Napló, 1979. november (Veszprém, 35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

Félidőnél tart a cu­korrépa betakarítá­sa a Pápai Állami Gazdaság morcai­ gergelyi kerületé­ben. Képünkön a Herm­an répaszedő kombájn munka köz­ben. Fotó: Kocsis Jenő Segítség a termelőszövetkezeteknek Egy hónapja tart az őszi mezőgazdasági ügyelet a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai­nál. Több mint 350 szerelő és 154 korszerűen felszerszámo­­zott szervizgépkocsi biztosít­ja az őszi betakarítási, veté­si és talaj előkészítési mun­kák műszaki hibaelhárító szolgálatát. Az elmúlt har­minc napban, közel 350 eset­ben hívták az ügyeleti sze­relőket, akik 4820 munkaórát fordítottak javításra, szere­lésre. A MEZŐGÉP Tröszt vál­lalatainak sok gondot oko­zott az E—516-os kombáj­nokra épített hidraulika-szi­vattyúk tengelyvégeinek gya­kori kiverődése. Ezeket az al­katrészeket, komplett szivat­­­tyúkat készlethiány miatt nem tudták időben kiadni. Az ügyeleti hálózat ezért a csat­lakozóelemek átszabályozásá­­val igyekezett biztosítani a kombájnok további munká­ját. Egyébként az­ elmúlt he­tekben további 50 új gabo­nakombájnt alakítottak át kukoricabetakarításra, s így az idei munkára összesen 500 betakarítógépet biztosí­tottak a­ gazdaságoknak, szö­vetkezeteknek. Nagyobb higiéniai követelmények Új kazánház a Fenyves utcában üzembe helyezés 1980-ban­­ Húszmilliós befektetés a Környezetvédelem is Veszprémben, a Fenyves utcában, folytatódik a Pápai Húskombinát gyáregységének rekonstrukciója. A korszerű­sítés egyik lényeges része az új kazánház. A régi ugyanis már több mint 50 éves, el­avult, s a szükséges energiát csak nagy nehézségek árán tudta biztosítani. A mintegy 20 millió forin­tos befektetéssel készülő ka­zánház építése jól halad. A kivitelezők — a budapesti Csőszerelőipari Vállalat, mint generálvállalkozó, továbbá a Veszprém megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, a Középdu­nántúli Gázszerelő és Szolgál­tató Vállalat (KÖGÁZ), vala­mint az Ajkai járási Építő­ipari Szövetkezet — jól ös­­szehangolták a munkát egy­mással és a beruházóval. A kivitelezést 1978-ban kezd­ték, s ez év végéig körülbe­lül 14—15 millió forint érté­kű munkát végeznek el. Mert a munka jól halad, különö­sen a KÖGÁZ dolgozói tettek ki magukért, máris lefektet­ték a vezetékeket a létesít­ményig. A hódmezővásárhelyiek szállította két kazán is a végleges helyén van már. A korszerű berendezéssel a gyáregység véglegesen meg­oldja az energiaszükséglet biztonságos kielégítését, s a régi tüzeléstechnikai mód fel­számolásával hozzájárul a környezet- és természetvédel­mi követelmények kielégíté­séhez is. Hegesztik az új kazánház tartóoszlopainak vasszerkezetét Fotó: A. H. P. Gépesítik az elővájást Várpalotán (Tudósítónktól) Gyors ütemben gépesíti a bányászat egyik legnehezebb munkafolyamatát, az elővá­­jást a Várpalotai Szénbá­nyák Vállalat. Az idén a fej­tést előkészítő munkák 86 százalékát már géppel végez­ték, melynek eredményeként — e munkafolyamat termelé­kenységét tekintve — a ha­zai mélyművelésű szénbányák között ők érték el a legjobb eredményt. A vállalatnál az elővájá­­sok sebessége meghaladta a napi öt métert, a 3,5 méteres országos átlaggal szmben. Az elővájások termelési teljesí­tése Várpalotán 4,7 tonna műszakonként, az országos átlag 2,7 tonna. A múlt évben, a műsza­konként egy főre jutó össz­­üzemi