Napló, 1989. március (Veszprém, 45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
Ne szólj szám, nem fáj fejem (2.) Egy év múltán Sipőcz Andrásról, a balatonfőkajári Balatonfő Mgtsz elnökéről már írtunk egy esztendeje lapunkban, Egy demokratikus választás története címmel. Ő 1977-ben végzett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, azóta a mezőgazdaságban dolgozik. Szülei egyszerű emberek, úgynevezett „fizikai dolgozók gyermeke". Bátyja szintén agrármérnök. — Mit adott az egyetem, mennyire vethető össze az elmélet és a gyakorlat? — Az egyetemen tanultakat a gyakorlat első időszakában nem igazán tudtam hasznosítani. Az életbe kikerülve belecsöppentem egy egészen más világba, a vezetői szféra legalsó határát jelentő művezetői szintű beosztásban kezdtem. Feladatom nem igényelt felsőfokú végzettséget, viszont nagyfokú tűrőképességet, szervezőkészséget, kontaktusteremtést annál inkább. Szóval igazi mélyvíz volt. Az egyetemi képzésről nem a legjobb a véleményem. Túl sokat markol az oktatás, zömében lexikális tudást várnak el, ami kevésbé hasznosul az életben. Az oktatás színvonala, korszerűsége számos kívánnivalót hagy maga után. Nem tudnak lépést tartani a mezőgazdaság fejlődésével, a szakma élvonalával. — Véleménye szerint mik a főbb konkrét problémák egy kezdő agrármérnöknek? — Az egyetemet elhagyó hallgató nincs felkészítve a mindennapi munkára, a gyakorlati életre való nevelés minősíthetetlen. Köztudottan alacsony a kezdő fizetés, s néhol a körülmények és feltételek sem a legjobbak. Nekem végig kellett menni a ranglétrán, beosztott agronómusként kezdtem, s egy évtized múlva jutottam el az elnökségig. Remélem, nem veszi szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy némi szerencse mellett a munka volt a döntő előrejutásomban. Ma úgy érzem, nem vagyok elég érett a feladathoz, de ugyanakkor meggyőződésem, az általam vezetett közösség életében kedvező volt ez a választás. Az alaposan megfiatalodott vezetés felvállalta az útkeresést, annak összes előnyével, hátrányával együtt. — Az agrárolló évről évre csak nyílik, szinte nincs fórum, ahol ne jönne szóba e téma. A jövőt illetően, hogy lehetne a gyakorlatból hatni e tendencia mérséklésére? — Mezőgazdaságunk, s egyáltalán az egész ország fő gondját abban látom, hogy ez a bizonyos váltás nagyon lassan megy végbe az élet minden területén, pedig ténylegesen gyökeres változásra volna szükség. Vezessenek a rátermett, képzett, tehetséges egyének, s ne azok, akik valamilyen szerzett jogon kerültek vezetői beosztásba — tisztelet a kivételnek -, s esetenként többször is bizonyították dilettantizmusukat. Konkrétan a mezőgazdaságról a következő a véleményem. Az elvonások olyannyira megnövekedtek, hogy lassan az egyszerű újratermelés feltételei is veszélybe kerülnek. Kiemelem az országos érdemi érdekképviseletünk hiányát is, hisz gyakorlatilag ki vagyunk szolgáltatva a monopolhelyzetben lévő szervezeteknek, vállalatoknak. Ezért mielőbb össze kell fognunk a szövetkezetben dolgozóknak, amíg nem késő. — Ha újra kezdhetnéd életedet, változatlanul kitartanál az agrárpálya mellett, vagy sem? — Mindezek ellenére úgy érzem, hasonlóképpen döntenék. Azért sok szépet és jót is kap a mezőgazdaságban szorgoskodó. Szalay Attila Küszöbön a gazdasszonyképzés Otthon is hasznosan Oktatás 32 héten át • Háztartás és gazdaságtan Zirc a