Napló, 1963. november (Veszprém, 19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

IMS. tsovtmbet . Gyorsítani kell a betakarítást és a mélyszántást Értékelés az őszi munkákról A megyei tanács október 28-i értékelése szerint megyeszerte meggyorsult a betakarítás, az őszi mélyszántás üteme azonban nem kielégítő. Számos nagyüzemben a betakarítás lassúsága fékezi az őszi mélyszántás végzését, néhol pedig a vetésről való átállás oko­zott kisebb-nagyobb idővesztesé­get. A betakarítási mutatók — a fő­­vetésű silókukorica kivételével — még száz százalék alatt mozognak. A fővetésű silókukorica betakarí­tása 142 százalékos, az első he­lyet a pápai járás szerezte meg. . A burgonyabetakarítási tervét 91, a cukorrépa betakarítási ter­vét pedig 80 százalékra teljesítet­te a megye. A burgonyabetakarí­tásban a sümegi, a cukorrépa be­takarításban a tapolcai járás ve­zet. Többhelyütt a cukorrépa sze­dést lassítja az átvétel nehézkes­sége. A kukoricabetakarítás az utób­bi időben meggyorsult, bár még sok a tennivaló: mindössze 69 szá­zalék a megyei teljesítés. A ku­­koricaszámok 54 százalékát taka­rították be. A kukoricaszedésben a veszprémi járás jár élen 85 szá­zalékkal. Közvetlen mögötte ha­lad a sümegi és a tapolcai járás. Sokat kell még tenniük a me­zőgazdasági nagyüzemeknek a mélyszántás meggyorsításáért. A tavasziak alá, eddig a tervezett terület 25 százalékán végeztek mélyszántást a szövetkezeti trak­torosok. A mélyszántásban a zir­ciek vezetnek, második a veszp­rémi járás. NAPLÓ Tizenkilenc kotnyeles Kihagyott tojás • Találkozás a cukrászda udvarán Már meg nem mondanám, hogy mivégből ragadtam nyakon a tollat, néhány sort papírra vet­ni, erről a kedves-bájos 19 kot­nyelesről, meg Feriről, a nagyka­­maszról. Hiszen nem is történt semmi. Szép ősze délelőtt volt, s én közéjük keveredtem a sümegi cukrászda udvarán. Ott csivitel­­tek, mint a madarak, s egy há­borús honvédsisakhoz hasonló rézedényből nyalogatták a csoko­ládékrémet. Nem veszekedtek raj­ta, de azért úgy csinálták, mint ahogy a gyerekek szokták. Nevet­tek, lökdösődtek, fehér köténykéik csüő­­­ébe törölték maszatos szá­jukat. Diákok a cukrászdában Talán el is megyek mellettük, megelégedve a szívderítő látvány bájosságával, ha nem hallok egy tipikusan iskolás, bukdácsoló, fe­lelő mondatot. Tilger Erika, (ké­sőbb tudtam meg a nevét) hadar­ta a leckét. — Hatvan deka liszthez 4 deci tejet, 4 deka élesztőt teszünk, ke­vés vanilliával összekeverjük, és mandulát teszünk bele. Ez a briós. Pirosarcú kislány. Sipos Ibolya nevetve pótolja: — De kihagytad a tojást öre­gem, anélkül meg nem mész sem­mire. Nem iskolás a hang. Komoly, tudálékos, házi­asszonyos. Otthon tanulta. Hát így keveredtem én a 19 kotnyeles közé. Egyébként a sü­megi Kisfaludy Sándor gimná­zium I. A osztályának tanulói, akik abban a szerencsében része­sülhettek, hogy négy év alatt megtanulhatják a cukrász szak­mát. S még hozzá milyen elegáns végeredménnyel, érettségi után, ha kedvük tartja szakmunkás vizsgát tehetnek. A szakma pedig szép. Hányan irigylik a cukrá­szoktól. A mesterük, Csapó Béla a földművesszövetkezeti cukrász­üzem vezetője. Körülugrálják a csintalanok, kedveskednek neki, de a mester mégsem mond róluk sokat. Pedig ők várnák. Csak­hogy: — Na, jó, hát nincs velük sem­mi baj. Ilyenek. Láthatja. De azt becsülöm bennük, hogy szeretik a műhelyt, tőlem ugyan aztán hancúrozhatnak. Így is megta­nulja a mesterséget, aki akarja. De meg ám! Valamennyien ar­ra törekednek, hogy akár otthon is, mihamarabb megmutathassák tudásukat. Még a fiúk is. Mert el is felejtettem mondani, hogy a 19-ből 2 fiú. Az egyikőjük, ez a nagykezű, nagylábú, pattaná­sos kamasz, komiszán kedves, már diplomata is. A hetyke legény — Ne a­ brióst magyarázzátok a bácsinak. Borivó, láttam a presszóban. A sós rudat szereti ugye? — Eltaláltad, de ha te sütnéd, csak-csak leszoknék róla. Nem megy az még neked. Elpirul. Lilák lesznek a bíbir­­csókok az