Napló, 1970. július (Veszprém, 26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
—2 - Tanácskozik az új szovjet parlament Ma választják meg a Minisztertanácsot Külpolitikai összefoglaló Amióta a kivert francia gyarmatosítók nyomában az amerikaiak megjelentek a vietnami színtéren, szinte folyamatosan létezik egy-egy szó, amely önmagában is felidézi a jelenlétükből következő brutalitásokat. Az első ilyen szóra talán már kevesebben emlékeznek, annyi szomorú utódja volt már ennek a fogalomnak: Phil Lai. Ebben a dél-vietnami koncentrációs táborban nem sokkal a genfi egyezmények megkötése után — lábbal tiporva annak szellemét és betűjét — a saigoni rezsim politikai foglyok ezreit mérgezte meg, jéghideg tudatossággal, Washington tudtával és beleegyezésével. Az első után csak az utolsó előtti ilyen szóra emlékeztetünk, arra, amely túlságosan a közelmúltban került forgalomba ahhoz, hogy bárki is elfelejthesse. My Lai- Ebben a községben ártatlan gyermekekkel, asszonyokkal és öregekkel végzett egy benyomuló amerikai egység. Hogy miért? Mert olyan parancsot kapott, hogy lőjön mindenre, „ami mozog”. De My Lai esetében is kitűnt, hogy létezik a másik Amerika, a becsületeseké is. Akkor is amerikaiak segítettek leleplezni a amerikaiak bűnét. Csaknem pontosan ez történt a legutóbbi ilyen szó esetében is. Ez a szó így hangzik: „tigrisketrec”. William R. Anderson, Tenessee állam képviselője, Nixon vietnami „ténymegállapítási bizottságának” tagja fedte fel ezt a szörnyűséget, amelyben az amerikaiak szerepe ugyan nem olyan közvetlen, mint My Lai-ban, de mégis kétségbevonhatatlan. A hírügynökségek legutóbbi jelentései szerint Anderson felszólította Nixont: cselekedjék azonnal, mert ellenkező esetben a „tigrisketrec” színhelyét. Con Son szigetet „Auschwitz-cal, Dachauval, vagy Buchenwalddal hasonlítja össze a világ”. Nos, bármit tesz, vagy nem tesz Nixon, ez az összehasonlítás már megtörtént. A világsajtó számos más tekintélyes orgánuma után kedden a moszkvai Pravda leplezte le a börtönszigeten uralkodó iszonyatos állapotokat. Ami új volt a többi lap tényanyagához képest, az éppen az amerikaiak szerepe. Con Son szigetén — Washington állításaival ellentétben — vannak amerikai katonák, szám szerint 41-en. Parancsnokukat Berkleynek hívják — írja a lap és e közlés után az eddiginél is nehezebb elhinni a Pentagonnak azt, hogy nem tudott semmiről. Ülést tartott a szovjet parlament két kamarája Kedden a Kremlben megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka. A szovjet parlament jelenlegi képviselőit egy hónappal ezelőtt, június 14-én választották meg. A szovjet parlament ülésszakán a két kamara , a szövetségi és a nemzetiségi tanács délelőtt és délután külön-külön ülést tartott. A képviselők meghallgatták és egyhangúlag jóváhagyták a mandátumvizsgáló bizottságok jelentéseit. A parlament ugyancsak megválasztotta az állandó bizottságok tagjait. A két kamara külügyi bizottságának elnöke Mihail Szuszlov, illetve Borisz Ponomarjov lett — mindketten a párt Központi Bizottságának titkárai. A jelenlegi ülésszakon létrehoztak egy új állandó bizottságot is, amely a természet védelmével foglalkozik. A szovjet parlament az elfogadott napirend értelmében ma választja meg a Legfelső Tanács Elnökségét és a Minisztertanácsot. Bizonyosra vehető, hogy az új kormány elnökéül ismét Alekszej Koszigint jelölik. A napirenden ezenkívül a munkatörvénykönyv tervezetének megvitatása szerepelt Osztrák kezdeményezés az európai biztonsági konferenciáért Az osztrák minisztertanács kedden emlékiratot hagyott jóvá az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatban, a memorandumot valamennyi érdekelt országnak el kívánják juttatni. Kirchschläger külügyminiszter kijelentette, hogy a Varsói Szerződés tagországai külügyminisztereinek budapesti nyilatkozata óta az értekezleten részt vevő országok körével kapcsolatos probléma már