Napló, 1982. szeptember (Veszprém, 38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

• Néhányszor megkérdez­tem a nyáram­ a Bal­a­ton­­parti, de­ a megyeszék­hely és a városok nagy forgal­­miú boltjaiban és vendéglátó helyein dolgozóktól is­, hogy miit éreznek, amikor a len­gién öl­tözött és napbarnított vevőket, vendégeket szolgálják­­ki napi 10-112 órában, tu­kikaiszta hőség­ben, s ők­ ne­m­ élvezhetik­ a nyár örömeit. S miután­ rá kel­lett jönnöm, hogy ez a lehe­tő leg­kegye­tlenebb kérdés, töb­bé mást nem tettem föl. A kereskedőkre, vendéglő­­­ó­­saikb­a, ugyanis megyénkben, a tó északi partjára érkező ren­­geteg külföldi és a hazai üdülő­­ve­nd­ég ellátásai miatt dupla "'fe­hér nehezedett. A tartó- és a sze­m-Ugyanitt bérleménye van még a PANINO,NIJCER-nek is. lEgy meleg nyári napon, a déli óráktól érkeztem a rév­fülöpi­ Hullámba, de hiá­ba ke­restem az itt üdülő’ Kálmán csa­ládot. f - Velük csak úgy 6 óra táj­bort találkozhat majd, ami­kor feljönnek a strandról - mond­ta Mihalecz Tibor, üzletvezető. - A két gyerkőc él-hal a vízért, szegény Kálmánék alig tudják „kihalászni" őket a Balatonból. Továbbmentem Hévízre, mert ott az Attila­­utcai 91. s­zám­ alatt a Veszprémi és Vidéke ÁFÉSZ, a­­Vörösmarty utca' 96-ban pe­dig a PANNONKER dolgozói üdülnek. Mondani sem kell, hogy a kora délutáni órak­bani nem eltem szállásukon, a kere­sette­­ket.. így volt időim förül nézni a neves gyógyfürdő mindkét Út­ra jóban. "Nagyon kellemes be­­vonást tatt­ot­t bennem, — de ■t­­hiszem, minden ide látoga­­natni —, hogy a tudatosan vil­­gfogladásra, épített nagy, két­­- -toroknak mem csupán szépek, rendezettek, az//kissein kiviül is virág­­éri tisztaság mindenütt. Imét jó lehet itt eltölteni­­, arr­e legalább már hő­­­enle az üdülök, hogy ők ut­c­áho­­­ beszéljenek élményeikről. Az idő lassan haladt — tudom, nem így lenne, ha­ én üdülnék — de ők csak nem akartak ha­zatérni. Az egymástól­ elég tá­vol fekvő utcák­­kö­z­ött alutózgat­­taim, nem tudván, melyik ház­ba érkeznek meg előbb. Végre, úgy 6 óra, tónban egy Wertburgot fedeztem fel He­gedűsök Vörösmarty utcai „há­za” előtt. Ezek szerint megér­keztek a strandról. De melyik­ről? Mert nem Ih­iliném,­ hogy a m­eleg gyógy­vízben áztatták magukat. Hegedűs Pálné sze­rint sem: — Keszthelyre­­járunk füröd­ni. Igaz, autózni kell egy ki­csit, de ezt a­ meleg vizet nem Ibi­l­uk. — Merre jártok ez alatt a másfél hét alatt? — Anita vágya volt, hogy menjünk el Zarkiska­nosral de voltunk Balatongyörökön is. — mondta az anyukái Tárnok be­húzódott a. Szobáiba, ő nem­ vett részt a beszélgetésiben. — Hol dolgozik? — kérdeztem Hegedűs Pálóétól. — Párpán, a PANNONKER 328-as édességboltjában. — Nagyon­ ,jó itt — mondta­ a férje. — Tavaly Csopakon­ vol­tunk, szintén vállalati üdülő­ben, előtte pe­dig Balatonfü­­reden, de akkor mi álltuk a költségeket. De ilyen jól, mint itt, m­ég nem éreztük magun­kat. - Ön hol dolgozik? - kér­deztem a férjet. - A Pápa és Vidéke ÁFÉSZ - nél, a szállítási részleghez tar­tozom. - Látom, az elhelyezés min­den igényt kielégít.­­ Két szálban lakunk,é­s tíz napra, az étkezéssel együtt 1600 forintunkba került. A há­ziak nagyon kedvesek, valóság­­ga­l otthont érezzük mag­unkat. •­ Pali! Pali! — hangzott a kiáltás az udvar felől. - Ez nekem, 'szál ? 