Napló, 1963. november (Veszprém, 19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-09 / 262. szám
IMS, november 9. Húszezer traktorvezetőt képeznek ki a télen a mezőgazdaság részére Az idei őszi mezőgazdasági munkáknál az egyik legtöbb gondot okozó probléma a traktoroshiány volt. Fokozatos megszüntetése nagy feladatok elé állítja a mezőgazdasági szakoktatást. Az alapfokú traktorvezető-képzés szervezeti formáját az idén is a három hónapos üzemi tanfolyamok alkotják, melyek közül néhány már meg is kezdődött. Mintegy 400 mezőgazdasági üzemben — állami gazdaságban, gépállomásokon és arra alkalmas termelőszövetkezetekben — összesen 484 tanfolyamot rendeznek csaknem 20 000 hallgató részére. A hallgatók száma 20 százalékkal nagyobb, mint ahányan tavaly traktorvezető képesítést nyertek. A résztvevőknek mintegy háromnegyed része termelőszövetkezeti tag, a többiek állami gazdasági és gépállomási dolgozók. A 20 000 új traktoros kiképzése igen nagy lépés ugyan, de a szükségletet távolról sem elégíti ki, mivel a következő egy év alatt a traktorok száma is jelentős mértékben gyarapodik. A tavalyinál jóval több, az elgondolások szerint mintegy 5000 traktorvezetőt képeznek tovább gépész-szakmunkássá. A távlati tervek szerint a traktorvezetők mintegy 40 százalékának kell majd szakmunkás-képesítéssel rendelkeznie. Az eddiginél sokkal több ilyen szakemberre volna szükség máris, mivel növekszik a bonyolultabb gépek, gépi munkafolyamatok száma. A gépészeti oktatás feltételeinek javítására Vépen és Pétervásáron mezőgazdasági gépészképző szakiskola épül. Ezek részben már működnek is, a jövő évtől kezdve pedig egyszerre 600 illetve 800 gépész szakmunkást tudnak kiképezni. A CERUZAVÉG a régebben is, de tanultunk pattintott kő, bronz-, vaskorszakról, és ki emlékszik még milyen szakaszairól az emberiség történetének. Ebben a gerincegyenesedési és fejtágító lépcsőzésben eljutottunk az ipari forradalom koráig, s mostanság arról beszélünk, hogy elkezdődött nálunk a szocializmus teljes felépítése. Bocsánat a profánságért, de bizalmasan sokszor hívjuk úgy a mai időszakot: lángos korszak. Sajnos humorosnak tűnik ez az egész, pedig nagyon is komoly dologról van szó. Hogy is kezdődött? „Miénk a gyár, a föld, a bank!” Néhányan — akkor még igazán csak néhányan — nem a nép előtt álló korlátlan lehetőségeket látták ebben, hanem azt, hogy ezentúl korlátozás nélkül bármit lehet csinálni a munkahelyen — munka helyett. Először csak a focimeccs, új divat, vendégeskedések és hódítások megbeszélése került át estéről a presszóból — délelőttre a munkahelyre. Aztán jött a fekete is. A legutóbbi időben pedig „a második otthon” kezd véglegesen otthonná vedleni. Ominózus kutató intézetünkben nagy figyelmet fordítanak arra, hogy munkaidő kezdésre mindenki ott legyen. Óh formalizmus! Mert utána az intézetbe telepített csemegeboltban hosszú sorok állnak a reggeliért, amit a munkaidő rovására vidáman el lehet költeni. Sőt itt elvégezhető a délutáni bevásárlás is. (Bocsánat, hogy éppen ők jutottak eszembe, ötven másik helyett.) És a névadó, az általunk is hozsannázva fogadott lángos. Fehérfityulas lányka karján ballag végig a városon és az mégcsak hagyján, ha olajos kilincs, fokhagymaszag fogad hivatalokban, üzletekben — és nem lángos majszolás. Mindez állami vállalat által terjesztve, állam által fizetve, nyugdíjba beleszámítva! Nem csoda, ha a Nitrokémia klórüzemében szerelő értelmes nyugatnémet munkás magyar kollégáit látván ezt mondta: — Sok minden szép itt maguknál! De a legcsodálatosabb az, hogy ennyi munkával ilyen jól élnek! (P. A.) Ünnepélyes csapatgyűlések Veszprémben délelőtt ünnepélyes csapatgyűlésen emlékezett meg minden veszprémi úttörőcsapat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulójáról. Az ünnepségeken részt vett a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatoktól 20 komszomolista és 15 pionír. NAPLÓ Őrlőüzem épül Nemesgulácson Nemesgulács közelében új ásványőrlő építését kezdték meg. A költségek csökkentésére a tervezők olyan műszaki megoldást választottak, amely lehetővé teszi, hogy az új létesítmény egymaga láthassa el a két, korábban