kezdeményező A gond nem újkeletű, a feladat viszont most jelentkezik az általános iskolát végző tanulók, fiatalok körében. Hol és hogyan tovább? A kérdés elsősorban a lányos családoknál kerül előtérbe. A nyolc általános iskola befejezése után még alig 14—15 évesek. Jó fél évszázada, főleg az Alföldön ilyen korban már eljegyzést tartottak, diszpenzációval férjhez mentek, de ma . . . Egyre kézzel foghatóbb, tettenérhető ez a gond, hiszen a nyolc általánost végzett fiatalok elhelyezkedési lehetősége egyre szűkül. Mit kezdjenek idejükkel, fiatalságukkal, energiájukkal? Hol lehetne úgy hasznosítani, hogy az egyén és a közösség is megtalálja a számítását? A kérdésekre Földvári Béla, a zirci szakmunkásképző intézet igazgatója válaszolt. a A tovább nem tanuló, de nyolc általánost elvégzett fiatalok — főleg a lányok továbbképzése, felkészítése az életre egyre égetőbb kérdést jelent — kezdte az igazgató. — A fiatalok, elsősorban is a kistelepüléseken élők nagy része a jövőben a boldogulását, a családi és a kisvállalkozásokban látja. Úgy vélem, hogy már a közeljövőben nagyobb jelentőséget kap a család, a gyermeknevelés, az anyai hivatás megbecsülése. - Mindezek olyan ismeretek, amelyek nagyobbrészt hiányoznak a fiatalok többségéből, de nem túl nagy falat ez az iskola számára? - Szervezés kérdése az egész. Heti harminc órában képeznénk a fiatalokat, természetesen a legnagyobb óraszámot a családi életre nevelés, a háztartás gazdaságtana adná. Azután számos gyakorlati foglalkozáson ismerkednének meg a kertészkedéssel, a háztáji már a állattenyésztéssel, amit továbbképzés ideje alatt otthon is gyakorolnának. - Mégpedig haszonnal. . . - Mi más lehetne a cél? Hasznosítani a fiatalok, az iskolából kimaradt lányok ügyességét, rátermettségét a családon belül. Forintot teremtő gondolat ez és olyan oktatás, amit eddig az anya leányának végzett, adott át a a tűzhely, a baromfiól, a veteményeskert mellett. Csakhogy éppen ez az, ami manapság hiányzik, pedig nemcsak a családok nyerhetnek vele, hanem az országos gazdaság is. • Hol, hogyan szervezik meg a gyakorlati oktatást? Hiszen a gazdasszonyképzés nem nélkülözheti a tangazdaságot, amely hű mása a családi környezetnek? — Erre is gondoltunk! — mondta az igazgató — Három hektárunk van a gyakorlókért számára. Továbbá, itt a szakmunkástanulóink felépítik a családoknál honos hagyományos épületeket, ólakat. A költség, a berendezés pedig messze megtérül az iskolából már kimaradt, de odahaza majd szakszerűen gazdálkodó lányok kezemunkája nyomán. A kétéves továbbképzés, számukra olyan hasznos ismereteket nyújt, amelyeket már szinte az első hetek után alkalmazhatnak a családjuk körében, otthonukban is. Ezt a feladatot ma már nem lehet eltenni a láda fenekére. Sürget az idő és az lenne jó, ha minél előbb indulhataa az első csoport Zircen, a helyi szakmunkásképző intézet falai között. Természetesen nem nélkülözhetik az indításhoz szükséges anyagiakat, de ezek a befektetett forintok bőségesen visszatérülnek a háztáji gazdálkodás nagyobb eredményességében. Nekünk célunk, hogy oda kössük a falusi fiatalokat, ahol a föld van, ahol a háztáji gazdaság van és ahol a legjobban kamatoztathatják a szerveződő továbbképző tanfolyamokon megszerzett tudásukat. — Mi készen állunk ennek az egyre nagyobb súllyal jelentkező feladatok végrehajtására —, mondotta Földvári Béla igazgató. Gárdonyi