Napló, 1975. április (Veszprém, 31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
Figyelmes válogatás, megfontolt ösztönzés Amikor az egyik termelőszövetkezetben arról érdeklődtem, milyen lehetőségeket biztosítanak a fiatalok tanulásához, jegyzőkönyvet tettek elém. A vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet közli, hogy egy, a szövetkezettel szerződésben álló fiatalember elhagyta az iskolát. (A fiú nevét édesapja kérésére hallgatjuk el). A kilépett tanuló most a devecseri 1-es számú téglagyárban segédmunkás. A szövetkezetben elmondták, hogy mással is jártak már így. Tatabányára küldtek halászatot tanulni egy fiatalt, de az illető négy tantárgyból megbukott. Tehát kárba veszett minden, nem sikerült belőle szakembert nevelni. Vajon mi lehet az oka az ilyen kedvezőtlen tapasztalatoknak? A gyakorlat azt igazolja, hogy az általános iskolát elvégzők közül a jobb tanulók általában ipari szakmát választanak. Akinek gyengébben sikerült a nyolc osztály — többnyire ilyen szülői unszolásra: menj fiam a téeszbe, ha nem tudsz tanulni — a szövetkezetét választják. Ott pedig megpróbálnak szakembert faragni belőlük, mert „gyalogmunkásokra” már most sem építhetnek, de különösen nem a jövőben. Növénytermesztők, állattenyésztők, traktorosok, kombájnosok, növényvédelemmel foglalkozó szakmunkások kellenek ma a mezőgazdaságnak. Ez az igény. A valóságban pedig az a kevés fiatal, aki a mezőgazdaságban akar dolgozni, elsősorban a gépészetet választja. A szakmunkásvizsga után többségük odébbáll, mert mégiscsak más egy autójavítóban dolgozni, mint a traktoron. A szövetkezet pedig újabb és újabb erőfeszítéseket tesz, hogy megtartsa a fiatalokat. Biztosítja azt is, hogy a munka mellett az MHSZ tanfolyamokon a gépkocsivezetést is megtanulják. Aztán a honvédségnél ezek közül jónéhányan teherautóra kerülnek, s a leszerelés után már nem a szövetkezetbe, hanem valamelyik szállító vállalathoz mennek dolgozni. Mit tehet a termelőszövetkezet? Szociális épületet épít, hogy a napi munka után megfürödhessenek a dolgozók, hazaszállítja a szomszéd faluban lakókat, esetleg üzemi konyhát létesít. No és háztájit ad, kedvezményes telket, fuvart, sőt lakásépítési kölcsönt. Ez ma mind kell ahhoz, hogy a fiatalok a téeszbe menjenek dolgozni. De ezek még csak fiatalok és nem szakemberek. Hogyan képezzék őket? Vannak természetesen jó példák is megyénkben. A kővágóörsi gazdaság 23 ösztöndíjasa tanul az ország különböző alap-, közép- és felsőfokú tanintézeteiben. A Devecseri Állami Gazdaság épülő szakosított szarvasmarhatelepéhez szükséges összes szakember elvégzi indulásra a leendő munkaköréhez nélkülözhetetlen iskolát. Előre biztosítják tehenészeti telepükre a szakembereket a veszprémi Dózsa termelőszövetkezetben is. Jó ötlettel, saját erőből szervezik meg az oktatást. Ugyanígy képeznek baromfitenyésztőket is. A dolgozónak nem kell messzire mennie lakóhelyétől, a munka mellett szakmát tanulhat. Talán a legértékesebb az ilyen oktatásban, hogy a fiatal a tanulási idő alatt is a szövetkezetben van és nemcsak hasznos munkát végez, de nem szakad el a gazdaságtól sem, erősebben kötődik, tudja hová tartozik. