Napló, 1991. november (Veszprém, 47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-01 / 256. szám
-Unikator gázkészülékek javítása PB-és földgázüzemű készülékek Telefon: 06/80/20-312 251 KOLLEKTÍV kommunistázás A valódi bűnösöket kell megkeresni A T. Ház kedd délelőtti ülésén - napirend előtti felszólalásával - Csurka István nem kis vihart kavart. Ismét „kirohant” a tv, a rádió, s a kommunista főszerkesztők ellen. „Nekiment” Palotás János képviselőtársának is, mondván: védelmezi a haszonleső Mester Ákost és Bölcs Istvánt. Csurka úr hangneme és mondandója szólásra indította a volt MDF-es - ma független - képviselőtársát, G. Nagyné dr. Maczó Ágnest. A képviselőnő felszólalása - nem túlzás - általános tetszést aratott a T. Házban. (Jellemzőül: mikor az alábbi interjút készítettem vele, két közismert kormánypárti képviselő is odajött hozzá gratulálni, s a parlament egyik alelnöke is.) - Csurka úr mondandója indította szólásra: miért, mi ingerelte fel? - Csurka úgy akar feltűnni, mintha ellenzék lenne, s ezzel félrevezeti a közvéleményt. Paranoid dolognak tartom, hogy bírálja a kormány prominens miniszterét is, s ezt én úgy tekintem - miként mondtam -, mintha Aczél György bírálná Kádár politikai rendszerét. Ám Csurka beszédeiben számomra a kollektív kommunistázás a legfelháborítóbb. - Tehát ön szerint Csurka úr kormánypártiként ellenzéki szerepet ,játszik”? Nem arról van-e szó csupán, hogy-érzékeny lévén a társadalmi kérdésekre - hallatja a szavát? Úgymond, mondja a magáét... - Ha a társadalomban valamilyen forrongás van, akkor ő az, aki a Vasárnapi Újságban és más fórumokon rendre szót emel, s mindig úgy tünteti fel a dolgokat, mintha a kormány azért nem tudna intézkedni, mert a kommunisták megakadályozzák. Viszont másnak nem ad megnyilatkozási lehetőséget, legalábbis a Magyar Fórumban nem. Elküldtem egy tanulmányomat - a kollektív bűnösségtudat keltése ellen emelek benne szót -, de nem közölte. Döbbenetes számomra, hogy a kollektív kommunistázás - ahelyett, hogy a konkrét bűnökről és bűnösökről beszélnénk - az MDF-től indul, s a fő szószóló Csurka István. - Mintha nagyon is ismerős lenne történelmünkből a kollektív bűnösség („bűnös nemzet”) fogalma... - Igen, s az ilyen gondolkodás átértelmezett feléledése megdöbbent és roppant veszélyes. - Nagy morajt és derültséget váltott ki a T. Házban, mikor azt mondta: „Az MDF az önkormányzati választáskor politikai bűnözőt is támogatott...” Kire célzott? — Nem kívántam megnevezni. Csurkáék nyilván tudják. Inkább azt hadd hangsúlyozzam: ha valaki haragudhatna a kommunistákra, nekem igazán lenne rá okom. Nem részletezem, elég ismert: kinyírtak a vb-titkári állásomból, politikai koncepciót kreálva. Csurkának viszont játszották a drámáit, sikeres szerző volt a pártállamban. De Ratkó Józsefnek nem adatott meg a lehetőség, hogy bemutassák a darabjait, s a halála előtt ezt mondta: „Figyeljenek oda emberek, mert akik most hangoskodnak, akkor nem voltak közöttünk." - Tapsot váltott ki kérdésével: „...vagy kezdené magán a koalíció ezt a kollektivizálást?” Kifejtené konkrétabban, mire is gondolt? - Lehetetlen komolyan venni Csurka kollektív kommunistázását. Kérdezem: elhatárolná-e magát az egykori kampányfőnökétől, vagy a kulturális bizottság elnökétől? S a kulturális bizottság elnöke elhatárolná-e magát a sajtóalbizottság egykori marxista tanárától? S ez a marxista tanár vajon elhatárolná-e magát a Hidas Antaldíjas írószövetségi KISZ-titkártól? Az MDF alelnöke elhatárolódna-e a kommunista feleségétől? A kormány elhatárolná-e magát a szóvivőjétől, s a koalíció a Kárpótlási Hivatal vezetőjétől? Nos, kérem, nyilvánvaló a vezérelv: bedobni mindig egy csipetnyi antikommunizmust, kollektív (le)kommunistázást, hogy a valódi felelősökről, a tényleges bajokról eltereljék a figyelmet. De ki beszél például Aczél Györgyről - Csurka őt véletlenül sem emlegeti -, ki vonta felelősségre, holott a népellenes, kultúraellenes tevékenysége nyilvánvaló volt. Miközben az MSZMP-tagok közt rengeteg olyan ember volt, akiknek most lelkiismeret-furdalásuk van, bár semmi okuk rá, mert tisztességesen bányászkodtak, tanítóskodtak vagy népműveltek. S őket is kollektíven felelőssé tenni, azokkal együtt, akik az ország tönkretételében részt vettek és bizonyíthatóan felelősök - ez felelőtlenség és megengedhetetlen. Szólnom kellett a Csurka-féle általánosító, kollektív kommunistázás ellen. - De a Zétényi-Takács-féle, Btk.módosító indítvánnyal egyetért? - Igen. Helyeslem. Teljes mértékben azonosulok dr. Kónya Imre politikai és jogászi érvelésével is. Konkrét bűnök, konkrét személyek felderítése és felelősségre vonásuk - ezt kifejezetten sürgettem. - Felszólalása végén azt kérdezte: miért nem élnek a hatalmukkal? Tényleg, miért nem? - Ugyanis, akkor kedvelt főszerkesztőjükkel kellene kezdeni a televíziónál, aki régebben ott alapszervezeti párttitkár volt, MSZMP politikai főiskolát végzett, majd a KISZ lapjánál vezetőként hintette az ideológiát. A kulcs egyébként a tavalyi MDF-SZDSZ-paktumban található. Antal úr biztosította magát négy évre úgy, hogy lepaktált az ellenzékkel, s ez a nép feje felett történt, a nép kijátszásával. Mert nem azért szavazott szimpátiával és döntő többséggel az MDF-re, hogy aztán majd lepaktáljanak a másik táborral! Sinkovits sem azt susogta parasztgatyában, hogy szavazz ránk, liberálisokra. No, és a tavaszi nagytakarítás... Melyik tavaszra és miféle nagytakarításra gondoltak? - kérdezheti bárki. Azt pedig, hogy a paktumnak nem szabad, nem lehet engedelmeskedni, már a parlament alakulását követő második héten elmondtam, MDF- es képviselőként. Természetesen e kétoldalú paktumban benne van a régi MSZMP egyetértése is... - Nem értem, hogyan jön az MDFSZDSZ-paktumhoz bárminő MSZMP-s egyetértés? -Szocialista egyetértés. Hallgatólagosan biztosították a paktum által, hogy a régi kommunista vezetők átmentsék a hatalmukat a gazdaságba. Egyébként képtelenség lett volna ilyen átmentés végrehajtása. Nyilvánvaló, hogy erről volt megállapodás. -Nem vitathatom, bizonyára ön jól tudja, hiszen az MDF-frakció tagja volt egy évig, s ismerhet kulisszatitkokat is... - Ezért is tartom felháborítónak, hogy az MDF első számú vezetőinek egyike, a „frontember” Csurka erőszakosan és általánosítva kommunistáz, s ezért kellett a kérdést feltennem: vajon higgyünk, hihetünk-e neki? Ha ugyanis mindezt komolyan gondolja, akkor - logikus ez lenne - meg kellene válnia az MDF-től. Ellenkező esetben viszont - tehát jelen esetben - népámítás, porhintés, hiteltelen szövegelés az egész általánosító kommunistázása. - Végül is tehát, hogyan élhetnének a hatalmukkal? - A választások után közvetlenül kellett volna ezzel élniük, amikor a nép bizalmát egyértelműen élvezték, s nagy volt a várakozás. A paktummal Antall úr ezt elodázta. Most is azonnali intézkedés kellene, de ezt személy szerint én már ettől az uralomtól nem várom. Nem hiszem el nekik, hogy valóban akarnak felelősségre vonást, hiszen akkor az első számú kommunista vezetőket már rég elő kellett volna venniük. Hallani is elég gyakran: ott eldőlt ez a kérdés, amikor Czinege megúszta! Nevethet a markába... - Igen. Vagy ugye Aczél György és társai, akik az egész kultúránk megnyomorítására szövetkeztek. Véletlenül sincs róluk említés. - De hát hogyan, milyen törvényhely alapján lehetne őket felelősségre vonni? Népellenes bűntettekért! Egyértelműen elkövették. Mi más lenne az ország tönkretétele, a társadalmi, gazdasági és szellemi élet megnyomorítása, lezüllesztése? Például kik, mire és hogyan vették fel a nyugati kölcsönöket, hová folytak el a dollármilliárdok? Hogyan „állt össze” a roppant adósságállomány, kik és mennyiben felelősek? Ezt az Antall-kormány sem hozta nyilvánosságra, csupán a tényt: ennyi és ennyi az adósságunk. Noha