Napló, 1966. március (Veszprém, 22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

— A feladat végrehajtá­sára felkészültem... — Adását nyugtázom... maradjon vételen... S percenve várakozik a rádió, valahol a láthatatlan lövész­gödörben a túlsó parton. Emitt, a foltos álcá­zó sátorlap alatt újabb hang reccsen: — A feladat végrehajtá­sára felkészültem... — Maradjon vételen... S amikor az utolsó jelen­tés is elhangzik, a parancs­nok az órájára néz. Mintha csak ettől lenne, földszökő­­kút támad balra a Duna in­nenső partján, hatalmas robbanás követi, másik szö­kőkút, másik robbanás — a tüzérségi előkészítés meg­­kezdődött Amikor mi, meghívott új­ságírók, s az ilyen esemé­nyen először résztvevő pe­­­dagógusok csoportja meg­­­­érkezett ide Tahipusztára, a­­ parancsnok megmutatta a térképen, honnét indul ki a támadás, hol az „ellenség”, egy kicsit furcsán éreztük­­ magunkat: no, minket ro­­l hámoz majd ez a pontonos­­ egység, mi is az ellenséges vonalban tartózkodunk — nézőként. — Amit látni fognak: folyón történő erőszakos át­kelés, 50 tonnás hadihíd­­ biztosításával. Érdekessége,­ hogy katonáink szinte kivé­­­­tel nélkül újoncok, négy hó­­­­napja vonultak be, s először csinálják ezt harcszerű kö­rülmények között. A becsapódások robaja mintegy varázsütésre el­hallgat. Az álcázott sátor­ban elhangzik a parancs: támadás! A láthatatlan rá­dióállomások egymásután válaszolnak: értettem... A 160 méternyire levő túlsó parton hirtelen meg­törik a mozdulatlanság, lomhán csusszan a vízbe egy lánctalpas úszó gépkocsi, aztán még egy, még egy... Nekivágnak a víznek, tor­­kolattüzek villannak belő­lük, gyalogsági fegyverek kelepelnek, lövik a partot. Éminnen egyre gyengülő válasz. A komp is megin­dul, önjáró légvédelmi lö­vegőt hoz, ropognak a gép­pisztolyok. A parancsnok fel sem emeli szemét az óráról.­­ A deszant-alegység harcolva átkel, kierőszakol­ja a hídfő létesítését az in­nenső parton. fordulnak, újabb szakaszo­kért vissza. Azalatt itt parton tétován szaglásznak a az elektromos aknakeresők, az aknaszedő-katonák meg­tisztítják a terepet.­­ Most figyeljenek! A túlparton egyszerre tű­nik fel vagy harminc kü­lönleges teherautó, egymás­után farolnak a vízbe, lecsusszannak róluk a pon­­­tonok. Valamennyi ott úszik már a partnál, rajtuk a gyorsan mozgó apró pon­tok, a megfeszített erővel dolgozó hidász-katonák. óra — Nyolc évvel ezelőtt 8 ilyen alatt vertünk hidat folyószakaszon. Ma 2 óra 30 perc a norma. Ne­héz munka, igen. Egy-egy hídelem 30 mázsa, kézzel kell egymás mellé vontat­ni. Az összekapcsolás se gyerekjáték. A lefektetett pallók 70 kilósak. Néhány ponton már egy­más mellé igazodott ez­alatt. Piros és fehér zász­lócskák továbbítják az irá­nyító-parancsot: előbbre... hátrább ... lejjebb .. fel­jebb ... Mentőhajók cikáznak a vizen, majd betolják az összekapcsolt elemeket. Hajszálpontos, összegyako­rolt sietség: egyik-másik mentőmellényes, gumiruhás katona egyedül emeli ar­rébb azokat a 70 kilós pal­lókat. A híd középen össze­ért A parancsnok az óráját nézi és a fejét csóválja, majd a tisztekre néz. Velük együtt a hídfőhöz indul, mert jön már az a magas sisakos tiszt, a százados, aki eddig mindenütt ott volt, hídelemen, mentőhajón, kompon. — Jelentem, a kapott fel­adatot végrehajtottuk... Tisztelgés. Volt valami lenyűgöző a pontos mozdulatokban, szótlan erőben, a megfeszí­­­tett figyelemben. Néhányan bizony kérdezgették: ezek tényleg újoncok? Hogy le­hetett ilyen technikai tu­­dást — mert ehhez minden egyes katonának komoly is­meretekre van szüksége — ilyen rövid idő alatt elsajá­títani? — Nincs titok — mondta a parancsnok. — Ezek a­­fiúk iskolázottak, mozgéko­nyak, szorgalmasak. Sokkal könnyebb velük dolgozni, mint a tíz évvel ezelőttiek­­­­kel. Mások, többet tudnak.­­ — Jelentem, a kapott fel­adatot végrehajtottam. j A tisztelgés után fejcsó­­j­váló, órát egyeztető tisztek maradnak a parton. — Egy órát rávertek a­­­­ normára! — 1 óra 30 perc a­latt... ! Ez az eredmény egy év múlva, öreg katona koruk­ban is „kiváló" fokozatúnak számítana. S megindulnak a teher­autók hosszú sorban a hí­don. A mozdulatlan kiska­­tonák szemükkel követik őket Egyik-másik még zi­hál. SZT4JIKAV .TftTRFP •­­ «D <■«• SS i 1I <• s&CÍfk - «*■ 'WB .