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés nem nélkülözheti a jól szervezett, kitűnő elméleti és gyakorlati szakemberekkel rendelkező állami oktatási rendszert. De ezekbe a szakmunkásképző intézetekbe csak azok kerüljenek, akik megfelelnek a követelményeknek. Mert azzal nincs megoldva semmi, ha valaki felbontja a szerződést, visszafizeti az ösztöndíjat. A szövetkezetnek nem lett szakembere, s a fiatal is kezdhet mindent elölről, mint a bevezetőben említett eset igazolja. A figyelmes válogatás, a megfontolt ösztönzés és a szövetkezetek egyéni, helyi képzési erőfeszítései biztosíthatják az újabb előrelépést ezen a nagyon fontos területen. Benedikty László Veszprémben, a Stadion utcában lakik egy férfi, akit harminc évvel a vége után még ma is, napról napra foglalkoztat a háború. Ha leírom , a nevét bizonyára sokaknak ismerős lesz. Legutóbb alig két hete jelent meg neve lapunkban, terjedelmes cikket írt Veszprém megye felszabadításának történetéről, öt évvel ezelőtt, a negyedszázados jubileum alkalmából több mint harminc folytatásból álló sorozatot írt ugyanerről a témáról. Veress D. Csabának hívják. Modern íróasztalán és annak közelében sok minden árulkodik szenvedélyéről. Az asztalon egy hajdani shrapnel gránát fusival megmunkált díszváltozata, a polcokon rohamsisakok, középkori fegyverek és egy B—29 Super Flying típusú repülőgép makettja. Ennek valódijáról dobták Hirosimára az első atombombát. — Hogyan lesz valakinek szenvedélyévé a háború kutatása? — kérdeztem tőle. — Nem haragszik meg ha kijavítom? Mert ez már nem szenvedély. Ez már mánia — mondja nevetve. — Hogyan kezdődött? — Mint az életben sok minden, véletlenül. Elsőéves történész-szakos hallgató voltam Szegeden, amikor XVI. századi magyar hadtörténettel foglalkoztam, mert ahhoz találtam levéltári anyagot. Mindez az ötvenes évek első felében történt. Az egyetem után tanítani kezdett. 1960-ban került Veszprémbe, öt évvel később, felszabadulásunk 20. évfordulója előtt néhány hónappal, megbízták, hogy hozzon tető alá egy kiállítást a felszabadítás harci eseményeiről. Nagy nehezen sikerült bejutnia a Hadtörténeti Intézet levéltárába és néhány dokumentumhoz jutott. A kiállítással három hónap alatt elkészült. Olyan sikere volt, hogy katonai szakértők is felfigyeltek rá. Ezt követően kutatni kezdett a megyei levéltárban, de ott csaknem kizárólag az 1944 december 5 és 20. közötti napokra, Veszprém kiürítésének időszakára talált dokumentumokat, meg néhány apró-cseprő adatot. — Mindent feldolgoztam már amihez hozzáfértem és ott tartottam, hogy nem tudom továbbfolytatni, amikor kitárult előttem Szézám kapuja. 1967-ben felkeresett a katonai akadémia hadművészettörténeti tanszékének parancsnoka és konkrét megbízást adott Veszprém megye felszabadításának megírására. Ugyanakkor biztosította, hogy a Hadtörténeti Intézet számomra kincsestárat jelentő levéltárába bejárhassak anyagot gyűjteni. 1967 április és 1969 májusa között minden szabad percét a levéltárban töltötte. — Óriási élmény volt. Eleinte megdöbbentem, később már csak ámultam. Szovjet és német dokumentumok tömegét olvastam el és jegyzeteltem le, köztük a német „Dél” hadseregcsoport teljes iratanyagának mikrofilmfelvételét, amely több tízezer felvételből áll. A mikrofilmet csak egy roppant fényerejű speciális készülékkel lehet olvasni. A két év alatt másfél dioptriát romlott a szeme. 