elénk kellene tenni mindent, alapos kivizsgálást végezni, s törvényes keretek közt felelősségre vonni a felelőtleneket, a bűnösöket. S nem csak úgy nagy általánosságban riogatni a volt MSZMP-tagokat (a kis óvónőket, tanítónőket, a munkásnépet, az egyszerű embereket), s Czinegékkel, Aczélokkal egy szintre emelve lekommunistázni őket. De említhetném Grósz Károlyt és a hasonszőrűeket is, akik a villáikban feszítenek - a polgár látja és irritálja őt -, s akiket talán nem is kellene elítélni vagy pláne mártírrá tenni, de meg lehetne tapasztaltatni velük, mit jelent 1-2 szobás panellakásban élni... S nem ám kiemelt nyugdíjból! Vagy a volt apparatcsikok, bősz KISZ-titkárok ne kft.-kben csücsüljenek - nagy pénzeket felmarkolva -, s főképpen ne a parlamentben. Meg lehetne a törvényes módokat találni - ha akarnák -, hogy a valódi bűnösöket, a népnek tényleg ártókat felelősségre vonják. Józsa Benő 4 - NAPLÓ - 1991. november 1. péntek „LE AKARTAM LÉPNI AZ ORSZÁGBÓL Két kézzel habzsolta az életet - egy hónapon át - Kaltenecker István, aki négy társával együtt szökött meg szeptember 14-én a veszprémi börtönből. Míg a többieket a harmadik napon elcsípték, a 22 éves, várpalotai fiatalembernek sikerült egérutat nyernie. Mi történt vele azután, s hogyan bukott le a főváros szívében? - egyebek között ezekkel a kérdésekkel kerestem fel a várbörtönben a jó kedélyű szökevényt, aki társai között Füles névre hallgat. Az első osztályon utazott Róla elöljáróban még annyit, hogy volt ugyan jó néhány „balhéja”, de eddig csak kétszer ítélték el, összesen másfél évet ült. Előzetes letartóztatásba tavaly június 12-én helyezték: rezet loptak a Péti Nitrogénművektől. Ez utóbbi balhéért és a szökésért összesen 5 évre számít. Már a zárkában megmondta Piskor Imre, hogy mehetünk külön, de vele is tarthatunk. A csicsói erdészháznál is majdnem szétváltak útjaink, de aztán mégis együtt maradtunk. Azt hiszem, hogy Taliándörögdön egy juhász is észrevett bennünket, ahogy megérkeztünk. Szlebánszky és Orsós mentek be a faluba vásárolni, de még három óra múlva se tértek vissza. Már készülődtünk, hogy odébbállunk, mert azt hittük, elfogták őket. Mesélték: bementek a kocsmába is, ahonnan két pali rögtön távozott, s elhúztak a kocsijukkal. Talán felismerték őket... Ahogy letelepedtünk az út közelében - mondtam nekik, húzódjunk az erdőbe. Nem hallgattak rám. Öt perc sem telt el, megjöttek a rendőrök. Mindannyian a csalánosba menekültünk, de nekem sikerült behúzódnom az erdő aljára... Egyszer rám világítottak, s már vártam, hogy felszólítsanak, de továbbmentek. Megúsztam. A CB-rádiójukon azt is hallottam, hogy vigyázni kell velem, mert fejsze van nálam. Nem volt nálam semmi - jót röhögtem az egészen. - Innen hova vitt az útja? - Reggel érkeztem Balatonhenyére, ahol kivártam az estét, hogy lemenjek Révfülöpre. Ott reggel felszálltam a budapesti gyorsvonatra. Az első osztályra váltottam jegyet. Nézegetett a két kalauz, majd leesett a fejük, s már azt hittem, hogy... Minden állomáson állt egy-egy AJ-s kocsi. Na, mondtam, leszednek Székesfehérvárnál. De simán megérkeztem Pestre. Felkerestem gyerekkori barátomat, akinek ismerőse a hatszobás lakásában adott helyet. - De itt csak rövid ideig volt. - Igen, kivettünk egy albérletet havi 15 ezerért. Volt ott tévé, video, miénk volt a lakás. Volt nálam 5 ezer forint, meg 100 márka. Mi kő szétosztotta a pénzét közöttünk. Ebből a pénzből, meg a barátom segítségével felöltöztem. Úgy, ahogy a pesti menők. Volt húszezerért bőrdzsekim, márkás szabadidőruhám, Adidas cipőm, szóval, minden, ami kellett. Vagy 40 ezer forintot költöttem magamra. Közel a Markóhoz... -A haját is befestette. Ez is divat a fővárosban...? - Nem akartam, hogy felismerjenek. -Az újságokban megjelent fotókon göndör haja volt. - A felvétel korábban készült, a dauer rég kiment... Higgye el, a körözési fénykép alapján nem