Napló, 1979. szeptember (Veszprém, 35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
Devecserben megkezdték a vetést Az őszi betakarítással egyidőben megkezdődött a szántás, a jövő évi termés vetése. Egész géplánc indult el a devecseri Virágzó Tsz központi telepéről. Műtrágyázás, szántás, talajpor irányítás, vetés. A Pápa felé vezető út mentén 160 hektár egybefüggő táblán vetik az értékes olajnövényt, a repcét. Az őszi munkákat végző Gagarin traktoros szocialista brigád ezen az őszön háromezer hektár terület megművelésével, vetésével járul hozzá a jövő esztendő jobb termésének eléréséhez. A hatalmas táblán egy-egy út oda-vissza 2 kilométer Reggeltől estig mennek a vetőgépek Fotó: Péterfay Népszerűek a kereskedelem csereakciói Egyre népszerűbbek a kereskedelem csereakciói, szinte mindig akad egy-egy vállalat, áruház, amely a régi elektromos háztartási, híradástechnikai gépeket, készülékeket, o mosógépet, hűtőgépet, televíziót, rádiót — beleszámítva az árát, újra cseréli ki. A kedvelt csereakció — amelybe sokan azért is mennek bele, hogy megszabaduljanak a kiszolgált masináktól — nem mindig megy simán. Az utóbbi időben ugyanis néhányszor előfordult, hogy egyes üzletek a tartós fogyasztási cikkek cseréjekor a vevőktől a régi készülékeket csak az eredeti kartondobozban vették át. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya szerint erre előírás nincs, az ilyen gyakorlat helytelen. A vevőktől sem a csereakciók alkalmával, sem más esetben nem lehet megkövetelni a tartós fogyasztási cikkek szállítására, tárolására szolgáló dobozokat. Hasonló esetek fordultak elő a szolgáltatóhálózatban is, amikor a többször javított készülékeket cserélték ki, vagy a csak a szervizben elvégezhető javításra szorult a berendezés, amelyet ugyancsak az eredeti dobozban voltak hajlandók elszállítani, átvenni. A Gelka tájékoztatása szerint az ipar korábban aztkérte, hogy a cserekészüléket lehetőleg dobozzal együtt vegyék vissza. A vállalat közutasításban írta elő szervizeinek, hogy a cserére és a javításra szoruló készülékeket kötelesek csomagolóanyag, doboz nélkül is átvenni. Téglagyártás, kevesebb energiával Több mint 550 ezer kilowattórával csökkentették a villamosenergia-felhasználást a Középdunántúli Téglaipari Vállalatnál. A bázishoz képest 10,0 százalékos megtakarítás elsősorban a vállalati energiagazdálkodás megváltoztatásának és a bakonyszentlászlói téglagyár gépsorai korszerűsítésének és észszerű átalakításának az eredménye. E gyár 21,8 százalékos megtakarítása mindenek előtt az év elején 10 millió forint költséggel üzembe helyezett olasz téglaprések gazdaságos működésének az eredménye. Kedvezően alakult a fajlagos felhasználás is. Az összesítés szerint az új üzemek közül a bakonyszentlászlói és a devecseri 2., a régieknél a pápai üzem érte el a legjobb eredményt. A telefonbeszélgetés biztató. — Holnap jó lesz. A 83-asra megyünk, az a bauxitszállítás egyik útvonala. Ott biztosan akad valami jó „fogás”. Tölgyes József, a KPM Közúti Igazgatóság tengelysúlymérlegelő csoportjának vezetője invitál a másnapi ellenőrzésre. — Reggel 8-kor megyünk, ki. Kilenckor már mérésre kész lesz a műszerkocsi. A 2-es kilométer után leszünk nem sokkal. Könynyen megismeri, olyan a rozsdás sárga Robur, meg aztán a sárga útellenőrző kocsi is ott lesz. Ha sebességet mérnénk... Reggel kilenc óra. Csendes a 83-as út. Úgy látszik Farkasgyepű felől nem nagyon igyekeznek a teherautók a 8-asra. A fák mögül kibukkanó járművek sorra csalódást okoznaka várakozóknak. A zajosabban működő személygépkocsik hangját kamiondübörgéssé erősíti a sűrű baranyi erdő. A teherautók tengelysúlyának mérésére alkalmas mérlegtalpak tétlenül árválkodnak az ellenőrző ponttá átalakított buszmegállóban. — Ha a sebességet mérnénk, jóval több lenne a kuncsaft. — mondja Merétei István, a pápai útellenőrző gépkocsivezetője. A mai ellenőrzésen ő segédkezik a csoportnak. Megjegyzése nem alaptalan. Sok személygépkocsi vezetője felejtkezett meg a nemrég kiadott sebessségkorlátozó rendelkezésről. Tölgyes József