Napló, 1989. június (Veszprém, 45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Együttes vita három törvényjavaslatról Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke kapott szót, majd Szabó István (or­szágos lista), a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának elnöke, dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a buda­pesti 71. Sz. Jogtanácsi Mun­kaközösség jogtanácsosa, Fo­dor Sándor (Fejér m., 5. vk.), a mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke, Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügy­minisztérium Menekültügyi Hi­vatalának vezetője, dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m.,­­11. vk.), rábapordányi körzeti or­vos, a helyi vadásztársaság ve­zetője, Tanászi János (Hajdú- Bihar m., 17. vk.), a pocsaji Új Élet Termelőszövetkezet cso­portvezetője, Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó, Csipkó Sán­dor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazda­­sági Szakszövetkezet elnöke, Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház színművésze, Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jász­apáti Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke, dr. Sára János (Komárom m., 10. vk.), kisbé­ri körzeti állatorvos. A következő szót kérő kép­viselő Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.), a Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ autó­motor szerelője volt, majd dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szat­­már m., 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács­­Kórház­ Rende­lőintézetének osztályvezető fő­orvosa, Tóth János (Budapest, 37. vk.), a MTESZ főtitkára, Vass Józsefné (Békés m., 15. vk ), a sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese és Tornai Endre immár másodszor mon­dott véleményt a szerdai vitá­ban. Mivel többen nem jelentkez­tek hozzászólásra, Szűrös Má­tyás javasolta az­­általános vi­ta lezárását, majd szavazásra tette fel, bocsássák-e részle­tes vitára a három törvényja­vaslatot. A mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint a földről szóló törvény módosí­tása kapcsán a képviselők nagy többsége arra voksolt, hogy legyen részletes vita, az erdőkről és a vadgazdálko­dásról szóló törvényjavaslat részletes vitáját azonban 175- en elutasították (87-en szavaz­tak mellette, 29-en pedig tar­tózkodtak), így az Országgyű­lés úgy határozott, hogy e tör­vényjavaslat felett most nem nyitnak részletes vitát. A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában el­sőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet el­nöke kért szót. Ezután dr. Tal­­lóssy Frigyes írásban is be­nyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is világosab­bá tenni képviselőtársai előtt. Miután a tárgyalt törvény­­javaslatok részletes­­ vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás fel­kérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítvá­nyokat, s készítsék el jelenté­süket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja - amelyen Szűrös Mátyás, Ja­kab Róbertné és Horváth La­jos felváltva elnökölt - befe­jeződött. Az ülésszak csütörtö­kön Hütten Csaba mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisz­ter válaszával folytatódik. A nagy területű erdők ne kerüljenek magánforgalomba! Weibl Elemér felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Képviselőtársak! Az erdészek örök, folyama­tos közmegegyezésben élnek a természettel, az erdővel. Ma­gyarország erdeje — természeti kincse — 1800 ezer hektáron, az ország területének 18 szá­zalékán tenyészik. Fele-két­harmada emberi kéz által te­lepített. 