Napló, 1990. március (Veszprém, 46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-29 / 74. szám
KI MIT VÁR Mit vár az új kormánytól, tettük föl a kérdést az utca és a kastély emberének. Íme a válaszok: Slatyak bácsi nyugdíjas: - Hogy kitől várom a micsodát? Napló: - Hogy mit vár az új kormánytól? Slatyak bácsi: - A nyugdíjamat várom. Én már egyebet nem igen szoktam várni. Aztán amikor megjön, akkor már várom a következő nyugdíjat. Tetszik tudni, régebben én vártam mást is, nagyon régen a lányokat is vártam. De az már olyan régen volt, hogy el is felejtettem. Mit is tetszett kérdezni? Veterán Vladimir volt illegalista, majd politikai tömegbízott, művelődési miniszter, szippantórevizor: - Én azt várom az új kormánytól, hogy csináljon rendet ebben a szétzüllesztett országban. Mert most már itt minden a feje tetején áll. Tessék megnézni Vladimir Iljics szobrait is, mi lett velük. Régen úgy álltak és vigyáztak ránk, mint platánfák az út szélén. Most a fideszesek mind kivágták őket. Mi lesz velünk Lenin elvtárs nélkül? Én viszont azt remélem, hogy az új kormány visszaállítja a szobrokat, visszahívja a felszabadító vörös hadsereget, újra bevezeti azokat a gyönyörű, szép marxista szemináriumokat, ahol én olyan okos voltam, és megint harcolni fogunk a békéért. Kontra Bendegúz hivatásos ellenzéki: — Én először is azt várom, hogy amint megalakul az új kormány, máris mondjon le. Ebben az országban már annyit kormányoztak, hogy hazánk már megyen magától, eleresztett kormánnyal is. A legsürgősebb tennivaló, hogy minden város bejáratánál kalodákat kellene felállítani, és abba beletenni minden vezetőt és a beosztottakat is. Új botrányokat kell teremtenünk magunknak, mert ezekben teljesen lemaradtunk a nyugattól. A házak padlását le kell költöztetni a pincékbe és a pincéket föl kell emelni a padlások színvonalára. A rendőrök vonuljanak kolostorba és a közlekedést irányítsák a sofőrök, a gépkocsikat vezessék a cipészek és a cipőjavítást bízzuk a pedagógusokra. Egyszóval rendet kell teremteni, mert amíg föl nem borítunk mindent, addig itt rend nem lesz. Hajnali Manci emancipátor: - Föl kell szabadítanunk nőket és az új kormány leg sürgősebb feladata, hogy bevezesse a matriarchátust. Minden baj eddig abból származott, hogy a nőkön a férfiak uralkodtak. Kérdem én, miért volt férfi Kant, Hegel, Marx, Engels és Lenin? És hová vezetett ez? Krupszkája asszony az nő volt, de meg is kapta a szifiliszt ljicstől! A prostitúció megszüntetésének egyetlen lehetősége, hogy női kormány alakuljon és az vezesse be a nődiktatúrát. Ebben a társadalomban a férfiakat köteleznénk a szülésre, hadd ismerjék meg ők is az anyai örömöket. Rákosi állítólag nem volt férfi, de csak rá kellett nézni és máris kívánta az ember, hogy köpjön. Nekünk Ticserekre van szükségünk s akkor a magyar haza úgy fog ragyogni, mint Nagy-Britannia! Merkantil Miklós tisztviselő: - Három szóban tudom kifejezni azt, hogy mit kívánok az új kormánytól: pénzt, pénzt és pénzt. Mert abból soha semennyi sem volt elég. Én bevezetném, hogy az állam adózzon a polgárának. És mindjárt föl is emelném ezeket az adókat. Kötelezném az üzleteket, hogy a vásárlóknak fizessenek a megvett árukért. Gyűjtést szerveznék a saját javamra. Minden otthonban kis pénzverdéket állíttatnék fel. Kötelezném a nyugatot, hogy fizesse ki az államadósságainkat. Borravalót fizettetnék a pincérekkel. Ezerforintos tapétákat nyomatnék és azzal tapétáztatnám ki a lakásomat. És végezetül fölteszem a kérdést: Mit fizet nekem az