rendezettnek tekinthető. Az összes európai országokon kívül részt vesz az értekezleten az Egyesült Államok és Kanada is. „Amikor az összes európai országokról beszélek — szögezte le Kirchschläger — beleértem az NDK-t és az NSZK-t is, mint két egyenjogú európai államot.” Végül kijelentette, hogy az emlékirat szövegét a nemzeti tanács elé terjesztik jóváhagyás végett. Ezt követően eljuttatják azt az érdekelt kormányokhoz, majd nyilvánosságra hozzák. Rogers tájékoztatója Nixonnak Rogers külügyminiszter hétfőn beszámolt Nixon elnöknek délkelet-ázsiai körútjáról. Az elnök és külügyminiszter eszmecseréjéről nem adtak hivatalos tájékoztatást. Washingtoni politikai megfigyelők megállapítják, hogy Rogers beszámolója szükségképpen lehangoló volt a Nixon-doktrina — ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen — jövője szempontjából. Rámutatnak arra, hogy Rogersnek nem sikerült határozott elkötelezettséget kicsikarnia még az amerikai segélyektől függő thaiföldi és dél-koreai kormánytól sem arra nézve, hogy csapatokat küldjenek Kambodzsába a Lon Nol-rezsim megmentésére. Az amerikai külügyminiszternek ugyanis a hazai közhangulatra való tekintettel nem volt módjában biztosítani őket, hogy minden költségüket fedezik és amerikai számú 1-1 erőket küldenek segítségükre, ha bajba kerülnek Kambodzsában. Kommunisták követelései Észak - Írországban A. Drjahlov, a TASZSZ tudósítója Belfastban beszélgetést folytatott S. Morrissivel, Írország Egységes Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagjával. A beszélgetés során Morrissi hangoztatta, hogy az orániai felvonulás napján a kommunistái felszólították összes híveiket, akadályozzák meg a provokációkat és ne tegyék NAPLÓ - lehetővé az összetűzéseket. A kommunisták határozottan elítélik a békés katolikus lakosság ellen irányuló megtorlásokat, a katonai és rendőri terrort. A kommunista jelenlegi három alapvető követelése: az angol csapatok haladéktalan kivonása, a legutóbbi időben letartóztatott személyek szabadonbocsátása és az angol hatóságok újabb vérontást előidéző tevékenységének a kivizsgálása — hangoztatta Morrissi. Andreotti tárgyalásai Andreotti kedden Rómában megkezdte puhatolózó tárgyalásait. Andreotti először a köztársasági párt képviselőivel tanácskozott a négypárti koalíció esetleges újbóli megalakításáról. A köztársasági párt közölte hogy hajlandó résztvenni az új koalícióban, amennyiben az érdekelt politikai pártokkal ilyen megállapodás születik. Megalakult a finn kormány Kedden sajtóértekezletet tartott Ahti Karjalainen, az új finn kormány elnöke. Karjalainen, aki egyébként az ország 53. miniszterelnöke, közölte, hogy a kormányban öt párt: Szociáldemokrata Párt, a Centrum Párt, a Svéd Néppárt, a Liberális Néppárt és a Finn Kommunista Párt vesz részt. A koalíciós kormány névsorát ma teszik közzé. Az új finn kabinet Teuvo Aura ideiglenes kormányát váltja fel hivatalában. Sxeidst, ing, jolins ISk Hol tart Brandt keleti politikájára? Hónapok óta az átlagosnál sokkal nagyobb figyelemmel követi a nemzetközi közvélemény a Német Szövetségi Köztársaság politikai életét. Ennek az érdeklődésnek az indítékait elsősorban abban a külpolitikai programban kell keresnünk, amelyet a tavaly ősszel hivatalba lépett Brandt-Scheel kormány hirdetett meg. Ez a program és a nyomában megindult tárgyalások Moszkva és Bonn, Varsó és Bonn, illetve a két német állam között, máris olyan folyamat körvonalait tették láthatóvá, amely végeredményben elvezethet az NSZK és az európai szocialista országok viszonyának érdemleges javulásához. A bonni szociáldemokrata—szabad demokrata koalíció új keleti politikája általában is változást hozhat a kelet—nyugati kapcsolatokban kontinensünkön és ha a szövetségi köztársaság valóban képesnek bizonyul az európai realitások tudomásulvételére — amit Brandt ismételten és határozottan ígért —, akkor Európa nagy lépéseket tehet a