Napló, 1989. október (Veszprém, 45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-02 / 232. szám
Az MSZMP megyei küldöttértekezlete tek keresztül az elmúlt évtizedekben. Elismeréssel szólt a termelő gazdák munkájáról. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az agrárágazatot sújtó intézkedések következtében a párt elvesztheti a földművelők támogatását. A jelenlegi adórendszer visszafogja a termelőkedvet. A növekvő elvonások miatt radikális változásokat sürgetett, különben elmarad a várva várt kibontakozás. Meggyőződéssel állította: csak az a párt érhet el sikereket, amely a gazdasági életben a jövedelmezőséget tűzi ki célul. Kiemelte az élelmiszer-ellátás zavartalanságát és óvott a felesleges rémhírek terjesztésétől. Csabai Béla, veszprémi küldött, a cselekvés lényegét hangsúlyozta. Ne csak a feladatainkat szajkózzuk, hanem tettekkel igazoljuk szándékainkat. Az a társadalom, amely nem képes elfogadható jövőt biztosítani népének, eleve bukásra ítélt. Céljaink elérésére őszinte együttműködésre és bizalomra van szükség, az ország vezetői tekintsék felnőttnek az állampolgárokat, és ne kizárólag szabályozásokkal oldják meg az égető kérdéseket. Jó szervezőkészséggel megáldott politikusok kerüljenek a legmagasabb posztokra. Elkerülhetetlennek tartotta a mielőbbi érdekeltségi viszony megteremtését és a piaci mechanizmusok kimunkálását. A politikáról elmondta, helye van a mindennapi életben, de biztosítani kell a különböző szervezetek szabadságát. A korrekt ellenőrzés lehetősége valósuljon meg a pártok között. Mészáros József a megyei tanács küldöttcsoportjának nevében kért szót. Szerinte helyes lenne, ha ebben az időszakban a párttagok önvizsgálatot tartanának. A tagságra rendkívül széles, vegyes skála jellemző. A komoly jövedelemkülönbségek feszültséget váltanak ki. Az MSZMP-Zalavári István, veszprémi küldött a munkahelyi pártalapszervezetek megjegyezte, helyzetére utalva míg a párton belül meddő vita folyik erről a kérdésről, addig az ellenzéki mozgalmak megteszik megfelelő lépéseket, és kiépítik szervezeteiket a munkahelyeken. A pártvagyonra is kitért: a politikai célú hasznosítás mellett egészségügyi intézményeknek és iskoláknak kell átengedni a párt tulajdonában levő létesítményeket. Néhány szóban említést tett a Demisz tevékenységéről, valamint feltette a kérdést, hogy a párt meddig maradhat ifjúsági szervezet nélkül. Ezek után a szerkesztőbizottságihoz fordult javaslattal: a dokumentumok egyszerű, közérthető formában kerüljenek kiadásra, a felesleges tiszteletköröket iktassák ki a szövegből. Jől megjegyezte: olyan szocialista párttá kell válnia, amelyben keményen érvényesül a hatékonyság és az önkormányzat. A párt munkáját szakértőkből álló csoportok segítsék. Sugár Péter, veszprémi küldött a társadalom hitelképességét szorgalmazta. Ehhez alapjaiban új, demokratikus párt megalakulása szükséges, amely megfogalmazza az alapvető célokat és megvalósítható programot dolgoz ki. Javasolta, hogy a pártot demokratikus munkáspártnak nevezzék a jövőben. Platformja legyen vízválasztó a demokratikus és a konzervatív nézetek között. A munkásőrség létét érintve kijelentette, hogy ebben a kérdésben a parlament mondja ki a döntő szót. A pártvagyonról úgy nyilatkozott, hogy az a párt- és állami vezetők kényelmét szolgálta. A kivételezettség irritálja a lakosságot. A túlméretezett apparátusok szűnjenek meg, költségvetésüket csökkentsék. A megyei szintű pártirányítást feleslegesnek vélte. Dr. Pataki Attila, tapolcai küldöttnek adott annak a véleményehangot, hogy a kongresszus utáni megyei pártértekezletek elkerülhetetlenek. A megválasztott testületek addig nem tekinthetők legitimnek, míg a kongresszus politikai programját nem ismerik és nem fogadják el. Javasolta, hogy november 15-ig ideiglenes intézőbizottság működjön a megyében. A megyei titkárjelöltekről szólva hangsúlyozta, hogy hiteles embereknek tartja őket, de hosszú időn át egy régi politikai intézményrendszert képviseltek, ezért