arcán. Megsértődött. — Azt megkóstolhatja, nem va­gyok ám én akárki. Önérzetesen elfordul. Bánt, hogy durva voltam. A lányok nevetnek rajta, s Ferinek ez a legrettenetesebb. Eloldalog a tár­saságból. Utánamegyek. — Megbántottalak? Dacosan kapja fel a fejét, büsz­ke, hogy megkövetem. — Dehogy. Csak minek szól be­le az, aki nem ért hozzá. A többieket munkára hívja a mester, ketten maradunk. De az én kamaszom nincs zavarban. Nagyfiúsan válaszolgat. Hetyke legény. — Szereted ezt a szakmát? — Honnan tudjam. Még csak nem régen csinálom. — Dehát az előbb azt raomol­jad... — Ha mutatja a mester, meg­csinálom én, minden leckét meg lehet tanulni. Bent a műhelyben zsibonganak kotnyelesek. Heccelik a segé­det, Varga Artúrt. Az meg közé­jük vág a lányoknak. Szétugra­­nak, rebben a patyolat kötény, s aztán újra kezdik. Keverik a ha­bot, cukkolják a segédet. Az én barátom befelé mosolyog. — Jó, mi? Szépen fényesített cipője van, vasalt a nadrágja. Paraszt gye­rek. — Mi leszel? — Ha ez megtetszik, akkor ez. — Cukrász? — Naná, megéri nem? Jól táplált, erős csontú. Akkora tenyerei vannak, amekkora csak egy kamasznak lehet. — Mondd, éheztél már valaha? Néz rám, mint a bennszülött Kolum­­buszra. — Éheztél? Feri nem érti — Hátha nem volt kaja. Egy­szer kiránduláson voltunk, ak­kor ... Felfalták reggel a srácok, nekem nem hagytak semmit. — Nem úgy értem, Feri. Éhez­ni... Tudod, sokáig nem enni. Megint liláit lesznek a bibircsó­­kok, néz rám értetlenül, mintha hottentottául beszélnék. A mű­helyből szólítja egy szőke, cop­­fos lány. Nekem nem felel. Int, nagy kezével, és otthagy. Fogalma sem volt, mit kérdez­tem. Kiss Máté Három dekás virág»,,cserépé A balatonkenesei Vas és Mű­anyag KTSZ-nél a magyar mű­anyagiparban elsőként kezdték meg a polistirol üzemszerű alkal­mazását. Ez az anyag valóban olyan könnyű mint a pehely; eh­hez hasonlóan súlyát is literben adják meg. Egy liternyi térfogatú polistirol mindössze 3—6 dekát nyom, de a „törékenynek” látszó anyag igen erős ellenállást fejt ki külső hatásokkal szemben. A be­lőle készített 25 centiméter ma­gas, mindössze 3 dekagramm sú­lyú virágcserépben nagyobb ütő­­dések sem tesznek kárt. Kísérle­tek szerint nagyobb magasságból kőpadlóra esve sem törik össze. Előnye még, hogy különböző szí­nekben gyártható és így virág­­fajtánként más-más, díszes csere­pet használhatnak. Ugyanebből a könnyű ellenálló anyagból készí­tenek téglaformájú csomagoló dobozokat, amelyek belül ürege­sek. Ide zárható be a féltett, rend­kívül kényes szállítmány, pél­dául a darabonként 18 ezer fo­rintot érő híradástechnikai adó­cső. Ezt korábban rugókkal bé­lelt ládákban szállították, a ru­galmas, törhetetlen poliszirol azonban sokkal jobb, valósággal párnaként védi a szállítmányt. Az érdekes tulajdonságokkal rendelkező műanyagból készített tárgyak, a mintákkal végzett pró­bák után, sorozatgyártásra kerül- Új KISZ csúcsvezetőség a várpalotai MVM intézetben Kilenc KISZ alapszervezet mű­ködik a várpalotai 305. sz. MÜMV­ intézetben. Szokás szerint a tan­év elején valamennyi alapszerve­zet újjáválasztotta vezetőségét, most pedig ünnepélyes keretek között, a csúcsvezetőséget. Az in­tézet KISZ-fiataljai elhatározták,­­hogy valamennyien ré­szt vesznek az Ifjúság a szocializmusért moz­galomban. Tervük, hogy a gya­korlati munkában, a tanulásban a hasonló létszámú és adottságú ajkacsingeri vájártanuló intézet növendékeit versenyre hívják. Hogy kevesebb legyen mások gondja... A portás hunyorogva pislog a korai látogatóra, s csal, ami­kor a kapu rácsához hajol ak­kor veszi észre a lámpa fé­nyénél a hajnali „vendéget”. — Jó reggelt Kálmánná, hát már megint nem tud alud­ni? Még csak negyed hat és maga már műszakba jön. — Tudja maga portás bácsi, hogy a buszom ilyenkor ér ide így legalább ellenőrizhetem az éjszakások munkáját is. így kezdődik a napja Kál­mán Józsefnének, a Fűzfői Papírgyár irkaüzem csoport­­vezetőjének. Mire a nappalos műszak dolgozói megérkeznek, ő már körüljárta az üzemet, tudja mennyi volt a termelés, mennyi a selejt. 