Napló, 1980. október (Veszprém, 36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
Őszi BNV Négydíj háttérrel Három héttel a BNV nyitása előtt megkérdezték a pápai Elekthermax gyár illetékeseitől, a vásár idejére tudnak-e a légkavarásos főző-sütő készülékükből 5-600 darabot a belföldi forgalom számára átadni? Ha igen, úgy az övék, illetve a terméké az egyik BNV-nagydíj. A fura eljárás magyarázata, hogy az idén a díjak odaítélésének egyik feltétele: az illető termék a hazai kereskedelemben is kapható legyen. Nos, Pápán, a kérdés hallatán természetesen igent mondtak. Bár a CT-20-as edény idáig csak exportra készült, a hazai — jövő évi — forgalmazásra szánt változatok gyártási háttere csak 90 százalékos volt. Hiányzott például néhány olyan műanyag alkatrész, amellyel a magyar szabványoknak megfelelő készülék gyártható. Rövid keresgélés után a Pest-vidéki Műanyagipari Vállalat vállalkozott rá, hogy kísérleti üzemében postamunkával elkészíti a kért mennyiséget. ígéretét be is tartotta, így a nyitás előtt néhány nappal elindult Pápáról a hazai piacra készült cirkotopf edények első szállítmánya. Nem volt akadálya a nagydíj odaítélésének. Ami pedig a további ellátás biztosítékául szolgál, már csak a pontot kell feltenni az i-re. Vagyis aláírásra vár a Magyar Nemzeti Bankban az a beruházási hitelkérelem, amely biztosítja, hogy két-három év múlva évi 150 ezer darab korszerű főzőeszköz kerüljön Pápáról exportra és a hazai konyhákba. Az Elekthermax egy másik díjjal is büszkélkedhet. Igaz, ez „csak" vásárdíj és az ES- 3000 típusú asztali légkavarásos rendszerű energiatakarékos sütő kapta. A vásáron látható néhány prototípus, de gyártási háttere ennek is biztosított, mivel egy korábban már gyártott sütő alkatrészeinek felhasználásával készített termék. A kiállítók piackutatási szándékkal vitték Budapestre. A Balaton Bútorgyár vásárdíjas Kombi gyerekágyának piacát már nem kell kutatni. Rövid idő alatt népszerűvé vált a roppant célszerűen kialakított, a gyermek újszülött korától kamaszkoráig egyaránt használható bútor. A díj a veszprémi gyár évtizedes, tudatos fejlesztő munkájának eredménye. A gyártás háttere itt is biztosított a nagyüzemi gyártás és A vásárdíjas EK-3000-es sütő A városlődi VARMA edények A „tízes Jánosék” fogadalma... (Első tétel: filozofálás. Töprengés az Életről, amely nemcsak nagy, de még kisbetűvel írva is ilyen: sikerek és kudarcok, apró és gazdagabb örömök, bánatok, ünnepek és hétköznapok szorosan egybefonódó láncolata, a kemény föld alatti munkában eltöltött — órák, veszélyekkel teli küzdelmek verítékes erőfeszítése. Csaknem harmincegy évig egyetlen helyen, az Ajkai Szénbányák Kossuth-aknájában. Talán így mindjárt érthetőbb a szívet és torkot markoló érzés, amikor az ember rájön: itt már nincs tovább. A folytatás másutt lesz. A megszokott második otthontól el kell válni, hiszen a bánya kimerült. Kemény férfiak szeme is könnyel telik meg, hiszen a búcsú mindig fájdalmas. És mindezt, szinte ráadásként még nehezíti a bizonytalanság is: mi lesz az új munkahelyen, hogyan fogadja őket a kollektíva, a bánya?) — A brigád tagjai közül én búcsúztam a legnehezebben Kossuth-aknától - vallja nehéz szívvel, de őszintén Nagy János, a 10-es szocialista előváló brigád vezetője. — Nem szégyellem ... Gondolja csak el, nekem lényegében ez volt az első munkahelyem. Még másfél hónap és harmincegy évet dolgoztam volna le egy helyen ... - Vajon az 1931-ben, Budapesten született ember hogyan került Ajkára? — Mint akárki más ... Szüleim itt éltek a megyében, Kapolcson. Ide költöztek a háború miatt. Aztán az iskola után Tapolcára mentem dolgozni