Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Kedd, 1969. december 2 Megyénk szénbányáiban a távlati jövőben is szükség lesz a munkaerőre Hogyan oldják meg szénbá­nyáink azt a rendkívüli hely­zetet, amelyet az energiahor­dozók arányának gyors és nagyarányú változása idéz elő hazánkban? — erre a kérdés­re kértek választ az MTI munkatársai a szénbányák vezetőitől. Az energiahordozók arány­­változásával összefüggésben a szénbányászat visszafejlesz­tésére hozott intézkedések különösen erőteljesen érintet­ték a nógrádi szénbányákat. E bányák visszafejlesztése és ezzel együtt munkáslétszá­muk csökkentése 1966-ban kezdődött meg, s az előzetes tervek szerint a 70-es évek közepére fejeződik be. A vo­natkozó kormányrendelet ér­telmében 1967-ben, 1968-ban és 1969-ben az átirányított bá­nyászok részére — kereset ki­egészítés, egyszeri segély és költözési segély címén — ed­dig körülbelül egymillió fo­rintot fizettek ki a nógrádi szénmedencében. A létszámcsökkentés eddig viszonylag kevesebb problé­mával járt, mert az esetek több mint 50 százalékában nyugdíjazás révén oldódott meg, az átirányított, áthelyezett munkások szá­ma nem érte el a kétezret sem, a következőkben azonban ez az arány megváltozik, s így az eddiginél lényegesen több bányász szervezett elhelyezé­séről kell gondoskodni. A me­gyében számolni kell ezzel. Új ipari üzemek telepítésével igyekeznek megoldani a sú­lyos foglalkoztatási gondokat. A mátraaljai szénbányák területén, ahol a visszafej­lesztéssel egyidejűleg nagy­arányú fejlesztés is történt, távlatilag is zökkenőmentesen oldódott meg a probléma. Az itt felszabadult munkások nyomban elhelyezkedtek az Ecséden, majd Visontán ki­alakított külfejtéses szénbá­nyában, továbbá az ország egyik legnagyobb beruházá­sának kivitelezésénél, a Ga­garin hőerőmű építésénél. Az ország többi bányavidé­kén — a Baranya, a Borsod, a Komárom és a Veszprém megyei bányák területén éppen ellentétes gondokkal — munkaerő­­hiánnyal küzdenek. A bányák visszafejlesztéséről napvilágot látott hírek hatá­sára a bányászok azokat a bá­nyákat is elhagyták, ahol pe­dig távlatban is szükség van munkaerőre. A közép-dunán­túli szénbányák üzemeit pél­dául — noha ezek eleve nem tartoznak a visszafejlesztendő bányák közé — az idén 300-an hagyták el, s pótlásukra mindössze nyolc fiatalt tud­tak felvenni. A várpalotai szénbányáknál sem tudják megállítani a munkaerő el­vándorlást. E bányáknak ezért az 1965. évi 2,5 millió tonna helyett az idén — s a következő években — csak 1,7 millió tonna szenet kell ter­­melniök. Az ezzel összefüggő létszámcsökkentés, illetve spontán létszámcsökkenés hamarosan túlhaladta a kí­vánt mértéket, s így ma már az ország egész területére ki­terjedő toborzás ellenére is a szükségeshez mérten száz bá­nyásszal kevesebb dolgozik a szénmedence bányaüzemei­ben. A vállalat nagyarányú műszaki fejlesztéssel igyek­szik a létszámhiányt pótolni, s még a kisebb létszámmal is teljesíti tervét. Az ember azonban a leg­nagyobb arányú gépesítéssel sem pótolható, ezért a várpalotai szénbányák vezetői nyugtalanítónak tartják a nagymérvű mun­kaerővándorlást. E folyamatot hátrányosan be­folyásolta az a körülmény is, hogy a termelés csökkentésé­nek idején Várpalotán nem voltak olyan üzemek, ahol a felszabadult bányászok elhe­lyezkedhettek volna. Ezek az üzemek most készültek el, s azok a bányászok helyezked­nek el bennük, akikre a szén­­termelésnél is szükség lenne. Komárom megye három bá­nyavidékének dolgozóit — a tatabányai, az oroszlányi és a dorogi bányászokat — eddig lényegében nem érintették a bányászat visszafejlesztésére hozott intézkedések. Milyen a tsz-ek szociális és közegészségügyi helyzete Ankét a Hazafias Népfront és a Népi Ellenőrzési Bizottság együttes szervezésében, Veszprémben és Veszprém megyei Népi Ellenőrzési Bizottság utóbbi hónapokban 30 termelőszö­vetkezetben (15 kedvezőtlen adottságú, 15 jól gazdálkodó közös gazdaságban) megvizs­gálta, és jelentésben össze­foglalta a szociális és köz­egészségügyi helyzetet To­vábbi