Napló, 1965. október (Veszprém, 21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
4 Olasz kiállítás Budapesten A Budapesti Nemzetközi Vásár ÉM pavilonjában csütörtökön dr. Sebestyén Gyula építésügyi miniszterhelyettes megnyitotta a genovai és a hazai építésügyi dokumentációs irodával közösen rendezett olasz építőipari kiállítást. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Ludovico Barattieri Di San Pietro olasz nagykövet, valamint a budapesti diplomáciai testület több tagja. A kiállítás 25 tablón mutatja be Olaszország építőanyagiparának újfajta anyagait és részben építőiparának új építési módszereit. A kiállítás október 14-ig lesz nyitva. HAT SZAKKÖR — IFJÚSÁGI ÉS MŰSZAKI KLUB — „EURÓPÁBAN JÁRTAM” CÍMŰ ELŐADÁSSOROZAT Gazdag őszi program a pápai Jókai Művelődési Házban (Tudósítónktól) A pápai Jókai Művelődési Házban néhány hetes nyári szünet után újból „üzemképes” minden. A hat szakkörben a tervek szerint folyik a munka. Új színt jelent a néptánc szakkör, melynek szervezését a közeli napokban kezdik meg. A klubéletet is fejleszteni szeretnék. Nagy érdeklődés nyilvánult meg már az első félévben az ifjúsági klub iránt, melynek kereté-ben több mint 200 fiatal taj tárt szórakozást. Minden vasárnap délután 5—8 óráig van az összejövetel ideje. Részben kötött foglalkozással, részben pedig szórakozással töltik az időt. Sok előadás hangzott el fontos, a fiatalokat érintő tárgykörből. Kiállítást rendeztek, s a művelődési ház és a klub vezetői ezzel is minden alkalmat megragadtak arra, hogy a fiatalok nevelésében is eredményeket érjenek el. Érdekes volt a XIX. század képzőművészetét bemutató kiállítás, amelyet nagy érdeklődéssel tekintettek meg a fiatalok. A kiállítás zárása után pedig szellemi vetélkedőt rendeztek, melynek keretében a kiállításon bemutatott anyagból „vizsgáztak”. A legjobbakat megjutalmazták. A jövőre vonatkozóan a KISZ városi bizottságával együttműködve még több, tartalmas, filmvetítéssel is egybekötött előadást szerveznek. A műszaki klubban eddig csak az Elekthermax dolgozóival találkozhattunk. A jövőben szélesebb körben, a város összes műszaki dolgozójának lehetőséget kívánnak nyújtani a klubéletbe történő bekapcsolódásra. Már megjelentek a falragaszok a TIT közreműködésével beindítandó tanfolyamok ismertetésére. Orosz, német, angol és francia nyelvtanulásra nyílik lehetőség. Ezen kívül műszaki rajz és szabás-varrás tanfolyam indul az ősz folyamán. Három témakörben szabad egyetem indítását tervezik október hónapban. A zene- és képzőművészet mellett újszerű lenne az „Európában jártam” sorozat. A külföldön járt budapesti, helybeli előadók élménybeszámolóira gondolnak itt. Szeretnének olyan előadókat megnyerni, akik beszámolóik kapcsán saját maguk készítette dia-, vagy keskenyfilmeken is bemutatnák az általuk bejárt országot, vagy annak egyes jellegzetességeit. Biztosan nagy érdeklődés nyilvánul majd meg ezen előadások iránt. A program még nem teljes. Jelentős helyet foglalnak el a Petőfi Színház, s egyéb, az évadra lekötött művészegyüttesek műsorai valamint számos más rendezvény is. E néhány példa csak ízelítő abból a széleskörű, sok igyekezettel szervezett programból, melyet a Jókai Művelődési Ház vezetői terveznek. — m — Ősz (Szabó felv.) Modern kivitelű asztaldíszt készítenek a Herendi Porcelángyárban. Szabó felv Félórás kisfilm a Balaton-partról a berlini TV-ben (Tudósítónktól) A rövid nyár, a kevés napsütés ugyancsak megtréfálta a berlini televízió munkatársait, akik a Badacsony környékén, a Balaton északi oldalán szüretet szerettek volna filmezni. A szőlő még nem érett be, de a szüreti előkészületek, a Balaton-part és a tapolcai medence természeti szépségei megannyi jó témával kárpótolják a német tévéseket. — Az így adódott téma mindig izgalmasabb — mondja Manfred Spitz, a kisfilm rendezője. — A mai német közönség nem az álromantikus, úgynevezett „magyar specialitásokat” igényli, hanem a szorgalmas, vendégszerető, jóhumorú magyar ember életével szeretne