluk kárt a lisztharmat, meg a peronoszpóra. Kiváló szarvasmarha állományuk van, a hízókat extrém minőségben adják le, a tehenészetük fejési átlaga meghaladja a tíz litert. A jobban tejelő teheneket —van 20 literes is — gondosabban takarmányozzák és naponta háromszor fejik. Mosolyogva mondják el a tehenészek, meg az elnök is, hogy annak idején a gyengébben tejelő állatokat vitték be a tagok a közösbe, a jobbat a háztájiban hagyták meg. Most szívesen visszacserélnék, mert a szakszerűbb gondozás és a jó takarmányozás folytán sokkal jobb tejelők lettek a közös állomány tehenei. A szövetkezetiek telítve tettvággyal, tovább növelik a közös vagyont, a jövedelmezőség alapját, 160 ezer forintot fordítanak a pincefelszerelés bővítésére, motoros prést, s traktort akarnak vásárolni. 15 kát. holdon 460 ezer forint költséggel új szőlőtelepet létesítenek, s így 30 holdas összefüggő szőlőtáblájuk alakul ki. — Az új telepet már gépekkel akarjuk művelni — mondja az elnök. És mindjárt hozzáteszi — reméljük a saját gépeinkkel. Gondot okoz a telepítés, mert hétezer darab betonoszlop és 150 mázsa dróthuzal hiányzik hozzá, amit nem tudni honnan szereznek be, mert hiánycikk. Ahogy a tsz elnököt hallgatom, a derű, az optimizmus, a közös gazdaság szeretete és a jövőbe vetett hit csendül ki szavaiból. Mintha kicserélődött volna a 14 hónap előtti Szekeres István, már nem a régi, átalakult a gondolatvilága. Rátalált az újra, a haladásra jobb élet- és munkakörülményt igyekszik a tagoknak biztosítani. Mint egyéninek bizonyára nem jutott volna eszébe, hogy felvonószerkezetet vásároljanak a magtárba és ne kelljen a hátukat göryeszteni a zsákolástól. Tavaly 43,83 forintot ért egyegy munkaegység, de az idén kevesebb lesz, mert több a beruházás, ami majd csak néhány év múlva kamatozik Ezt ő mondja, az elnök, aki húzódozott a belépéstől. De ki merné most azt állítani, hogy nem változott azóta. Cáfolná ezt a sokszázezer forintos beruházás, a közös vagyon gyarapítása. Mert bárki mást mond — mégiscsak tény: aki nem híve a szövetkezésnek, aki kifelé kacsintgat, az nem enged több százezer forintot fordítani a közös vagyon gyarapítására. És ez a holnapba vetett hit, a bizalom jele: közgyűlési határozat van a beruházásokra. Lemondanak a ma forintjairól, a holnap tíz forintjáért. Az elnök úgy mondja ezt: " A kezdő termelőszövetkezetnek sokat, nagyon sokat kell beruházni, aztán könnyebben megy minden, mert nemcsak a mára, a holnapra is kell gondolni. Le kell rakni az alapot... Okos, megfontolt, a józan ész diktálta szavak ezek, amelyek ugyanaz, de mégis egy másik Szekeres István szájából hangzanak el. Megkérdezem az elnököt: — Mitől félt a szervezéskor, hogy olyan nehezen lépett be? — Nem a megélhetéstől, mert a jég hátán is megélnék, hisz mindig dolgoztam. Nehezen adtam rá magam, mert tartottam az emberektől, a vesződségtől. Igényes voltam magammal is, szerettem a pontosságot. De nem vagyunk egyformák. Százféle ember van, ezek most mind egy kalapban vannak. Bizony, sokat kell beszélni nekik a jóért, a haladóért. Nem katonák vagyunk, hogy parancsot lehetne adni. Olyan itt a vezetők munkája, mint egy karmesteré, ahány ember, annyi szólamban kell „dirigálni”. — Tudok közvetlen lenni, de erélyes is vagyok ha kell. Tudja, igen haragszom a dologkerülőkre, meg a naplopókra (de ezt meg ne írja). Ha vitázunk és néha összekapunk is közgyűlésen, de