Budapesten lévő, leállított üzem munkáját. A szakemberek arra is gondoltak, hogy közelben legyenek az alapanyagot szolgáltató bányák is. Az őrlő pontosan két bánya közé esik; az üzemtől egyenlő távolságra van Cserszegtomaj és Hegyesd is, ahonnan az okker festékalapanyagot, illetve a hegyi krétát szállítják majd. Olcsóbbá teszi még az üzem költöztetését az is, hogy nem kell külön szállító pályát építeni. „Roham“ az étteremben Levelet kapott szeptember 6-án a Keszthelyi Községgazdálkodási Vállalat patkányirtással foglalkozó részlege. A feladó a Veszprémi Vegyipari Egyetem menzavezetője volt. Patkány invázióról panaszkodott és azonnal segítséget kért az üzemi vendéglátó és a vállalat között létrejött szerződés értelmében. A községgazdálkodási vállalat azonban füle-botját sem mozgatta és még szeptember végén is vígan lakmároztak a patkányok a pincében tárolt paprikából, sőt a bátrabbjai a konyhába is felmerészkedtek. A menza vezetője Zsürger Mihály közben többször írt levelet és központját a Bakonyvidéki Üzemi Vendéglátót is tájékoztatta a helyzetről. De az üzemi vendéglátó sem fordított különösebb gondot a patkányokra s ezért az állatok közel három hétig a paradicsomban érezhették magukat. Roham tizenkettőkor A patkányok nyomán — amiért élesen bírálta a menzát az egyetemi újság is — jónéhány más probléma került szóba és mind több lett a panaszosok száma. Elsősorban a hosszas sorbanállást kifogásolták a menza igénybevevői, és joggal. Ebédelés kezdetekor hosszan kígyózó sorokban nemegyszer egy óra hosszat is kell várakozniok az étkezőknek. — Tizenkét órától fél háromig tart az ebédelés — mondja ezzel kapcsolatban a menzavezető. — A két és fél óra alatt 900 ebédelőt kell kiszolgálnunk. Fél kettő után már csak 40—50 ebéd van hátra, mivel a többség délben megrohamozza az éttermet. Hiába kértük az egyetem vezetőit a tanulók szakaszos kibocsátására, nem értünk el eredményt. Egy óra alatt pedig 60 700 embert lehetetlen megebédeltetni. Így is olyan nagy a „hajtás”, hogy a konyhaszemélyzet állandóan panaszkodik és áthelyeztetését kéri, mint most a szakácsnő. — Több választékú ebéd van — adta a „roham” magyarázatát az egyik ebédelő — s a jobb étel egy óra alatt elfogy. Természetes, hogy mindenki elsőnek akar ebédelni. Mindkét félnek igaza van! Mit lehet tenni? Javasoljuk: mint néhány esztendővel ezelőtt, már az előző nap írják ki a választékot, s azt különböző színű jegyekkel, vagy számokkal aznap meg is lehessen „váltani”. Az ebéd vételezésekor pedig a jeggyel együtt ezt is leadnák. A konyha így mindenkor fel tud készülni a választékigényre és a fiatalok sem lepnék el az éttermet, hiszen a választott ételhez egy órával később is hozzájuthatnak. Több segítséget a konyhavezetőnek Néhányan kifogásolják a konyha és az evőeszközök higiéniáját. Többnyire igazuk is van. Kétségtelen nehéz feladat 900 evőeszköz rendbentartása, de a konyha személyzetének is nagyobb figyelmet kell fordítani erre. Feltétlen intézkedniük kell, hogy a hűtőszekrény eddig még kiderítetlen okokból áradó bűze megszűnjön. A cukorégetés, amellyel jelenleg próbálják az átható szagot ellensúlyozni, nem megoldás. Jogos kifogás a szabadon tárolt szemét is. A Bakonyvidéki Üzemi Vendéglátónak sürgősen gondoskodnia kell szeméttárolóról. Nem tudni ugyan, kinek a kötelessége, a tulajdonosnak, vagy az üzemeltetőnek, de azt hisszük, egy olyan nagy vállalatnak, mint az üzemi vendéglátó, nem probléma a szeméttároló beszerzése. Igaz, nem gyűlhetne fel a szemét, ha a helyi Dózsa Termelőszövetkezet a szerződés szerint, rendszeresen elszállítaná ezt is, nemcsak a moslékot. Az üzemi vendéglátónak azonban módjában állna az utóbbi megtagadásával kényszeríteni a szövetkezetet a szemét rendszeres elszállítására. Éljen hát jogával! Gondoljunk a jövőre Ideiglenes megoldásokkal tehát enyhíthetők a menza gondjai. A hiba forrását azonban a kicsiny befogadóképességben kell keresni. Jelenleg 200 embert tudnak egyszerre ebédeltetni, és az egyetem létszáma rohamosan nő. Az új 600 férőhelyes diákszálló felépítésével pedig még nehezebb lesz a helyzet. Az egyetem tervez ugyan bővítést a közeljövőben, de