megválasztásukat párttagság zöme nem helyeselné. A korábbi vezetőket most ne menedzseljük, célszerű megvárni a kongresszust; bizonyára feltűnnek új arcok, ambiciózus megválthatják politikusok, akik belépőjegyüket a politikai életbe. Németh József pápai küldött a bizalom visszanyerését 'központi i kérdésiként 'kezelte, párt sorsa függ ettől, mondata. Ennek érdekében olyan konkrét célokat 'kell kitűzni, melyek garantálják a társadalmi és gazdasági fejlődést. Bírálta a település politikát, melyet évtizedeken át paternalista gondoskodás jellemzett. A politikai hatalom eltorzította az ország településszerkezetét, a falvaik elsorvadtak. A szolgáltatási díjakban nagyfokú aránytalanság mutatkozott meg. Követelte, hogy kormány mielőbb tűzze napra rendre a megkárosított települések sorsának rendezését. Jámbor Attila, várpalotai küldött a pártértekezletre kiadott dokumentumokat bírálta. Nem értett egyet például azzal, hogy a párt kiszorult volna a szakszervezeti mozgalomból. A szervezeti szabályzat tervezetéről elmondta, hogy a várpalotai reformkörök álltal elfogadott változatot támogatja. Csatlakozott Sugár Péter álláspontjaihoz, miszerint megyei, pártbizottsági szintű irányításra nincs szükség, Presits Ferenc tapolcai küldött a szenvedélymentes, közös cselekvést emelte ki rászólásában. A 'nemzet hoztegyen meg mindent a konfrontáció elkerülésére, 'különben elveszíthetjük a cselekvőképességet és a generációik is eltávolodnak egymástól'. Indulatok nélküli, békés átmenetnek van értelme, amelyben érvényesül a közrend és a törvényesség. Nemcsak a politikai intézményrendszer átalakulása fontos, a párttagok személyes részvétele sem nélkülözhető a társadalomban zajló folyamatokban. Személy szerint aggódik - mondta - a visszarendeződés veszélye miatt. Sürgette, hogy a párt ideológiáját a hibás, téves nézetektől tisztítsák meg. Végezetül kérte, hogy a pártvezetés ne hagyja megalázni a munkásőrséget. Gőgös Zoltán pápai küldött az előző felszólaló gondolatPapp József, a fiatal' pártfogók 'küldöttcsoportjának tagja rövid, frappáns hozzászólásában mérlegre tette a párt és az ifjúság kapcsolatát. Az 'ifjúság ma már nem tart igényt politikai ígéretcsomagra', ne az udvariasság domináljon a párt részéről. Az ifjúság új programban és új vezetőkben látja a demokratikus kibontakozás esélyét. A Demisz egyelőre nem vállalta a régi MSZMP-t. Amennyiben szocialista, demokratikus párttá alakul, a szövetség kérdése ismét felmerülhet. Az MSZMP-n sor, hogy választ adjon az ifjúságnak. Tóth András ajkai küldött szerint a párt egy olyan szocialista eszményképet fogalmazott meg, amelyben sohanem hittek az emberek. Az elmélet és a gyakorlat egyaránt csődöt mondott. Helytelenítette, hogy a politikai reformok utcahosszai megelőzik a gazdasági változásokat. A piacgazdaságban az értéktörvény elsőbbségét kell biztosítani. Az eredménytelenül gazdálkodó vezetőket szigorúan vonják felelősségre, és kerüljön módosításra az indokolatlanul magas prémiumrendszer. A bérreform tegye lehetővé, hogy a munkások a főmunkaidőben elért keresetből megéljenek. A párton belül megfontolandónak tartotta az etikai bizottság felállítását, mely a nyilvánosság bevonásával végezze munkáját. Elutasította a demokratikus centralizmus gyakorlatát. Ebédszünet után a pártértekezlet elfogadta a hátralévő hozzászólások időbeli korlátozását, menetét folytatta : a munkásőrség leszerelése tisztességes búcsú legyen, majd áttért a párt belső életére, s a régi politikai struktúra hibáit fejtegette. Új módszereiket i kell kidolgozni, és megfelelő, alkalmas személyeket kell találni a végrehajtáshoz. A pártvagyonról megjegyezte, hogy jelenleg az tartja el az MSZMP-t. A gazdaság hiányosságai közé sorolta az egyéni érdekeltség elhanyagolását. Balogh András veszprémi küldött szerint a városi és a megyei pártmunkáit csak jól képzett, alaposan felkészült és függetlenített munkatársakkal lehet eredményesen ellátni. A párttagság ne várja minden kérdésben a kongresszus