Béla ^ - NAPLÓ — 1989. március 16., csütörtök Ki tudja mikor kezdődött pontosan ez a történet? Talán 1985-ben? Amikor a balatonfüredi hajógyár megunva gyarmati státusát, fellázadt, ki akart válni a Ganz-Danusbius Hajó- és Darugyár kötelékéből? Vagy még előbb? Amikor évszázados önálló léttel a háta mögött kényszerházasságba taszították? Maradjunk csak a legutóbbi eseményeknél. A múlt év végén az óriásvállalat gyárai - így füredi is - részvénytársaságokaká szerveződtek. A viharos alakuló ülésen (Napló, 1988. november 29.) a részvényesek azt a Tóth Pétert választották meg ügyvezető igazgatónak, aki a gyárat addig is vezette, s aki a részvénytársaságot szervezte. Ám nem kellett sok időnek eltelnie, hogy kiderüljön: a nagyvállalat vezérkarából megalakult vagyonkezelő központ nem nyugszik bele, hogy jelöltjüket leszavazva választottak igazgatót a részvényesek. Biztosítandó a „megfelelő" szavazati arányt, csaknem 300 részvényükből kettőt(!) eladtak a Medicornak, amely egyúttal őket bízta meg képviseletével a közgyűlésen. Mégsem sikerült Tóth Pétert felállítani januárban. A kisrészvényesek akkor még makacskodtak, s elérték, hogy az igazgató június végéig tisztségében maradjon, s akkor írjanak majd ki pályázatot. Ám ez a döntés sem hozott megnyugvást, a „személyi kérdés” napirenden maradt, s nem telt el egy hónap sem. Tóth Pétert mégiscsak leváltották. A Dr. Angyal Ádám, a Ganz, Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója: — Én személy szerint évek óta elégedetlen voltam a balatonfüredi gyár igazgatójával. Korábban leginkább a vezető személyi magatartása ellen voltak észrevételeim, az utóbbi időben pedig a gazdasági teljesítményeket tartottam nagyon alacsonynak. 1988-ban folyamatosan, minden szállítási szerződés teljesítésében elmaradt a gyár, minőségi cirkuszok voltak, óriási kötbérezések ... én erre többször felhívtam az igazgató figyelmét — ha jól emlékszem novemberben — fegyelmit is adtam neki a tervektől való lemaradásért. Ebben lehetett taktikázás is. Amit az idén fejeznek be, az már a részvénytársaság bevételeit gyarapítja... - Biztosan voltak taktikai elemek is mögötte. Én figyelmeztettem - nemcsak őt, a többi igazgatót is -, ha azzal taktikáznak, hogy lemaradnak, nagyon buta taktikát csinálnak. És elmondtam a dolog közgazdasági összefüggéseit. Egy kivétellel nem hallgattak rám, ebben a Péter nem állt egyedül. - De fegyelmit csak ő kapott. - Valóban. Olyan negatív helyzet, mint Balatonfüreden, másutt nem alakult ki. No de az elégedetlenség régebbi keletű. Én már több alkalommal is kezdeményeztem az igazgató leváltását, és a balatonfüredi városi pártbizottság volt az, amelyik lefogta a kezemet. A pártnormákat tiszteletben tartva, nem léptem át a kereteket, de mindig mondtam, hogy ez így nem lesz jó. Az új elem, hogy a gyár közvéleménye is szembefordult az igazgatóval. 2 . Az 1985-ös önállósodási kísérlet meglehetősen elmérgesítette a viszonyt a füredi vezetés és a központ között, s azóta is sor került néhány kemény csörtére. Hogy úgy mondjam, Tóth Péter elég sok borsot tört a központ orra alá... - Amikor önálló részvénytársasággá alakítottuk a balatonfüredi gyárat is, akkor én tréfásan azt mondtam az igazgatónak, hogy látod, most kiálthatnál az emberek elé és mondhatnád, hogy a füredi vezetésnek lett igaza, hiszen az önállóságot megszereztük. A füredi igazgató nem