ez mindössze 50—60 férőhelyet jelent. Az új menzát a második 600-as kollégium után szándékoznak felépíteni. Az egyetem vezetőinek fel kell hívni az illetékesek figyelmét, hogy helyesebb volna a most épülő diákszállóval együtemben felépíteni az új menzát. Az üzemi vendéglátónak pedig addig is segítenie kellene a menza gondjain, elsősorban azzal, hogy hamarabb reagáljon üzemegység vezetőjének jelentéseire. (andraunt ! Baj van a menzán? - Elmaradt a patkányirtás - Mi lesz néhány év múlva? Hitonypölöskén 24 millió forintos költséggel baromfi tenyésztő és nevelő épületeket létesítenek. A tMNSszerű épületeket jövőre adják át rendeltetésüknek. (Fotó: Szabó) 28 milliós csatornázás, vízvezetékbővítés, útépítés Javul a közvilágítás Keszthelyen Keszthely útvonalai, utcái jelenleg inkább hasonlítanak csatatérre, mint közlekedési helyre. Az aszfaltra kihányva a föld gyomra, s a sáncok mögött emberek hajladoznak, lapátolnak, szerelnek. Valóban csatatér, küzdőterep lett sok utca. Munkáskezek küzdenek azért, hogy minden házba víz jusson, hogy a város csatornázása tökéletes legyen, hogy korszerű világítást kapjanak a terek, az utcák, s senki ne szidja a hepehupás utakat. A legfontosabb feladat Erről, a városfejlesztésről beszélgettünk Ács László vb elnökkel. — Legfontosabb tennivalónk az alaplétesítmények, azaz az úthálózat kiépítése, a csatornázás, a villamosítás és a vízvezeték-bekötés — mondja. — Nem árulok el titkot, — s ezen a téren nem is vagyunk egyedül — ha azt mondom, hogy kevés a lakás. Építeni annyit nem tudunk, amennyi kellene, viszont jóval olcsóbb lesz az építtetés, ha a felsorolt alaplétesítmények már megvannak. Hogy műszaki nyelven mondjam, ha egy-egy területet már közművesítettünk. — Úgy tudjuk, hogy a legtöbb pénzt a csatornázás „eszi meg’. — Igen. 1962-ben kezdtük, s ha minden jól megy 64-re be is fejezzük ezt a 28 milliós munkát, amelyből körülbelül 8 millión itt már elkészült. — Hol tartanak jelenleg? — Készen van a központi derítő és a két fővezeték. Jelenleg a Bem utcában, a Balatonparthoz vezető Tanácsköztársaság útján dolgoznak a munkások. Ha a fővezetékek elkészülnek a város háromnegyed részén lesz csatornahálózat, amelybe bekapcsoljuk az üdülőtelepet is. A munkákat a budapesti Vízműépítő Vállalat végzi. — Hogyan állnak a másik alaplétesítménnyel, az útépítéssel? Helyes alapelv ű Utat és járdát részben a KPM építteti, részben pedig mi községfejlesztési és költségvetési hitelből. Az út és járdaépítésnél az az alapelvünk, hogy elsősorban a munkáslakta területeket kell rendbehozni. Tavaly elkészült a Fő utca két járdája, a Balatonhoz vezető járda, az új lakótelepen a Vak Bottyán és a Bercsényi utca, a „Kis-Keszthelyen” 3 utca, a fenékpusztai gyárhoz vezető út, s a Galamb utca, ami a bölcsőde miatt volt fontos. —És ebben az évben? — Nem tudjuk ilyen ütemben építeni az utakat éppen a csatornázás miatt. Az idén összesen 8 út kapott aszfalt burkolatot, 13 kavicsozást, 3 utca járdát, 14 utca pedig járda-kavicsozást. A költségvetésből eddig 1 500 000 forintot, a városfejlesztési alapból pedig 120 000 forintot költünk ebben az évben út és járdaépítésre. Jövőre a Bem és a Tanácsköztársaság útjára is sor kerül. — A vízvezetékhálózatot merre és hogyan építették? — Részben beruházásból, részben városfejlesztésből vettük a pénzt. A most épülő akadémiai kollégiumhoz vezető hálózat, valamint a Vöröscsillag és a Római út hálózata kész. A lakosság társadalmi munkában vállalta az árkok kiásását és betemetését, így csak 500 000 forintba került. Eljuttatjuk még a vizet Felsőmajorba, a volt cselédlakásokhoz, 15 utcában s az új településen végig. — Bővítik a villanyhálózatot is? Nem csak tervek . Modern fénycsővilágítást kap a főútról a vasútállomásra vezető szakasz, aztán a vasúttól a parkig vezető út. A Balatonparton a bazársorral egyidőben rakjuk le a kandelábereket. Az idén a Zsidi úton egy kilométer hosszan szereltük fel a villanyégőket. Mindezek nem tervek, pontosabban nemcsak tervek, hanem olyan szükséges létesítmények, amelyekre néhány év múlva már nemcsak gondolnak. Nem kell gondolni rá, hiszem akkorra már meglesz. Sx. A 8