megfellebbezhetetlen döntését. személyi vitáikat illetően megjegyezte, hogy a vezetők kiválasztásához idő kell, ezért a gyakorlott politikusokat nem szabad meggondolatlanul félreállítani, mellőzni. Ugyanakkor a kiemelt nyugdíjak visszavonását kezdeményezte, pártvagyonról szólva, elmondta, hogy eredete jobbára meghatározhatatlan, éppen ezért jogilag nem rendezhető, csak társadalmi konszenzussal oldható meg a kérdés. Molnár Ottó Veszprém, egyik lakóterületi alapszervezete nevében kifejtette, hogy nem elég a szándék a lakóhelyen működő pártszervezetek megerősítésére, ennek feltételeit is meg kell teremteni. Másik problémaként vetette fel, hogy kié lesz párt, ha a kongresszuson nem tán pártszakadás történik? Vitatkozhatnak itt a munkásőrségről, pártvagyonról, de lehet, hogy ennek egy hét múlva már nem lesz értelme. Inkább arról kellene beszélni: hogyan tovább? Javasolta, hogy évenként kerüljön sor megyei pártértekezletre a jövőben, ahol a megválasztott vezetők elszámolhatnak munkájukról. Pribék Istvánné (Veszprém) aggodalmának adott hangot a pártban zajló folyamatokkal kapcsolatban. A párttagságot állandó támadás éri az elmúlt negyven év hibáiért, de ezért az egyszerű párttag nem vállalhat felelősséget, különösen a fiatalok nem. Kitért arra is, hogy az ellenzék mellett a párt vezetői is lejáratták a szervezetet állandó hatalmi rivalizálásukkal, óriási hibákat követtek el a széthúzással, ellentmondásos nyilatkozataikkal. Véleménye szerint nem új pártra van szükség, hanem az MSZMP-t kell megújítani, garanciákat építve a szervezeti szabályzatba, hogy a tagság akarata érvényesülhessen. Ennek a baloldali, demokratikus pártnak jó programra van szüksége, konkrét érvekkel, reális célkitűzésekkel, amely alapján eldönthető, mit támogat, mit nem. E párt nem maradhat ifjúsági szervezet nélkül a demokratikus kibontakozáshoz új program, új vezetők kellenek Munkában a pártértekezlet Javaslat a pártvagyon hasznosítására Kottyán József, a balatonalmádi küldöttcsoport tagja a megyei pártvagyon hasznosítására figyelemre méltó javaslatot tett. A tanácskozás szünetében megkértük, hogy fejtse ki bővebben elképzelését. — Ahogy hallottam, a pártvagyon értéke a megye területén 260 millió forint körül mozog. Javaslatom lényege, hogy ebből 2 százalékot különítsenek el, s ennek az összegnek a 20 százalékos kamatával minden évben 15-20 fiatal közép- és felsőfokú képzéséhez járuljanak hozzá. Becslésem szerint ez évente 50 ezer forintos juttatást jelentene. Az így keletkezett ösztöndíjat korra, alapítványi nemre, felekezetre és pártállásra való tekintet nélkül az arra érdemes diákok kapnák meg. A pedagógusok erkölcsi kötelessége lenne a támogatottak kiválasztása. Elsősorban a hátrányos helyzetű és a kiemelkedő tehetségű fiatalok részesülnének az ösztöndíjban. - Kik végeznék a konkrét elbírálást? — A párton belül alakulhatna kuratórium, de egy területi elven felépülő társadalmi bizottság is megfelel erre a célra. A megyei tanács művelődési osztálya is irányíthatná a munkát. De azt le kell szögezni, hogy az MSZMP vagy a jogutód párt alapítványáról van szó, ugyanis nem mondhatunk le a politikai szempontokról. — És mi legyen a vagyon fennmaradó részével? - meg Felosztásával teremtsük a pártban az esélyegyenlőséget, önálló politikai centrumok létrehozását segítsük elő induló tőkével, s biztosítsuk az alapszervezetek zavartalan működését. Amit a vagyonból nem politikai célokra fordítunk, azt mindenképpen állami kezelésbe kell visszautalni. „Mi jót akartunk...” Felszólalt a tanácskozáson Csaba Imre, a Napló nyugalmazott főszerkesztője, a megyei pártbizottság tagja. Tervezett felszólalásának csak az utolsó részét mondta el, a többit írásban nyújtotta be a szerkesztőbizottságnak. Mi az elhangzott részt ismertetjük: „Most nemcsak a megyei pártbizottság, hanem a 40 éven át volt megyei pártbizottságok »mandátuma« is lejárt. Én személy szerint e 40 éven át végig tagja voltam a megyei pártbizottságnak, tehát tudom, hogy — bár az országos