Napló, 1989. március (Veszprém, 45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

Ne szólj szám, nem fáj fejem (2.) Egy év múltán Sipőcz Andrásról, a balaton­­főkajári Balatonfő Mgtsz el­nökéről már írtunk egy esz­tendeje lapunkban, Egy de­mokratikus választás története címmel. Ő 1977-ben végzett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, azóta a mezőgaz­daságban dolgozik. Szülei egyszerű emberek, úgynevezett „fizikai dolgozók gyermeke". Bátyja szintén agrármérnök. — Mit adott az egyetem, mennyire vethető össze az el­mélet és a gyakorlat? — Az egyetemen tanultakat a gyakorlat első időszakában nem igazán tudtam hasznosíta­ni. Az életbe kikerülve bele­csöppentem egy egészen­ más világba, a vezetői szféra leg­alsó határát jelentő művezetői szintű beosztásban kezdtem. Feladatom nem igényelt felső­fokú végzettséget, viszont nagy­fokú tűrőképességet, szervező­­készséget, kontaktusteremtést annál inkább. Szóval igazi mélyvíz volt. Az egyetemi kép­zésről nem a legjobb a véle­ményem. Túl sokat markol az oktatás, zömében lexikális tu­dást várnak el, ami kevésbé hasznosul az életben. Az okta­tás színvonala, korszerűsége számos kívánnivalót hagy ma­ga után. Nem tudnak lépést tartani a mezőgazdaság fej­lődésével, a szakma élvonalá­val. — Véleménye szerint mik a főbb konkrét problémák egy kezdő agrármérnöknek? — Az egyetemet elhagyó hallgató nincs felkészítve a mindennapi munkára, a gya­korlati életre való nevelés mi­nősíthetetlen. Köztudottan ala­csony a kezdő fizetés, s néhol a körülmények és feltételek sem a legjobbak. Nekem vé­gig kellett menni a ranglétrán, beosztott agronómusként kezd­tem, s egy évtized múlva ju­tottam el az elnökségig. Re­mélem, nem veszi szerényte­lenségnek, ha azt mondom, hogy némi szerencse mellett a munka volt a döntő előrejutá­somban. Ma úgy érzem, nem vagyok elég érett a feladat­hoz, de ugyanakkor meggyőző­désem, az általam vezetett kö­zösség életében kedvező volt ez a választás. Az alaposan megfiatalodott vezetés felvál­lalta az útkeresést, annak ös­­­szes előnyével, hátrányával együtt. — Az agrárolló évről évre csak nyílik, szinte nincs fórum, ahol ne jönne szóba e téma. A jövőt illetően, hogy lehetne a gyakorlatból hatni e tenden­cia mérséklésére? — Mezőgazdaságunk, s egyál­talán az egész ország fő gondját abban látom, hogy ez a bizonyos váltás nagyon las­san megy végbe az élet min­den területén, pedig ténylege­sen gyökeres változásra volna szükség. Vezessenek a ráter­mett, képzett, tehetséges egyé­nek, s ne azok, akik valamilyen szerzett jogon kerültek vezetői beosztásba — tisztelet a ki­vételnek -, s esetenként több­ször is bizonyították dilettantiz­musukat. Konkrétan a mező­­gazdaságról a következő a vé­leményem. Az elvonások oly­annyira megnövekedtek, hogy lassan az egyszerű újraterme­lés feltételei is veszélybe kerül­nek. Kiemelem az országos ér­demi érdekképviseletünk hiá­nyát is, hisz gyakorlatilag ki vagyunk szolgáltatva a mono­polhelyzetben lévő szervezetek­nek, vállalatoknak. Ezért mi­előbb össze kell fognunk a szövetkezetben dolgozóknak, amíg nem késő. — Ha újra kezdhetnéd élete­det, változatlanul kitartanál az agrárpálya mellett, vagy sem? — Mindezek ellenére úgy ér­zem, hasonlóképpen döntenék. Azért sok szépet és jót is kap a mezőgazdaságban szorgos­kodó. Szalay Attila Küszöbön a gazdasszonyképzés Otthon is hasznosan Oktatás 32 héten át • Háztartás és gazdaságtan Zirc a kezdeményező