Napló, 1964. április (Veszprém, 20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-01 / 76. szám
2 Kiküldött munkatársunktól: Budapest üdvözlete t Téni kérem, ugye , , tetszik tudni pontosan, hogy mikor jön erre Hruscsov? A kérdező öt-hatéves apróság, szemlátomást a legbátrabb a társaságban. A többiek kisebbek, s kicsit ijedten sorakoznak a Moszkva-téri büfé ajtajában. — Nemsokára jön gyerekek, várjatok csak — mosolyodik rájuk a fehérköpenyes pénztárosnő — látjátok, a nénik, meg a bácsik ott állnak már a járda szélén. Valóban, a budapestiek tízezrei ott állnak már a járda szélén, kétoldalt a Rákóczi úton, a Körúton, a Margit-hídon, a Mártírok útján, a Krisztina körúton, amerre csak megpillantották a helyüket jóelőre elfoglaló díszegyenruhás, fehérkesztyűs rendőröket. Nincs szervezett fogadás, az érkezés pontos idejét se tudják, hát „biztos ami biztos” másfél órával előbb már sorfalat áll ezer és ezer ember. — Mit gondoltok, nyitott kocsival jön és integet majd, mint a filmen? — Ugyan, rossz az idő még ahhoz. Megfázna. A pirosbabos-kendős egyforma fejek összehajolnak. A Ganz Villamossági Gyár munkásnői ők, ott állnak a Széna-tér, s a Mártírok útja sarkán. S végig a gyár magas falán ott ülnek a munkások, kétszázméternyi hosszan, ők is várják. — Csak megjöjjön még ebédszünetben! Apró forgalmi akadály a Kapás utca sarkán. Motorhibás a Skoda, nem tudja elhagyni az úttestet. Hatnyolc gyerek terem ott, kérdezetlenül tolni kezdik. Be a mellékutcába, gyorsan. — Jaj, csak nehogy pont most jöjjön! Szemben a Nyugati pályaudvarral, a Ruházati Bolt kiszolgálónői ügyeletet szerveznek. — Csak a piroszászlós motoros rendőrt figyeld! Akkor szólj! Az ablakok, az utcára nyílók, mind rég megteltek már. A Keleti pályaudvar közelében természetesen legnagyobb a tömeg. Szinte lépni sem lehet a járdán. Alacsony öreg nénike tipeg az előtte tornyosuló hátak mögött. — Jaj, semmit se fogok látni! Két fiatalember fordul meg, tréfás-harsányan kiáltanik, miközben karonfogják a nénit: — Engedjük előre a mamát, kérem, tessék vigyázni! S előre furakodnak vele a járda széléig. — Jönnek! Végighullámzik a szó, s megállnak azok is, akik eddig a sorfal mögött siettek. Elhaladt már a piroszászlós rendőrmotoros, a Nyugatinál jelt ad társainak a kiszolgálónő, s a Ganz-Vill, talán megnyugodnak a munkások. Még tíz perc van az ebédidőből. Hruscsov megérkezett. Megjelennek a motorok díszkísérete közt a Sirály gépkocsik. S végig az önkéntes sorfal mentén. Végig Budapesten. Az első kocsi ablakából Hruscsov elvtárs, a másikból Kácár elvtárs integet. S a sorból kezek erdeje rop? (sztank) Csaba Imre: 2. Csillagos föld felett Az első percekben a közvetlen környezetemmel ismerkedtem, szabályosan lekötöztem magam, aztán megnéztem, mi van „még” székem zsebében. Egyébként ezt tette minden utas. Az IL—18 ezúttal magyar személyzettel utazott. A zsebeket is a MALÉV töltötte meg. Képeslapokat ajándékozott nekünk, ajánlotta a MALÉV más útvonalait is, címzett borítékban véleményünket kérte az utazásról. Nem sokkal a felszállás után cukorral kínált bennünket a stewardes, majd italokat hozott, és a határon túl vacsorát, sült csirkét, savanyút, süteményt, bort, feketét, gyümölcsöt, aztán újra cukrot. Erre nem számítottam. Később megtudtam, hogy minden repülőgépen így van ez. Nem is rossz szokás. Később még két, egy-egy decis magyaros porcelánkulacs pálinkát kaptunk — emlékül. Igazi, kecskeméti kisüstit. • Hét-nyolc kilométer magasan repültünk, ugyanannyi száz kilométer sebességgel. De szép föntről a föld! Nagy magasságból minden olyan szabályos, rendezett, tiszta. Tiszta volt az idő, messzire lehetett látni. Gyufaskatulyáknak látszottak az emeletesházak, de látszottak. Igaz, nem sokáig, gyorsan esteledett. Hogyne, hiszen keletre rohantunk, nyolcszáz kilométeres sebességgel. Négy órakor indultunk, két és fél óra alatt értünk Moszkvába, fél kilencre értünk oda. Mert közben két órával előbbre kellett hajtani az órát is. Emlékszem, azelőtt itthon is hajtogatni kellett az órát, de a nap ezt figyelmen kívül hagyta. Moszkvában viszont előbbre igazították két