termelésével emelke­dett ki a mélyművelésű szén­bányák közül. Ez az ered­mény a bányavállalat gép­üzemében gyártott és az elő­ször saját üzemeiben alkal­mazott páncélpajzs elnevezé­sű biztosító szerkezet sikerét, eredményességét is példázza. Kereskedelmi kü­lkapcsolataink A veszprémi DOMUS-ban az NDK-kereskedelmi hét megnyitó ünnepségét kis közjáték zavarta meg. A hi­vatalos nyitás előtt egy órá­val már sokan várakoztak az üzlet előtt. Néhány türel­metlenkedő pedig kis híján betörte a „csupa üveg” áru­ház bejáratát. Az eset­­ az emberi fe­gyelmezetlenség mellett mást is igazolt. Többek között azt, hogy milyen nagy érdeklő­dést mutat a külföldi áruk iránt vásárlóközönségünk. Talán nem is a különböző cikkek „külföldisége” a fon­tos, inkább az, hogy a ha­zai üzletekben ritkábban ta­lálkozik velük a vásárló. Vagyis megvan, sőt fokozó­dott bennünk a választék iránti igény. Ennek kielégí­tésére pedig nagyon jó al­kalmak az NDK-áruk heté­hez hasonló kereskedelmi rendezvények, akciók. Áruházi árucsere Megyénkben, mint az or­szág más részében is, jelen­tős mennyiségű import áru­val találkozhatunk az üzle­tekben. Olyanokkal, ame­lyeket a nagyméretű nem­zetközi árucsere eredménye­ként vásárolhatunk meg nap mint nap. Emellett mint a közelmúltban a veszprémi DOMUS-ban is, kishatár­­menti, pontosabban áruházi árucsere folytán kisebb té­telekben olyan cikkeket is vásárolhatunk, amelyeket az ország más részeiben nem kínálnak. Ezek a kereskedelmi kap­csolatok általában a határ­menti megyékben hódítottak tért. A veszprémi kereske­delmi szervek — külhonnal határos része nem lévén a megyének — az áruházi kap­csolatok erősítésén fáradoz­tak és fáradoznak ma is. En­nek keretében megyénk bolt­jaiban olyan NDK-beli, bol­gár, román és jugoszláv áruk kaphatók, amelyeknek ellen­értékét a helyi kereskedelmi vállalatok saját árukészle­tükkel egyenlítik ki. Ezek a kereskedelmi kapcsolatok konkrétabbak, mint az or­szágok közötti export—im­port-tevékenység. Vállalat a vállalatnak, szövetkezet a szövetkezetnek a partnere. Az NDK-ban például a Halle megyei kereskedelmi szerve­zettel (a HO-val) a Veszp­rém megyei PANNONKER, a KOMFORT és a Vendég­látóipari Vállalat tart fenn szoros kapcsolatot. Hasonló­an bonyolítanak árucserét az NDK-beli testvérmegyénk­­szövetkezeti kereskedelmé­vel a Veszprém megyei ÁFÉSZ-ek. Bővül a választék A szakemberek azt mond­ják, hogy az ilyenfajta áru­csere — ha jól csinálják — többszörösen kedvező keres­kedelmi akció. Elsősorban azért, mert nem szükséges hozzá valuta, vagyis pénzkí­mélő árucsere. Ezzel együtt kereskedelmi szempontból az sem megvetendő, hogy jelen­tős nyereségtartalma van. A vásárlók pedig amiatt örülnek, mert bővül a vá­laszték. Az 1973 óta egyre fokozó­dó áruházi árucserében leg­jelentősebb partnerei megyei vállalatainknak az NDK-be­­liek. Ebben az évben az egy­millió rubel értékű árucse­re több mint fele hall el. A jugoszláv és a most kezdő­dő, illetve fokozódó román és bolgár kereskedelmi kap­csolatok gyümölcsével — a Bulgáriából származó áruk esetében szó szerint értendő — a megye jó néhány ügz­létében egyre többször talál­kozhatunk. Ebben az évben a KOM­FORT Vállalat például 500 féle árucikket hozott be az NDK-ból, míg ellentételként 300 félét szállított ki. Az árucsere értéke eléri a 15 millió forintot. Az év hát­ralévő időszakában még 4 millió forint értékű áru cse­réjével