A gond nem újkeletű, a fel­adat viszont most jelentkezik az általános iskolát végző ta­nulók, fiatalok körében. Hol és hogyan tovább? A kérdés el­sősorban a lányos családok­nál kerül előtérbe. A nyolc ál­talános iskola befejezése után még alig 14—15 évesek. Jó fél évszázada, főleg az Alföldön ilyen korban már eljegyzést tartottak, diszpenzációval férj­hez mentek, de ma . . . Egyre kézzel foghatóbb, tet­­tenérhető ez a gond, hiszen a nyolc általánost végzett fia­talok elhelyezkedési lehetősé­ge egyre szűkül. Mit kezdje­nek idejükkel, fiatalságukkal, energiájukkal? Hol lehetne úgy hasznosítani, hogy az egyén és a közösség is megtalálja a számítását? A kérdésekre Földvári Béla, a zirci szak­munkásképző intézet igazga­tója válaszolt. a­­ A tovább nem tanuló, de nyolc általánost elvégzett fiatalok — főleg a lányok­­ továbbképzése, felkészítése az életre egyre égetőbb kérdést jelent — kezdte az igazgató. — A fiatalok, elsősorban is a kistelepüléseken élők nagy része a jövőben a boldogulá­sát, a családi és a kisvállal­kozásokban látja. Úgy vélem, hogy már a közeljövőben na­gyobb jelentőséget kap a csa­lád, a gyermeknevelés, az anyai hivatás megbecsülése. - Mindezek olyan ismeretek, amelyek nagyobbrészt hiá­nyoznak a fiatalok többségé­ből, de nem túl nagy falat ez az iskola számára? - Szervezés kérdése az egész. Heti harminc órában képeznénk a fiatalokat, ter­mészetesen a legnagyobb óra­számot a családi életre neve­lés, a háztartás gazdaságtana adná. Azután számos gyakor­lati foglalkozáson ismerkedné­nek meg a kertészkedéssel, a háztáji már a állattenyésztéssel, amit továbbképzés ideje alatt otthon is gyakorolnának.­ - Mégpedig haszonnal. . . - Mi más lehetne a cél? Hasznosítani a fiatalok, az iskolából kimaradt lányok ügyességét, rátermettségét a családon belül. Forintot teremtő gondolat ez és olyan oktatás, amit eddig az anya leányának végzett, adott át a a tűzhely, a ba­romfiól, a veteményeskert mel­lett. Csakhogy éppen ez az, ami manapság hiányzik, pe­dig nemcsak a családok nyer­hetnek vele, hanem az orszá­gos gazdaság is. • Hol, hogyan szervezik meg a gyakorlati oktatást? Hi­szen a gazdasszonyképzés nem nélkülözheti a tangazda­ságot, amely hű mása a csa­ládi környezetnek? — Erre is gondoltunk! — mondta az igazgató — Három hektárunk van a gyakorlókért számára. Továbbá, itt a szakmunkástanulóink felépítik a családoknál honos­ hagyo­mányos épületeket, ólakat. A költség, a berendezés pedig messze megtérül az iskolából már kimaradt, de odahaza majd szakszerűen gazdálkodó lányok kezemunkája nyomán. A kétéves továbbképzés, számukra olyan hasznos isme­­­reteket nyújt, amelyeket már szinte az első hetek után al­kalmazhatnak a családjuk kö­rében, otthonukban is. Ezt a feladatot ma már nem lehet eltenni a láda fenekére. Sürget az idő és az lenne jó, ha minél előbb indulhat­a­­a az első csoport Zircen, a helyi szakmunkásképző intézet falai között. Természetesen nem nélkülözhetik az indításhoz szükséges anyagiakat, de ezek a befektetett forintok bősége­sen visszatérülnek a háztáji gazdálkodás nagyobb eredmé­nyességében. Nekünk célunk, hogy oda kössük a falusi fiata­lokat, ahol a föld van, ahol a háztáji gazdaság van és ahol a legjobban kamatoztat­hatják a szerveződő tovább­képző tanfolyamokon megszer­zett tudásukat. — Mi készen állunk ennek az egyre nagyobb súllyal je­lentkező feladatok végrehaj­tására —, mondotta Földvári Béla igazgató. Gárdonyi