állam, amiért vasárnap reggel fölkeltem és tiszta ingyen szavaztam? Pimpeci Lohse Edgár költő: - Én az új kormánytól azt várom, hogy az előzőeknél sokkal jobban megbecsüli a költészetet, a költőket. Mi, Goethe és Petőfi kollégái, a nemzet lelkiismerete vagyunk és eszerint kell bennünket megfizetni. Kötelező olvasmánnyá kell tenni a verseimet, idézni szükséges tőlem, minél gyakrabban, felköszönteni engem a születésnapomon, és babérkoszorút helyezni el a fejem sírján. Lám ez is milyen szép költői kép, igazán elgyönyörködöm benne és tovább már szólni sem tudok a meghatottságról. Itt abba is hagyjuk a vélemények ismertetését, eddigiekből is világos. Már az hogy az új kormánytól mindenki mást vár. Reméljük, hogy majd az új kormány is ... Kvázi Sinkó Zoltán Az Egyiptomi Régiségek Szervezetének (EAO) egyik munkatársa azt a kis szobrot tisztogatja, amelyet a közelmúltban találtak meg a régészek az el-gizai piramisok közelében. UJ! UJ! UJ! Építkezők figyelmébe! Egy helyen beszerezheti nyílászáróigényét! A Zalaapáti Fa- és Építőipari Kisszövetkezet zalaapáti telephelyén, Kossuth Lajos u. 17. sz. alatt. Telepünkön vásárolhat farostlemez borítású belső ajtókat, - Sofaterm hőszigetelt ablakokat, - erkély- és bejárati ajtókat, - garázskapukat, valamint minta utáni értékesítéssel - Hungvelux tetőtéri ablakokat. Ezenkívül rövid határidőre vállaljuk: mindenféle vas nyílászáró, kerítéskapu, kerítésmező, előtető, aknafedlap legyártását. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig, 7-15 óráig. Keresse fel telepünket, megéri! ARC A TENYÉRBEN Juhász József költészetéről A fölgyorsult idő, a demokrácia igénye és kiteljesedése hívta életre az Új Kilátó Irodalompártoló Egyesületet, amely nevével is azt ígéri, hogy gyámolítja, szervezi, inspirálja a a régió irodalmi törekvéseit. Azt fajta lokálpatriotizmust, amely nélkül Illyés elképzelni se tudott nagy irodalmat. Mert az erdőben nemcsak szálfák vannak, de bokrok, selymesfüvű tisztások, virágok, moha, s ezek funkciója pótolhatatlan. Ha valamelyik elpusztul, ha megbomlik az egyensúly, veszélybe sodródhat az egész is. Az az egészséges — az irodalomban is, ha a dolgok alulról szerveződnek, ha a törekvések teret, kifutási, az itt született művek megmérettetési lehetőséget kapnak. Mert jóllehet, a művészet világában is gyilkos konkurenciaharc van, mégsem hasonlítható az atlétikai versenyekhez, amelyeken a teljesítmény egzaktan is mérhető. A helyi kiadványok értékét az adja meg, hogy nekünk fontosak. Nehéz sorsa van vidékünkön a költőnek. Sokáig hiányzott az az értő közeg, amely igényes és gyámolító. Emiatt alakult ki az a kisebbrendűségi komplexus, amely mindig máshonnan, „föntről" (az egyértelműen a fővárost jelenti) várja az elismerést, a visszaigazolást. Aki undorodik a tülekedéstől, a magamutogatástól, az inkább szerényen félrehúzódik. Juhász József is ezt tette. 1949-ben (ó, ama fényes szelek!) jelentkezett fiatal munkásként A kérdések ízélnek című kötettel. Jó két évtizedet kellett várnia a következőre (Megindult tájak, 1972), s csak 1983-ban jött a harmadik, a Két part Igaz, közben volt egy között. 