Napló, 1981. január (Veszprém, 37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A fényt küldik az otthonokba Sokan vannak, akik szilveszter éjszakáján is dolgoznak. Olyan a munkahelyük, hogy ott egy percre sem lehet leállni. Az új évet is munkával köszöntik, jelképesen koccintanak, de a szemük, a figyelmük a munkára szegeződik. Ilyen szilveszteri munkások az inotai November 7. Erőmű dolgozói, akik a fényt küldik otthonainkba, hogy a kivilágított lakásokban nézhessük a televízió óráját, és amikor éjfélt kongat, koccinthassunk az új esztendőre. Az egyik turbina üzem közben Az erőmű vezérlőterme. Csauth János művezető és Horváth István vezető technikus 1980. december 31-én 22 órától 1981. január 1-én reggel 6 óráig figyeli, irányítja a berendezéseket az inotai erőműben. Borbás János felvételei — És mikor lenne az a nagyon korán? — Mondjuk fél hatkor. — Meg vagy te őrülve? És mit akarsz olyan hajnalban? — Majd a gyárkapuban megmondom. Szóval? — Rendben van, de pontos legyél. Korán reggel nem szeretek várni. A fenti beszélgetés telefonon zajlott le egyik vállalatunk illetékesével, akivel gyermekkori barátságom révén portában vagyok. A találkozó összejött. Pontban fél hatkor. — Na, kinyögöd már végre, mit akarsz? — A kapun belül megmondom. A portás bácsi nagy komótosan kiállítgatta az aznapi első belépőt és máris benn voltunk. — Na? — Vigyél el egy olyan műhelybe, ahol hatkor van a munkakezdés. Még töksötét volt a gyárudvaron, így csak az illetékes felvillanó fogsora és sziszegő hangja érzékeltette velem, hogy ötletem nem nyerte meg tetszését. — Szóval cikizni akarsz? — Eszem ágában sincs. Az igazat akarom megírni. — És miért pont rólunk? — Gondolom, más is ezt kérdezné a te helyedben ... Vállát rándította, és elindult a párába burkolódzott műhelyek felé. Nem szólt semmit, tudta, hogy úgyis követem. Mentünk vagy húsz méternyit, mire megszólalt. — A TMK jó lesz? — Tökéletes, öt óra negyvenkor léptünk a tekintélyes műhelybe. A vas és az olaj jellegzetes szagkeveréke, meg a csőből házilag készült radiátorok melegedő pattogása fogadott. A művezető üvegkalitkája felé botorkáltunk a sötétben. Az illetékes megbotlott valamiben, a foga között az istent emlegette néhány keresetlen szóval, majd letelepedtünk a művezető birodalmában. — Hányan dolgoznak ebben a műhelyben? — Ha jól tudom, harmincan. De ma nem lesznek annyian. — Miért? — Találsz te ma Magyarországon egy olyan kasztlit, ahol teljes a létszám? Betegség, szabadság, csúsztatás, disznóölés, borfejtés, utazás . . . Soroljam még? öt óra negyvenöt. Csapódia vasajtó. Megérkezik az Első Dolgozó. Munkapadja fölött felkattintja a karos lámpa kapcsolóját. Táskájából újságot vesz elő, és féloldalt a satura támaszkodva olvasni kezd. Felénk sem néz. — Bejáró, mindig ő az első. Később nincs busza. — Ha lekési? — Akkor stoppal jön, aztán vagy ideér, vagy nem. — Hogy igazolja? — Igazolni? Hol élsz te? Ha látják, hogy nincs itt hat óra előtt néhány perccel, valaki kimegy a portára és bélyegez helyette. öt óra negyvenkilenc. Négyen érkeznek egyszerre. „Szia”-t küldenek az Első Dolgozónak, aki hangos „helló”val viszonozza az üdvözlést. A Második Dolgozó papírba bugyolált valamit tesz az asztalra. Rövidesen kiderül, hogy egy vízcsap a csomag tartalma. Satuba fogja, szerszámot vesz elő és bütykölni kezdi. — Gyere — szól az illetékes, és indulunk a bütykölő felé. Parolázva üdvözlik egymást, majd az illetékes komolyságot erőltet az arcára. — Mondd csak, engedélyed van a fusira? — Ne viccelj, két perc alatt végzek vele. Egyébként átmentél ellenőrbe? — Hülye — mondta az illetékes nevetve, miután nem bírta a komolyságot tovább. Arrább léptünk. — Te, milyen engedélyt kérdezitél? — Van egy igazgatói utasítás, amely szerint apróbb dolgokat, zárat, kést, ilyen csapot, meg miegymást a helyi főnökök írásbeli engedélyével munka