értette meg, hogy ez egy tréfa, és tényleg ezt mondta az embereknek. Hát ez jól tükrözi, hogy mennyire nem ismerte fel a helyzetet. Nézze, az igazgató külpolitikáját én kifejezetten jónak tartottam, nagyon ügyesen tárgyalt a vevőkkel, a partnerekkel, de a belpolitikája tehát, hogy a gyáron belül rend legyen, úgy nézzen ki mint egy gyár — sajnos gyenge volt. Egy gyáron belül egy igazgató tartson rendet. Ha elvállal valamit, akkor csináltassa meg. Ez egyre kevésbé ment. És azt hiszem ez a helyzet diktálta, hogy legutóbb a gyár közvéleménye saját igazgatója ellen fordult és ez jelent meg a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-bizottság közös véleményében. Ha rajtam múlik, Tóth Pétert már régen leváltottam volna... Az ön kérdéseiből egyébként én azt vélem kihallani, hogy él az a feltételezés, vagy önben, vagy másokban, és ön erre szeretne választ kapni, hogy most törlesztettem. A korábbi években ugye nem szerettük egymást és most jött el a leszámolás napja. Nem minősítem, hogy ez a feltételezés milyen ... Én kijelentettem önnek, hogy már réges rég leváltottam volna! — Ezt a feltételezést erősíti néhány tényező. Például az, hogy 1985-ben, amikor a füredi közvélemény szinte egyöntetűen akarta az önállóságot, akkor ez nem sokat nyomott a latban ... — A közvélemény most segített abban, hogy le tudjam váltani. Ha a közvélemény most nem fordul az igazgató ellen, talán most sem lehetett volna leváltani. Változatlan a véleményem, már öt éve fel kellett volna állítani. Én egyébként fordítva mondanám: én teszek szemrehányást a közvéleménynek, hogy nem ismerte fel már öt éve azt, amit én már akkor felismertem. Nem nagyon fogadja el a megye közvéleménye, nem hiszi el, hogy Tóth Péter rossz vezető volt. . . Nem sokat ér ilyenkor a tekintélyre való hivatkozás, mégis azt kell mondanom, hogy az én összes ismeretem, tapasztalatom alapján, egy rossz gyárigazgatónak tartom a Pétert. Nem tudok mást mondani. 3. Bármennyire is rossz vezető volt, azért a Ganz Danubiusnak nagyon jól jött, hogy a részvénytársaságot jól szervezte meg. Amennyire én tudom, ő hozta a legtöbb külső tőkét [UNK].■ Ez nem így van, de sok külső tőkét hozott. A veszprémi Agrobank igazgatója mondta a közgyűlésen: ha tudta volna, hogy a helyzet ilyen, nem szállt volna be. Tóth Péter úgy szervezte a részvénytársaságot — egyébként Ganz Danubius érdekeinek teljes egészében megfelelően -, hogy a részvényeseket nem tájékoztatta a tényleges helyzetről. Egyébként Péter valóban nagy ambícióval, lelkesedéssel fogott a társaság szervezéséhez, és igen jó taktikai érzékkel elhallgatta a gyengéinket. — De nyilván önök számára sem bizonyult rossz taktikának, Tóth Péterre bízni a dolgot. Az ő személye sikert ígért... — Én Tóth Pétert alkalmasnak találtam arra, hogy a részvénytársaságot megszervezze. És nem is csalódtam e tekintetben benne. S itt nem fekete-fehér helyzetről van szó. Tóth Péter egy gyár vezetésére alkalmatlan, de egyébként vannak nagyon kiemelkedő kvalitásai. Legyen ön az első, akinek elmondom: én tudok Tóth Péterrel együtt dolgozni és tudok neki munkát kínálni. Nem a balatonfüredi részvénytársaságban, hanem másutt.. . Feltéve, ha ő ezt elfogadja és akar még velem együtt dolgozni..., még nem került sor erre a beszélgetésre ... — Visszatérve a leváltásra, azok a bizonyos, Medicornak eladott részvények, nem keltettek