Napló, 1965. január (Veszprém, 21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 Segítsük elő, hogy a népek számára boldogabbá váljék a világ Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök a szovjet vezetőkhöz, Mikojanhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez és Koszigin miniszterelnökhöz intézett újévi üzenetében jókívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben tovább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzetközi problémák megoldásában. Az elnök üzenetében hangoztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világbéke alapjainak megszilárdítása Az Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szovjetunió vezetőit, hogy mindent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleáris fegyverzet ellenőrzésére, és ebben az erőfeszítésben „nem szorul a második helyre.” — Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben születtek jelentékeny eredmények, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradtak. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek elterjedésének korlátozását, egy átfogó nemzetközi atomcsend megállapodás érvényesítését, a katonai célú hasadóanyag-gyártás csökkentését, a nukleáris energia békés célokra történő felhasználását, valamint a támadó és elhárító stratégiai nukleáris fegyverzeti rendszerek, a célbajuttató eszközök „befagyasztását." Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a világ boldogabbá és biztonságosabbá váljék. (MTI) Heves harcok Binh Gha térségében A csütörtök reggeli hírügynökségi jelentések szerint még mindig heves harcok folynak Binh Ghia város közelében, Saigontól 64 kilométernyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó dél-vietnami háború leghosszabb ütközetévé fejlődött. Noha az amerikaiak vezette kormánycsapatok szerdán óriási áldozatok árán visszafoglalták Bind Ghiát Az éjszakai órákban még kemény küzdelem dúlt a térségben. A szudáni forradalomnak társadalmi változásokhoz kell vezetnie A Szudáni KP főtitkárának nyilatkozata A Szudáni KP sajtóorgánuma, az El Meidan nyomán, a csütörtöki Pravda kivonatosan közölte Abdel Mahgub, a Szudáni KP főtitkárának nyilatkozatát az ország belső problémáiról. Mahgub kijelentette: az október 21-i nemzeti demokratikus forradalomnak az volt a célja, hogy „egyrészt biztosítsák a demokráciát a tömegeknek és a nemzeti demokratikus erők hatalomgyakorlásával szilárdítsák a nemzeti függetlenséget, másrészt pedig az államapparátust megtisztítsák az imperializmus ügynökeitől." Ma már világos, hogy a jobboldali erők — mondotta a főtitkár — az október 21-i forradalom céljaival és elveivel szemben álló tömb összetákolásán fáradoznak. A nép előtt az a feladat áll, hogy elszigetelje ezeket a jobboldali erőket és létrehozza a nemzeti demokratikus szövetséget, amely összefogná az összes népi szervezeteket és megbénítaná a jobboldali ellenzéket- A nemzeti szövetség alapját a munkásosztály és a paraszttömegek összefogása képezné. A Szudáni KP főtitkára végezetül hangoztatta: le kell fektetni a szabad és demokratikus választások alapjait, a déli problémát demokratikus és antiimperialista módon kell rendezni. Az államapparátusból, főképpen a hadseregből és a rendőrségből el kell távolítani az imperializmus szekértőjéit Az október 21-i forradalomnak társadalmi változásokhoz és a szocialista fejlődés megindulásához kell vezetnie. (MTI) 21 ezer szavazóhelyiséget leromboltak... Választások Nigériában Nigériában szerdán feszült légkörben bonyolították le a parlamenti választásokat Az Egyesült Nagy Haladó Szövetség (UPGA), a legnagyobb ellenzéki párt a választások elhalasztását követelte, ebben támogatta Azikawe elnöke, viszont a kormánypárt, a Nigériai Nemzeti Szövetség (NNA) ragaszkodott a választások megtartásához. A hírügynökségek jelentései szerint a NNA befolyása alatt álló északi és nyugati vidékeken a szavazás általában incidensek nélkül folyt le, közép-nyugaton és keleten viszont igen nagyarányú volt a tartózkodás, közép-nyugaton 2500 szavazóhelyiséget leromboltak. „Homály és kétértelműség nélkül“ A magyar külpolitika 1964-ben a SZOKÁSOS ÉVVÉGI politikai mérlegeket rendszerint „bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez évi mérlegéről készült beszámoló azonban nem szorul mesterséges „aranyszegélyre”. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre öszszetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel , hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politikai értéktételekre, nagyobb kezdeményezőkészségre , és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben korszerűvé és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar-szovjet burásig minden irányú ápolása és bővítése, amely a magyar nemzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva határozza meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ hatalmaival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük az „önerőre támaszkodás’’ gyakran hallott jelszavának azt a helytelen, torz értelmezését, amely a nemzeti elzárkózás gyakorlata felé taszítaná a magyar külpolitikát. Ez azt jelenti, hogy minden világpolitikai akciónak csakis a magyar nemzeti érdekek és a szocialista közösség érdekeinek gondos, elmélyült összehangolása alapján történhetik. 