Napló, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Elmegy velük a tapasztalat is... Egybehangzó vélemények szerint egy év alatt körülbelül tizenöt, nagy tapasztalatú szakember lépett ki a Péti Nitrogénművekből. Nem egy közülük legalább másfél évtizedet, de Van olyan is, aki pontosan húsz kemény évet hagyott maga mögött a gyáróriásban. Kiváló dolgozók, törzsgárdatagok, a párt alapszervezeti tisztségviselői is vannak közöttük. Külön érdekessé teszi a dolgot, hogy a kilépők jelentős része az új ezertonnás gyárban dolgozott, annak is az újonnan létrehozott karbantartó gyáregységében. Az egyik kilépett szerelő nem túl nagy örömmel ugyan, de elmondta kilépése okát. Míg beszélt, szemei gyakran fátyolossá váltak és több körmét véresre rágta. Története nem általánosítható, az igaz, de feltétlenül elgondolkodtató. Első munkahelye volt a gyár, amit húsz év, a huszadik végén sok-sok álmatlan éjszaka után elhagyott.Ő a megromlott munkahelyi légkör miatt ment el. Az utóbbi években, még a régi gyárban, többször volt csoportvezető, de az 1000 tonnásban beosztott szerelő lett. Nem a rang elvesztése fájt neki, erre nem is gondolt, a munka is kielégítette szakmai ambícióit. A hangnem, amit használtak vele szemben, a fenyegetések, azok nem tetszettek neki. Hosszú időn keresztül igen sokat túlórázott, volt úgy, hogy egyetlen zokszó nélkül szombatjait, vasárnapjait is a gépek között töltötte. Egyetlen egyszer mondott nemet, amikor délutánra várta otthon a tüzelőjét és nem akarta, hogy a szakadó esőben egy napig az utcán álljon a fa. Fegyelmit helyeztek kilátásba, ha megtagadja az utasítás végrehajtását. A fizetésével elégedett volt, hatezer forintot is hazavitt gyakran. A gyárban az arra illetékesek a kilépések körülményeiről sok mindent elmondtak. Kezdték azzal, hogy van akit nagyon sajnálnak, de van olyan is, akit szívesen látnak a gyárkerítésen kívül. Az okok közül elsősorban egyik állami nagyberuházásunk „szívóhatását” emelik ki. Hozzáteszik, hogy ott azonnal adnak lakást is. Hogy itt miért nem kapott az, aki már 10—15 éve a Nitrogénművekben dolgozik? Ez nagyon fogas kérdés, egyértelmű választ senki nem tudott rá adni. És a kilépők egy része bizonyára nagyon zokon vette, hogy az új szakemberek Péten két hét alatt kapnak lakást... De ez a tény csak jelenség, a lényeg másutt van. Az új gyárban, annak működésében, a körülményekben ... Péten — és másutt is — mindenki tudja, hogy a két éve átadott új műtrágyagyárral még ma is nagyon sok a gond. Valahogy nem akarnak összejönni a dolgok. Gyakoriak a meghibásodások, csak rövidebb ideig zavartalan a termelés. Ez a helyzet idegessé és türelmetlenné teszi az embereket. Vezetőket és nem vezetőket egyaránt. A sokszor feszült légkörben bizony el-elhangzik egy olyan szó, vagy mondat, amit nyugodt légkörben még véletlenül sem mondtak volna ki. Az ilyesmi azután tovább fokozza az idegeskedést, rontja a hangulatot, a légkört. Ilyenkor a munka minősége sem a legmegfelelőbb, ami feltételezhetően újabb hibák forrása lehet. Ahogy mondani szokták, begyűrűzik a téma ... Fokozza a gondokat, hogy az új gyár karbantartóit a régi gyárból helyezték át, kiszakadtak a régi megszokott környezetből. Abból, ahol a gépek rezdüléséből, hangjából is tudták, hova kell nyúlni, ha baj van. Az új gyár összehasonlíthatatlanul korszerűbb, modernebb a réginél, még a jó szakembereknek is fogas kérdés egy-egy soha nem látott berendezés apró-cseprő hibáinak megtalálása. Akiben nincs szakmai becsvágy, annak érthetően elmegy a kedve a moderntől... Az alapvető hiba ott van, hogy a kellő időben — az új gyár építésekor — elmaradt a szakemberek átképzése, betanítása... Senki nem vitatja Péten, a mai körülmények között valakinek meg kell alkudni. Mert ma már a termelési helyzet minden korábbinál jobb, biztatóbb, de az ennek részeként oly nagy fontossággal bíró munkahelyi légkör, az üzemi