az építkezéshez. Segédmunkásnak. Nem sokáig, mert mindig is vonzott a bánya, az ismeretlen feladat, meg hát miért is tagadnám, a jó kereseti lehetőség is. Akkor még Gizellatáró volt az akna, csak később, a fejlődés eredményeként vált Kossuth-aknává. A szakma legalapvetőbb fogásaival kezdtem, jó kollektívában. Megszerettem és megtanultam. Hogy azután jól-e, rosszul-e, azt mások jobban megítélhetik. (Második tétel: a hűség. Erről a bánya vezetői, a brigád közvetlen műszaki, gazdasági irányítói nagy elismeréssel szólnak. Nemcsak Balogh Károly aknavezető, hanem Horváth Gyula igazgató, Rába József párttitkár és Vajai Imre szakszervezeti titkár egyaránt. — Volt olyan helyzet sokszor — emlékeznek vissza —, hogy nehéz feladatok hárultak a bányászokra. Nagy János csapatvezető vásár előtt is nyitva állt az út, hogy más helyen, más munkát válasszon. Különösen amikor „a szén fejéről levették a koronát", azaz: országosan megcsappant az elismerés ... Emiatt és azért is, mert nem látták biztosítottnak jövőjüket, sokan eltávoztak. Nagy János azonban maradt.) — Mindig is reménykedő, optimista ember voltam. A jó kedélyem, bizakodásom közismert. Különösen azóta, hogy 1953-ban megalakítottuk a brigádot és elkezdtünk hajtani a szocialista címért. Szó szerint, hiszen mi vágatokat hajtunk ki, feltárjuk a szénmezőket, előkészítjük a frontfejtéseket. Nekem is eszembe jutott, hogy másutt is vannak lehetőségek. De eltöprengtem ... Nekem a bánya jó szakmát adott, jó keresetet, hűségjutalmat, biztos megélhetést a családnak. Nyugodt, gondtalan öregséget, szép nyugdíjat ígér. Most is akadtak távozók, nem vállalták az új munkát az Árminaknában. Nincs igazuk ... (Harmadik tétel: a fogadalom. Amely — lényegében — szorosan összefügg az első kettővel. A Kossuth-akna dolgozói előtt közismert volt már hosszú ideje, hogy a szénkészlet 1980-ra elfogy, s a bányát 1981-ben bezárják. De a brigád megfogadta — éppen Nagy Jánossal az élen —, hogy marad, vállalja az új munkahelyet, beosztást az Ármin-aknán.) — Hogy Irri késztetett erre bennünket?... Nézze, az igazság az, hogy itt közismert emberek vagyunk. Elismertek, megbecsültek. Engem például az egész bányánál mindenki csak „tízes Jánosnak”, vagy ha közelebbi jóbarát, akkor „tízes Jancsinak” nevez. Nem azt mondják, hogy a tízes csapat vezetője, vagy a Nagy János. Érzi és érti ugye a különbséget? — És csak ez a további hűség alapja? — Főként... Mert ez sok mindennel együtt jár. Például, amikor ez év elején a Magyar Szénbányászati Tröszt ismét meghirdette az országos versenyt, mi tudtuk, hogy „nem rúghatunk labdába”, hiszen elfogyott az elővárni valónk. Pedig a korábbi években szépen szerepeltünk, s jelentős anyagiakat is nyertünk az erkölcsi dicsőségen kívül. — Akkor ettől most elesnek. — Azt már nem ... A bánya vezetősége összehívta a kollektívánkat és mindent pontosan megbeszéltünk. Az igazgatónk szavát adta: ha becsülettel, az eddigi helytállással végezzük a munkánkat, a vágatok visszarablását, meg az olyan feladatokat, amelyek teljesítményben nem mérhetők, de a termelés biztonságát szolgálják, akkor megtaláljuk a számításunkat. Nagyon őszintén, emberségesen, a nehézségeket sem elhallgatva tájékoztatott bennünket. Mint mindig ... És nem is csalódtunk. (Negyedik tétel: együtt marad a nagyobb család is. Tízes Jánosnak a felesége itt dolgozik a bánya szomszédságában üzemelő bőrdíszműkészítő szövetkezetben. Leánya az ORFI-ban (Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet) ápolónő. A fia jelenleg katona, tényleges szolgálati idejét tölti. Egészségügyi, mert ezt a szakmát tanulta. A brigád, a bányászok 120 ezres