mégis jó barátsággal kell elválni, mert a holnapi munkára is gondolni kell. Amikor az eredményeikről beszélünk, tiltakozik, nehogy „úgy állítsam be”, mint az ő érdemeit. — Mert sok jóindulatú, szorgalmas, dolgos ember van ám itt, és ez nagy többség. Meg aztán jó a vezető gárda is: jó szakember az agronómus, megbízható, pontos a könyvelő és két fiatal, szorgalmas brigádvezetőnk van. A monoszlói Egyetértés Tsz a tapolcai járás legjobb szövetkezetei között van. Minden bizonynyal azért is, mert szilárd a vezetése, s következetesek a szövetkezet erősítésében. A szövetkezeti parasztok szilárdítják, formálják a közös gazdaságot, miközben észre sem veszik, hogy maguk is változnak, formálódnak. Így alakult át Szekeres István is, a volt 10 holdas középfrrzsit. MÁTHÉ LÁSZLÓ KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Pancsoló a gyerekeknek Külsővaton állandó óvoda működik, erre nagy szükség is van, hiszen egy állami gazdaság, termelőszövetkezet van, így a nők megfelelően kivehetik részüket a termelésből, van hova biztonságba helyezzék a gyermeket, míg dolgoznak. A tanács most huszonötezer forintért egy új konyhát, raktárhelyiséget építtet, mert a jelenlegi nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek. A község vezetői kedveskedni akarnak a gyermekeknek, hogy minél jobban érezzék magukat az óvodában. Ezért még a nagy melegek beállta előtt fürdőt és pancsolót készíttetnek az óvoda udvarán, melynek bizonyára nagyon örülnek majd a gyerekek, hiszen tudjuk, a legkisebb vizet is megkeresik, hogy pancsolhassanak. Szabó Béla: (/ órán reggel lépésekre ébredt. Két csizma csoszogott felfelé a lépcsőkön. — Van itt valaki? — szólt egy hang kintről. — Én vagyok itt, te Jancsi! — Már azt hittem, hogy valaki feltörte az ajtót — mondta az előbbi hang és belépett egy kicsi, töpörödött emberbe. Radakovics Jancsi volt, a hegypásztor. — Jöttem föl, azt látom ám, hogy tárva-nyitva minden. — Látod, nem vettelek észre —■ felelte József és ez az ébresztés kiverte fejéből az éjszakai nyomasztó álmát. — Azt hittem, hogy már egész elfelejtett bennünket — folytatta az emberke, pedig nagy dolgok mentek itt végbe... — Hej, Jancsi, ne kívánkozz városra — felelt nem is a kérdésre Futácsi. — Nem én, Józsi bácsi. De nem ám, hanem ha egy pohár borral éhóra megvendégelne, az jól esne. — No, akkor igyunk a találkozásra — felelte a megtért ember és örömmel kínálta meg Jancsit. Első ember volt, akivel találkozott. — Lám, Jancsi, te még mindig a hegyet járod... Később kiment a földekre. Az éjszakai esőtől ragadós-zölden fodroztak az ősziek. Gyertyános felé vette az irányt. Járása fiatalos lett, kihúzta magát, fiatalosan. Élő Imrét érte utol. A szekér mellett ballagott. Szántani ment. — Hát te hogy a csudába röpültél ide? — kérdezte, azzal az örömmel hangjában, ami tiszta barátság után szólal meg. — Hazajöttem, mondom megnézem, mi van itthon! — A két parasztkéz keményen szorított egymásba. — Hát isten sokat is emlegettünk. Hiányoztál nagyon. — Józsefnek megtelt a szíve. — Mert tudod, amikor összementünk, akkor volt rólad szó. Haza akartunk hívni, de még ez nincs lezárva ... — Elkéstetek, komám — mondta Futácsi József —, mert én már hazajöttem ... — Végleg, te Jóska? Ez hihetetlen, hogy ennyire passzoljon minden .. — Pedig ez így igaz, hosszú volt az út idáig. De majd elmondom, úgyis átmegyek hozzátok. No, amúgy hogy