1969 nyarán készen volt megyénk felszabadításának története — kéziratban. (Ebből közölt sorozatot a Napló.) — 1973 végéig tovább kutattam. Lassan egy évtizede már, hogy nem voltam a családdal üdülni... — Mit szólt mindehhez a felesége? — Mindezt csak vele és mellette csinálhattam meg. Ő is történész és segített. Nem a konkrét munkában, hanem abban, hogy mindent vállalt és jóváhagyott. .. Legtöbbször itthon ült a két gyerekkel és velem együtt örült, amikor egy új felfedezésről beszámolhattam neki. Miután a sorozat befejeződött a Naplóban és a múzeumi kiadmányban is hozzájuthattak néhányan, az emberek tömege kereste fel. Rengeteg feljegyzést és naplót hoztak neki, amelyek a háború dokumentumait fordították le emberi tragédiákra, történetekre, sorsokra.. . A megye kétszázhatvan településéből több mint kétszázat felkerestem, hogy az idős emberektől a háború szemtanúitól szavaik alapján is meggyőződtek. Végigjártam minden egyes támadás útvonalát, hogy leellenőrizzek mindent, amit hallottam, vagy olvastam. Hihetetlen mennyiségű adatot és dátumot talált és tanult meg Kapásból és pontosan tudja bármelyik Veszprém megyei vagy környező község felszabadulásának időpontját, percnyi pontossággal, hogy az ilyen és ilyen számú német és szovjet hadosztály ilyen és ilyen számú egysége, ennek , és ennek a parancsnoknak a vezetésével harcolt ott, milyen személyi és technikai veszteséget szenvedtek a szembenálló felek. — Mit nyújtott ez a tíz év a nem történész Veress D. Csabának? — 10—12 év körüli srác voltam akkor, csak az eseményt láttam, ami mögötte volt, azt még nem. Úgy voltam, mint az emberek többsége. Az akkor élt embereknek szinte kivétel nélkül kötődik hozzá emlékük, de sokan csak egyéni tragédiájukat látták, azt, hogy elpusztult a termésük, vagy elhajtották a malackájukat. A mai fiatalok sokkal többet tudnak a háborúról, mint az akkoriak. Mert az ő szabadságuk annak a háborúnak a befejeztével kezdődött. Akkor indult el az ország a ma politikájához, társadalmi életéhez vezető úton. Ha nem beszélnénk róla, olyan lenne az életünk, mint az a fa, amelyiknek nincs gyökere. Az volt az alapja a mának, a véres, rengeteg áldozatot követelő háború nélkül a maibéke elképzelhetetlen lenne. Ennek tudatosításában látom munkám értelmét és azt hiszem, ezért lett a szenvedélyből mánia. De nem bánom, tartson még sokáig... Ezeregyszáz gépelt oldalnyi anyag rengeteg dokumentummal, térképpel, ábrával kiegészítve a nyomdába kerülést várja. Lassan már egy éve porosodik hol itt, hol ott... Szép lett volna, ha az ünnep előestéjén Veress D. Csaba könyvéből is emlékezhetnénk mindarra és mindazokra, amik és akik abban szerepelnek és a harminc szabad és békés esztendő távlatából is sokat mondanak a mának. Bölcs Csaba 1 2 3 (Horváth Péter felvétele) Nagygyűlések, koszorúzások és ünnepségek megyénkben hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) A központi ünnepség Várpalotán, április 4-én délelőtt 9 órakor kezdődik a városi pártbizottság nagytermében, ahol „Veszprém megyéért” kitüntetéseket és „Várpalotáért” emlékplaketteket adnak át. Az ünnepi megemlékezés színhelye az ifjúsági és úttörőház lesz, ahol délelőtt 10 órakor dr. Kátai Imre, a városi tanács elnöke mond ünnepi beszédet. Itt nyitják meg a „Városunk 30 éves fejlődése” című kiállítást, majd az ünnepi megemlékezés a Thuri György vár előtti szovjet sírok koszorúzásával ér véget. Ajkai járás Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját 3-án és 4- én ünnepi ülések, kulturális és sportrendezvények keretében ünnepük meg az ajkai járás községeiben. Kertán gazdag programmal készülnek az évforduló megünneplésére. Az ünnepség 3- án este a fiatalok fáklyás felvonulásával kezdődik, majd nagygyűlést tartanak, melynek előadója Takó Károly, a községi pártszervezet