Napló, 1969. június (Veszprém, 25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

— 2 — A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás az első oldalról) Egyes áruféleségek idősza­konkénti hiányában a szabá­lyozások nem kellő összhang­ja is közrejátszik. Ezért az el­látás javítása érdekében in­dokolt egyes szabályozások felülvizsgálata és módosítása. A megbeszélés résztvevői kifejtették véleményüket az árszínvonal alakulásáról. Az árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Főleg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség-gyü­mölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségé­nek jövedelemnövekedése el­érte, vagy meghaladta az ár­színvonal emelkedését. Az 1969-es és a korábbi évek ár­színvonalának emelkedése azonban csökkentette — bár nem számottevően — a nyug­díjak reálértékét, a SZOT fő­titkára javasolta, hogy a nyugdíjak reálértékének meg­óvása érdekében a kormány tegyen a továbbiakban meg­felelő intézkedéseket. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a ked­vező időjárás hatására meg­nőtt a zöldség- és gyümölcs­felhozatal s ezzel együtt meg­kezdődött az árak csökkenése, ami a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajtánál már elérte a múlt évi árszintet. A további felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcsárak a tavalyi árszínt alá csökken­nek. A kormány korábbi határo­zata alapján sor kerül további forgalmiadó-kulcs módosítá­sokra, ennek következtében néhány ruházati cikk ára csökken. A megbeszélésen szó esett egyes uzógazdasági ágazatok­ban lévő béraránytalansá­gokról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felső­­oktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges intéz­kedések lehetőségét az illeté­kes szervek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT ve­zetői megállapították: káros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat mun­kaerőszerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók ré­szére kedvezőbb bérezést biz­tosít, mint az azonos munka­körben dolgozó törzsgárda ta­goknak. Ezért felhívják a gaz­dasági és szakszervezeti szer­veket, hogy maguk is lépjenek fel a törzsgárda érdekei haté­konyabb védelmében és jogait a kollektív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatat­lan helyzetre, hogy tsz-ek, több, főleg budapesti ipar­­vállalattal munkavállalási szerződést kötöttek és a gyá­ri munkások közül toborzott fiktív tsz-tagoknak az átla­gosnál magasabb bért fizet­ve végeztetik el azt a mun­kát, amire szerződtek. Ez a helyenként tapasztalható gyakorlat ellenkezik jogren­dünkkel, nem javít érdem­ben a gyár munkaerő-prob­lémáján és rontja a szövet­kezetek tekintélyét. A kor­mány és SZOT hathatós in­tézkedéseket tesz az ilyen jog­ellenes gyakorlat felszámo­lására. A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb el­képzelések. A szakszerveze­tek részt vesznek a dolgozók élet- és­­munkakörülményei­vel összefüggő témák kidol­gozásában. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik öt­éves tervvel kapcsolatos el­képzeléseket a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa és el­nöksége megvitatja, hogy a kormány a javaslatok figye­lembevételével alakíthassa ki állásfoglalását. A kormány vezetői ez úton is felhívják a különböző szintű gazdasá­gi irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva, vonják be a szakszervezete­ket és a dolgozókat e kérdé­sek megtárgyalásába. A továbbiakban a szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzottak kerültek megbeszélésre. Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista bri­gádok erkölcsi-anyagi elis­merésének fokozása. Megkezdte munkáját a nemzetközi béke-találkozó IS Siin­d­ Rezsim „választási“ sikere A béke- világtalálkozó megnyitója Szombaton a berlini Sport­­halléban megkezdte munká­ját a nemzetközi Béke-Vi­lágtalálkozó. A Béke-Világtalálkozó ko­runk legfontosabb kérdéseit — a vietnami helyzetet, az európai béke és biztonság, a leszerelés kérdéseit, a kö­zel-keleti helyzetet, a gyar­mati rendszer és a neokolo­­nializmus elleni harcnak, va­lamint a népek nemzeti füg­getlenségének kérdéseit vi­tatja meg. A négynapos nagy nem­zetközi béketalálkozót R. K Khadilkar, az indiai parla­ment alsóházának elnökhe­lyettese­­ nyitotta­­ meg. Khadilkar megnyitó szavai után Albert Norden, a Né­met Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­­ja Walter Ulbrichtnak, az NSZEP első titkárának, az NDK Államtanácsa elnöké­nek a kongresszushoz inté­zett üzenetét olvasta fel. Leohyid Brezsnyev és Alek­­szej Kosztain táviratban üd­vözölte a Berlinben szomba­ton megnyíló Béke-Világta­lálkozó részvevőit. A rhodésiai választási eredmény Az úgynevezett ,,népszava­zás” meghozta a kívánt ered­ményt a