255 ezer hektár ter­mészetvédelmi oltalom alatt áll, a többi, míg él, sok em­beri, ökológiai célt szolgál, de helyesen gazdasági célú erdő. Az ország faszükségletét 75 százalékban hazai erdők szol­gáltatják. Ha viszont külpiaci értékben számolunk, akkor a ma még hazai fa- és cellulóz-, ipari feldolgozókapacitás hi­ányában, 15 százalékban, 150 millió dollár értékben expor­tált, döntően papír- és rostfa árbevétele fedezi az importált fenyő kiadásait, miközben az erdészet és meglévő faipar jö­vedelméből 8 milliárd forinttal járul hozzá az állami közki­adásokhoz. Ez annak köszön­hető, hogy az állam segítsé­gével a felszabadulás óta 600 ezer hektár új erdőt telepítet­tünk, miközben a kiterjedt er­dők termőhelyét új, jobb mi­nőségű erdőkkel felújítottuk. Európában nincs még ilyen erdészeti teljesítményt felmuta­tó ország. Nekünk is megvan­nak természetesen a hibáink, hiányosságaink. Nem mindig választjuk meg a termőhely­nek megfelelő fafajokat, nem mindig tudjuk jól gondozni az erdőt, nincs elég és megfe­lelő gépünk, elfogytak, kiöre­gedtek az erdőnevelő munká­saink. Természetesen vannak bü­rokratikus megkötöttségeink is. A mostani törvényjavaslat ru­galmasabb, a vállalati és he­­­lyi önállóságot nevelő tör­­vénycikkel módosításokat tesz az erdőtervezésre, az erdők felújításának alapjára, az er­dőtervek jóváhagyásának rend­jére. Amikor ezt teszi, bizton­ságot is ad a jövőt illetően az erdőtervezésben a hosszú távú állami és az éves válla­lati tervek jobb össze­hangolására, az erdőfenn­tartási alap eddig alacso­nyabb miniszteri jogszabály he­lyett törvényben történő biz­tosítására. De ugyanakkor oldottabb szabályozása foly­tán lehetőséget ad a gazda­sági célú, gyors növekedésű cellulóz, energia célú erdők­ben, a mezőgazdasági nagy­üzemek részére, de a magá­nosok részére is, ahogy a miniszter elvtárs mondotta, az élelmiszer-termelésre gazda­ságosan nem, de az erdők lé­tesítésére gazdaságosan al­kalmas termőföldek erdősítése-Én a meglévő erdők állami, szövetkezeti tulajdonjogát vagy kezelői jogát nem vita­tom, ha nincs mögötte hátsó gondolat, vagy vállalati nye­részkedés, a pénzügyi kor­mányzat vállalatokat lefejő szándéka. Azt sem vitatom, hogy a szövetkezeti tulajdonú erdő forgalomképes legyen, adható-vehető. Azt sem vita­tom, hogy a magánerdőt ad­ják, vegyék. Azt azonban nem tartanám elfogadhatónak, hogy az állami, összefüggő, nagy te­rületű erdők magánforgalomba kerüljenek. A javaslat éppen ezért nem érinti az erdőtörvény 8. paragrafusának (4) bekezdé­sében előírtakat, mely szerint erdőnek más szerv tulajdoná­ba, kezelésébe, használatába történő átadásához, továbbá erdőnek belterületbe vonásá­hoz az erdőfelügyelőség hoz­zájárulása szükséges. Az 1961. évi VII.­­törvény módosításával egyébként indokolt lett volna várni, a közeljövőben megal­kotásra kerülő jogszabályok ugyanis valószínűleg újra ér­telmezik. Javaslom ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter az 1961. évi erdőtörvény helyett új erdőtör­vényt terjesszen be, a Tisztelt Országgyűlés pedig a jövő év folyamán új erdőtörvény-javas­latot fogadjon el, és dolgoz­za ki az erdők tulajdonának és kezelésének azt a korszerű és hatékony formáját, mely leg­inkább megfelel a társadalmi kívánalmaknak és megfelelő mozgásteret biztosít a gazdál­kodók részére. Az erdőgazdálkodást külön­leges, más ágazattal össze nem hasonlítható feltételei mi­att, nem szabad más ágaza­tokra vonatkozó általános fel­tételek közé szorítani. Az erdő különleges társadalmi-hu­mán ökológiai jelentősége, hosszú termesztési ciklusa, a tartamosság követelménye, az, hogy az erdőnek nincs alter­natívája, nem teszi lehetővé a szántóföldi művelésnek meg­felelő általános feltételek kö­zötti gazdálkodást. Az erdő speciális helyzete sajátságos feltételrendszert kö­vetel. Ezért hangsúlyozom a társadalom alapvető érdeke, hogy az erdők sorsa ne legyen sehol kiszolgáltatva teljesen a tulajdonos érdekeinek. Az ál­lami erdők kezelésének mód­ját új alapokra kell helyezni és a rövid és hosszú távú ér­dekeltséget arányosan kielégí­tő feltételrendszert kell ki­alakítani (vagyonérdekeltség stb.). A vállalati tulajdonjogú ál­lami erdők tulajdonjogának át­ruházásával szinte senki nem ért egyet, viszont a központi erdőfenntartási alap képzésé­nek törvénybe foglalásával min­denki egyetért. Kijelentem: ha egyszer erdő, akkor erdőterv szerint kell gazdálkodni. Ez alól a tövény ne adjon kivé­telt. Azt minden erdőtulajdo­nosnak tudomásul kell venni, hogy az erdő közkincs is, és abba a társadalmi érdekek és a szakmai követelmények biz­tosítására az államnak - mint a társadalom képviselőjének - joga van beleszólni. Hivatko­zom arra, hogy ez minden fej­lett államban elismert alapel­ve az erdőgazdálkodásnak. Tisztelt Parlament! 