színesítik a válasz­tékot. A veszprémi üzletek­ben NDK-ból érkezett füg­gönyök, szőnyegek és háztar­tási cikkek találhatnak majd gazdára az év végi „nagybe­vásárlás” időszakában. Hal­léban pedig magyar kozme­tikai szerek, vagy például az ott is keresett bukósisak bő­víti a karácsonyi vásár vá­lasztékát. A PANNONKER az idén 250 ezer rubel értékű áru­cserét bonyolít le NDK-beli partnerével. Ennek eredmé­nyeként különböző diabeti­kus termékek, minőségi sör, háztartási tisztító- és mo­sogatószerek kerültek és ke­rülnek a vállalat üzleteinek árupultjára. Jövőre még többet A vásárlók és kereskedel­mi vállalataink érdeke is, hogy ez a fajta nemzetközi árucsere tovább fokozódjon. A jövő évben nemcsak az árucsere mennyiségének növelését tervezik a megyei kereskedelmi vállalatok. A kapcsolatok további bővülé­sét eredményezheti a cseh­szlovák és a finn partnerek­kel való tárgyalás. A mennyiségi növekedés­re jellemző egyébként, hogy jövőre a KOMFORT NDK- beli partnerével 16—18 mil­lió forint értékű árucserét tervez. Csökkentik az áru­cikkek fajtáit, s ezzel pár­huzamosan növelik a nép­szerűbb áruk behozatalának mennyiségét. Kétszer ren­deznek NDK áruhetet 1980- ban. Májusban Várpalotán és Veszprémben nemzeti ke­reskedelmi hét, majd szep­tember végén „hallei bazár” lesz. Az árucserét fokozza 1980- ban a PANNONKER is. Jö­vőre a magyaros fűszerek, ételízesítők és márkás ita­lok és még vagy 70 féle áru­cikkért a korszerű táplálko­záshoz és a modern testápo­láshoz szükséges áruk ér­keznek megyénkbe az NDK- ból. Az árucsere értéke eléri a 400 ezer rubelt, s a meny­­nyiségi növekedés eredmé­nyeként egész évben folya­matosabb lesz az árukínálat. Az „élelmiszer-fronton” je­lentős lesz a bolgárok betö­rése, hiszen jövőre Haszko­­vóból mintegy"­ 150 ezer ru­bel értékű áru érkezik me­gyénkbe. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a kereskedelmi kapcsolatok a más jellegű kapcsolatok milyenségét is tükrözik. Megyénk kereske­delmi vállalatainak s ÁFÉSZ-einek eredményes a kapcsolata Veszprém testvér­megyéinek kereskedelmi vál­lalataival. Laki Pál Az alkotás a legszebb emberi öröm A tervezőasztalon kibonta­koznak egy új épület méret­arányos körvonalai. Pontosan mozdulnak a szögfelhordó, rajzoló műszerek. Mind­er László, a vaszari Hunyadi Tsz építésztechnikusa elége­dett: a tervrajz kész. Min­den adat, minden vonal a helyén van. — Igazán megtaláltam a helyem itt a termelőszövet­kezetben — teszi félre a rajzeszközöket. — Kevés ter­vező mondhatja el magáról azt, hogy az első megrajzolt vonaltól az utolsó tégla he­lyére kerüléséig minden munkafolyamatot végigkísér­het, megvalósíthat. Ezért tar­tom én magam szerencsés embernek. Mert az alkotás a legszebb emberi öröm. Valóban, ha valaki gyak­ran látogatja a termelőszö­vetkezet beruházásait, épít­kezéseit, mindenütt talál­kozhat Mind­er Lászlóval. Nemcsak a tervezés, hanem a megvalósítás, az építés is szenvedélye ennek a 45 éves, mozgékony férfinak. — Mondhatnám, ebbe nőt­tem bele. Édesapám bakony­­szentlászlói kőműves, a nagybátyám is az. Már gyer­mekkoromban érdekelt az építés. Ahogy nőni kezdtem, én is ott lábatlankodtam ál­landóan az építkezéseken. Apám nem bánta, örült, hogy érdeklődöm a szakma iránt. Az érdeklődés hamar el­határozássá ért: az általános iskola elvégzése után építő­ipari technikumba jelentke­zett. A technikusi oklevelet 1953. júliusában kapta kéz­hez