Béla ^ - NAPLÓ — 1989. március 16., csütörtök Ki tudja mikor kezdődött pontosan ez a történet? Talán 1985-ben? Amikor a balaton­füredi hajógyár megunva gyar­mati státusát, fellázadt, ki akart válni a Ganz-Danu­­s­bius Hajó- és Darugyár köte­lékéből? Vagy még előbb? Amikor évszázados önálló lét­tel a háta mögött kényszerhá­zasságba taszították? Marad­junk csak a legutóbbi esemé­nyeknél. A múlt év végén az óriásvállalat gyárai - így füredi is - részvénytársaságok­a­ká szerveződtek. A viharos alakuló ülésen (Napló, 1988. november 29.) a részvényesek azt a Tóth Pétert választották meg ügyvezető igazgatónak, aki a gyárat addig is vezette, s aki a részvénytársaságot szervezte. Ám nem kellett sok időnek eltelnie, hogy kiderül­jön: a nagyvállalat vezérkará­ból megalakult vagyonkezelő központ nem nyugszik bele, hogy jelöltjüket leszavazva vá­lasztottak igazgatót a részvé­nyesek. Biztosítandó a „megfelelő" szavazati arányt, csaknem 300 részvényükből kettőt(!) eladtak a Medicornak, amely egyúttal őket bízta meg képviseletével a közgyűlésen. Mégsem sikerült Tóth Pétert felállítani január­ban. A kisrészvényesek­­ ak­kor még­­ makacskodtak, s el­érték, hogy az igazgató június végéig tisztségében maradjon, s akkor írjanak majd ki pá­lyázatot. Ám ez a döntés sem hozott megnyugvást, a „szemé­lyi kérdés” napirenden maradt, s nem telt el egy hónap sem. Tóth Pétert mégiscsak levál­­tottá­k. A Dr. Angyal Ádám, a Ganz­­, Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója: — Én személy szerint évek óta elégedetlen voltam a ba­latonfüredi gyár igazgatójával. Korábban leginkább a vezető személyi magatartása ellen vol­tak észrevételeim, az utóbbi időben pedig a gazdasági tel­jesítményeket tartottam nagyon alacsonynak. 1988-ban folya­matosan, minden szállítási szerződés teljesítésében elma­radt a gyár, minőségi cirku­szok voltak, óriási kötbérezé­sek ... én erre többször fel­hívtam az igazgató figyelmét — ha jól emlékszem novem­berben — fegyelmit is adtam neki a tervektől való lemara­dásért.­­ Ebben lehetett taktikázás is. Amit az idén fejeznek be, az már a részvénytársaság be­vételeit gyarapítja... - Biztosan voltak taktikai elemek is mögötte. Én figyel­meztettem - nemcsak őt, a többi igazgatót is -, ha azzal taktikáznak, hogy lemaradnak, nagyon buta taktikát csinál­nak. És elmondtam a dolog közgazdasági összefüggéseit. Egy kivétellel nem hallgattak rám, ebben a Péter nem állt egyedül. - De fegyelmit csak ő ka­pott. - Valóban. Olyan negatív helyzet, mint Balatonfüreden, másutt nem alakult ki. No de az elégedetlenség régebbi ke­­­­letű. Én már több alkalommal is kezdeményeztem az igazgató leváltását, és a balatonfüredi városi pártbizottság volt az, amelyik lefogta a kezemet. A pártnormákat tiszteletben tart­va, nem léptem át a kerete­ket, de mindig mondtam, hogy ez így nem lesz jó. Az új elem, hogy a gyár közvéleménye is szembefordult az igazgatóval. 2 .­ ­ Az 1985-ös önállósodási kísérlet meglehetősen elmérge­­sítette a viszonyt a füredi ve­zetés és a központ között, s azóta is sor került néhány ke­mény csörtére. Hogy úgy mondjam, Tóth Péter elég sok borsot tört a központ orra alá... - Amikor önálló részvénytár­sasággá alakítottuk a bala­tonfüredi gyárat is, akkor én tréfásan azt mondtam az igaz­gatónak, hogy látod, most ki­álthatnál az emberek elé és mondhatnád, hogy a füredi vezetésnek lett igaza, hiszen az önállóságot megszereztük. A füredi igazgató