rokonszenvet a részvényesekben ... — Nem érdekelt. Törvényes jogaimmal éltem. És nem éltem velük vissza. Megmutattam a többi részvényesnek, hogy el fogok menni minden törvényes lehetőség határáig. Nem kellett elmenni, mert a gyár közvéleményének szembefordulása Tóth Péterrel, segített a részvényesek meggyőzésében. — Az rt. igazgatósága elnökének önt jelölték. Meglepte, hogy nem választották meg? — Természetesen meglepetést okozott, én a személyemmel szembeni minősítettem. bizalmatlanságnak De nem csináltam belőle problémát. Én úgy gondoltam, hogy annál a két gyárnál — Óbudán és Balatonfüreden -, ahol a jövőben a vállalkozás profilját alapvetően érintő változásokra lesz szükség, elvállalom, hogy személyemben is képviseljek egy bonyolult ügyet. Erre nem tartottak igényt. Tudomásul vettem. — Úgy tudom, a füredi közvélemény befolyásolásában ön is tevékenyen részt vett. — A közvélemény befolyásolása mindig is célom volt, minden helyzetben szót akartam érteni a dolgozókkal. Mivel alapos volt a gyanúm, hogy a gyár dolgozóit egyoldalúan befolyásolják, nekem nemcsak jogom, de kutya kötelességem volt az igazság másik oldalát is feltárni. Szente Ottó (Következik: ,,A vezér megmondta, hogy így lesz") HAJÓGYÁRI MENETEK I. „Már régen leváltottam volna” Mint arról már beszámoltunk, a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ ismét megrendezte a mezőgazdasági kistermelők kiállítását és vásárát Veszprémben, a szövetkezet expo-áruházában, a Vörösoktóber utcában. A szombatig tartó rendezvényen több mint ötmillió forint értékű árut mutatnak be, illetve kínálnak megvételre. Képünkön: mezőgazdasági kisgépek megfelelő választékban. Az UNICOOP Ipari Szövetkezet értesíti a lakosságot és a közületeket, hogy kárpitostevékenységét megkezdte Vállaljuk: ülőgarnitúrák, autóülések, ajtók stb. kárpitozását. Cím: UNICOOP Ipari Szövetkezet szolgáltató részlege, Sümeg, Árpád u. 36. Telefon: 159. A Cemix Kisszövetkezet felvesz jó kereseti lehetőséggel másodállású betontechnológust Jelentkezés a kisszövetkezet elnökénél, Veszprém, Egry J. u. 6/B. Telefon: 80/23-939. A Pannonker Vállalat központjába pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: közgazdász, kontírozó könyvelő, gépíró, számlaellenőr Jelentkezés: Veszprém, Pápai u. 37. Választásokra készül a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága a népfront IX. kongresszusára készülve „Intézkedési Tervet” készített, amelyben rögzítette a községi, városkörzeti és városi népfronttestületek és megerősítésének tisztségviselők és újjáválasztásának politikai előkészítését, a személyi kiválasztás szempontjait és a választások ütemtervét. A politikai előkészítés során fontosnak tartja a megyei bizottság, hogy mindenki számára világossá váljék a népfrontmozgalom küldetése, célkitűzése: a népfront felelősséggel kíván közreműködni a reformfolyamatok megvalósításában, határozottan fellép a lakóhelyen élők érdekeinek védelmében és élni kíván a társadalmi ellenőrzés funckiójával is. A személyi kiválasztásnál döntő szempont a következő: a testületekbe köztiszteletben álló, a feladatokat vállaló, a közösségért tenni akaró emberek kerüljenek. A városkörzeti és községi testületek megerősítése, megújítása április 21-ig történik. A városi népfrontértekezletre április 28 és május 20 között kerül sor. A megyei népfrontértekezlet tervezett időpontja június 3.