1956, amelyről csak most szólhat nyíltan a költő (Adjátok meg izét a szónak, Petőfi szelleme Segesvár alatt, Polgárháborús dal stb.). Nyújtott lépésben című szociográfiája (1986) arra bizonyság, hogy szerzőnkben mennyire erős a kötődés az őt fölnevelő tájhoz (Szomolya), az igény a valóság megismerésére, föltárására. Halkan jegyzem meg,hogy ez: műfaji határok átlépése, tágítása csak hasznára válhat minden költőnek. Igaz viszont, hogy szociográfiát, riportot nem lehet (érdemes) a fióknak írni, mert feltételez egy társadalmi megrendelést, olyan közéletet, amely igényt tart a valóságismeretre. Juhász József verseire is az a légszomj jellemző, mint oly sok k költőtársáéra, s az egész elmúlt (remélhetően vissza nem térő) korszakra. Ez az alkata szerint szelíd ember tele van lefojtott, ki nem mondott dühökkel, indulatokkal. Becsapottnak, megcsalatottnak érzi magát, mert osztályát — amelyre oly sokat hivatkozott a kurzus — t kifizették lózungokkal, plakátjelszavakkal, öregségére a létminimum alá s szorították. Juhász József plebejus eredete, jóhiszeműsége miatt szívesen el is hitte ezeket a jelszavakat. Nincs keservesebb dolog egy életút végén beismerni a tévedést, a kudarcot. Bele is fásulhatott, föl is adhatta volna, de a költő eredendő érzékenysége mindmáig izzó parázsként élteti ezt a hitet, úgy is, mint hiányt. Képletesen szólva - erről „szól" ez a gyűjteményes kötet —, a magyar költő Petőfi lobogó hitével indul, hogy megfáradva, kicsit rezignáltan Arany Őszikékjeihez jusson el, amikor már fontosabbá válik a nosztalgia, a hajdan virágos rét, az ígéretekkel csábító küzdőtér fölidézése. De Juhász József Őszikéi nem szelídek, nem lemondóak. Beleértem Ady káromkodó átkozódását, Juhász Gyula fájdalmát is. Mert (Arany után szabadon) az életet nagyon nehéz megjárni. Mindenkor az volt, de a magyar történelem most se dajkálta a költőit. Juhász József étosza a csákány, kasza-kapa, azaz szerszámnyelet forgató őseié: tette, teszi a dolgát elismerés, visszaigazolás nélkül is. Ez az értéke, érdeme. Becsüljük meg érte! (Új Kilátó, Miskolc) Horpácsi Sándor A TÉNYEK TÜKRÉBEN Emlékezés Petőfi Sándor öccsére Miközben Petőfi Sándor neve változatlanul varázserővel bír, az ország legnagyobb létszámú irodalmi társaságát róla nevezték el, milliók vitatkoznak arról, mi az igazság halála körül, versei változatlan népszerűségnek örvendenek, öccséről szinte mindenki megfeledkezett Pedig Petőfi István rövid életrajza, arcképe, költeményes kötetének címlapja megtalálható az Irodalmi Lexikonban. Bona Gábor hadtörténész Kossuth kapitányai című kötetében szintén szerepelteti, a köztudatban mégis mészároslegényként maradt fenn. Miután ebben az évben van születésének 165., halálának 110. évfordulója, szenteljünk némi időt életpályája megismerésének. 1825-ben látja meg a napvilágot Szabadszálláson. Jómódú apja őt is taníttatni igyekszik. S István nincs is híján a tehetségnek. Előbb Pesten szerepel sikerrel az iskolában, majd Aszódon, ahol a második évben osztályában eminensként végez. De ezzel le is zárul számára a diákélet, a család elszegényedik. István, engedve apja kívánságának, otthon marad s a család támaszává válik. Gyermeki ragaszkodása mindaddig át is segítette a bajokon szüleit, míg Petőfi Sándor népszerű költővé válva átvehette szerepét. 1845-ben Istvánt Várpalotán találjuk mint mészároslegényt. Itt írja első, verseit is, melyek 1848-ban megjelennek az Életképek hasábjain. Nemcsak a munkája, szerelme is Palotához köti. A helyi mészárosmester csinos, talpraesett lányát a szülők megegyezés alapján neki szánták. Mégsem lett egy pár belőlük, a kiszemelt mátka máshoz ment feleségül. István tíz évvel később így emlékezett egykori választottjára: „Nemhiába nevezték őt Bakony Rózsájának, Beillett van a kéklő ég Egyik csillagának." Várpalotai tartózkodását többször megszakítja, néha hetekig szüleinél tartózkodik, máskor rövid időre Városlődön vállal