demokrácia még fáziskésésben van. Ha valaki ez utóbbiakat igényli, kérése jogos. De senki ne feledkezzen meg róla, a gyár és az egyén — a munkás — csak együtt érheti el céljait! Azzal, hogy kilépnek a gyárból, lehet, hogy egyéni sérelmükre gyógyírt találnak az idő múlásával. De az ottmaradókra még több teher jut, ez pedig ugyebár újabb gondok, újabb kilépések forrása lehet. Mert a kilépők elviszik magukkal azt a szakmai tapasztalatot is, amit a gyárban szereztek. Ezt pótolni csak ugyanannyi, munkában eltöltött évvel lehet. Áldásos lenne, ha erre gondolna a jövőben mindkét fél. Bölcs Csaba A veszprémi háziipari szövetkezet ajkai varrógépjavító részlege évente mintegy 140 ezer forint forgalmat bonyolít le. Havonta átlagosan 40 hibás gépet újítanak fel, különböző üzemek, vállalatok számára. A népszerű szolgáltatással a lakosság igényeit is igyekszenek kielégíteni. A képen: Szkurszky József egy lábpedálos gép javítása közben (Fotó: A. Horváth Péter) Tompán hallható zajok szűrődnek ki a régi, urasági majorépületből. Lóistálló volt valaha, három éve pedig a veszprémvarsányi Jóbarátság Termelőszövetkezet feldolgozó üzeme. Alig hinné az ember, hogy évente 5—6 millió forintot érő áru hagyja el az ütött-kopott gici feldolgozót. — Félmillió forintból rendbehozattuk az épületet — mondja Schwarcz József, a szövetkezet elnökhelyettese és saját kertészetünkben termelt tököt, karfiolt dolgozzuk fel mirelit árunak. Az idén például ötezer mázsa késztermékre van szerződésünk a győri hűtőházzal. A téli hónapokban szilvásgombócot gyártunk, de ezt már inkább az asszonyok folyamatos foglalkoztatása miatt vállaltuk. Július végétől kezdődik a tök feldolgozása. Október derekán még vagonnyi menynyiség sárgállik a jókorára megnőtt főzeléknövényből az épület előtti betonplaccon. Sági József és Kiss József szótlanul villázza a sárga kábák termését az ablakból kinyúló garatba. — Naponta 160 mázsát megmozgatunk, az összes aszszonynak mi adunk munkát — mondják szinte egyszerre. Egymásra néznek, a szemükkel tanakodnak, folytassák-e vagy sem. Aztán mégis hozzáteszik. — Jó lenne egy szállítószalag, igencsak megkönnyítené a munkánkat. A mosó, véglevágó, felező, szeletelő gépsor mellett szorgoskodó fehérruhás lányok, asszonyok mitsem törődnek a két férfi panaszával, nekik műszakonként 50—90 mázsa szeletelt tököt kell a győri hűtőházba küldeni. A szeletelőgép mellett Nagy Sándorné posztolt Fürge ujjaival sebesen kotorja a főzésre előkészített. .tököt egy nylonzacsikóba. — Az üzem indulása óta itt vagyok, a tsz-ben meg 1959 óta. Ilyen jó sora még nem volt parasztasszonynak, mint itt — mondja dicsekedve. — Tető van a fejünk felett, nem ázunk-fázunk a határban, és a pénz is több. A múlt hónapban 3200 forintot vittem haza. A tsz busszal reggelenként ide szállít bennünket, délután meg haza. Nagy Sándornéval szomszédságban Csincsa Mária dolgozik. Kaprot rak egy apró nylonzacskóba, amit aztán a szeletelt tök mellé csomagolnak. A háziasszonyok így egyben megvásárolhatják a finom főzelék alapanyagát. Csincsa Mária, fiatal lány lévén, még csak gyártója a mirelit árunak. — Az sem lennék, ha a tsz egész éven át nem tudna munkát adni — érvel. — Kertész szakiskolát végeztem, több gazdaságban is megfordultam már, legtöbb helyen csak nyáron kellenek az asszonyok. Nekünk viszont minden hónap elején kell a fizetés. A mi termelőszövetkezetünk gondolt erre, ezért szervezte meg a feldolgozást. Tavasztól a nyár közepéig a határban kapálunk, gondozzuk a zöldségféléket, júliusban megkezdődik a feldolgozásuk, télen meg szilvásgombócot gyártunk a palántázás kezdetéig. Csincsa Máriához hasonlóan gondolkodik a lányok, asszonyok többsége. A folyamatos munkaalkalom, a biztos kereset csábítja és tartja őket a Jóbarátság Termelőszövetkezetben. — A 35 hektáron termesztett tök, a 6 hektár karfiol, a málnás és a paprika nyáron ad munkát az