biztonsági értekezlet felé vezető úton is. A nemzetközi érdeklődés azonban nemcsak ezeknek az újszerű jelenségeknek szól, hanem egyre növekvő mértékben annak a belpolitikai küzdelemnek is, amely Bonnban azért robbant ki és mélyült el a kormánypártok és a jobboldali ellenzék között, mert az utóbbi minden áron és minden eszközzel meg akarja akadályozni a Brandt& Scheel kabinet keleti politikájának realizálódását. A kérdés tehát nemcsak az, hogy a jelenlegi kormány komolyan akarja-e az erőszakról való kölcsönös lemondásról kötendő szovjet—NSZK szerződést, komolyan elhatározta-e az Odera—Neisse határ elismerését, és az NDK-hoz fűződő kapcsolatainak új alapokra helyezését, hanem az is: képes-e ennek a külpolitikai programnak a megvalósítására. Mert igaz ugyan, hogy a tavaly őszi általános választásokon munkaképes parlamenti többséget szerzett az SRD és az FDP, az is tény, hogy a közvéleményben lassan beérlelődnek azok a megfontolások és belátások, hogy a revanspolitika ideje lejárt, ez a folyamat azonban kétségkívül lassú, és nem mentes ellentmondásoktól és a visszaesés lehetőségeitől sem. Kiderült ez a júniusi tartományi választások eredményeiből, amikor a kormánypártok éppen csak tartani tudták megszerzett pozícióikat, a jobboldal viszont erőre kapott, mert a CDU köré tömörültek a neonácik éppúgy, mint az FDP jobbszárnyán helyet foglaló konzervatív elemek. A múlt héten Brandt, Scheel és a gazdasági miniszter, Kari Schiller végre a sajtó elé állt és a három politikus felvázolta elképzeléseit az év hátralévő hónapjaira. Megnyilatkozásaikból Keleten és Nyugaton azt a következtetést vonták le a megfigyelők, hogy a koalíció kitart és szembeszáll a jobboldali nyomással. A kancellár és külügyminisztere határozottan kijelentette, hogy belátható időn belül megkezdik az érdemi tárgyalásokat a szovjet kormány képviselőivel a már előkészített szerződés végleges kidolgozására. A másik fontos relációban pedig ezekben a napokban ismét tárgyalások folynak: Varsóban a konzuláris kapcsolatokról folynak diplomáciai megbeszélések, amelyekre nyilván nem került volna sor, ha a lengyel kormány nem látná a reális lehetőségét azoknak az alapvető megállapodásoknak, amelyeket elsősorban az Odera—Neisse határ nyugatnémet elismeréséről kell megkötni. Pozitívumként értékelhető az is, hogy Brandt az eddiginél nagyobb és őszintébbnek tűnő érdeklődést mutat az európai biztonsági értekezlet előkészítése iránt. A gyenge láncszem ebben a folyamatban továbbra is a bonni kormánynak az NDK-val szemben követett politikája. Mert Willy Brandtnak csupán abban van igaza, hogy nagyon alaposan kell előkészíteni a két német kormányfő legközelebbi találkozóját. Abban már nincs, hogy ezt az előkészítést ő a maga részéről nem hajlandó egyszerűbbé tenni a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerésének megfontolásával. A nyugatnémet jobboldal vitorlájából ugyanis csak akkor lehet végképp kifogni a szelet, ha valamennyi realitást elismer: a bonni kormány és erre a szilárd bázisra építi érvelését, offenzíváját Bartellel, Strauss-szal és a többiekkel szemben. Hajdú János Barangolás Bissau-Guineában 2. Igények Burkelenben Bürkelén a mi viszonyaink között falunak is kicsi; összesen 75 lakosa van csupán. Még a lakosok sem tisztelik falunak, „tabanká”nak mondják, ami itt „település”-t jelent. A szavannán másféle lakási lehetőség nincs is. Egy-egy tabanka éppen hogy megél abból, ami a határán belül megtalálható. Több embert nem is tudna eltartani egy ilyen, négyöt órai járást kitevő kör. Kevesebben sem igen tudnak megélni; fő terményük itt is a rizs, és ez a növény kollektív művelést kíván, így aztán Bürkelén, egyenlítő afrikai fogalmak szerint amolyan átlagtelep. Majdnem mind ekkora. Bissau-Guinea felszabadult területén különösképpen így van ez. Ez az ország még portugál gyarmat A térképen a „Portugál-Guinea” feliratot viseli. Valójában