megismerkedni. Robert Rekelt, a forgatócsoport vezetője többször járt már megyénkben. Véleménye szerint a berlini TV október 23-án sorra kerülő kétórás műsoréhoz remekül fog illeszkedni az itt forgatott félórás kisfilm, amelynek felvételeit Tihanyban, Balatonfüreden, itt a Baricska csárdát, Zánkán, ahol az új pincészetet, Badacsonyban, ahol többek között a Kisfaludy-házat filmezték — készítették. Tapolcán éppen forgatás közben látogattuk meg a filmeseket. A tavasbarlangról és a pincészetről készített szebbnél-szebb képsorok mellett bizonyára érdeklődésre tart számot a híres kádárr mester, Kovács János udvarán készült filmrész. Éppen egy 80 hektoliteres hordó kidolgozásának munkamozzanatait rögzítették. A Budapesti Nemzetközi Vásáron aranyéremmel kitüntetett mester készséggel hozta fel pincemúzeumából a szép, népi és görög-római motívumokkal díszített hordóit. A kisfilm érdekesnek ígérkezik az NDK televíziós nézőknek. Talán egyszer a hazai közönség is láthatja Szerkesztője egyébként Christa Gelling, a felvételeket Helmuth Borkmann készítette. Töreky László NAPLÓ Agrárgazdaságtam és üzemgazdasági közgazdász továbbképzés A megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának felhívása A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal és a Közgazdasági Társaság megyei csoportjával együttműködve agrárgazdaságtan és üzemgazdasági közgazdász továbbképzést szervez, hogy a gyakorló agrárközgazdászok, illetve a közgazdasági munkakörben dolgozók szakmai ismereteiket felfrissíthessék, a tudomány legújabb eredményeit megismerhessék és a népgazdaság előtt álló aktuális feladatok megoldásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel tisztában legyenek. A továbbképzést a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász továbbképző tagozatának Veszprémbe kihelyezett tanfolyamaként indítjuk. Az előadásokat az egyetem vezető előadói, a gazdasági minisztériumok, a különböző intézetek vezetői tartják. A tanfolyam 4 féléves, félévenként 6 előadásból áll. Egy-egy előadás 4 órás. A tanfolyam első fél évére való jelentkezés egyben kötelezettségvállalást jelent a további fél évek hallgatására is. A továbbképzésen részt vehetnek azok, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. (Kivételes esetben azok is, akik nem rendelkeznek ugyan ilyen végzettséggel, de hosszabb idő óta gazdasági munkaterületen közép vagy felsőbb irányító munkakört töltenek be.) Az előadások az első két fél évben minden második szerdán 15 és 19 óra között lesznek. A tanfolyam első előadásának címét, idejét és helyét (a hely a továbbiakban állandó lesz) később közöljük. A tanfolyam befejezése után a sikeres vizsgát tevők bizonyítványt kapnak. A tanfolyamra a Veszprém megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályán Széles Sándor főelőadónál személyesen vagy írásban, a tandíj egyidejű lefizetése mellett lehet jelentkezni 1965 október 30-ig. A négy fél évre szóló 240 forint összegű tandíjat előre kell fizetni. A tanfolyam hallgatói látogatási jegyet kapnak. Az előadásokon csak a látogatási jegy felmutatásával lehet részt venni. A Jelbeszéd a tarlón yors csobogással szalad ki a csicsói erdőből a Csorsza-patak. Köveket, gallyakat és apró turzásokat kerülget, néhol habfehérre tisztul az agyagos vízszűrőkön. A patak mentén alacsony, kecskeszakállú ember álldogál. Fején napszítta óriáskalap, majd elhúzza a viselője fejét. A térdét fekete dolmány veri, a nadrágszárban lötyög a soványság. Régi, megkopott tarisznya, szíjostor és görcsös suhány egészíti ki a felszerelését. Látszik, hogy pásztorember a vérbeli fajtából, bár termete nem erre vall. Amíg a patakparton tűnődik, az állatok meghemperegnek az iszapban, a kecskék pedig óvatosan a vízbe kóstolgatnak. A delelő után visszakocog kecskéivel és sertéseivel a pásztor a magbaltacíni tarlóra. Állandóan az állatok mellett tanyázik, gyenge a lába, nem éri utól a tilosba tartó állatokat. Ha egyik-másik elkódorog m int Antalnak, a feketeszőrű kutyának. Az