titkára lesz. Noszlopon — az esti ünnepségen túl — az egyesült tsz 3-án délelőtt a szocialista brigádok és kiváló dolgozók részvételével rendez bensőséges ünnepséget, ahol kitüntetések átadására és a brigádok munkájának értékelésére kerül sor. Nagyalásonyban 3-án este ugyancsak belső ünnepséget tartanak a szocialista brigádok tagjai és a kiváló dolgozók részvételével. Tapolca Megyénk egyik legfiatalabb városában április 2-án ünnepséget rendeznek az 1945- ös párttagok részére a pártszékházban. A központi ünnepségre április 3-án reggel 8 óra 30 perckor, a helyőrségi klubban kerül sor. Az ünnepség szónoka Petrás János, a járási pártbizottság első titkára lesz. A nagygyűlésen kitüntetéseket és jutalmakat adnak át, majd kultúrműsor zárja az ünnepséget. A 30 éves évforduló tiszteletére gazdag programot állítottak össze a rendezők. Április 3-án 17 órakor a szocialista brigádvezetők városi klubjának felszabadulási vetélkedőjét tartják meg a Bauxit Étteremben. Április 4-én 8 óra 30 perckor fotókiállítás nyílik a városi művelődési központban, melyen Bóna Vendel, a városi pártbizottság titkára mond beszédet. Tíz órakor koszorúzási ünnepségre kerül sor. Devecser Április 1—3 között a nagyközség üzemeinél, vállalatainál és intézményeinél helyi ünnepségeket rendeznek. Csütörtökön délután 14 óra 30 perckor — a nagy társadalmi összefogással létesített — Barátság-park avatásával kezdődik meg a 30 éves évforduló ünnepségsorozata. Délután 16 órakor a szovjet hősök emlékművét koszorúzzák meg, 17 órakor pedig ünnepi nagygyűlésen emlékeznek meg a felszabadító szovjet hadseregről, s a harcok során elesett szovjet katonákról. Ekkor nyitják meg a „Járásunk és községünk 30 éve” című kiállítást is. Az ünnepségen kitüntetéseket és díjakat adnak át. Április 4-én 9 órakor kerül sor a „30 éves szabad hazánk” vetélkedő járási döntőjére, majd a forradalmi ifjúsági napok záró nagygyűlésére. Zirc Április 2-án tartják meg a felszabadulási emlékünnepséget Zircen, a nagyközségi pártbizottság és a tanács közös szervezésében. Délután 16 óra 30 perckor a Rákóczi téri szovjet hősi emlékműnél koszorúzási ünnepséget tartanak, ahol a helyi párti tanács, tömegszervezetek, iskolák, intézmények és vállalatok vezetői helyezik el a kegyelet és hála koszorúit. Ott lesznek a koszorúzási ünnepségen a szovjet hadsereg küldöttei is. A koszorúzási ünnepség után a moziteremben 17 órakor kezdődő ünnepi nagygyűlés szónoka Vincze Farkas, a veszprémi járási pártbizottság első titkára lesz. Irodalmi műsort a zirci gimnázium irodalmi színpada és énekkara ad. A nagygyűlésen adják át a Veszprém megyéért kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát az 1945- ös földosztó és nemzeti bizottságok egykori tagjainak. Pápa Az MSZMP pápai városi bizottsága és a városi tanács hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tart április 2-án délelőtt 10 órakor a városi pártbizottság nagytermében. Az ünnepi ülés előadója Hekler János, a városi pártbizottság első titkára. Másnap, április 3-án délelőtt 9 órakor koszorúzási ünnepségen emlékeznek meg az elesett hős szovjet katonákról. Balatonfüred Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából — április 3-án délben — a város üzemeinek, vállalatainak és intézményeinek 30 éves fejlődését tükröző kiállítást nyitják meg a Balatoni Galériában. Este 18 órakor a SZOT Szanatórium színháztermében ünnepi nagygyűlés lesz, melyen Perger Béla, a városi pártbizottság első