1964-es lépéseiben, amelyek elmélyítették együttműködésünket a gyarmati sorból felszabadult népek új országaival és bővítették — helyenként pedig rendezték — kapcsolatainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a neokolonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehetőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati diplomáciai harc eszközeivel küzdjön a felszabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merénylet-kísérletei ellen. Ami a tőkés viszonyokat illeti, az épyk legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar-osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének „mintaképévé" tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti látogatása eredményes volt. Ezt a látogatást Péter János magyar külügyminiszter 1965 elején viszonozza, s már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország között a kormányszintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményeket azzal összefüggésben kell szemb . A LEGTELJESEBBEN megmutatkozott magyar külpolitika lélni, hogy hasonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyar-osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egymás mellett élés politikáját Közép- Európában. E KEDVEZŐ IRÁNYZAT fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomfelfegyverzés minden formáját — akár a sokoldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül „megmozdult” némileg a magyar-amerikai viszony ügye is, amelyet mindeddig „tőkés” kapcsolataink legnegatívabb elemének lehetett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Államokkal még ma is rendezetlenebb stádiumban van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikában ebben a viszonylatban felülkerekedik a realitások józan tudomásulvételének irányzata. A magyar külpolitika 1964-es tevékenységének egyik értékes, jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött egyezmény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista Magyarország és a római katolikus egyház kapcsolata és együttműködése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív eseménynek, amelynek a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. KiÉNDEZ TERMÉSZETETESEN csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének — a belőle adódó elvi következtetések azonban így is félreérthetetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádár-beszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „ a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és mentes minden kétértelműségtől.’’ Ez a világosság és szilárdság az, ami az elmúlt évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét és a szó legjobb értelmében lehetőséget adót nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. Gömöri Endre NAPLÓ IMS. Január L Patria o Muerte! Venceremos! a mai napon Kubában milliók ajkáról érnek elő ezek a szavak: Haza vagy halál! Győzni fogunk! A győztes forradalom jelszavai, melyek hűen tükrözik a hétmilliós kubai nép elszánt kiállását az új társadalom mellett. Hat éve ezek a jelszavak új élet kezdetét jelentették Kubában, s hiávolt az amerikai imperializmus minden igyekezete — a blokád, az intervenció — Kuba él. Hosszú lenne azt a hatalmas változást leírni, ami ez alatt a hat év alatt Kubában végbement. Próbáljuk meg ezt egy kiragadott példával, egy ma már történelmi jelképnek ható hely törénetének felelevenítésével illusztrálni. Havannával szomszédos, talán egy kicsit külvárosa is Autóval húsz percnyire sincs, s valamikor mégis messzebb állt a kubai néptől, mint a világ bármely része. Aki közelébe merészkedett, nem tért vissza többé Innen irányította végző kirohanásait Batista, a hírhedt diktátor, s valahányszor a forrongó nép haragja elől menekülnie kellett — mint farkas az odújába — ide bújt vissza, védelmet találva az amerikai hadsereg katonái és fegyverei között. Elátkozott hely volt ez, a kubai Bastille, mely utolsó bástyája volt a reménykedő amerikai imperialistáknak. 1959 január elsején Kubában győzött a forradalom. A nép puszta kézzel rohant a barlangba, hogy végleg kiűzze onnan Batistát és amerikai védelmezőit. Látogassunk el most az egykori katonai tábor helyére, mely ma a Szabadság Iskolaváros nevet viseli. Fidel Castro a győzelem utáni első beszédében a következőket mondta ezen a helyen: A szörnyűséges Columbia Katonai Tábor helyére fényes iskolát fogunk építeni. Annak az ifjúságnak építjük ezt, mely arra hivatott, hogy új hazát kovácsoljon. A laktanyák véres emlékeket idéző falait ledöntjük és vele azokat a falakat is leromboljuk, melyek addig a nép szabadságának, emberi jogainak, becsületének börtönét alkották. Ahol tegnap Batista katonái gyakoroltak, ma ifjúságunk képezi magát a kivívott szabadság megvédésére. 11 A diktatúra katonai / arzenálja helyét ma hatezer diák foglalja el. A diktátor palotájában az Országos Ösztöndíj Hivatal, a volt főparancsnoksági épületben a Művelődésügyi Minisztérium székel. Az egykori katonai tisztiklub helyén hatalmas tornacsarnok épült, ahol naponta több, mint ezer diák sportolhat. A többi épületet egy százötven tantermes általános iskola, ipari technikum, tanárképző főiskola, közgazdasági technikum, gimnázium foglalják el. Ebben az évben a közgazdasági technikumban kétszázötven, a gimnáziumban ötszáz, az ipari technikumban négyszázötven fiatal fejezi be tanulmányait. Az amerikai imperializmus minden eszközt megragad, hogy a kubai forradalmat megbuktassa. Lábbal tiporja a nemzetközi jog legalapvetőbb törvényeit. Nyíltan támogatja a kubai ellenforradalmárok terrorcselekményeit. Gazdasági blokáddal akarják megfojtani a fiatal államot. Mindannyian emlékszünk még az 1961-es amerikai intervencióra, mely az egész világ békéjét fenyegette. Szinte nem múlik el nap, hogy a kubai nép által annyira gyűlölt guantanamoi katonai támaszpontról ne kísérelnének meg provokációt, mely nem egy kubai katona életébe került már. Trjfindez azonban nem ttl félemlíti meg a fezikai népet, mert még túl fájón emlékszik a szomorú múltra és tisztán látja maga előtt az utat, mely a békésebb és boldogabb jövőbe, a szocializmusba vezet. Nem akarja, hogy megismétlődjön a diktatúra nem akarja, hogy a Szabadság Iskolaváros újra Columbia Katonai Tábor legyen. Tábornokok helyett tanárokat, tankok helyett könyveket, halál helyett életet akart Osiris Pena Rodriguez. A Veszprémi Vegyipari Egyetem harmadéves taktója, kubai ösztöndíja