átlagnál gyorsabban fejlődött ez a megye - nincs sok dicsekednivalónk ezzel a 40 esztendővel. De állítom: néhány vezető kivételével szégyellnivalója sincs senkinek, aki ez alatt a 40 év alatt a testület tagja volt. Elkötelezettek voltunk, eszünk és szívünk szerint jót akartunk. Ha voltak vagy vannak közöttünk, akik bűnöket követtek el, bűnhődjenek! Nekik az új pártban ne legyen helyük. De mi, valamennyien, nem tehetünk róla, hogy éppen ebben a 40 évben kellett politizálnunk. A hibákért legtöbben csak annyiban vagyunk felelősek, hogy nem ismertük fel azokat. Nem is ismerhettük fel mindig, mert sokszor félrevezettek bennünket. Felelősebbek vagyunk azokért a hibákért, melyeket felismertünk ugyan, de - jórészt okkal - nem mertünk ellenük fellépni. (Ámbár azért akadt, aki mert, aki vállalta ennek következményeit.) De azért — kérem — ne felejtsék, hogy azért ez a 40 év sem csak hibákból állt. És kérem a kedves küldött elvtársakat, a majdani utódainkat a megválasztandó testületben, és kérem a reform és kötelezett elvtársaimat, ne higgyék, hogy a pártbizottság volt tagjai csak azért, mert korábban is politizáltak, képtelenek követni az önök gondolkodását. Még hasznosíthatnak is bennünket közös céljaink megvalósítása érdekében. Mindenképpen őszinte szívből kívánom, kívánjuk, hogy a miénknél szerencsésebb körülmények között dolgozhassanak és a megye lakossága érdekében és az országéban is - nálunk sokkal több eredményt érjenek el." Meghatározó erőként politizálni Ezek után Borbély Gábor, a központi bizottság tagja köszöntötte a pártértekezletet. Kifejtette, hogy szinkronizálni kell végre a pártot az általa elindított folyamatokkal: a kongresszusnak el kell végezni az akcióképesség megteremtését. A valódi politikai versenyben állandó és tudatos nyomás éri az MSZMP-t az ellenzék részéről: munkahelyi szerveződés, munkásőrség, pártvagyon feszegetése stb. De ne higgyük, hogy ezek megoldása után nem lesznek újabb követelések. A kongresszusnak vállalnia kell a folyamatosságot, nem lehet a múltunkat „lyukas cipőként” magunk mögé dobni, ez igazságtalan lenne azokkal a milliókkal szemben, akik tették a dolgukat és eredményeket is elértek. De el kell végezni az elhatárolódást is, a székre bízva az elmúlt történőnégy évtized vizsgálatát. Nem lehet a politika porondján újra és újra önmarcangolást végezni. Célt, utat és irányt kell adni, reformbázist kell kialakítani a baloldal megerősítésével. Véget kell vetni befelé fordulásnak, mert kívülről elszigetelődünk. Minden párttag joga eldönteni a kongresszus után, hogy marad-e a párt tagja. A demokratikus szocializmus céljának megfelelő tennivalók meghatározásával a párt biztosíthatja, hogy a továbbiakban is részese maradjon a hatalomnak. A kongresszus viszont csak eszköz a választásokra való felkészülésben. Határozottságot, erőt kell felmutatni, mert a maradék bizalom is elveszik. A köztársasági elnök választását úgy kell megszervezni ennek a pártnak, hogy jelöltje a szavazatok abszolút többségét megkapja. A parlamenti választásokon pedig a legtöbb mandátumot kívánatos megszerezni, de ehhez az szükséges, hogy minél előbb szerveződjön meg a tagság. Döntő színtér a választókerület lesz, minden erőt a lakóhelyre kell koncentrálni. Ha a kongresszus elvégzi feladatait, akkor a párt gyorsan magára találhat, a baloldal továbbra is meghatározó politikai erő marad — fejezte be hozzászólását Borbély Gábor. Mondandójának egyes részleteit — azonnali rövid felszólalásokban - többen kifogásolták. Gehl György nye szerint először a vélemépárt elleni politikai nyomás kiváltó okait kell megszüntetni, ezzel talajukat vesztik az ellenzék által képviselt problémák. Asztalos István kifogásolta, hogy nem szükséges a gyökeres szakítás a párt múltjával: szerinte a példaként említett „lyukas cipőt” hordják azok, akik tönkretették, a kongresszuson szembe kell nézni múlttal és új pártot kell létrehozni. Handó János, ajkai küldött véleménye az volt, hogy ez az (Folytatás a 4. oldalon)