'mondja a férj. - Kezdődik a, klugfispar­­ti. Elbúcsúztunk, mert a gyere­kek is körülvették aput, ők is nagyon élvezik ezt a játé­kot.­­Az Attila utcai áfészesekkel saljhol nem tudtam találkozni. Gyulai Ferenc, a ház tulajdo­nosa elmondotta, hogy Hriczu István csrló­zah ellenőr és a fe­lesége, autónt Babos Istvánná pénzügyi osztályvezető a, fér­jével, valamint Nagy Mihályné, cipőből­­vezető, a férje és két gyermek nyak­al ná­luk a Veszp­rém és Vidéke Áfészitől. Nagyon jó hangulatban fo­­gódott a­ révfülöpi Hullám ét­termében Kálmán Árpádné és családja. Kálmánné a veszp­rémi Jég­büfébe­n dolgozik. — Ma nagyon jlóit ki­lubickol­­tuk magunkat — mondta a­ férfi és élénken helyeselt a 6 éves Árpád, meg a 4 esztendős Me­linda is. — A strandoláson kívül - ha az időjárás ennek nem kedvez - mivel töltik napjaikat? — Voltunk már Bogláron, ha­ -­jóval, de „átugrottunk" Tapol­cára i­s, vonattal. Jól, jó a ki­rándulás, de azért az igazi a víz, meg a napfény. — Milyen az elhelyezés, az ellátás? — A két gyerekre való tekin­tettel két szobát kaptunk, sem­mi kifogásunk nem lehet al szál­lásra, a kaszt meg nagyszerű. — Meg sem merem kérdezni, gyakran, a­zaz rendszeresen üdülnek? — No, ez jó volt! — neve­tett Kálmánná. — Az első üdü­lésünk így,, együtt. "Egy éve mentem vissza a megyei ven­déglátó vállalókhoz egy elég hosszú gyesről. Nagyon jól­esett ez a gondoskodás a vál­lalat részéről. — Vara Balatonfü­reden az anyásoméknak egy kis szőlő, de az az igazság, hogy itt nem kell dolgozni... — .. .és azért a­ kereskedők­re, a­ vendéglátótokra is rá­fér egy kis nyaralás - mondta Kálmán Árpádné. Bognár János Nyáron van a legtöbb munka, de... ....néha a kereskedők is nyaralnak” Teleptervek Vaszarról A Vaszari Hunyadi Termelő­szövetkezet 1976-ban határozta el, hogy a szarvasmarhatartás­ban új technológiát vezet be, szakosított telepek formájában. A tervezést akkor a tsz beru­házási osztálya végezte, a ki­vitelezést pedig a saját szerve­zésű építőbrigád. Azóta három , egyenként 1500 férőhelyes tejtermelő telepet építettek úgynevezett FATIP-váz alkalma­zásával. Ezenkívül korszerű ju­hászati telepet is létrehoztak, jelenleg pedig a befejezéshez ■közeledik az ötezres hízómar­hatelep építése-Mivel rövid idő alatt orszá­gosan is híre ment ezeknek az olcsó és rövid időn belül fel­építhető telepeknek, egyre több mezőgazdasági nagyüzem kereste meg a vaszariakat az­zal a szándékkal, hogy hason­ló telepek tervezésére kérjék fel őket- A tsz. vezetősége a lehetőséget és a jelentkezése­ket megfontolva engedélyt kért az illetékes szervektől külső tervezési tevékenységre. Az engedélyt csaknem két éve megkapták és azóta többek között a dömsödi Dózsa Tsz számára tervezett az önálló tervezési osztály 1000 férőhe­lyes, a szili Győzelem Tsz szá­mára 600 férőhelyes szakosí­tott tehenészeti telepet. Folytatva a sort: 1981-ben 430 férőhelyes telepet terveztek a noszlopi Somlován 1000 fé­rőhelyest a kupi Egyenlőség és 600 férőhelyest a várongi Petőfi Tsz-nek, illetve a tehe­nészeti telepeken kívül egy 360 férőhelyes úszónevelőt a ne­mescsői Jurisics Tsz-nek. Ez év­ben már elkészült a