után, néhány fillér rezsitérítés ellenében meg lehet javítani. De nincs róla tudomásom, hogy valaki is kért volna már engedélyt.. . Harmadik és Negyedik Dolgozó jóízűen falatoznak. Az ötödik a szerszámos fiókjában kutat, öt óra ötvenkettő. Kékköpenyes fiatalember érkezik. Még nem csukta be maga mögött az ajtót, már kiabál: — Melyiktek matatott az irodámban? Miért hagyta égve a villanyt? — A művezető — szólal meg az illetékes, majd hangosan válaszol a férfinak: — Mi voltunk Művezető Elvtársi -Az más. Gyertek be — invitál bennünket vissza akalitkába. Kulcsokat vesz elő, és nyitja az egyik szekrényt. Kávéfőzőt tesz az asztalra, bekészíti a főznivalót, majd választ sem váró kérdést tesz fel. — Kértek, ugye? Egyébként mi járatban? — fordul felém. Mondom neki, mire elhúzza a száját, és csak annyit mond. — Hát akkor figyeljen! majd nyomtatványköteget tesz az asztalra. öt óra 57. A két idegennel, velünk együtt tizenegy ember van a műhelyben. Az Első Dolgozó összehajtja az újságot, hóna alá csapja, és kimegy a műhelyből. Hogy hova mehet, nem kérdezem meg, de sejtem. Második Dolgozó megszólal. — Gyerekek, négyes lapos anyája kinek van? Rá sem hederít senki. Az evők még esznek. — Mi a napi munka? — fordulok a művezető felé. — Felemeli tejét a nyomtatványkötegről, és mint akinek a fogát húzzák, úgy válaszol:TMK. Tudja, mi az? Tervszerű, megelőző karbantartás. Gépeket javítunk. Esztergát, fúrót, ilyesmit. — Nem látok semmilyen gépet a műhelyben. — Ne is keressen. Ilyenkor, év vége felé nemigen állítanak le gépet megjavításra. Kisebb szereléseket a helyszínen végzünk. Megcsörren a telefon. Felveszi. — Igen ..., hogy a rosseb egye meg ... jó, majd küldök valakit és leteszi a kagylót.A szalagról szóltak, hogy valamielakadt. Lehet, hogy csak egy csavar szorult a csúszósínbe, de hozzá nem nyúlnának az istenért sem. Majd a TMK, az megcsinálja. Lusta disznók. Kibuggyan az első csepp kávé a főzőből. Illata betölti a helyiséget. Hat óra 2 perc. Valami dudaféle szól kissé távolabb. Megkésve, de jelzi a hivatalos munkakezdést. — Na, hajlandók lesztek már végre egy csavart nézni nekem - szólal meg ismét a csapot bütykölő, de kérése másodszor is süket fülekre talál. Civilruhás férfi kopogtat az ajtó üvegén. — Főnök, írjon ki nekem két nap szabit! — Csak kettőt? Miért nem huszonkettőt. Esetleg jutalomszabadságot nem óhajt? — Nem. De tényleg kell két nap. Kommentár nincs tovább. Előkerül a szabadságos jegyzettömb, és a két nap jóváhagyva. A civilruhás köszönöm és köszönés nélkül távozik. Hat óra hat. Az újságos viszszajön. Elrakja a lapot, és keresni kezd a táskában. Néhány pillanat múlva káromkodásba tör ki. Otthon felejtette a kulcsait. Valahol vasreszelőt kerít, és nekiáll fűrészelni a fiókja lakatját. Aztán újabb káromkodás, mert életlen a fűrész, nehezen viszi a vasat. A reggelizők összecsomagolnak. A művezető kitölti a kávét és szürcsölni kezdjük a finom nedűt. Az egyik étkező nyit be a fülkébe. — Jut nekem is? — Tölts magadnak m int fejével a Művezető. Ismét csapódik a vasajtó. Ketten érkeznek. — Na, megjött a délutános műszak is - jegyzi meg az illetékes. Az egyik késő egyenesen a fülkéhez jön. — Mester, a szalagos művezető üdvözli, és azt üzeni, hogy elakadt a ... — Elakadt a lélegzete ... egyébként, menjen át, nézze meg. — Na, hála istennek — zsörtölődik a későn jövő. — Ilyenek, ha szolgálatkész az ember... Határa 11. Felbőg egy köszörűgép villanymotorja, és szikraesőt szór a kemény koronghoz nyomott fémalkatrész — Mennyi lesz a mai létszám — kérdezem a Művezetőt. — Ennyi — szól a kurta válasz és mutat a műhely felé. — D lehet, hogy 10 óra után kevesebb. Akkorra ugyanis bejönni a korai eltávozást kérők. Tnácsra, óvodai ügyeket intéz meg hasonló hasfájásokat. — Főnök, megjött a széna, ahhoz a tengelyhez? — szól valaki a fülkébe. — Meg, menjen fel érte a retárba. — Anyag