nem értette meg, hogy ez egy tréfa, és tényleg ezt mondta az embe­reknek. Hát ez jól tükrözi, hogy mennyire nem ismerte fel a helyzetet. Nézze, az igazga­tó külpolitikáját én kifejezet­ten jónak tartottam, nagyon ügyesen tárgyalt a vevőkkel, a partnerekkel, de a belpoli­tikája­­ tehát, hogy a gyáron belül rend legyen, úgy nézzen ki mint egy gyár — sajnos gyenge volt. Egy gyáron belül egy igazgató tartson rendet. Ha elvállal valamit, akkor csináltassa meg. Ez egyre ke­vésbé ment. És azt hiszem ez a helyzet diktálta, hogy leg­utóbb a gyár közvéleménye saját igazgatója ellen fordult és ez jelent meg a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-bi­zottság közös véleményében. Ha rajtam múlik, Tóth Pétert már régen leváltottam volna... Az ön kérdéseiből egyébként én azt vélem kihallani, hogy él az a feltételezés, vagy ön­ben, vagy másokban, és ön erre szeretne választ kapni, hogy most törlesztettem. A korábbi években ugye nem szerettük egymást és most jött el a leszámolás napja. Nem minősítem, hogy ez a feltétele­zés milyen ... Én kijelentettem önnek, hogy már réges rég leváltottam volna! — Ezt a feltételezést erősíti néhány tényező. Például az, hogy 1985-ben, amikor a füredi közvélemény szinte egyönte­tűen akarta az önállóságot, akkor ez nem sokat nyomott a latban ... — A közvélemény most se­gített abban, hogy le tudjam váltani. Ha a közvélemény most nem fordul az igazgató ellen, talán most sem lehe­tett volna leváltani. Változat­lan a véleményem, már öt éve fel kellett volna állítani. Én egyébként fordítva monda­nám: én teszek szemrehányást a közvéleménynek, hogy nem ismerte fel már öt éve azt, amit én már akkor felismer­tem. Nem nagyon fogadja el a megye közvéleménye, nem hiszi el, hogy Tóth Péter rossz vezető volt. . . Nem sokat ér ilyenkor a tekintélyre való hi­vatkozás, mégis azt kell mon­danom, hogy az én összes is­meretem, tapasztalatom alap­ján, egy rossz gyárigazgatónak tartom a Pétert. Nem tudok mást mondani. 3.­ ­ Bármennyire is rossz veze­tő volt, azért a Ganz Danu­biusnak nagyon jól jött, hogy a részvénytársaságot jól szer­vezte meg. Amennyire én tu­dom, ő hozta a legtöbb külső tőkét [UNK].■­­ Ez nem így van, de sok külső tőkét hozott. A veszpré­mi Agrobank igazgatója mond­ta a közgyűlésen: ha tudta volna, hogy a helyzet ilyen, nem szállt volna be. Tóth Pé­ter úgy szervezte a részvény­­társaságot — egyébként Ganz Danubius érdekeinek tel­­­jes egészében megfelelően -, hogy a részvényeseket nem tá­jékoztatta a tényleges helyzet­ről. Egyébként Péter valóban nagy ambícióval, lelkesedéssel fogott a társaság szervezésé­hez, és igen jó taktikai érzék­kel elhallgatta a gyengéin­ket. — De nyilván önök számára sem bizonyult rossz taktikának, Tóth Péterre bízni a dolgot. Az ő személye sikert ígért... — Én Tóth Pétert alkalmas­­­­nak találtam arra, hogy a rész­vénytársaságot megszervezze. És nem is csalódtam e tekin­tetben benne. S itt nem feke­te-fehér helyzetről van szó. Tóth Péter egy gyár vezetésére alkalmatlan, de egyébként vannak nagyon kiemelkedő kvalitásai. Legyen ön az első, akinek elmondom: én tudok Tóth Péterrel együtt dolgozni és tudok neki munkát kínálni. Nem a balatonfüredi részvény­társaságban, hanem másutt.. . Feltéve, ha ő ezt elfogadja és akar még velem együtt dolgoz­ni..., még nem került sor er­re a beszélgetésre ... — Visszatérve a leváltásra, azok a bizonyos, Medicornak eladott részvények, nem kel­tettek