rhodesiai fehér te­lepes-rendszer számára. A kiválasztottak szavazatai fel­jogosítják Smith rhodesiai miniszterelnököt az alkot­mány módosítására és a köztársaság kikiáltására. A pénteken éjfélig beérkezett adatok szerint, a rhodesiai köztársaságra szavazott a szavazásra jogosultak 81,9 százaléka, míg az alkotmány­­módosítás mellett 75,19 szá­zalék foglalt állást. NAPLÓ Vasárnap, 1969. június Ä8. Egy hét­­a világ­poltikában Az egységtörekvések sikere Moszkvában — A közel-keleti válság A dél-vietnami ideiglenes kormány nemzetközi sikere Nixon kitart a „kölcsönösség“ elve mellett — Beiktatták a francia elnököt Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi tanács­kozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelem­re méltó esemény követte egymást a világpolitikában. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a szocialista inter­­nacionálé 11. kongresszusa; több nyugatnémet és nyugat­berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyugat-berlini polgármester­e tett látogatást Lengyelországban; Helsinki­ben megtartották a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­­ség 6. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájk­ellenes törvényjavaslatot; a Biztonsági Tanács napirend­re tűzte a rhodésiai kérdést; Rockefeller New York-i kor­mányzó folytatta latin-ameri­kai „ténymegállapító” körút­ját. Moszkvában véget ért a kommunista és munkáspár­tok nagy nemzetközi tanács­kozása. A hetvenöt testvér­párt túlnyomó többsége ma­gáévá tette és aláírta a ta­nácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a n­emzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzetéről, s ezen túlmenően megfogalmazza az imperia­lizmus elleni harc program­ját. Az értekezlet egyhangú­lag elfogadta azt a kezdemé­nyezést, hogy hívják össze az antiimperialista erők világ­­kongresszusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű ese­mény volt, amely új, hatal­mas fegyvert adott a kommu­nisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos helyzetben mindennél fontosabb a kom­munista pártok akcióegysége, az im­perializmus elleni közös harc, az antiime­rialista erők összefogása. A felszólalók el­ítélték a kínai vezetők egy­ségbontó politikáját, amely a kommunista és antiimperia­­lista erők tömörítésének leg­főbb akadálya, s amely óha­tatlanul az imperializmus malmára hajtja a vizet. Cső­döt mondtak a rosszhiszemű burzsoá próféciák: Moszkvá­ban győzedelmeskedett az in­ternacionalizmus, az egység­törekvések szelleme. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson kikiáltották a Dél-Vietnami Köztársaságot, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forradalmi kormányát. Ez a gyors nemzetközi siker két­ségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadsá­gáért és függetlenségéért küzd A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Kádár János vezetésével részt vett a kommunista és munkáspártok tanácskozásán, visszaérkezett Budapestre. Képünkön: a Nyu­gati pályaudvaron Kádár János, F. J. Tibtov és Aczél György (MTI fotó : Vigovszki Ferenc felvétele)­dő nemzeti felszabadítási front vitathatatlan nemzetkö­zi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának meg­alakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzel­mek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfoko­zott figyelemmel és várako­zással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konferencia felé. Binh asz­­szony, a DVK külügyminisz­tere a legutóbbi megbeszélé­sen kijelentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front tíz pontja alapján eljussanak a problé­­léma békés politikai megol­dásához. Ezzel szemben Ni­xon amerikai elnök csütörtö­ki sajtóértekezletén ismét fel­melegítette a „kölcsönösség” képtelen elvét, vagyis az ame­rikai csapatok visszavonását ismét Hanoi úgynevezett vá­laszlépésétől tette függővé. Nixon a sajtóértekezleten közölte, hogy — a szövetsége­sekkel folytatott előzetes megbeszélések­ után — au­gusztusban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgya­lások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a beje­lentése, hogy nem hajlandó elhalasztani a legújabb stra­tégiai nukleáris fegyverek ki­próbálását. Bár a szenátus tagjainak, fele ellenzi a Safe­guard rakétaelhárító ren­d­­szer kiépítését, Nixon ezúttal ismét védelmébe vette a nép­szerűtlen programot. Beiktatták hivatalába Geor­ges Pompidou-t. Franciaor­szág új köztársasági elnökét, aki a múlt vasárnap a válasz­tásra jogosultak 37 százaléká­nak szavazataival hét évre De Gaulle tábornok, utóda lett az Elysée palotában.. Miután Couve de Murville, De Gaulle utolsó miniszterelnöke le­mondott, Pompidou Jacques Chaban Delmas-t nevezte ki m­iniszterelnökké és megbízta az új kormány megalakításá­val. Pompidou súlyos gazda­sági, pénzügyi és szociális problémákat örökölt elődjé­től. Helyzetét nagyban meg­határozza, s egyben meg is nehezíti az a tény, hogy gy­ő­zelmét csupán a választópol­gárok egyharmadának kö­szönheti, a gaulleisták, a gis­­cardisták, a centristák _, és részben a szélsőjobboldal ösz­­szefogásának. Egyelőre nyi­tott kérdés, hogy támogatói miben biztosítanak neki sza­bad kezet, s miben kénysze­rítik engedményekre, komp­romisszumokra. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a tényle­ges politikai választásba ki­rekesztett baloldali milliók a maguk módján és lehetősé­geik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a De Gaulle nél­küli gaulleizmus belpolitiká­jába. Várható, hogy az új el­nök külpolitikai irányvona­lának kialakításakor nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak az atlantista körök­nek a véleményét, amelyek az elnöki székbe segítették. Az iránt persze nem lehet kétség, hogy Pompidou a koalíciós egyezkedések útvesztőiben is megmarad a francia mono­poltőke kipróbált emberének. Egyiptomi értékelés szerint Gromiko szovjet külügymi­niszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban előse­gítik a közel-keleti helyzet tisztázását, a tárgyalási pozí­ciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása vé­get vetett egy arabellenes lé­lektani kampánynak, amely­nek az volt a célja, hogy meg­zavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti viszonyát S miközben a diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismételten he­ves támadásokat intézett Jor­dánia ellen, s a Szuezi-csator­­na mentén is egymást követ­ték a többórás tűzpárbajok. Izrael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre,­ hogy to­vábbra is diktálni szeretné a békefeltételeket. Bócz Sándor A Párizs közelében lévő Mont Valérien-ben, ahol a hitleristák francia ellenállókat végeztek ki, rendezték meg a hivatalos ünnepséget, mellyel De Gaulle 1940 június 18-i híres londoni rádióbeszédéről emlékeztek meg. A képen középen Couve de Murville jelenlegi miniszterelnök, jobbján Chaban Delmas, a nemzetgyűlés elnöke, baloldalt pedig Pompidou, az új köz­­társasági elnök (Telefoto — AP—MTI—KS) Az Egyesült Államokban elkezdődött a feszültségekkel és társadalmi robbanásokkal terhes „hosszú, forró nyár”. A Mi­chigan­ Egyetem tüntető diáksága ellen felvonul a mintegy 300 tagú, állig felfegyverzett rendőri különítmény (Telefoto — AP—MTI—KS) Az angliai Castle Cary mellett kisiklott egy hétvégi express­­vonat. A szerencsétlenségnek 58 sebesültje van (Telefoto — AP—MTI—KS) Június 22 tanulsága 1941. június 22-én hajnalban a hitleri hadsereg hatalmas tüzér­ségi és légi előkészítés után be­tört a Szovjetunió területére. A fasiszták Anglia és Franciaország ellen 135 hadosztállyal, 2 000 tankkal, 3 500 repülővel támad­tak, de a Szovjetunió nyugati határain már 181 hadosztályt, 3 700 tankot és 4 950 repülőgépet állítottak csatasorba, öt fél mil­lió embert összpontosítottak, hogy a Barbarossa-terv szerint villámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát . Már 1941 végén Moszkva alatt csődöt mondott a fasiszták vil­lámháborús terve és a sztálin­grádi győzelem végképp bizo­nyította: a Szovjetunió az a döntő erő, amely alkalmas arra, hogy megsemmisítse a hitleri Se­reget, megmentse az emberisé­get a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és munkáspár­tok most véget ért moszkvai ta­nácskozásán elfogadott fő doku­mentum világosan rámutat: „Az imperializmus szülötte a fasiz­mus , a politikai terror és a haláltáborok rendszere ... Meg­fékezni az agresszort, megmen­teni az emberiséget az imperia­lizmustól -na küldetés jutott a munkásosztály, s minden im­perialistaellenes erő osztályré­széül, amely a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti függet­lenségért és a szocializmusért harcol.” A szovjet diplomácia a két vi­lágháború között lankadatlanul szorgalmazta az európai kollek­tív biztonsági rendszer megte­remtését. Most, amikor az NSZK- ban ismét barnaingesek masí­roznak és még a hivatalos álla­mi politika sem hajlandó a fennálló határok elismerését, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország ismét felemelte a szavát. A Varsói Szerződés tag­államainak budapesti értekezle­te felhívással fordult Európa né­peihez: tartsanak biztonsági konferenciát, teremtsék meg kontinensünk stabil, megbont­hatatlan békéjét. 1941. június 22 nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rablóháború döbbentette csak rá népeket, hogy megengedhetetlen bűn­tet­lenül szemlélni az imperializ­mus mesterkedéseit. Június 22 figyelmezteti az emberiséget: ne engedje elhatalmaskodni az esz­­telenség és a gyűlölet prófétá­it, fékezze meg a háborús gyúj­­togatókat.

Next