titkára emlékezik meg a felszabadulás óta eltelt 30 év eredményeiről, a város fejlődéséről. Ezután kitüntetéseket adnak át, majd a Lóczy Lajos Gimnázium tanulói irodalmi műsorral lépnek fel. Áprlis 4-én délelőtt 11 órakor a város képviselői megkoszorúzzák a Felszabadulási Emlékművet. Délután — 14 órakor — gazdag sportműsor kezdődik a gimnázium udvarán. A felszabadulás 30. évfordulójára — a városi ünnepségek mellett — a vállalatok is rendeznek megemlékezéseket, melyeket összekapcsolják, a termelőmunkában élenjáró kollektívák, dolgozók jutalmazásával, kitüntetésével. [í. A közigazgatás határa és a gazdaság területe „Régen olyan egyszerű volt. Községenként alakultak meg a termelőszövetkezetek, a községben tanács, iskola működött, önállóan tevékenykedett a pártszervezet és így tovább ... Napjainkban a látszólagos egyszerűsödés ellenére jóval bonyolultabb a helyzet. Kialakultak a 6—8—10 község határában gazdálkodó termelőszövetkezetek, a közös községi tanácsok hatásköre is változott, a nagyközségi közös tanács tevékenysége meg fél járásnyi területre kisugárzik. Körületi iskolai hálózat alakult ki, a korábbinál magasabb színvonalú szakosított képzéssel. A fejlődés logikája kívánta így A helyzet érzékletes bemutatására itt van a mencshelyi termelőszövetkezet. A gazdasághoz 6 (ha Dörgicsét háromnak vesszük — Alsó-, Felső- és Kisdörgicse — akkor 8) település tartozik. A körzet gazdasági bázisa a termelőszövetkezet, de az itt élők tanácsra tartozó dolgait a területen kívül Nagyvázsonyban, Pécselyen és Balatonudvariban intézik. Közös az akali és dörgicsei sportkör, de a tanácsi irányítás szempontjából az előbbi Ududvarihoz, az utóbbi Pécselyhez tartozik. A tsz működési területén 5 pártalapszervezet tevékenykedik, élén vezetőségével, központja Mencshelyen van, de az együttes a nagyvázsonyi székhelyű pártbizottsághoz tartozik. A megye településfejlesztési tervében Mencshely nem szerepel a fejlesztendők között, de a gazdálkodásnak megvan a maga öntörvénye. A vidékről bejáró szakemberek egyre nagyobb számban Mencshelyen telepednek le, a bővülő egyéb termelő tevékenység is dolgozókart követel — tehát akarva akaratlan gyarapodik a község lakossága. Annak rendje és módja szerint a tsz vezetősége időnként tanácsüléseken ad számot a gazdasági munkáról. A területen 3 tanács érdekelt, tehát a beszámoló elhangzik Nagyvázsonyban, Pécselyen és Balatonudvariban is. Aztán a tanácsnak is van kötelezettsége a tsz-szel szemben. A tanács és a tsz viszonyában legbonyolultabb ügy a földadó nyilvántartás. Külön-külön jelenteni az érdekelt tanácsnak. Megjegyezük: nyilvántartásszempontjából Dörgicse, Akasi és Vászoly a földhivatal füredi kirendeltségéhez, Mencshely, Barnag és Vöröstó a Veszprém járási hivatalhoz tartozik. Nem bonyolítjuk tovább a dolgot. Nehezen áttekinthető alakulat az bizonyos. A párhuzamosságok elkerülése egyszerűbb, áttekinthetőbb felépítményt igényelne. Természetesen az írással nem az a szándék vezet, hogy rendelettel, előírással alakítsák az adott gazdálkodási körzethez a közigazgatás határait. A szándék egyszerűen az, hogy végiggondoljuk: az „alépítmény” kiterjedésében, minőségében bekövetkezett változást hogyan követte a „felépítmény”. Megfelel-e az napjaink szükségletének? Anyagi erőforrásainkkal hogyan gazdálkodhatnánk még hatékonyabban? Ezt az elemzést, a dolgok végiggondolását az állandó változás tűzte és tűzi napirendre. (1. 1.) NAPLÓ 1975. április 2. szerda —3