asszonyoknak, az év nagyobbik felében meg a feldolgozás — mondja Tavas József üzemvezető. A gazdasághoz tartozó községekből 75 lány és asszony dolgozik a kertész és a feldolgozó brigádban. Rendszeres munkaalkalomhoz és keresethez jutnak ezáltal, a szövetkezet pedig rendszeres bevételhez és nyereséghez. — Érdekünk a feldolgozás — bizonyít Samu Csaba ágazatvezető. — Számokkal is tudom igazolni ezt. A karfiol felvásárlási ára nyersen 3 forint kilogrammonként, üvegben értékesítve 12—13 forint között van. Ha ezt visszaszámolom nyers árura, akkor 6—7 forintot kapunk egy kiló karfiolért, nem pedig hármat. . Az értékesítési biztonságról pedig Schwarcz József mondja el a véleményét. — A nyers áru ára mindig függ a kínálattól. A ZÖLDÉRT-el néha közelharcot kell vívni, főleg a minőségen van sok vita. A hűtőipar fix áron, a szállítási ütemterv szerint fogadja a feldolgozott terméket, így tudjuk mire számíthatunk, a költségeket a saját házunk táján szabályozhatjuk, nem vagyunk kitéve a váratlan hatásoknak. A „házi” integráció — a zöldségtermesztés és feldolgozás — eredményessége vitathatatlan a veszprémvarsányi Jóbarátság Termelőszövetkezetben. Ami ebből már mindannyiuk haszna, hogy az élelmiszerüzletekben gazdagodik a kínálat mirelit árukból, és télen is értékes vitaminforrást vásárolhatnak a háziasszonyok. Farkas József Integráció házon belül Átadások: 1980-ban Újabb lakások építését kezdik meg Keszthelyen A keszthelyi városi tanács az V. ötéves terv időszakára 169 célcsoportos lakás felépítését tervezte a Zalka Máté úti lakótelepen. Időközben — az igények kielégítése miatt — az eredeti tervet megváltoztatták, s 240 házgyári lakás felépítését határozták el. Ezzel egydejűleg hozzáláttak a lakótelepet ellátó távfűtőmű kiviteli tervének elkészítéséhez is. A tervezett lakások kivitelezése előreláthatólag még ez évben megkezdődik. Átadásuk 1979 végére, illetve 1980-ra várható. 30 éve a nép tulajdonában. A Badacsonyi Bazaltbánya A vállalat kettős életet élt az államosítás időpontjában. Az igazgatóság Budapestről irányította a céget, a bányánál csak a műszaki vezetők ténykedtek. 1948. március 24-én Szántai Istvánt Badacsonyból táviratilag Budapestre rendelték. Március 25-én megjelent a gyűlésen, ahol Somogyi Miklós és Apró Antal tájékoztatták a megjelenteket a kőbányák államosításáról. Az üzem vezetője Szántai István lett. A főrészvényesek: Tószegi Richard, Tószegi Tamás és Esterházy Pál. Az államosítás napján az ifj. Tószegi (Tamás) Svájcban tartózkodott. Apját Tószegi Richardot kitelepítették Budapestről egy Szabolcs megyei tanyára. A Hold utcai központban „hites könyvszakértő” vette át az irodát, Boros igazgatót menesztették. Az új vállalatvezető Kovács Lajos lett. „Mikor hazajöttem Budapestről — mondja Szántai elvtárs — bejelentettem, hogy az üzem államosítva lett. A dolgozók lelkesen fogadták a hírt. Ugyanakkor közöltem a dolgozókkal azt is, hogy hoztam magammal 30 000.— Ft-ot, az elmaradt fizetések rendezésére. Még aznap mindenki megkapta a fizetését, erre szükség is volt, mert 40 napja nem kaptak a dolgozók még előleget sem. A kőbányászokra talán ez tette a legnagyobb hatást. Bíztak abban, hogy a párt és a kormány nem feledkezik meg róluk, mint a tőkések.” A termelés két műszakban folyt. Május 1-én a tördemici kolóniával együtt ünnepeltünk és vonultunk fel (200 fő) a badacsonytomaji ünnepélyre. A felvonulókat a bányász zenekar vezette. Szántai után Németh István lett a vállalat igazgatója, de rövid idő múlva újra Szántai vette át a vezetést. 1949 május 1-től a Kőbánya Ipari Nemzeti Vállalat kötelékébe került a bánya, melynek vezetői Csillag Márton vezérigazgató és Szántai István vállalatvezető. 1951 október 1-én a Badacsonyi Kőbánya Vállalat néven önálló lett a bánya. Hozzátartozott a Balatonpart összes kőfejtő üzeme mindaddig, amíg a Veszprém megyei Tanács VB Ipari Osztálya át nem vette ezeket az épületkőfejtő üzemeket, hogy a lakosság közvetlen igényeit kielégítsék. 