< . A desz­an­t­ al egy­ség elfoglalja a partot. Ide fog „kiérni” a hadi híd. Közös erővel, vízben, szárazon. „összeért" a hiú — rekordidő alatt. (A autó felvételei) Kiugrálnak a katonák egyre tüzelve az egymás­után érkező furcsa kétéltű járművekből, azok azonnal í* Miért nincs Veszprémben EKG készülék? A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ Veszprém megyei Alközpontjában, a megyei rendelőintézetben hosszú idő óta nem műkö­­­dik az elektrokardiográf. Van ugyan a rendelőinté­zetnek EKG készüléke, ezt azonban senki nem ké­pes a megyeszékhelyen levő központi épületben úgy üzembe állítani, hogy megbízható vizsgálati eredmé­nyeket adjon. Hozzáértő emberek azt mondják, hogy ebben a főútvonalon fekvő épületben nem talál­ható olyan pont, ahol a járművek okozta ráz­kódás kiküszöbölésére alkalmas bázist építhetnének. Sokáig a megyei kórházba utalták ambuláns vizs­gálatra azokat a betegeket, akiknek diagnosztizálásá­hoz és kezeléséhez szükségesek voltak ennek a fon­tos gyógyászati műszernek az adatai. Néhány hónap­pal ezelőtt azonban a megyei kórház igazgató fő­orvosa leállította ezt az akciót. Arra hivatko­zott, hogy így — látogatási időn kívül — mintegy 35—40 ember jut be naponta a kórház épületébe, s ez a kórház gyógyító munkáját zavarja. Egyéb egész­ségügyi és munkaerőellátottsági szempontok is azt kívánják, hogy a járóbetegek EKG vizsgálatát csúcsidőben, délelőtt tíz és tizenkét óra között szün­­­tessék be. A rendelőintézet és a kórház vezetői a vitás kér­désekben nem tudtak megegyezni, ezért a rendelő­­intézet újra megpróbálkozott az EKG készülék üe­mbeállításával. Sikertelenül. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy azokat a bete­geket, akiknek feltétlenül szükségük van elektro­kardiográf által készített leletre, Balatonfüred­­re küldik, s ott rendszerint el is végzik a kívánt vizsgálatot Bonyolult ügy. És fölöttébb kényelmetlen. Külö­nösen azok számára, akiknek az érdeke mindennél fontosabb lenne: a betegek számára. Hihe­tetlennek tűnik, hogy az illetékesek nem képe­sek mindenki számára megnyugtatóan megoldani ezt a sürgős, mégis hosszú idő óta vajúdó kérdést Mert azt hogy nagy gond ez, senki nem tagadja. De azt sem tagadhatja senki, hogy a megyeszékhely rendelőintézetének szüksége van megbízható és min­dig rendelkezésre álló EKG készülékre. (b. e.) Jól dolgoznak a megye gépjavító állomásai A két falak és a berhidaiak állnak az élen A gazdasági év első ne­­­gyedének a végénél sem­­ tartunk még, de a gép-, il­letve a gépjavító állomások — azon túl, hogy százakra tehető a termelőszövetkeze­tek számára kijavított trak­torok száma — jelentős munkát végeztek saját gép­parkjukkal. A megyei igaz­gatóság legfrissebb értéke­lése szerint az idén eddig mintegy 32 ezer normál­­holdnyi munkát (szántás, vetés, hengerezés, boroná­­lás stb.) végzett a hét gép­javító állomás. Különösen a kertai és a berhidai dol­gozott kiemelkedően. Az idei gépi munka normál­holdban számolt tervüknek több mint felénél tartanak már... A koratavaszi kedvező­­ időjárást kihasználva, szán­­­­tási tervük több mint egy­­harmadát teljesítették eddig a gépjavító állomások: 7000 holdat szántottak fel. Eb­ben a munkában a csóti és a csabrendeki gépjavító traktoros kollektívája áll az élen. A vetés már vonta­tottabban halad. Mindössze 600 holdon végeztek. Ez a tervnek alig hét százaléka. A megye mezőgazdaságá­ban dolgozó traktorpark na­gyobb része ugyan a terme­lőszövetkezetekben van, de így is nagy feladatok há­rulnak a gépjavító állomá­sok traktorosaira. Az eddig végzett munka biztosíték arra, hogy becsülettel ellát­ják az idén is dolgaikat Ha kell nyújtott, ha szük­séges, kettős műszakban. Fásítási ankét Keszthelyen tek. Dr. Gál János, az Er­dészeti és Faipari Egyetem rektora a nyárfatelepítés céljára alkalmas területek kijelölése keretében vetí­tettképes előadást tartott. Ennek során ismertette az­­ olaszországi nyárfatelepítés­sel eddig elért igen nagy sikereket. Az előadás meg­győzően bizonyította, hogy a magyarországi nyárfater­mesztés a mezőgazdálkodás sértése nélkül sikeresen végrehajtható. Az előadást élénk vita követte, mely arról tanús­kodott, hogy a nyárfater­mesztéssel a mezőgazdasági dolgozók is egyetértenek, és ígéretet tettek annak a leg­messzebbmenő támogatásá­ra. A vita után Boér Ferenc erdőgazdasági igazgató át­adta az Országos Erdészeti Főigazgatóság által adomá­nyozott dicsérő okleveleket és megjutalmazta a fásítás­­­­ben kiváló eredményt elért dolgozókat A Keszthelyi Állami Er­dőgazdaság pénteken fásí­tási ankétot rendezett, ame­lyen a tanácsi igazgatási szervek, termelőszövetkeze­tek képviselői is részt vet­

Next