a győri magasépítési technikumban. — Építkezésre szerettem volna menni, ehelyett íróasz­talhoz ültettek Székesfehér­váron a D­anavölgyi Timföld­ipari Részvénytársaságnál. Keseregtem is eleget. Egy év múlva bevonultam katoná­nak. A sors fintora: a kikép­zés után élelmezési írnok lettem. Egy haszna lett en­nek, megtanultam közben főzni. A leszerelés után nem ment vissza a régi munka­helyére, hanem apja mellett markolta a kőműveskalapá­csot, a vakolókanalat. — Hívtak több helyre. Egy időre a Lovászpatonai Álla­mi Gazdaságba mentem. On­nan kért ki a helyi kisipari szövetkezet műszaki vezető­nek. Csak azért vállaltam el, mert elsősorban építő tevé­kenységet folytatott a szö­vetkezet. Főleg családi há­zakat, üzleteket építettünk. Ott keresett meg 1971-ben a vaszari tsz megbízottja. Ami­kor az elnök, meg a főköny­velő elmondta, hogy mi lenne a feladatom, nem röstellem elmondani: valósággal láz­ba jöttem. Végre ez igazán nekem való munka! Akkor kezdődtek itt a valóban nagy beruházások. Sorolja egymás után azo­kat az építményeket, melye­ket már ő tervezett és épí­tésüket is irányította. — Négy nagy teljesítmé­nyű szárítót építettünk azóta. A legnagyobb a malomsoki. Aztán ott van a gyarmati sü­töde, a vaszari műanyag-fel­dolgozó nagycsarnoka, me­lyet a megyében bármelyik közepes ipari üzem megiri­gyelhetne. A pápai irodahá­zunkat sem kell szégyellnem, sem mint tervezőnek, sem pedig mint építőnek. Mégis, a szakosított állattenyésztő telepek jelentették a legszebb feladatokat. Tréfás mosoly villan fel arcán. — Nemrégiben egy tanács­kozáson jegyezték meg a já­­nosmajori szakosított tehené­szeti telepünkről, hogy ott egy évben többen megfordul­nak, mint a csatkai búcsú­ban. Való igaz, a fél ország szakembergárdája volt már ott, nem is beszélve a külföl­di küldöttségekről. Azt hi­szem, joggal vagyunk erre büszkék. Ki tud ma 45 ezer forintért megépíteni egy szarvasmarha-férőhelyet? Si­került a gecsei telepünkkel bebizonyítanunk, hogy még olcsóbban is lehet: 40 ezer forintért. És nem kell egy év sem az építéséhez. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy háromszorta rövidebb idő alatt és kétszer, háromszorta olcsóbban építünk. Mind­er László a gyorsa­ság és olcsóság titkát abban látja, hogy saját maguk ne­velték ki a jól összeforrott építőgárdát, s mindenben a helyi megoldásokat keresték. — Csak egy példát mon­dok — emeli fel figyelmez­­tetőleg mutatóujját. — Ge­­csén magunk építettük az utat is. Nagy megtakarítás az, hogy a faanyag zömét sa­ját erdőinkből termeltük. Így futotta arra is, hogy a zárt épületekben központi fűtést alkalmazzunk. — Lesz-e a jövőben elég munkájuk? — Akár a nyugdíjig is, pe­dig az még messze van. Új­ra szép feladatokat kaptam, ötszáz-ötszáz férőhellyel bő­vítjük a jánosmajori és a ge­csei tehenészeti telepet. Szük­ség lesz egy ezer férőhelyes szarvasmarha-hizlalóra is. Az emilházi ötezres juhászati te­lepet is csaknem kétszeresé­re növeljük. A tej- és hús­program nálunk csak most indul igazán ... Csupa energia, alkotó, te­remtő akarat a 45 éves épí­tész. Környezetében azt mondják róla: megszállottja munkájának. Méltán érte a megtiszteltetés: a napokban a kormány megbízásából Zi­­mits Tibor tsz-elnök átadta eddigi munkája elismerése­ként a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. Szilágyi Károly Fotó: Vida András NAPLÓ - 1979. november 1., csütörtök -3

Next