1939-ben ke­rült az üzembe mint válogató. Ismerte milyen volt a múlt­ban a munkakörülmény, s ta­lán éppen ezért tudja jobban megbecsülni ma a munkát, az üzemet is. Fürge termetével itt is, ott is feltűnik a gépek között, s néha fél órákat is magyaráz, tanítja az új munkásokat. Amíg fizikai munkán dol­gozott gyakran kapott dicsére­tet szorgalmas jó munkájáért. Három éve múlt, hogy először megválasztották őt szakszer­vezeti bizalminak. Szívesen vállalta. Nem a funkciónak örült, hanem a bizalomnak. Egy évvel ezelőtt újra őt vá­lasztották. Fűzfőn a külső telepen, ahol lakik, nemcsak szomszédai, de az egész telep ismeri, tud­ják róla, hogy szívesen törő­dik mások gondjával-bajával, munkájában is példamutató, ezért választották meg 1963. februárjában tanácstagnak. Ez év januárjában különös tanácskozásra jöttek össze az üzem dolgozói. Elhatározták, hogy versenyt indítanak a szo­cialista üzem cím elnyeréséért. Vállalták, hogy 25 tonna pa­pírral többet gyártanak azzal, hogy csökkentik a selejtet. Vállalásuk­at 40 tonnára telje­sítették. Kálmánné szívesen vállalta a lemondást a közös ügyért. Sokat tanult, hogy másokat is segíthessen. Egy hónapja megválasztották párt­­csoportbizalminak. Valami kü­lönös öröm futott végig az ar­cán amikor újságolta, hogy az ő üzemükben már lassan el is felejtik az emberek, hogy mi az a fegyelmi bizottság. Sok ez a munka, nem egy embernek való. Nem jár érte sem túlóra, sem prémium, de sok esetben még köszönet sem. S amikor megkérdeztük, hogy miért vállalja ezt a nagy felelősséggel járó sokoldalú megbízatást, csak ennyit vála­szolt: Hogy kevesebb legyen mások gondja__ Szabó Ferenc Kálmán .juicíné (baloldalon) magyarázza Balogh Jánosnénak a,Z­irkarotációs géppel kapcsolatos munkát. (Fotó: Szabó) Hálószobák víz alatt Bizarr kép fogadja a látogatót egy-egy esőzés után a várpalotai MVM Iparitanuló Intézetben. Fiatal gyerekek vödrökkel merik a vizet a háló­szobáikban és közben jóízűen nevetnek. A látoga­tó is velük derülne, ha nem tudná, hogy egy év­vel ezelőtt itt dolgozott a Veszprém megyei Építő­ipari Vállalat. Dolgozott? Hát igen. „Rendbehozta” a Fő téren álló épület északi homlokzatát, majd abbahagyta a munkát. Közel négyszáz­ezer forint értékű fel­újítást hagyott hátra, amire a pénzt év végére persze elvesztette az intézet. Az idén kötött újabb szerződés határideje júlus, majd október 31 volt. Nem­rég azonban 1964-re jelentették be az épí­tők Várpalota megkopott büszkeségének tatarozá­sát. Míg a határidő módosítgatás folyt „dolgozott” a­ vállalat. Hol felrakták az állványzatot, hol le­szedték, Vakolókánál egyetlen egyszer sem ke­rült elő. A felújítás tehát az idén is elmaradt s a­ keret újból „ugrik”. A Veszprém megyei Építőipari Vál­lalatot azonban nem érdekli mindez. Sőt az sem, hogy gyerekekről van szó, akik szeretnének szép, tiszta épületben tanulni, élni. Amikor az Építés­ügyi Minisztérium a vállalatot jelölte ki, az inté­zet felújítására, nyilván arra gondolt, hogy mind­ezt megértik. Dehát tévedni emberi dolog,­ ­andrássyy st Fekete adatok Pécselyről A statisztika ritkán szórakoztató, de mindig ta­nulságos olvasmány. Ma, amikor fontos feladatunk az állatállomány gyarapítása, ajánljuk az alábbi számadatokat a pécselyiek figyelmébe. A község állatállománya: 1957-ben 1960-ban 1961-ben 1963-ban darab jószág Az állatlétszám kisebb-nagyobb mérvű változá­sa természetesen indokolt lehet. Veszélyes azon­ban épp az alapanyag, a­ továbbtenyésztésre al­kalmas törzsállomány nagymérvű csökkenése, amely a további gyarapítás sikerét veszélyezteti. A statisztika tanulságos számai azonban nem­csak­ elgondolkozásra serkentenek, hanem sürgős, gyakorlati intézkedéseket követelnek, melyet el­sősorban a mezőgazdaságot irányító szakembe­reknek kell megtenniük. sertés 481 604 485 536 ebből anyakoca 50 54 56 30 szarvasmarha 251 199 220 194 ebből tehén 115 94 94 80

Next