tapasztalatok, újabb javaslatok gyűjtése céljából tegnap a Hazafias Népfront Veszprém megyei Bizottságá­val együttesen ankétot ren­deztek. Az előterjesztett anyag gondos alapossággal tárgyal­ja a termelőszövetkezetek szociális és közegészségügyi helyzetét. A módosított alap­szabály úgy intézkedik, hogy a vezetőség a szükségletek­­nek megfelelően képez szo­ciális és kulturális alapot. Az 1967-es 2 százalékkal szem­ben tavaly már 1,5 százalé­kot biztosítottak erre a cél­ra. Ezen belül nagy a szóró­dás, hiszen Jásdon az alap a tagrészesedésnek 1 százaléka, Vászáron viszont eléri az 5 százalékot. Érthető megállapítás, hogy a nagyobb és jobb gazdasági eredményt elérő, a tagok számára magasabb jövedel­met biztosító termelőszövet­kezetek nagyobb összeget for­dítanak a szociális célokra, jobban gondoskodnak a nyugdíjasokról és a járadé­kosokról is. A termelőszövetkezetek is érzik, hogy az eddigieknél nagyobb anyagi megbecsülést kell biztosítaniuk az idős ta­goknak, a munkaképtelenek­nek. A kövdgóörsi tsz példá­ul a 260 forintos járadékot 400 forintra egészíti ki j jövő­re. Hasonló tervekkel foglal­kozik megyénkben több kö­zös gazdaság. A betegségi, a szülési, a gyermekgondozási segély és egyéb juttatások azonban nem oldják meg ál­talában a szövetkezeti tagok, a rászorulók anyagi gondjait. Különösen vonatkozik ez az idős, a magatehetetlen öre­­gek helyzetére. „Szükségsze­rűen felvetődik a megörege­dett mezőgazdasági dolgozók helyzetének felülvizsgálata” — mondja ki határozottan a jelentés. „Nagy gondot kell a jövőben arra fordítani, hogy a mezőgazdaságból élő és ma­gukra maradt öregek nyu­godt életkörülményeit a ter­melőszövetkezetek­­ intézmé­nyesen biztosítsák.” Az ankéton a különféle szervektől, intézményektől részt vevő mintegy félszáz vezető általában az idősek szociális helyzetével foglal­kozott hozzászólásában és egyetértett a megyei népi el­lenőrzési bizottság megálla­­pításaival. A jelentést — ki­egészítve a tegnapi ankét részletekbe menő javaslatai­val — a legközelebbi NEB ülésen vitatják meg. Szocialista brigádok vetélkedője Pápán Tizennyolc szocialista bri­gád mérte össze erejét szom­baton a Pápai Állami Gazda­ságban. Mezőgazdasági gép­kezelők, a műhelyek dolgozói, állattenyésztők, és növény­termesztők „válogattak” a vá­laszra váró nyolcvannyolc kérdés között: ki mit tud iro­dalomból, történelemből,­­ mennyire tájékozottak az ak­­­­tuális gazdaságpolitikai kér­désekben, s nem utolsó sor­ban mennyire ismerik az ál­lami gazdaság eredményeit. A négyfordulós vetélkedőn igen jól szerepeltek a szocia­lista brigádok.. Bizonyítja ezt az is, hogy egyetlen kérdés sem maradt válasz nélkül. Az első díjat a kistimapusztai sertéstenyésztő brigád nyer­te, jutalmul háromezer fo­rintot kaptak. Ugyancsak kö­zölük került ki az egyéni ver­seny első helyezettje is, Rádli István brigádvezető szemé­lyében . A versenyen igen szoros volt a küzdelem, hiszen a má­sodik helyezett, a központi műhely I. brigádja és a hat­halmi tehenészbrigád között is alig mutatkozott különb­ség. A jól sikerült vetélkedőt — melyen ott volt Farkas Lajos, a­z KZMT titkára is — tartás­­műsorral fejezték be NAPLÓ ­ Tapolca Áruház — Tapolcán VASÁRNAP EGYMILLIÓ FORINT FORGA­LOM — AZ ÁRUKÉSZLET 15 MILLIÓ FO­RINT — SZÍNES LUXAFLEX BORÍTÁS — ROHAM AZ ELSŐ ÓRÁKBAN — VÁLOGA­TÁS 12 EZER PÁR CIPŐBŐL — A MEGYE ELSŐ IPARCIKK ÁRUHÁZA — FOLYTA­TÁS AJKÁN ÉS PÁPÁN JÖVŐRE Nem túlzás, ha állítom: va­sárnap, az első órákban majd szétfeszítette a vásárló kö­zönség a tapolcai, új szövet­kezeti iparcikk-áruházat. A környékbeli, szövetkezeti üz­letek eladói pillanatok alatt átváltoztak békés szemlélőből „beugró” dolgozókká, és se­gítettek kiszolgálni a Tapol­ca Áruház 55 eladójának. Pe­dig több tapolcai bolt is ki­nyitott, hogy árukínálattal, konkurenciával köszöntse a megye első szövetkezeti ipar­cikk-áruházát, s kielégítse a vidékről érkezett, legalább háromezer vásárló igényét A szám nem is mutatja a­­Ta­polca Áruház látogatóinak tömegét. Sokkal közelebb hoz bennünket a