1986-ban már részletesen foglalkoztunk az új vadászati törvénnyel. A külön törvény­nyel egyetértek, társadalmi vi­tára javaslom. A megyei képviselők egy csoportja Vida András felvételei Illést tartott az IPU magyar csoportja Az országgyűlési ülésszak második napi munkájának megkezdése előtt ülést tar­tott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson értékel­ték a Budapesten március­ban megrendezett 81. IPU- konferencia munkáját, amelyben 94 országból mintegy 1000 küldött vett részt. A legfontosabb ta­pasztalatként emelték ki, hogy a külföldi képviselők pozitívan nyilatkoztak a ha­zánkban végbemenő politi­kai folyamatokról, a magyar parlament munkájáról. Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondását az IPU magyar csoportjá­nak elnöki tisztségéről. Az új törvény kapcsán Pétről, Ajka I1-ről az új ipari miniszter Az állami vállalatokról mintha kevesebb szó esett volna az átalakulási törvény megvitatásakor, elfogadása­kor. Pontosabban inkább úgy, hogy a vezetők, a me­nedzserek tulajdonmonopó­liumát erősíti csupán, s ez egyáltalán nem kívánatos. Horváth Ferenc, az ipari tárca nemrégiben kinevezett új minisztere, mi tagadás, ez­zel az elmarasztaló megkö­zelítéssel nemigen értett egyet.­­ Nem bizony. Még akkor sem, ha valóban több helyütt hangoztatták: a vállalatveze­tők hatalmát legalizálja az új törvény. Persze annyiban jogos a felvetés, hogy köz­­gazdasági értelemben a tu­lajdonlás kidolgozása késik, így önmagában csak a tör­vény alapján vélelmezhető ilyesfajta törekvés is. - Mármint,­­hogy a vál­lalatvezetők egymásnak ajánl­ják föl részvényeiket? - Igen. De a szándék a tulajdonjogok meghatározá­sakor nem ez. S­ mert már előfordult a nem helyeselhe­­tő törekvés néhány vállalat­csoport, vagyonkezelő köz­pont létrehozásakor, az új törvény jogi garanciákat is beépített a javaslatba. A képviselők a tervezet módo­sításakor ezt meg is erősítet­ték. - Véleménye szerint­­ az átalakulási törvény adta le­hetőségekkel várhatóan nagy számban fognak-e­­élni az ál­lami ipari vállalatok? - Nem hinném, bár az érdekmotiváltság igen alap­vető változás, vagyis a tu­lajdonosi jog belépése mi­att ez természetes is lenne. Egyelőre azonban úgy gon­dolom, csak lassú folyama­tokkal számolhatunk, és ott, ahol valóban lehetséges, a külső tőke bevonása. Ez utóbbi alatt természetesen nemcsak a külföldi működő tőkét értem, hanem más vál­lalatok, pénzintézetek, biz­tosítók, alapítványok szabad pénzeszközeit is. Ha ez a külső tőke nem kapcsolódik be, nincs meg, akkor az át­alakulás csak formális.­­ Veszprém megyében az átalakulás egy sajátos útját kívánja végigjárni, illetve kénytelen ,végigjárni a­­ Péti Nitrogénművek. Hiszen sza­nálása vagy felszámolása so­rán részvénytársasággá ala­kul át. Ám kínosan és ért­hetetlenül lassan, amit nem hiszem, hogy­­megengedhet magának gazdaságunk.­­ Szó mi szó, az eddig is­mert elképzelések zátonyra futottak. A feltételezett kül­földi tőke nem jött be, más hazai cégek viszont pénzszű­ke miatt eddig nem léptek be a tervezett rt.-be. A sza­nálás elhúzódása az én vé­leményem szerint is most már elképesztő. Szeretném meg­jegyezni, hogy ez nem tar­tozik már a minisztérium kompetenciájába. A mi vé­leményünk ismert. Emelkedő műtrágyaárak mellett a Péti Nitrogénműveket mindenképp üzemeltetni kell. Éppen ezért újra és újra megkíséreljük - nem mintha sokat jelentene, de személyesen is be kívá­nok „szállni" a rendezésbe , felgyorsítani az átalakulást. - Különben felszámolják Petét? Hírek szerint ugyanis rajta van a kormány felszá­molási listáján. - Ilyen listája a kormány­nak­ nincs. Nem is a dolga a vállalatok felszámolása. Egyébként nem tudok róla, hogy bárki is komolyan gon­dolná az igen korszerű gyár fizikai felszámolását.