nagy családjának tagja, szintén ilyen munkaszerető és hűséges. Nem válnak el, a változott helyzet ellenére is együtt maradnak.) - Mire számítanak Árminaknán? — Arra, amiről az igazgató és az aknavezető tájékoztattak bennünket. Itt is elővárási, feltárási munkahelyet kapunk. Az EHOR rakodógépet bizonyára magunkkal visszük. Itt is TH-gyűrűkkel, fával és hasonló anyagokkal kell dolgoznunk. És ugyanazok a követelmények is. A körülmények természetesen mások. Itt többet kell gyalogolni a munkahelyre, mint Kossuth-aknán. Ott már minden vágatot, fejtést, kanyart, csorgát, szinte minden ácsolatot ismertünk, szinte behunyt szemmel is eltalálunk a munkahelyre. Itt ezt még meg kell tanulni. És természetesen be kell illeszkednünk a kollektívába, megértő emberi magatartással, bányászokhoz méltóan végzett munkával. Hogy itt is tízes János csapata néven tiszteljenek bennünket. (Epilógus ... Volt egyszer Ajkán egy bánya. Úgy hívták: Kossuth-akna. Dolgozott ott csaknem harmincegy évig egy előváló csapat, amelyet Nagy János, a „tízes János” vezetett. De a történetnek nincs vége. Kossuth-aknán elfogyott a szén. A kollektíva azonban hű maradt hozzá és átköltözött Ármin-aknára. Hogy ott készítse tovább az elővárásokat, a feltárásokat. Mert a népgazdaság, az ország várja a szenet. Ott ugyanazt az ajkai szenet fejtik. A bánya levegője, vágatai, fejtései, szállítószalagjai ismerősként üdvözlik őket. A dolgozók - az egykori bányamentő társak is - szeretettel fogadják az átköltözőket. A munkahelyi, termelési gondok is hasonlók. És a feladat is. Lehet, hogy itt is elérik, talán túl is szárnyalják majd a 146 méteres korábbi rekordjukat. Ők is, a bánya vezetői is bíznak ebben. Mert „a tízes Jánosok” kemény legények, s nem egykönnyen adják fel azt, amit elhatároztak. Ha nem lehet a régi helyen, akkor az „új” aknában, az öreg Ármin mélyén bizonyítják majd: nem véletlenül kapták a sok kitüntetést, jutalmat, az átköltözés után is jó munkával öregbítik a kollektíva és a bánya jó hírnevét!...), S. Nagy Sándor a gyártmánycsalád-elv előnyeire alapozva. Mint derült égből a villámcsapás, úgy tört a magyar konyhákba a Herendi Porcelángyár városlődi majolikagyárának VARMA márkanevű agyagedénye. Maga a termék nem eredeti ötlet alapján született, hiszen az agyagedényben készített ételek előnyeit már nagyon régen ismerik. Hogy akkor miért kapott vásárdíjat? Mert csaknem kizárólag hazai alapanyagból készül, és az NSZK-ból importált elődjét váltja ki. Nagy szériában gyártják — az idén 30 ezer, jövőre 80 ezer darabot — egy olyan beruházás biztosította feltételek közepette, amely példátlan. Nyolc (!) hónap alatt készült el a nagysorozatú gyártást megteremtő, új gépekkel felszerelt üzemcsarnok Városlődön. Egy nagydíj, három vásárdíj. Szép eredmény egy olyan megyének, mint a mienk, amely elsősorban alapanyaggyártó és nem fogyasztási cikkek termeléséről híres. Bölcs Csaba Kormos Ernő, a Balaton Bútorgyár igazgatója, a Kombi gyerekágyról tájékoztatja az érdeklődőket. Gyár a hátsó udvarban avagy: nem mellékes a „melléküzem” A cím nem képtelen szellemeskedés. A hátsó udvarban (noha időnként fel-feltűnnek a baromfiak) igenis ott a gyár. Mert mi másnak lehet nevezni azt az üzemet, amely például az idén 3500 szivattyút készít?! A belkereskedelem érdeklődik az áru iránt, mert a szivattyú igencsak keresett termék; nem érdektelen a Külker sem, mert számottevő kiadással jár a hazai termelést kiegészítő import. És ott van a háttérben a minden hasznos törekvést támogató bank is. Hitellel biztatja a fejlesztést, az import csökkentése szándékával. Az ugodi termelőszövetkezet (mert ott, a