bemutatja a műszerkocsit. Több mint 2 millió forint értékű műszer van a Roburban. A mérőlapok oldalán elektromos számkijelző mutatja a ránehezedő súlyt, illetvenyomást. Egyszerű összegzéssel a tengelynyomást, kettőstengely esetén az összterhelést is megállapíthatjuk.A műszerkocsiban előkerül a KPM-rendelet, amely az úthálózat terhelhetőségével kapcsolatos előírásokat tartalmazza. — A maximális súly egy tengelyen 10 tonna lehet — fűzi hozzá a csoportvezető. — Efelett már büntetünk. A rendelet tételesen sorolja az „árakat”. Útvonalengedéllyel 10,5 tonna tengelyterhelés esetén kilométerenként 20 forintba kerül a túlsúly a szállítóknak. Ugyanez engedély nélkül a tízszerese, vagyis 200 forint. Nem kis öszszeg! 20 kilométer 110 ezer forintért Az erdő felől továbbra is csak kisebb teherautók érkeznek. Jobb híján a műszeres kocsi vezetője, Czirkás Tibor a régebbi ellenőrzések jegyzőkönyveiből idéz fel emlékezetesebb eseteket. A MAZ-ok, Tátrák, Skodák. Ezeket a típusokat terhelik túl a leggyakrabban. Néha persze akad más típus is. Beszélgetés közben lapozgat az ellenőrzési dokumentumok között Néhányat kiemel a sok közül. — Ez a Tátra billenős, Kádártárói Ádándra igyekezett murvával megrakva. Kettős tengelyen 16 helyett 21,3 tonna terheléssel. Szerencséje volt, hogy Balatontűzfőnél csíptük el. Ott a „felesleget” leboríttattuk vele. Így is több mint 9 ezer forint bírságot kellett a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalatnak fizetni, mert övék volt a Tátra. Jegyzőkönyv tanúskodik arról is, hogy a VÁÉV Kató daruja útvonalengedély nélkül közlekedett Veszprém és Pétfürdő között. Az eredmény: 14 ezer forintos bírság. Elég nagy ár egy kis hanyagságért. Vajon megéri-e? A 83-as úton azonban ezen a délelőttön nem járnak szabályszegők. De még csak olyanok sem, akik „gyanúsak” lehetnek. Pontosan 10 tonna A Városlődi Állami Gazdasághoz vezető bekötőút környéke jó ellenőrzőpont a 8-ason. A dombtetőről átlátni a néhány kilométerrel távolabb lévő emelkedőre. Messziről észre lehet venni a súlyosabb járműveket. A kaptató végén láthatóan lassul a Skoda teherautó. Előkerül az ellenőrök piros tárcsája. Az YE 19 51. forgalmi rendszámú Skoda vezetője engedelmesen a mérlegelő helyhez kormányozza kocsiját. Rövid manőver után a mérlegen áll a teherautó. A sofőr leállítja a motort, és kiszáll. (Talán ennyivel is kevesebb a súly). Kíváncsian figyeli a mérést. — Ellenőrizték már így? — kérdezem. — Igen. Akkor leszúrtak, hogy miért megyek olyan kevés rakománnyal — válaszol mosolyogva Demeter Mihály, a 15-ös Volán gépkocsivezetője. — Most viszont egy szavunk sem lehet — szól közbe a mérlegelést éppen befejező Tölgyes József. A hátsó tengelynél pontosan 10 tonnát mutat a műszer. Két tengelyre pedig 15 és felet. Gyors számolás. A Skoda platóját 83 mázsa murva nyomja. Ha a rakodás közben jobban figyelnek a súly elhelyezésére, akkor felrakhatták volna az ennél a típusnál engedélyezett 88 mázsát. Tölgyes József még rövid tájékoztatást ad a gépkocsivezetőnek a legésszerűbb rakodás fortélyairól. A következő két Skoda szerelvény,igaz ellenpéldaként, de bizonyítja a csoportvezető által elmondottakat! Az egyiken 61, a másikon 65 mázsa súlyú a rakomány. A tengelynyomásuk viszont erősen közelít a 10 tonnás határhoz. A plató hátsó részén felhalmozott súly kétszeres hiba. Egyrészt a burkolatot károsítja a nagyobb tengelyterhelés, másrészt rossz a rakfelület kihasználása. Az ellenőrzés ezen a helyszínen is „eredménytelen” maradt. A mérlegelő csoport tagjai azonban egyáltalán nem bosszankodnak. — Tavasz óta, amikor elkezdtük a műszeres mérést, egyre kevesebb a szabálytalanság — mondja Tölgyes József. — Örülünk, hogy a szállítók belátták, nem érdemes túlsúllyal közlekedni. A csoportvezető véleményét azzal bővítenénk, hogy nemcsak azért, mert bírságot kell fizetni Az útburkolat romlása ugyanis még többe kerül, mindnyájunknak. Laki Pál Teherautók mérlegen Engedményes vásár Ma már a termelőknek és kereskedőknek egyaránt érdeke idejében túladni az idényjellegű árucikkeken, megszabadulva