utalvány? — Ja, persze, az is kell . . és kitölt egy cetlit. Hat óra 14. A műhely vécben szikrázni kezd egy ívhgesztő fénye. A lakatot lefűrszelte a tulaj, és komótosan kotlik az asztalán. Egy csappban hárman nevetnek. Én kcsúzni készülök. — Na, mi az, már megy? kérdezi a művezető. — Igen.De hát még nem ló semmit. — Ennyire voltam kíváncsi — Maga tudja ... Az illetékes a kapuig k: Ott így szól: — Miért nem szóltál, hogy ről akarsz írni? — Csak. Bölcs C. A KEZDET SOL Either. B Jó munkánkkal a párt politikáját valósítjuk meg Beszélgetés Pap Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával Elbúcsúztunk az 1980-as évtől, s befejeztük az ötödik ötéves tervet. Új év, új tervciklus következik, nem könnyebb az előbbinél. Mit tettünk az elmúlt időszakban, mi vár ránk a jövőben, erről beszélgettünk Pap Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjával, országgyűlési képviselővel, a megyei pártbizottság első titkárával. Pap János a közelmúltban kapta meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, s ez a kitüntetés elismerése a Veszprém megyeiek jól végzett munkájának is. Erre mindannyian büszkék lehetünk. Hogyan értékeli a megyei pártbizottság első titkára az elmúlt évben végzett munkát? — Nehéz, bonyolult öt évet zártunk. Az az igazság, hogy öt évvel ezelőtt nem láttuk, nem tudtuk milyen változások következnek be akaratunktól függetlenül. A belföldi és külföldi piaci helyzet sok mindenben másképpen alakult, mint ahogy terveztük. A külpolitikában, amely végső soron a belpolitikánkat is befolyásolja, ugyancsak történtek változások. Ilyen körülmények között érthetően nem volt könnyű helyzetben az ország és megyénk sem. Veszprém régi ipari megye, s az említett nehézségek bizony érzékenyen érintettek bennünket. Ilyen helyzetben, az eredmények ismeretében nyugodtak lehetünk, amit tőlünk a népgazdaság elvárt, azt jól teljesítettük. A gazdasági tevékenységről szólva, azt hiszem büszkék lehetünk. A gyári, üzemi kollektívák értették a dolgukat, érezték, hogy a növekvő követelmények teljesítésében a gyárkapun belül kell újítani, újat kitalálni, tervezni. Az elmúlt öt évben jelentősen nőtt megyénkben a tőkés export, új termékekkel jelentek meg a termelők a piacon, emelkedett a nyereséghányad. Mindenütt megértették az anyag- és energiatakarékosság szükségességét. Mindezt csökkenő létszámmal oldották meg, az új követelményeknek megfelelően. Sokat utazom az országban, a nagyvilágban és büszke vagyok, hogy a Pápai Húskombinát, a Textilgyár, a Péti Nitrogénművek, Herend, a Balaton Bútorgyár jó hírét hallom, tapasztalom mindenütt. Jó néhány vállalatunk a világpiacon tekintélyt szerzett, s hírnevük mögött a Veszprém megyeiek munkája van. Örülök annak is, hogy ipari szövetkezeteink egyre inkább érzik a gazdasági harcot és képesek megújulni, újabb termékekkel versenyképesek maradni. Meggyőződésem, hogy eredményes öt évet zártunk, hiszen az országos statisztikai adatokhoz mérve magunkat ez tény. Talán nem volt olyan látványos az elmúlt időszak, mint azt régebben megszoktuk, azonban hiszem és tudom, hogy ma már szilárdabban, magabiztosabban irányítanak a helyi vezetők, és megbízhatóan, munkájuk értelmét egyre jobban ismerve tevékenykednek a dolgozók. A mindennapi munka zsargonjában kifejezve ez azt jelenti, hogy nem kellett magyarázni a tennivalókat, vezetők-beosztottak tudták a dolgukat, s mi az ő kezdeményezésükhöz adtunk segítséget. Természetesen ezt értem a mezőgazdaságunkra is. Különösen az elmúltév volt számukra nehéz és mégis megbirkóztak a feladatokkal. Nem dicsekvésképpen mondom, de az ország azon kevés megyéi közé tartozunk, ahol évek óta nincs veszteséges termelőszövetkezet. Ha az elmúlt öt évet kell röviden összefoglalnom, azt mondom, hogy a párt politikájának talaján nem is olyan nehéz a munka. Ha tudjuk mit akarunk, akkor könnyebb a célt