tsz-központban a hátsó udvar a gyárral) a jövő évre máris 7 ezer szivattyú legyártására kapott megrendelést és a gazdaság bérmunkát végez az ajkai VIDEOTON-nak, a pápai ELEKTHERMAX-nak, építőrészleget tart fenn, szállítást vállal, kő-, kavics-, homokbányát üzemeltet, mészégetést végez ... Mielőtt az olvasó elhamarkodottan vélekedne az ugodiak tevékenységéről, hogy inkább a mezőgazdasággal foglalkoznának - hamarjában megjegyezzük: nem kevésbé találékonyak az „ősi” mesterség művelésében ! Az idén a tavalyihoz képest 250 hektárral növelik búzatermő területüket. A gazdaságban ugyanis, miután néhány év alatt mintegy 50 százalékkal növelték a szántóra kijuttatott műtrágya mennyiségét, a búza magas hozammal és nyereséggel fizet. Útkereső kezdeményező készségükre mutat, hogy a tavalyi kísérlet sikere után, az idén a hízómarhának szánt 700-800 tonna mennyiségű kukoricát nem szárítják meg, hanem fólia alatt nedvesen tárolják. Tetemes mennyiségű energiaimegtakarítást tesz ez a módszer lehetővé! Az ugodi tsz ugyan az átlagosnál kisebb területen gazdálkodik, földjeinek termőképessége sem vetekedhet a jobbakéval, „hagyományos" mezőgazdasági termelése a javak nagy tömegét jelenti. A búza mellett magas színvonalú repcetermelése, baromfitelepéről az idén 115 ezer broilercsirkét, 160 ezer tenyésztércét szállítanak el. Fejlődő szarvasmarha-tenyésztésük is. Szóval nem viszi mellékvágányra a szerteágazó kiegészítő tevékenység a termelőszövetkezetet. Sőt! Szó volt a megnövelt műtrágya-felhasználásról. Ezt, csakúgy, mint a rendszeres gépvásárlást, a szárító, anagy magtár építését (több mint 8 millió forintba került!) - alapjában a jól szervezett és tisztes nyereséget produkáló ipari és kiegészítő tevékenység alapozta meg. Érdemes végiggondolni a következőket: Tavaly a tsz árbevételéből 38 százalékot képviselt az ipari és a kiegészítő tevékenység - ezzel szemben a képződött nyereség 63 százalékát biztosította! Ez az arány a magyarázata annak, hogy a „melléküzemek" létfontosságúak a tsz számára. A mezőgazdasági termelésben változatlanul sok a bizonytalanság, a kiegészítő üzemek ugyan szintén bonyolultak, de a tervezésben, a szervezésben (többnyire fedél alatt vannak) több a fix pont. Tegyük még ehhez azt, hogy az idei áremelkedés (energia, ipari takarmány, pótalkatrész, műtrágya, növényvédő szer stb.) 9 millió forint többletterhet ró a gazdaságra, míg a felvásárlásiár-növekedés 3 millió forintot jelent Ugodon. A mínusz tehát 6 millió forint, amit ki kell gazdálkodni ! És a tsz nem egyszerűen az elért színvonalat akarja tartósítani, hanem terveiben fejlesztés, gyarapítás szerepel. Tarthatatlan például a szarvasmarhatenyésztés helyzete. Az állatok szétaprózott és ósdi istállókban állnak. A kirajzolódó rekonstrukció - amelynek középpontjában az Adásztevelen kialakítandó 500-as tehenészeti telep áll - mintegy 20 millió forintot igényel. Ezzel szakosodásra nyílik majd lehetőség és végre kedvező szociális feltételek közé jutnak az ágazat dolgozói. Az ugodi termelőszövetkezet a kiegyensúlyozott, a fejlődő gazdaságok közé tartozik. Abban, hogy a mai színvonalra eljutottak és terveik megalapozottak, abban az alaptevékenység dolgozóinak helytállása mellett megbízható hátteret jelent az ipari, a kiegészítő tevékenység. A szivattyúgyártást megvehetjük olyan jelzésnek, hogy a kiegészítő tevékenység nem azonos a kisszerű barkácsolással. Az újítás, a mind magasabb színvonal, a hatékonyság ott is parancs, amely nem enged kibúvót. Az ugodiak egyébként kétéves garanciát adnak a szivattyúra és a szervizelést is maguk végzik ... Túrás Lajos NAPLÓ - 1980. október 1., szerda -3