órával a Napot is! (Később, Sziktivkárban újra előre kellett az órámat igazítanom.) Csodálatos volt a sötétedés. Napnyugtakor magasabban voltunk a Napnál, láttuk, hogy a földön már sötét van, de a repülőgép ablakain alulról besütött még a Nap. És körös-körül színesedett az ég alja. Micsoda élénk színek! Égő piros keveredett a búzakékkel és a citromsárgával. Feljebb halványlila, rózsaszín, pasztellkék enyhítette az élénkséget, aztán lilába, sötétkékbe, majd feketébe borult minden, ahogy a nap a Föld másik felének köszönt jó reggelt. Várost hagytunk el város után, de a városokat akkor már csak a villanylámpák kuszált fényei jelezték ugyanúgy, mint az eget a csillagsorok. A repülőgép nem mindig haladt vízszintesen, s néha keveredtek az ég csillagai a földiekkel. De hát tulajdonképpen így is jó, szovjet föld, csillagos föld fölött jártunk már akkor régen. Nemcsak kellemes, csodálatosan szép is volt az út. Később volt időm a repülést megszokni, Moszkvától Sziktivkárba, onnan Uchtába, Vorkutából újra Sziktivkárba, majd hazafelé tizenegyezer kilométert repültem. Repültem végtelennek tűnő szürkeségben felhők között, szikrázó napfényben felhők felett, amikor, mint valami hatalmas pehelymező, vagy tengernyi hófehér hab, hömpölygött alattunk lágyan a felhő. Mégis, ez az út Moszkváig, ez volt a legszebb. Este értem Moszkvába. A sziktivkári repülőgép még menetrend szerint is csak reggel indult volna tovább. Az éjszaka kényelméről az Aeroflot gondoskodott, de előbb ért még egy kis meglepetés. A repülőjegyemet kérték. Ez egyben a sziktivkári jegy is és onnan is érvényes hazáig. Benyúlok a jobb külső zsebembe és — két jegy van benne. Az enyém és ugyancsak tour-r°tour — a szomszém'’'. Hogy az hogyan került a zsebembe, fogalmam sincs. Nem tudok mást elképzelni — mert ő jobbra ült tőlem, és elég szorosan ültünk egymás mellett —, hogy amikor rosszul lett, véletlenül az én zsebembe tette a jegyét, a sajátja helyett. A magyar követségre küldtem a jegyet, ha ott kereste, biztosan megkapta. Az éjszakát a városban töltöttük, egy szép szállodában. De hogy hol, merre jártam akkor, nem tudom. Éjfél után értünk oda és hajnali négykor keltünk. Azt is csak később tudtam meg, hogy az a szép út, amit hajnalban először mencsodáltam, a Gorkij utca volt. Másnap nem utazhattam tovább, csak a harmadik nap hajnalán. Moszkvában húsz fok meleg volt és gyönyörűen sütött a Nap, de Sziktivkár felett vihar volt, nem indult a gép. Moszkvában egy nap és egy éjjel nagyszerű dolog! — ha előre tudja az ember, hogy meddig marad. Mi pedig nem tudtuk. Két-három óránként írtak ki újabb és újabb indulási időt, így nem mozdulhattam a repülőtérről. A csomagokat feladtam reggel, azokhoz nem nyúlhattam, pedig azokban volt az útravaló. Még jó, hogy néhány rubelt vihettem magammal, így ebédelhettem, vacsorázhattam a repülőtéren. Igen ám, de hogyan? Nekem a magyar étlap is kínaiul van, sohasem tudom, csak sejtem, mi mit jelenthet. Hogy meglepődtem például, mikor nagy előkelően serpenyős rostélyost rendeltem — és papriskáskrumplit kaptam! Hogyan tudhattam volna magamnak választani az orosz étlapon? — Hozzon — mondtam a pincérnek — azt, amit maga szeret. Nem mondom, meglepődött, de jót hozott. Borscsot, halat krumplival, kompótot. Már akkor megállapítottam, hogy az ételek árai úgy nagyjából megegyeznek a mieinkkel. (Folytatása következik"- vORKUU Hajnalban a Gorkij utcában — útban a repülőtérre NAPLÓ A Burmai Egyesült Munkáspárt csatlakozik a Szocialista Program Pártjához A Burmai Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága úgy határozott, hogy csatlakozik a Szocialista Program Pártjához és együttműködik a Forradalmi Tanáccsal az antiimperialista és antifeudális politikában. Ne Vin közölte a Forradalmi Tanács döntését, amely minden pártot betiltott, bevezette az egypártrendszert és a Szocialista Program Pártját tette az ország egyetlen politikai pártjává A lengyel kormány jegyzéke A Lengyel Népköztársaság kormánya jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok varsói nagykövetségéhez. Ebben közli, hogy 1961 április 1-től korlátozza az Egyesült Államok Lengyel Népköztársaságbeli diplometeihez tartozó hivatalos máciai és konzuli képviseszemélyek mozgását az országban. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Lengyel Népköztársaság kormánya kész bármikor visszavonni ezt a korlátozást, ha az amerikai kormány visszavonja tavaly év végi intézkedését, az Egyesült Államokban működő lengyel diplomáciai és konzuli hivatalok munkatársainak mozgáskorlátozásáról. A1 genfi világkereskedelmi értekezlet keddi ülése Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének keddi ülésén két szocialista ország, Csehszlovákia és Lengyelország küldöttségének vezetője kapott szót. Frantisek Hamouz csehszlovák és Witold Trampczynski lengyel külkereskedelmi miniszter felszólalásában sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az értekezleten nem vehet részt az NDK, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége, a Kínai Népköztársaság törvényes helyét pedig a Csang Kajsek klikk képviselői bitorolják. Mindkét külkereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a konferencia akkor teljesíti leginkább hivatását, ha elhatározza egy új nemzetközi kereskedelmi szervezet megalakítását. Új Zéland képviselője, B. E. Talboys földművelésügyi miniszter az angolszászok „szabadkereskedelmi” elgondolásait támogatta. Az értekezlet keddi ülésén felszólalt még Spanyolország, Gabon, Burma és Etiópia képviselője. Kedden délután az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának 5. számú általános kereskedelem-politikai főbizottsága az EAK képviselőjének javaslatára alelnökké választotta Nyerges János kereskedelmi főtanácsost, a magyar küldöttség helyettes vezetőjét. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, az orvostudományok kandidátusa, aki több év óta gyógyíthatatlan és az utóbbi hetekben súlyosbodó betegségben szenvedett, 1964. március 31-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Dr. Doleschall Frigyes, a kiválóan képzett, nagyszerű orvos szentélyében a szocialista építés, a szocialista egészségügy fáradhatatlan szervezőjét vesztettük el. Kiss elismert gyógyító és tudományos tevékenységével, tűnő képességével, széleskörű tudásával, nemzetközileg akadályokat nem ismerő odaadó munkájával és rendkívül gazdag tapasztalataival példamutatóan szolgálta népünk felmelkedését. Felejthetetlen érdemeket szerzett a szocialista egészségügy fejlesztésében. A nép, a szocializmus iránt tanúsított rendíthetetlen és megértő emberi magatartásáért mindenki tisztelte és hűségéért, nagyértékű alkotó munkásságáért, közvetlen nagyra becsülte. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány dr. Doleschall Frigyest saját halottjának tekinti, emlékét kegyelettel megőrzi. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány. Dr. Doleschall Frigyes temetésének megrendezésére kormánybizottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. (MTI) Dr. Doleschall Frigyes 1897 szeptember 28-án született Budapesten Apja egyetemi tanár volt. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1915- ben iratkozott az orvosi egyetemre. 1916—1918 között katona volt, ebből egy évet a fronton töltött. Orvosi oklevelét 1922-ben szerezte Budapesten. 1923- tól 1929-ig a budapesti 1. számú belklinikán dolgozott Bálint professzor mellett. 1930-ban a debreceni belklinikán lett tanársegéd, majd adjunktus. 1935-ben a keringési rendszer kóros gyógytana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1939-ben a lévai állami kórház igazgató főorvosa lett, ahol 1945-ig működött. 1945-től 1949-ig a Róbert Károly körúti kórház, 1949-től 1950 augusztusáig az Alkotás utcai kórház főorvosa volt. 1950 augusztusában a szekszárdi megyei kórház igazgatója lett miniszteri biztosi minőségben. 1951 januárjában az Egészségügyi Minisztériumban lett főosztályvezető, majd miniszterhelyettes. 1953-tól a Szabolcs utcai állami kórház igazgató-főorvosa volt. E minőségében feladata volt az Orvostovábbképző Intézet megszervezése. 1957 márciusában lett egészségügyi miniszter. Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter I 1984. április .