a készletektől, azok kamatköltségeitől, s nem utolsósorban, hogy előkészítsék a helyet a raktárokban a következő idényjellegű áruknak. Kétségtelen, hogy nagy sikerük van ezeknek az akcióknak, hiszen évről évre több ruházati terméket, divatárut, méterárut adnak el a vásárok idején. Kérdés, hogy helyes-e ez a gyakorlat? Nem túl széles-e az engedményes áruk köre és nem rontja-e az érintett áruk hitelét az akció? Az első kérdésre adandó válasz csakis ez lehet: a szezon végi kiárusítások általában hasznosak a vásárlóknak és a kereskedelmi vállalatoknak is. Nem véletlenül terjedt el ez a gyakorlat az egész világon, hiszen nincs az a komputer, amely pontosan ki tudná számítani, hogy a különböző divatcikkekből — amelyek keresletét az időjárás is befolyásolja — hol, milyen színben, mennyi kell? A hazai ruházati választék is oly gyorsan bővül, hogy a nagyobb kínálattal törvényszerűen több áru marad meg, s ezeket éppen idényjellegük miatt már nem érdemes a következő szezonig tárolni. Az engedményezett áruk köréről pedig elegendő annyit megjegyezni, hogy azok a teljes készleteknek legfeljebb 7-8 százalékát érintik. A szezon végi kiárusításokat gyakorta persze az ipar késedelmes szállításai, a kereskedelmi munka tervezési, programozási hibái is előidézik. S ebben az értelemben a vásár egyfajta kényszerűség következménye is, amelyet jó volna elkerülni, mégis vállalni kell. Az árakról a kereskedőknek az a véleménye, hogy a 10—20 százalékos kedvezmény nem ösztönzi kellően a vásárlókat a szezon végi cikkek megvételére. A tapasztalatok szerint leginkább a 30—40 százalékos engedmény a csábító. Tanúsítja ezt, hogy az idei nyári vásáron —a melynek ez utóbbi engedmény volt az egyik fő jellemzője — megyénk állami és szövetkezeti kereskedelmében a tavalyinál nagyobb volt a forgalom. Annak ellenére, hogy az engedményezett árualap az előző évinél kisebb volt, mivel ezúttal az idény végi cipőféleségek nem kaptak helyet a vásáron. A KOMFORT Iparcikk Kereskedelmi Vállalat az augusztusi nyári vásár idején közel 8 millió forint értékű árut kínált boltjaiban. Ebből 5 milliónyit vittek el, amellyel a lakosság közel 3 millió forintot takaríthatott meg. A gyermek- és női konfekcióáruk iránt az átlagosnál élénkebb volt a kereslet. Hasonlóan nagy érdeklődést tanúsítottak a vásárlók a méteráruk iránt, hiszen a kínált árualapnak mintegy 90 százalékát meg is vették. A különböző kempingcikkekből is sok fogyott, míg a gyermek és női fürdőruhákból, valamint a férfi úszókból kevesebb, annak ellenére, hogy méret, szín és fazonválaszték alapján a kínált készlet az elmúlt évinél jobb volt. A veszprémi Centrum Áruházban — mely a KOMFORT- éhoz hasonló nagyságú készletet kínált — 4 és fél millió forint értékű áru talált gazdára. Az eredeti árnál összességében mintegy 2 millió forinttal olcsóbban megvásárolt cikkféleségek összetétele hasonló a KOMFORT boltjaiban tapasztaltakhoz. Rendkívül kedvező azonban, hogy a nem engedményezett áruk forgalma is jelentősen megnőtt, a bevétel az előző év azonos időszakát mintegy 20 százalékkal haladta meg. Szinte már hagyomány, hogy a szövetkezeti kereskedelem áruházai, üzletei az államinál jobban felkészülnek a nyári vásárra, kínálatukat vonzóbbá teszik. Erről tanúskodnak a számok is, hiszen 11 és fél millió forint értékű árut 7 és fél millióért kínáltak föl, melyből közel ötöt el is vittek a vásárlók Különösen Ajkán és Füreden volt nagy az érdeklődés, míg Várpalotán jóval kisebb. Az idei nyári vásár tehát a mérsékeltebb árualap ellenére is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De mint korábban, most is mind a lakosság, mind pedig a kereskedelem számára hasznosabb lett volna, ha a kelendő cikkek választékát méginkább bővítik, mennyiségét növelik, mert most is előfordult, hogy e termékek a vásár első napján már elfogytak és bizony a második héten csak szegényesebb, nemegyszer bóvli áruval találkozhattak a vásárlók. Ez utóbbi pedig se teljes áron, se engedménnyel, ma már senkinek sem kell. Andrássy Antal NAPLÓ - 1979., szeptember 1., szombat -