apró, hűséges pásztorkutya pillanatok alatt megkerüli a rakoncátlan falkát. Talán fel sem tűnik a kis ember, ha nem kattognak körülötte a fényképezőgépek. Karavánnyi gépkocsi bújik az árnyat adó mandulafák mögé, amerikai, nyugatnémet és francia rendszámokkal. Egyre-másra szállnak ki kényelmes üléseikről az utasok. Egyik a malacokat fényképezi szopás közben, a másik a pásztort forgatja körbe-karikába. Egy szőke, magas német lány hóna alá veszi az öreget, s belenevet a fényképezőgép lencséjébe. A jutalom egy szivar, egy csomag keksz és néhány cigaretta. — Sűrűn fényképezik? — kérdezem a pásztortól, amikor magunkra maradunk. Rám néz, s fogatlan szája szóra nyílik. Mond valamit, de nem értem. Hiába kísérletezem, csak hangokat hallok: szóképzésre nem képes az öreg. Amikor rámutat a szájára és a fülére, megértem: elvesztette a hangját és a hallását valamikor. Csak szájmozgásból és kézjelekből ért, néha kimond egy-egy értelmes szót is: hosszú idő után kialakul közöttünk a furcsa beszélgetés. «— A neve? — kérdezem. — Németh József — olvasom az elémtartott személyi igazolványból... Megtudom még, hogy a dörgicsei Egyetértés Termelőszövetkezet pásztora, s túl van már jócskán a hatvanon. — Mióta pásztor? — érdeklődöm ... — Negyvennyolc esztendeje — mutatja a kezén ... Még iskolás volt, amikor először akasztották a vállára a karikásostort. Huzamos ideig szolgált minden munkaadónál, élete javát Dörgicsén, az uradalomban töltötte. Négy-öt percenként megszakad a furcsa beszélgetés. Amíg az öreg terel, a tájat szemlélem. A tábla végén zöldellnek a fák, a szálfényes is üdezöld, de a sziklás dombok tájékán már rozsdásodnak a bokrok és a fák levelei. A levegő állott, mozdulatlan, az égen fehér vattafelhők szállingóznak. A balatoni nádas felől sötét seregélyraj szökken az akali szőlők fölé, szólnak a kereplők, csattognak az ostorok, pufognak a vadászpuskák. A fénylő műúton autóbuszok, teherkocsik és személykocsik szaladnak elszórtan, ritkásan, s a tó gólyalábú emelvényein trónt foglalnak a horgászok és a táj szerelmesei. A terelés után újra beszédbe elegyedünk. A süketnéma sertés- és kecskepásztor kézzel-lábbal magyarázza élete történetét. Felét megértem, felét nem. Ha a jeleket szavakra fordítom, a párbeszéd így folytatódik: — A Ságh-pusztán lakom, a testvérbátyámmal és feleségével... A bátyám 500, én 260 forint nyugdíjat kapok. Van 1200 négyszögöl háztáji kukoricánk, párját ritkítja a környéken. A bátyám beteges, abbahagyta a tehenek őrzését már a múlt évben, én még bírom egy évig. — Aztán mi lesz? — Úgy „hallottam”, szociális otthonba kerülünk egy év múlva ... Gondoskodik az állam rólunk is. — Gyerekek vannak — Nincsenek ... Jobb is ha kihal a família. Valamennyien beszédhibások vagyunk. — Milyen a kereset? — Munkaegységért dolgozom. Később tréfálkozni támad kedve. Negyedóra is eltelik, mire megértem: nem vették be katonának, mert nem ütötte meg a mértéket. Széles szájjal, hangtalanul, nevetéssel jelzi ezt. — Ismeri-e a betűt? — faggatom tovább. Megütközve néz rám. Kölcsönkéri a ceruzámat, s szép kerek betűket vet a papírra. Leírja, hogy szülei is pásztoremberek voltak, de már elhaltak... A kecskék tőgyesek, amikor hazaérkeznek, akár a tehenek... A legszebb sertés övé a falkában: fekete, mint a korom. Egy hasonló otthon hízik. —Mikor hajt ki? — Hajnalban — mutat a keleti égre... Haza csak napnyugtakor tereli a tsz-tagok sertéseit. Már a fák tetején fészkel a nap, amikor átnéz a szomszéd tábláról Pusztai József, a szövetkezet gulyása. Egyéni gazdálkodó volt valamikor, ősei is mindig a földből éltek. Se ostora, se tarisznyája: egyetlen terelőeszköze a görcsös somfabot. — Hűséges pásztor — jegyzi meg az öregre pislantva. — Szereti, döngeti az állatokat: nagy szíve van... Kár, hogy kiöregedett a sorból. Az idős pásztor szájáról olvassa le saját dicséretét: elfordul, ereszes karimát!) kalapját erősen a szemére húzza. Minél lássák, hogy mi tükröződik árkos-eres megviselt ábrázatán ... Kása András 1965. október .