1955-ben Németh László kőfejtő került a bánya élére igazgatónak. Működése alatt korlátozott körülmények között termelt, mert az Országos Természetvédelmi Tanács megjelölte azokat a helyeket, dél és délkeleti oldalt, ahol nem engedett termelni... csak az északi és északnyugati oldalt bányászhatták. Mégis annyi követ adtak el az országnak, hogy évenként folyamatosan elnyerték az „Élüzem” címet, a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. 1960-ban a 8-as uzsai, a 9-es tapolcai és a 10-es badacsonyi Kőbánya Vállalatból alakult meg a Középdunántúli Kőbánya Vállalat. Több mint ezren aziskolapadban Tanulás, szakmai továbbképzés az Ajkai Üveggyárban (Tudósítónktól) Az Ajkai Üveggyárban 11 tagú bizottság irányítja a jól kidolgozott művelődési terv alapján a közművelődési tennivalók végrehajtását. A gyár gazdasági, politikai és társadalmi vezetősége támogatja a továbbtanulásra jelentkezőket, sőt különböző módszerekkel ösztönzi őket a szakmai továbbképzésre is. Többek között a szakmunkásképzés biztosítására, az üvegipari szakmát népszerűsítő, közös akciókat szervez a környék általános iskoláival, elsősorban a VIII. osztályos tanulók részére. Bemutatókkal, film- és diavetítéssel népszerűsítik a szakmát, üzemlátogatásra hívják meg a gyerekeket. A közművelődéssel való hatékony foglalkozás eredményeként az Ajkai Üveggyárban — a különböző oktatási fórumokon — 1152 dolgozó tanul. Többek között 104 a szakmunkástanulók és 25 az általános iskolások száma. A középfokú oktatási formákat 64 dolgozó veszi igénybe, felsőfokú oktatásban pedig négy ember részesül. A marxista-leninista közép- és felsőfokú képzésben heten gyarapítják ismereteiket, ezenkívül a különböző tanfolyamokon és továbbképzéseken 15 dolgozó vesz részt, míg öten az üvegcsiszoló mestertanfolyamon tanulnak tovább. Az üzemen belül szervezett tanfolyamokon 271 dolgozó nyolc szakágazatban képezi tovább magát, örvendetes, hogy az üvegfúvó szakma előadásait 54-en látogatják, s a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban 657 hallgató vesz részt. A gyár — továbbtanulók részére — biztosítja a kollektív szerződésben előírt feltételeket de elvárja, hogy ezeket igénybevevő dolgozók az iskolapadban ennek megfelelő helytállást tanúsítsanak és megfelelő eredményt érjenek el mind a gyári munkahelyek épp mind az iskolapadban. (— bolyáki —) // Szakmunkásképzés és áruforgalom Naponta vizsgázik jelesre a veszprémi ruházati tanbolt Március végén nyitotta meg ruházati tanboltját a veszprémi, Felszabadulás úti lakótelepen a KOMFORT Iparcikk Kereskedelmi Vállalat Az üzlet rendeltetése kettős: alapvető feladata az egyre növekvő lélekszámú lakótelep ruházati cikkekkel — főleg gyermekruhákkal — való ellátása, de legalább ilyen fontos az is, hogy a ruházati szakmában itt tartják a megyeszékhelyen tanuló eladójelöltek gyakorlati képzését is. Az üzletet ugyan a KOMFORT Vállalat üzemelteti, de ebben a boltban szerzik meg gyakorlati tudásukat a társvállalatok — Centrum Árvaház, ÁFÉSZ — szakmunkástanulói is. Ebben az oktatási évben több, mint negyven tanuló foglalkoztatásáról gondoskodik a tanbolt. Az itteni gyakorlati oktatás eredményei mellett a KOMFORT vezetői példásnak és a várakozásokat felülmúlónak ítélik a ruházati tanbolt munkáját. Ugyanis a forgalom nagyobb a vártnál. A bolt vevőköréhez nemcsak a lakótelepiek tartoznak, de gyakori vevők más városrészek, sőt más települések lakói is. A bolt külön érdeme, hogy az átlagosnál szélesebb áruválasztékot kínál és rendszeresen kaphatók — a gyakran hiánycikknek tekinthető — apró, a napi használathoz tartozó áruk is. A munkáját szerető, szorgalmas bolti kollektíva — Kecskés Károly boltvezető irányítása mellett — jól kielégíti a szélesedő vevőkör ruházati szükségleteit. (kazal) NAPLÓ — 1978. november 1. szerda —