ez a megjelölés már nem helytálló. A portugál gyarmatosítók beszorultak a 10—30 ezer lakost számláló „városokba” és laktanyáikba. A hét és félezer portugál telepest 30 ezer katona védi. Ha ez nem így volna már régen kiűzik őket erről a földről, így aztán bizonyos megállapodottság jellemzi az országot: a város a portugáloké, a vidék a felszabadító nemzeti mozgalomé (PAIGC.) Burkelentől 80 kilométernyire van egy ilyen portugál laktanya, Kabuka. Éjjel, ha az ember nem tud aludni a melegtől és a moszkitó-csípéstől, a szárnyas férgek örök zsongásától — hallja is az ágyúszót. Kabuka portugál helyőrsége sem pihenhet éjszaka. A felszabadító hadsereg tüzérsége szüntelenül tűz alatt tartja, és a gyarmattartók sem tűrik ezt tétlenül: visszalőnek abba az irányba, ahol a PAIGC-erőket sejtik. Bürkelény az európai vendég szemében egyébként nagyon szép és érdekes. Csúcsos szalmatetővel fedett kis ágyon azonban gyakran látni házai korábban a kis erdő oroszlán-, feketepárduc-, szélén álltak. Ott könnyebb vagy leopárdbundát. A ház az erdőtűzzel szemben a vég előtt üldögélők székükre antidekezés, a PAIGC fegyveres lápbőrt terítenek, hogy az öuerői azonban jó két évvel ezhább legyen. Az óriáskígyó előtt már felszabadították bőre is becses errefelé csapett a környéket. Azóta meg ka, lábbeli, fegyvermarkolat nőtt a légiveszély. A főváros, készül belőle. A vadászok Bissau vidékén van egy por- azonban nem lőfegyverrel, tugál légitámaszpont. Onnan hanem csapdával zsákmányba felszáll egy burkeleni nyúlnak. A lőszer drága, nerendeltetésű FIAT-gép. Nehezen pótolható — ráadásul dobja ezen a vidéken a bem- kell is a legkegyetlenebb felaterhét, aztán, mint, aki jól nevad, a portugál hadsereg végezte dolgát, visszatér tá sakkbantartásához, maszpontjára, a tabanka la- Hányadik században él kóinak van fegyvere, de nem Bürkelén? A XIX. században lőnek repülőgépre. A háza- semmiesetre, hiszen a vilkat jól rejtik el az erdő fái; lánynak hírét sem hallották, csak felhívnák magukra a fi- A XVIII. század technikai gyermetfejlettségét sem érték még el. A házak berendezése arlé- nincs szövőszékük. Európa le állattani múzeumra emlék XV., de még XI. századi külekeztet. A padlót birka- és túrájának sincs nyoma: tanikecskebőrök borítják. Az jó híján a gyerekek nem járhatnak iskolába Öz nem vezet ide, csak ösvény — talán a II., III. században élhettek ilyen elszigeteltségben a mostani magyar Alföld akkori lakói, mint most a burkeleniek. Az elzártságnak néhány évszázaddal ezelőtt nagy előnyei is voltak: a rabszolgakereskedők nem jöttek el ilyen messzire a tengertől. Féltek is a szárazföld rejtett telepeseitől, ráadásul innen az élőáru szállítási költsége is túl magas volna. A szállítmány fele biztosan elhullik, mire a szűzmáriás lobogóval díszített hajóhoz ér. Most is van ennek előnye. Olyan végtelen csend és nyugalom van Burkelenben és vidékén, hogy a tam-tam kilométerekre elhallatszik. Sokat beszélgettem a tabanka vendégszerető fekete lakóival. Különösen az érdekelt, mit tesznek majd, ha véget ér a háború. Hogyan modernizálják Burkelent? Autósztrádát építenek? Vagy előbb a villanyt vezetik be? Kultúrház épül biztosan, benne TV-készülék. Lesz kórház, iskola, mozi... Hiába élesztettem a spunyngadó igényeket. Igen, valamivel több iparcikk kellene. Egy orvos is idejöhetne néha... De az a sokféle új dolog ... Burkelennek nincs ilyen igénye. Végtelenül szegény ország ez, amelynek népe csak hírből ismeri a mi nukleáris civilizációnkat, abból se jól. Háború van, ez méginkább csökkenti a fejlődés lehetőségét. Tulajdonképpen rossz dolog ez. Ha az emberek nem akarnak jobbat, többet, mitől lépne ki Bürkeién a középkorból ... Más szemszögből nagy szerencse. Ha egyszeriben rohamos fejlődést, utat, autót, frizsidert, röntgent kérnének, honnan adna nekik a forradalmi mozgalom, a PAIGC? Máté György (Következik: Miért nem őszülnek?) Bürkeién apraja-nagyja