rokonszenvet a részvé­nyesekben ... — Nem érdekelt. Törvényes jogaimmal éltem. És nem él­tem velük vissza. Megmutat­tam a többi részvényesnek, hogy el fogok menni minden törvényes lehetőség határáig. Nem kellett­­ elmenni, mert a gyár közvéleményének szem­befordulása Tóth Péterrel, se­gített a részvényesek meggyő­zésében. — Az rt. igazgatósága el­nökének önt jelölték. Meglep­te, hogy nem választották meg? — Természetesen meglepetést okozott, én a személyemmel szembeni minősítettem. bizalmatlanságnak De nem csinál­­­tam belőle problémát. Én úgy gondoltam, hogy annál a két gyárnál — Óbudán és Bala­tonfüreden -, ahol a jövőben a vállalkozás profilját alapve­tően érintő változásokra lesz szükség, elvállalom, hogy sze­mélyemben is képviseljek egy bonyolult ügyet. Erre nem tar­tottak igényt. Tudomásul vet­tem. — Úgy tudom, a füredi köz­vélemény befolyásolásában ön is tevékenyen részt vett. — A közvélemény befolyáso­lása mindig is célom volt, minden helyzetben szót akar­tam érteni a dolgozókkal. Mi­vel alapos volt a gyanúm, hogy a gyár dolgozóit egyol­dalúan befolyásolják, nekem nemcsak jogom, de kutya kö­­telességem volt az igazság má­sik oldalát is feltárni. Szente Ottó (Következik: ,,A vezér megmondta, hogy így lesz") HAJÓGYÁRI MENETEK I. „Már régen leváltottam volna” Mint arról már beszámoltunk, a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ ismét megrendezte a me­zőgazdasági kistermelők kiállítását és vásárát Veszprémben, a szövetkezet expo-áruházá­­ban, a Vörösoktóber utcában. A szombatig tartó rendezvényen több mint ötmillió forint értékű árut mutatnak be, illetve kínálnak megvételre. Képünkön: mezőgazdasági kisgépek megfelelő választékban. Az UNICOOP Ipari Szövetkezet értesíti a lakosságot és a közül­eteket, hogy kárpitos­tevékenységét megkezdte Vállaljuk: ülőgarnitúrák, autóülé­sek, ajtók stb. kárpitozását. Cím: UNICOOP Ipari Szövetkezet szolgáltató részlege, Sümeg, Ár­pád u. 36. Telefon: 159. A Cemix Kisszövetkezet felvesz jó kereseti lehetőséggel másodállású betontechnológust Jelentkezés a kisszövetkezet elnökénél, Veszprém, Egry J. u. 6/B. Telefon: 80/23-939. A Pannonker Vállalat központjába pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: közgazdász, kontírozó könyvelő, gépíró, számlaellenőr Jelentkezés: Veszprém, Pápai u. 37. Választásokra készül a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága a népfront IX. kongresszusára készülve „In­tézkedési Tervet” készített, amelyben rögzítette a községi, városkörzeti és városi népfront­testületek és megerősítésének tisztségviselők és újjává­­lasztásának politikai előkészí­tését, a személyi kiválasztás szempontjait és a választások ütemtervét. A politikai előkészítés során fontosnak tartja a megyei bi­zottság, hogy mindenki számá­ra világossá váljék a nép­frontmozgalom küldetése, cél­kitűzése: a népfront felelős­séggel kíván közreműködni a reformfolyamatok megvalósí­tásában, határozottan fellép a lakóhelyen élők érdekei­nek védelmében és élni kí­ván a társadalmi ellenőrzés funckiójával is. A személyi kiválasztásnál döntő szempont a következő: a testületekbe köztiszteletben álló, a feladatokat vállaló, a közösségért tenni akaró em­berek kerüljenek. A városkörzeti és községi testületek megerősítése, meg­újítása április 21-ig történik. A városi népfrontértekezletre április 28 és május 20 között kerül sor. A megyei népfrontértekezlet tervezett időpontja június 3.

Next