elérni. Mindannyian a párt politikáját valósítjuk meg. A szénbányászat, a vegyipar és az alumíniumipar rendkívül sokat fejlődött az elmúlt években és a jövőben is kiemelt figyelmet kap az országtól. A három ágazat alapvetően meghatározza a megye gazdaságát is. Sajátságosan eltérő munkaterületekről van szó. Azt hiszem, hogy a bányászatnak a jövőben kell megkapnia a kiemelt figyelmet, segítséget. Bányászaink nagyon nehéz körülmények között dolgoznak, teljesítményük szinte emberfeletti. Persze a továbblépés az ország gazdasági helyzetétől is függ, de meggyőződésem, hogy a feljesztés előkészítése már most fontos. A vegyiparban már eddig is jelentős előbbre lépés történt. Ebben az ágazatban nem csak az országban, hanem a világban is jó hírünk van. Az alumíniumipar jövője biztos. Olyan nagyságrendű fejlesztésekről döntött már eddig is a kormány, amelyek Veszprém megyét érintik elsősorban. Az iparág fejődése egyben jó néhány településünk fejlődését, gyarapodását is jelenti és az külön öröm a számunkra. Az elmúlt időszakban több szervezeti, irányítási változás történt az országban, s ez megyénket is érinti. Gazdaságpolitikai, szociális terveink megvalósításához nemegyszer kemény vitákra volt szükség. Emlékezetes felszólalása volt például az országgyűlésben az ivóvízgondok megoldása érdekében. Enyhülnek-e gondjaink a jövőben? — Elsőrendű és legfőbb feladataink a kormány munkájának a támogatása. Természetes, hogy mindannyian a központi akaratot szeretnénk erősíteni. Fontos, hogy az országos hatáskörű szervek terveit, elképzeléseit jól adaptáljuk, a helyi viszonyaiknak megfelelően alkalmazzuk. Nem baj persze, ha eközben vitáink, nézeteltéréseink volnak. Sokat várunk például az új ipari minisztériumtól, reméljük, hogy jól együtt tudunk irányítóival dolgozni, hiszen ez közös érdek. "Az ivóvíz-gondok megoldására elkészültek a tervek és a legsürgetőbb gondokat már az idén megoldjuk. Az elmúlt időszakban többször bírálta az ifjúsági szervezet munkáját. Azt hiszem joggal. Úgy érzem, hogy a KISZ-nek nagyobb tekintélyt kellene elérnie a fiatalok körében. A fiatalság alapvetően nagyon hasznos része társadalmunknak, döntő többségük jól tanul, dolgozik, teljesíti hazafias kötelességét. A közeljövőben tanácskozik a KISZ kongresszusa, bízom abban, hogy alaposan elemezve, önkritikusan beszélnek ott az ifjúsági szervezetek helyzetéről, feladatairól. Meggyőződésem, hogy sok tennivaló van még a KISZ üzemi, lakóterületi munkájában. A pártszervezetek munkáját hogyan értékeli? — A kongresszusra való felkészülés idején érthetően felpezsdülés volt az alapszervezetek, pártszervezetek munkájában. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy minőségi fejlődés ment végbe a pártmunkában, sokrétűbbé vált a tevékenység, megtanultuk gyakorolni a népfrontpolitikát. Az emberek akaratának, szándékának azonosságát keressük és ez a lényeg. A forma helyett egyre inkább a tartalmi munka került előtérbe, ennek a haszna, eredménye ma még talán le sem mérhető. Változatlanul fontosak tartom, hogy a párt politikai tekintélyével jól gazdálkodjunk, csakis ez lehet az együttes cselekvés alapja. Az 1980-as év kiemelkedő eredményeket hozott Veszprém megye gazdasági életében. Várhatóak hasonló sikerek az idén is? — Két dolgot szertnénk: javuljon a nemzetközi helyzet és jobb legyen a tavalyinál az időjárás. Ha ez meglesz, a többi már rajtunk múlik, és attól nem félek. A jó, nyugodt feltételek mellett szívesen, erős akarattal dolgoznak az emberek, ezt az eddigi munkánk is bizonyította. Meggyőződésem, hogy minden Veszprém megyei dolgozó hasonlóképpen gondolkodik, hiszen a közösen végzett jó munka egyben a saját boldogulásukat, előbbrejutásukat is szolgálja. S hogy ígylegyen, ahhoz kívánok mindenkinek jó egészséget, sok sikert. Köszönöm a beszélgetést. Erdélyi György 3 NAPLÓ - 1981. január 1., csütörtök -