munkát 1848 eseményei őt is magukkal ragadják. Veszprémben áll be egyik honvédzászlóaljba. Ebben a városban írja önkéntes dala című költeményét Később a Délvidéken harcol. Bátor ember, leleményes katona, jó vezető egyéniség. Már októberben hadnagy, 1849 januárjában főhadnaggyá, júliusában századossá nevezik ki. A bukás után közlegénynek sorozzák a császári seregbe. Képességeivel ott is kitűnik, hamarosan altisztté léptetik elő. Hazatérve szoros kapcsolatot teremt bátyja özvegyével, Szendrey Júliával és annak családjával. Közben titokban szerelmes lesz Petőfiné húgába, a szép és kedves Szendrey Marikába, aki erről mit sem tudva feleségül megy Gyulay Pálhoz, a kor jeles irodalomtudósához. Mikor Gyulayné aránylag fiatalon meghal, Petőfi István költeményben siratja el: „Látod, látod!... Ő is elment Sabának minket itthagyott, Jó lelke fölszállt az égbe, Nyer ismét egy szép csillagot — Elrabló őt tőlünk az irigy ég. Szívünk sebe oly mély, úgy fáj, úgy ég ..." Nem sokáig élhet zavartalanul, politikai összeesküvés címén háromévi sáncmunkára ítélik. A bűne az, hogy neve szerepelt azok névsorában, akik állítólag egy Habsburgellenes felkelésben részt kívántak venni. Szabadulása után a Pest megyei Dános kastélyába kerül nevelőnek Gaylhofferékhoz, ahhoz az előkelő, de nem túl gazdag családhoz, mely a bajor választófejedelmekkel is rokonságban áll. Itt lobban fel nagy szerelme kis tanítványainak nővére, a szép és fiatal Antónia iránt. Mivel azonban a családfő ezt nem nézi jó szemmel, hamarosan mennie kell. Egy Békés megyei pusztára, Kondoros közelében levő Csákóra szegődik gazdatisztnek, ahol remekül megállja helyét kitűnő mezőgazdász, nagyszerű üzletember, az eladásra váró terményeket mindig a legjobb időben, a legkedvezőbb áron értékesíti. Sokat dolgozik, szépen gyarapszik, közben vágyakozó verseket ír szerelméhez, Antóniához, akinek kezét öt év után végre elnyeri. Házasságuk nem bizonyul tartósnak. A húszéves feleség néhány heti együttélés után mindörökre elhagyja a harmincnyolc éves férj házát Petőfi István tekintélyes emberként él, tisztségeket visel, bátyja szerencsétlen sorsú fiának, Zoltánnak ő a legfőbb pártfogója, ismert emberek, költők tüntetik ki barátságukkal. Kemény munkával őrölte fel erejét, jelentős értékeket hagyva feleségére, akitől sohasem vált el, 1880-ban eltávozik az élők sorából. Temetéséről Balatonfüreden élő tudós taanár, dr. Irányi István értékes tanulmányában a következőket írta: „Istvánt a csákói pusztaságban temették el. A természet friss tavaszi zsongása egybevegyült a temetésén szabadon bocsátott gulya búcsúzó kolompszavával egy nagy pusztai ember halálát jelezve. A fehér márvány sirkő, melyet később teteme fölé állítottak, még ma is megvan." Évtizedek múlva sírját kihantolták, s földi maradványait Pesten, a Kerepesi temetőben levő családi sírba helyezték. Úgy vélem, élete és költészete most, születése és halála évfordulóján ennél részletesebb méltatást is megérdemelne. Huszár JánosFotó: Oszkó Zsuzsa Szuper nyelvtanfolyam szuper lehetőség! Kipróbált és sikeres nyugati szisztémájú relaxációs intenzív nyelvtanfolyam az IBUSZ-nál. 5 hét alatt 1200 szót, kifejezést tanulhat meg. Csoportbeosztás szintfelmérés alapján. Alap- és középfokú német- és angolnyelv-oktatás. RÉSZVÉTELI DÍJ: 6000 Ft + 3000 Ft tananyag. Részletfizetési kedvezmény. Jelentkezési határidő: április 5. Tanfolyamkezdés: április 9. Felvilágosítás: IBUSZ, Balatonfüred, Petőfi S. u. 4/A. Tel.: 86/42-337,42-327 NAPLÓ - 1990. március 29., csütörtök - 3