éltek? ... — Tudod, kicsit félünk belekezdeni. Nagyok a tervek, sokan vagyunk ... meg... József közbevágott: — Nem kell félni!... — Hangja határozottan csengett. — Mindent, csak nem félni... Élő Imrét meglepték ezek a szavak. — Nagyon megváltoztál... — Hogy meg-e? Ezt csak én tudom. Nem ajánlom senkinek. De majd sorjában mindent. Imre elmondta ott a szekér deszkáin — időközben felültek —, hogy jött a forradalmi változás. Napok alatt... — Mondd, te okosabb voltál mindig mint én, meg városon is éltél, jobb lesz ez így? — Biztos, hogy jobb... — Többet nem mondott. De a három szó mögött tartalom volt... mély, erős alap. — Aztán milyen nevet vettetek föl? — Ezen sokat vitáztunk, végül a Kis Tóth Lajos egyszer csak azt mondja: emberek, ha már egyszer ez annyira jobbat hoz, legyünk „Biztos jövő” szövetkezet. Egyszóval így lett. A többiek rámondták. Legyen. Ez jó lesz. — Hol van az iroda? — kérdezte József közömbös arccal, mintha csak érdeklődne, hogy milyenek az árpák. — A Kuti-féle házban. Imre levette az ekét. Beállította és innea egyenes vonalat húzott a földben ... Pedig ez már közös volt. Egyenes rövid vonalat... József visszanézett az úton. Valahol messze a hegyeken túl nagy csarnokokban dübörögtek a gépek. -Szirénahang nem hatolt hozzá... a gyáron túl látta a Zs.-i szövetkezetetek épületeit... Egy aranykeretes szemüveg, egy fiatal magyarázó hang: „...Mi úgy tervezünk, hogy a tagság elégedett legyen. Ezért csak egyet kérünk, bízzanak bennünk és hallgassanak ránk. ..” Ezek mosódtak egybe szívébe. Egy pacsirta röppent a magasba. Füttyös csicsergéssel lebegett... 10 Mélyet szívott a levegőből és ez az áprilisi reggel kivert mindent a szívéből, ami eddig fájt neki... * Tavasz volt... ' Harsány, friss tavasz. A kertekben már fürge asszonykezek palántáltak. A vetés, mely nemrég még oly vékony volt, mint a madárnyelv, kamasz növekedésnek indult. A tengerkék égen apró felhők úsztak dél-keletnek. Gyémántos fénnyel permetezték a ferdén ráeső sugarak. Parasztember ballagott a hegyről lefelé. Arcán a hosszú utat megtett vándorok öröme oldódott fel, a cél előtt. Kék szemeit a falura vetette. Végtelen, rezdülésnélküli csöndben, boldognak érezte magát. Hosszú idő után először maradéktalanul boldognak. A termelőszövetkezet irodája előtt megállt. Arcán finom sós gyöngyök csillogtak. Tehát megérkezett. A lépcső eléje tárult, lassan rálépett és könnyed léptekkel megindult felfelé. Kezét a kilincsre tette és egy villanásnyi időre megtorpant. Kilincset szorító kezén egy kék ér, szemmel érzékelhetően lüktetett. Talán csak ez árulkodott vérének forró, gyors áramlásáról. Kis mozdulattal lenyomta a kezét, melytől az ajtó kitárult. Belépett. (Vége) Megtalálta önmagát Orvosi rendelő épül Marcalgergelyiben Régi vágya teljesült Marcalgergelyi község lakosságának: a községfejlesztési alapból 45 ezer forintot, 6 ezer forint értékű társadalmi munkát és 7 ezer forint helyi anyagot fordítanak egy orvosi rendelő és váróhelyiség építésére. Nagy szüksége van erre a falu lakosságának, hiszen hosszú éveken át egy magánlakás kis szoba bájában folyt az orvosi rendelés, amit nem lehetett rendesen átfűteni és a betegeknek a hidegben kellett várakozniuk. A lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a tanácsvezetőknek ezt az elhatározását és megígérte, hogy mindenben segíteni fog, hogy a rendelő idejében elkészüljön. Falusi május s