töl­téstavi Aranykalász Tsz 600 férőhelyes tehenészeti telepe, a Soproni Állami Gazdasági bortárolója, a nem­esvámosi Csopak Tája Tsz 160 férőhelyes istállója, a döbröközi Zöldmező Tsz 400 vagonos silótere , úthálózata, fedett etetőtere. Befejezéséhez közeledik a sülysápi Tápióvöl­­gye Tsz tehenészeti telepének és a sárospataki Kossuth Tsz növendéküsző-istállóinak terve­­zése. Az igénylők bizalmát fokoz­za, hogy a vaszari telepek a gyakorlatban bizonyították a megfelelőséget, rövid a terve­zési idő, s a költség is az álla­mi vállalatok által kértnek csupán kétharmada. Fokozatosan betelepítik a vaszari Hunyadi Tsz új, ötezer férőhelyes hizómarhatelepét Takácsi­­ban. A telep a szövetkezet építőbrigádjának kivitelezésében készült el rövid idő alatt. Vida András felvétele Növénytermesztők Békés megyében A Veszprém megyei Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetsége és a Magyar Agrár­­tudományi Egyesület megyei szervezete 3 napos szakmai tanulmányutat szervezett a me­zőgazdasági nagyüzemekben dolgozó növénytermesztőknek. Békés megyébe látogattak a szakemberek, ahol több ter­melőszövetkezet munkájával és a szarvasi kutatóintézet te­vékenységével ismerkedtek meg. A békésszentandrási termelőszövetkezetben a ga­bonatermesztés agrotechnikai módszereit tanulmányozták. Újdonság volt a szarvavető­­gép, amelyet az idei őszön megyénkben is több nagy­üzem kipróbál. A kondorosi termelőszövetkezetben megis­merkedtek a takarmánykeverő­­üzemmel, Újkígyóson a takar­mánytermesztést és a háztáji gazdálkodást tanulmányozták. A rét- és legelőgazdálkodás legújabb eredményeit a szar­vasi kutatóintézet munkatársai ismertették. léhn. ,iM,n ■míill'l­óliaf ' a munkaidő mindenütt adott, törvényekkel, rendeletekkel és az elvégzendő feladatok által pontosan körülhatárolt tényezője a termelésnek. Nem kell drága valutát adni érte, csupán végig kell dolgozni, hasznos tevékeny­ségre fordítani. A feleslegesen elvesztegetett idő nem pótol­ható túlórázással, „ráhajtással", mert az így felhasznált időt már egy másik, újabb feladat elvégzésére kellene fordítani. A szárnyas idő hirtelen elrepül — kesereg a költő —, és mi is joggal sajnálhatjuk az üzemekben, a földeken, a hivatalok­ban felhasznált improduktív munka­órák tízezreit. Számtalanszor megírták, értelmezték már a munkaidő kihasználá­sának a fontosságát, de ez olyan téma, amiről nem lehet eleget szólni. Most, hogy általánossá lett az ötnapos munka­hét, különösen fontossá vált a­ munkaidő, hisz ezután kevesebb idő alatt legalább annyi mun­kát kell (kellene) elvégeznünk, mint eddig. Úgy tűnik, reális célkitűzés ez, bár az első tapasztalatok még nem egyértelműek, még sok a kezdeti bizonytalankodás, szervezetlenség, meg kell még ezt az új helyzetet szokni. Az mindenesetre máris megállapítható, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemekben öt nap alatt is megtermelik a korábbi mennyiséget és minőségét. Nincs különösebb gond a közleke­dés, a javító-szerelő szolgáltatás, a közművek munkája és az egészségügyi ellátás területén sem. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a keres­kedelmi ellátás, a hatósági ügyintézés tekinte­tében. A korábbinál zsúfoltabbak az üzletek, nincs jól megoldva a hétvégi kenyér-, hús-, tej­ellátás sem. A kiadandó szabadnapok miatt pénteken, hétfőn sok kis üzletet zárva tartanak, és ezzel sok bosszúságot okoznak a vásárlókör­zet lakosságának. Sok, szerencsés, hasznos kezdeményezés ta­pasztalható a tanácsok és a közületek munká­jában, az ötnapos munkahétre történő átállás óta, de a teljes napi kiesést eddig még nem sikerült pótolni. A hivatalok zsúfoltabbak, az ügyintézés lassúbb, az idegek pedig semmivel sem nyugodtabbak, mint eddig. A kísérleti év tapasztalatai alapján még nem lehet pontosan megállapítani, hogy a rövidí­tett munkahét milyen hatással lesz az oktatási intézmények életére, az oktatói és nevelőmun­ka hatékonyságára, mennyire és mi módon pó­tolható a kiesett tanulmányi idő. Az ifjúsági, kulturális, sportszervezeteink sajnos még nem­igen tudnak mit kezdeni a fiatalok megnöveke­­dett szabad idejével. Az sem tisztázott még, hogy a szülők mennyire tudnak és akarnak partnerei lenni a fiataloknak. Ezek a summás megállapítások természetesen számos apróbb részletből tevődnek össze, ame­lyek nagyon is befolyásolhatják a végeredményt. Először talán néhány jellemző példát. Megfi­gyelték például, hogy a Balatonhoz vezető autópálya péntek délutáni forgalma pontosan olyan, mint a korábbi szombat délutánokon, amikor­ hivatalosan is rövidebb volt a munka­idő. A régi félnapos szombatok helyett most már pénteken délben megkezdődik a csúcsfor­galom. Pénteken délután nagyon sok hivatal­ban, intézményben már alig-alig dolgoznak, pe­dig arra az időre még teljes napi munka du­kál. Ezt az üzemekben nem tehetik meg, hal­lom az ellenvetést, aminek — ha így van — na­gyon örülök, de a hivatalok, az irodák is mun­kahelyek, ott is óriási anyagi és szellemi kapa­citás eshet ki az elbliccelt péntek délutánokon! És nemcsak a péntekkel van baj, a hétfő sem sokkal különb, mert akkor meg a vonat­késésekre, menetrendi anomáliákra hivatkozva kezdik nagyon sokan később a munkát. Nem is a legpihentebben , de ez már nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Korábban, a kéthetenkénti szabad szombatokon nagyon sokan el tudták intézni hivatalos ügyeiket a tanácsi és egyéb hatósági szerveknél. Most, mivel szombaton már nincs ügyintézés, nem marad más hátra, mint elköretezni, vagy ellógni a munkahelyről, és ez senkinek sem jó. Nemrégiben olvastam, hogy a budapesti élel­miszer­ és iparcikk-szak­üzleteink 12,7 százaléka minden hétfőn zárva van, 19 százalékuk pedig szombaton sem nyit ki. A magánüzletek, a kis­iparosok az oly sokszor hangoztatott hiánypótló mivoltukkal ellentétben, szombaton szinte kivé­tel nélkül zárva tartanak. Gyanúsan sok a nyá­ri időszakban a betegség, iparszüneteltetés, szabadság miatt zárva tartó kisipari műhely is. Nem mennek persze „jó" ötletért a szomszéd­ba az állami boltok, szolgáltató kisegységek irányítói sem. Kifogyhatatlanok az ötletekben: szabadság, betegség címén olyan üzleteket is zárva tartanak, ahol egyébként többen dolgoz­nak, és szinte elképzelhetetlen, hogy valameny­­nyien egyszerre betegedjenek meg. Áruátvétel, leltár, takarítás, bevásárlás miatt lépten-nyo­­mon bezárt üzletekbe, műhelyekbe botl­ik a jámbor vevő, megrendelő. Gyakran