­­ Még mindig az átalaku­lási törvény adta lehetősé­geknél maradva: van-e tu­domása arról, hogy a Veszp­rémi Szénbányák a számára létfontosságú Ajka II. előké­szítése és megnyitása érde­kében új javaslatokat dol­gozott ki. Nevezetesen, hogy a beruházásba bevonja a kül­földi, kooperációs partnerei által már nemegyszer fel­ajánlott hitellehetőségeket, valamint, hogy fogadni kész a nehezen behajtható len­gyel tartozások fejében a lengyeleket, bányaépítési, megnyitási ,,fizetségként". - Igen nagyra értékelem a Veszprémi Szénbányák ex­porttevékenységét. Bánya­gépgyártását példaértékű­nek tartom. Ha valahol el tudom képzelni, hogy a tár­sasági törvény, az átalakulá­si törvény segítségével be­vonjuk a külföldi tőkét, ak­kor ez éppen a gépgyártás. Az alap­bányászati tevékeny­ségnél ezt nehezen tudom elképzelni. Ami a lengyelek­­„bekerítését” illeti, azt hi­szem, ez igen drága lenne, bár minden lehetőséget meg kell vizsgálni, körül kell jár­ni. - Mi lesz akkor Ajka II- vel? - Az ajkai képviselő leg­utóbbi interpellációjára adott válaszomban már hangsú­lyoztam és most csak meg­erősítem: a Világbank által is elfogadott szakértők be­vonásával mindenképpen megvizsgáltatjuk az Ajka II. bányanyitás lehetőségét, gaz­daságosságát. Ez a vizsgá­lat ugyan nem lesz egyide­jű a dubicsányi szénmezők feltárásának elemzésével, de felelősségem teljes tudatá­ban kijelentem, ez semmifé­le hátrányt nem jelent Ajka I­-nek. Az időbeni eltérés el­lenére ezt a bányanyitási le­hetőséget versenyeztetni fog­juk Dubicsánnyal.­­ Andrássy Antal Szovjet katonák búcsúztak Szentkirályszabadjáról (Folytatás az 1. oldalról) MSZBT-tagcsoportok között kialakult. A leszerelés jegyében 1991- ig mintegy 25 százalékkal csökken a hazánk területén állomásozó szovjet csapatok aránya - mondotta dr. Sza­bó Lajos, majd így folytatta: megyénk területéről, éppen Szentkirályszabadjáról harc­kocsizó magasabb egység és híradó, vegyvédelmi alegység, valamint légvédelmi egység vo­nul ki. A 13. gárdahadosztály sze­mélyi állományának nevében Sztrelcov századparancsnok és Pidina honvéd szólt, majd pe­dig Nyikolaj Arhipovics Selugy­­ko vezérőrnagy, hadosztálypa­rancsnok köszönt el megyénk lakóitól, vezetőitől. - Velünk utaznak hazánkba a legjobb emlékeink, magyar barátainkkal eltöltött órák emlékei. N. A. Selugyko vezérőrnagy munkatársunk kérdésére el­mondotta, hogy tegnap az utolsó, öt tehergépkocsiból ál­ló menetoszlop hagyta el Szentkirályszabadját és 21 óra 30 perckor elindult Záhony, a Szovjetunió felé. A 13. gár­dahadosztály feloszlik, sze­mélyi állományának jelentős részét leszerelik. A már ko­rábban bejelentett csapatát­szervezés értelmében Szentki­rályszabadjára hiradó maga­sabb egység települ. Mi várható a tóparti vízellátásban? (Folytatás az 1. oldalról) teljes mértékben telített. E gondon jelenleg a tisztítás in­­tenzifikálásával próbálnak se­gíteni. A szennyvíz elvezetésé­re a területen jelentős társu­lati beruházásokat végeznek. A jövő esztendőre várható a tóparti csatornázási progra­mok megvalósítása Balaton­almádiban, Balatonfűzfőn, Al­sóörsön, Csopakon, Balaton­­füreden, Zánkán és Balaton­szepezden. A csatornázásokkal a tisztítók teljesítőképességét teljes mértékben kihasználják, így többletszennyvizet csak 1991-et követően fogadhatnak majd. A tájékoztató befejező részé­ben elhangzott az is, hogy a hibaelhárítás is egyre korsze­rűbb, gyorsabb. Az üzemigaz­gatóságon a bejelentéstől szá­mított hibaelhárítási idő a né­hány évvel ezelőtti 72-ről ma­napság már 6 órára csökkent. Ebbzen természetesen , nincs benne a javításoknál gyakran szükséges útfelbontások hely­reállítása. Ez utóbbi feladatra most szerződést kötöttek a Közúti Igazgatósággal, amely a munkálatokat esetenként 3 napon belül elvégzi majd. NAPLÓ - 1989. június 1., csütörtök -­­

Next