vasárnapi ro­ham illusztrálásához, ha le­írjuk: a nyitást követő órák­ban egymillió forint értékű árut vásároltak, fizettek ki a 14 National kasszánál, a pul­toknál. Vendégek a Szovjetunióból Az áruház ünnepélyes meg­nyitása előtt a Tapolca és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet küldöttgyűlést tartott, ame­lyen megjelent a Szovjetunió hazánkban tartózkodó belke­reskedelmi küldöttsége, Sze­­micsev elvtárssal, a belkeres­kedelmi miniszter helyettesé­vel az élen. A­ vendégek kö­zött köszöntötték a küldött­­gyűlésen dr. Juhar László belkereskedelmi miniszterhe­lyettest, Bartolák Mihályt, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét, Ábrahám Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Bo­dogán Jánost, a megyei ta­nács vb elnökét, Vándor Jó­zsefet, a megyei tanács vb el­nökhelyettesét, Szaniszló Já­nost, a Tapolcai Járási Párt­­bizottság első titkárát, Leri­­tusz Károlyt, a MESZÖV el­nökét, Lendvai Józsefet, a városi pártbizottság titkárát, dr. Varga Kálmánnét, a vá­rosi tanács vb elnökét, dr. Nagy Józsefet, a járási tanács vb elnökét. Már a vendégkoszorú is bizonyította: jelentős ese­mény volt ez Tapolca és a megye életében. A küldött­gyűlésen Szafier Sándor ter­jesztette elő az igazgatóság beszámolóját, amelyben rész­letesen ismertette az új áru­ház építésének előzményeit, megnyitásának előkészülete­it. A küldöttgyűlésen üdvö­zölte az egybegyűlteket Sze­­micsev elvtárs, a Szovjetunió belkereskedelmi miniszteré­nek helyettese is. Megnyitó a főbejáratná Türelmetlen tömeg (leg­alább kétezer vásárló) várta az ünnepélyes megnyitót. Dr. Bodogán János, a megyei ta­nács vb elnöke beszélt a me­gye legfiatalabb városának öröméről. Elismerését és kö­­szönetét fejezte ki a szövet­kezeti kereskedelem dolgozói­nak eddigi munkájáért és hangsúlyozta: továbbra is kezdeményező és bátor üz­letpolitikára van szükség, amiben érvényesülhet a „nagy forgalom — szolid ha­szon’’ elve, a kulturált érté­kesítési forma terjesztése. — A tapolcai szövetkezet — mondotta dr. Bodogán Já­nos — az áruház tulajdono­sa, miközben vállalta a beru­házást, annak le­bonyolítását, olyan a versenybe kezdett, amire az állami, .és a,,űzővel,­kezeti kereskedelemben,­­me­gyénkben ez ideig nem volt példa. Kívánom, hogy ezt a versenyt társadalmunk és gazdaságunk javára eredmé­nyesen folytassák. Képvisel­jék bátran a lakosság, a vá­sárlók, a szövetkezeti tagság érdekeit. A rövid „életrajz“ két évvel ezelőtt kezdték építeni a 2­200 négyzetméter alapterületű, egyemeletes iparcikk-áruházat. A beruhá­zás 12 millió forintba került és az első napon, 15 millió forint értékű áru várta a vá­sárlókat. Éves viszonylatban hatvanmillió ferifti forga­lomra tervezték az áruházat, de decemberben 10 milliót szeretnének elkönyvelni az ünnepek előtti forgalom után. Szarcsevics Imre, a Tapol­ca Áruház igazgatója (ez a rang is itt szerepel először a megye szövetkezeti kereske­delme életében) elmondotta, hogy éppen a büdékről, a Ká­li-medence községeiből érke­ző fogyasztók igényeinek megfelelően reggel fél nyolc­tól este fél hatig várják a vá­sárlókat. Újdonság, hogy nép­­művészeti és háziipari cikke­ket is árusítanak és az áru­házban szövetkezeti büfében pihenhetnek meg a fogyasz­tók. Többen is elismeréssel szól­tak a tervező — Batka Ist­ván, a Budapesti Típusterve­ző Intézet főmérnöke — mun­­kájáról, aki a Corvin Nagy­áruház rekonst­rukciója mel­lett megtervezte megyénk számára a tapolcai, az ajkai, a pápai áruházakat. Türelmetlen vásárlók ezrei a főbejárat előtt Dr. Bodogán János megnyitja a Tapolca Áruházat Az árukészlet 15 millió forint­ot ér, van miből válogatni Fotó: Péterfay 3 Következik: Pápa, Ajka Miközben a többezer vá­sárló boldogan válogatott a 12 ezer pár cipő, a háromezer öltöny, a műszaki áruk és tartós fogyasztási cikkek kö­zött, a szövetkezeti kereske­delem vezetői már arról be­szélgettek, hogy a jövő évben Pápa és Ajka következik, ahol már befejezéséhez köze­ledik a Tapolca Áruházhoz hasonló, korszerű iparcikk­­áruház építése.

Next