találkozunk az üzletek ajtajára függesztett, „Tatarozás miatt zárva” táblával is, a lehúzott redőnyök, bezárt ajtók mögött viszont semmi mozgást nem észlelni. Talán a tatarozás csak ürügy a tehe­tetlenség eltussolására­. Egyedi jelenségek .. nem ez a jellemző — mondhatnánk, de azért a sok kicsi itt is sokra megy. Az elbliccelt órák­ból, félnapokból tetemes kiesés adódik, ha egy-egy üzem, tsz, város, vagy megye, különö­sen ha egy ország mércéjével mérjük. Olyan vetülete is van az új munkarendnek, amely esetenként feleslegesen szorítja többlet­munkára az érdekelteket, úgy tűnik például, hogy különösen Budapesten és a nagyobb vi­déki városokban túlbiztosították a szombaton­­kénti óvodai, napközis és még inkább az egész­ségügyi ügyeletek január óta kialakított rend­szerét. A szombaton is rendeltetésszerűen mű­ködő budapesti egészségügyi szakrendelők ki­használtsága például alig éri el a 8-10 száza­lékot. A vártnál jóval kevesebben vették igény­be eddig az ügyeletes óvodát, napközit is. Most, hogy az oktatási intézményeinkben álta­lánossá válik az ötnapos munkahét, természe­tesen változhat a helyzet, de a végső szabá­lyozásnál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szombaton feleslegesen inspekciózók a mun­kanapokon veszik ki az őket is megillető sza­badnapot, amikor viszont zsúfoltak az egészség­ügyi, oktatási intézmények, és nagy gondot je­lent a helyettesítés. A túlórák száma amúgy is megugrott, kár lenne a felesleges inspekciózá­sok miatt drágábban, túlórában dolgoztatni ugyanazokat. A rövidebb munkaidő feltételezi a tényleges munkaidő intenzív kihasználását, az élet, a termelés, szolgáltatás, ügyintézés, a fi­zikai és a szellemi munka minden területén. Most öt nap alatt kell elvégezni mindazt, ami korábban hat napig tartott, hasonló, vagy még jobb minőségben, úgy, ahogyan azt népgazda­ságunk jelenlegi helyzete megkívánja tőlünk. Ezért nagy kincs a munkaidő! Vasvári Ferenc Munkaidőmérleg A verseny győztese a Petőfi-brigád Értékelték a bauxitkutatók bányásznapi eredményeit A Bauxitkutató Vállalat szo­cialista és manikabrigádjai ez év januárjában versenyt kez­deményeztek a bányásznap tiszteletére, az idei kutatási, fúrási tervek túlteljesítéséért, a minőség fokozásáért, az anyag- és energiatakarékos­ságért, a balesetek csökkenté­séért, a­ magunlrata-kihozatal ja­vításáért. A hét hónap eredményei alapján a vállalat versenybi­zottsága értékelte a résztve­vők­ teljesítményét. Eszerint,­ a versenyt a ínyirádi kutató-fúró­­csoport F-3-as berendezésé­nél dolgozó Petőfi III-as bri­gád nyerte, Németh József I. fúrómester vezetésével. A kol­lektíva a hét hónapra megsza­bott tervet 131 százalékra telje­sítette, s valamenni követel­mény valóra váltásában, a technológiai fegyelem megva­lósításában a legjobb ered­ményt érte el. A második he­lyet az F-4-es berendezésnél dolgozó, Rédei Ernő vezette munkabrigád szerezte meg, 121,7 százalékos tervteljesíté­sé­vel míg a harmadik helyet a Krámli György vezetésével dolgozó .Május elseje szocialis­ta brigád kollektívája biztosí­totta magának 117 százalékos tervteljesítéssel. A győztes brigádok jutalma 13, 8, illet­ve 6 ezer forint. NAPLÓ - 1982. szeptember 1., szerda - 1

Next