ismertek volna fel. - Szerintem se. No, és hogy teltek a hétköznapok? Merre jártak szórakozni, hol ettek? - Többnyire a Nagyignác utcai szerb étteremben vacsoráztunk. Tudja, ebben az utcában van a Markó is. Számtalanszor karnyújtásnyira ültek tőlünk a smasszerok. Ki voltak öltözve, de így is megismertem őket. Csak rájuk kellett nézni... Éjszaka aztán irány a Las Vegas, az Omnia, ott voltunk éjfélig, vagy egyig, kettőig. - Soha nem fogyott el a pénze? - Barátom haverjai fizettek, ők tudták, honnan jöttem. -Nők? - Azok tettek engem tönkre... Hét kilót fogytam. Várpalotáról feljárt az élettársam, de mellette volt egy fix barátnőm is. Nemegyszer összefutottak nálam, akkor jól összevesztek. Egyszer kizártam őket, veszekedjetek az udvaron! Volt, hogy mindkettőt kivittük a „kocsisorra” - szóval, a József utcába, a Rákóczi tér mögé. Csak úgy, diliből. - Azt mondta, barátját egy éve körözi a rendőrség. Miért? - Fegyveres rablótámadást akarnak rávenni. S hogy ő is az esztergomi maffiához tartozik. - Ő hozta le a veszprémi börtön alá is „kiabálni”. Nem mondom, merész emberek... - Elég részeg voltam. Ervin barátom lehozott a 750-es Kawasakijával Várpalotára az élettársamhoz. Ha már itt vagyunk, mondom, nézzünk át a barátomhoz - itt raboskodik Veszprémben. Fel is kiabáltam neki, hogy legyen jó, s majd küldök csomagot. Nem féltem, hogy elkapnak, mert ezt a motort aligha lehet utolérni. Még a rendőrökével se. Másodpercek alatt 120-szal repesztettünk. Az M7- esen úgy léptünk, hogy darabokra szakadt a ruhám. 240-nel jöttünk... - Gondolom, volt néhány izgalmas pillanat? - A rendőrök többször igazoltattak, de mindig azt mondtam nekik, hogy nincs nálam a személyim. Jó, akkor mondjam a nevem, lakásomat. Blöfföltem, aztán elengedtek. Veszprémben ilyen esetben mindig bevittek, pedig ismertek... Lespray-zte a rendőröket -Aztán október 15-én este véget ért a kalandos szökés utáni édes élet. Azt mondták, rutinellenőrzésen bukott le. -Á, fenét! Az előzményhez tartozik, hogy egy 30 ezer forintos tartozást a haver nem akart megadni. Jó, mondom, add ide a bőrdzsekidet, útleveledet. Nem adta. Fejbe rúgtam, megvertem. Rögtön bement a rendőrségre, s beköpött. Elmondta, hova járok. Na, ahogy aznap este a Nyugati mellé értem, öt nyomozó körülvett, lefogták a kezemet. Sikerült leguggolnom, s egyik kezemmel benyúltam a gázspray-ért. Hármat telibe találtam. Hiába menekültem, szemből is jöttek. Hasra vágtak, megbilincseltek... Egyikük rálépett a bilincselt kezemre: „ Ezt a spray-ért kapod!" - mondta. Egy óra múlva már a Markóban voltam. Felismertem néhány fegyőrt az étteremből. Nem gondoltam, hogy elkapnak. Le akartam lépni az országból... Mátételki András Smasszerok mellett vacsorázott a börtönszökevény BRITTA WINCKLER Riválisok fehér köpenyben m - Kész - mormogta dr. Keller, levette a a szájvédőt és elhagyta a HHMM a műtőt. Amikor az előkészítő helyiségben zöld operálóruháját fehér köpenyre cserélte, hirtelen a mellkasa bal oldalához kapott. Már megint előjött ez az átkozott dobbanás és szúrás. Nem először történt, hogy ilyen rohama volt. Rendszerint rövid ideig tartott, de mint orvos teljesen tisztában volt azzal, hogy mi is fenyegeti. A viszonylag ártalmatlan szívpanaszokból az idők múltával veszélyes szívartériaszűkület lett. A mintegy éve megejtett vizsgálat ezt igazolta. Azóta tudta dr. Keller, hogy a mellében időzített bomba ketyeg, aminek, ha továbbra is hasonló stressznek lesz kitéve, egy szép napon fel kell robbannia. Úgy őrizte szenvedésének titkát, mint egy államtitkot. Még a lányának sem szólt róla egy szót sem, nem is beszélve a kollégákról, beleértve Barbara Fembachot is. Dr. Keller nemegyszer foglalkozott az operáció gondolatával. Igazán szívesen beszélt volna egyszer valakivel a lelkét nyomó teherről. Egy bizonyos valakivel-tudniillik Barbara Femnbachhal. De úgy érezte, láthatatlan korlát húzódik közöttük, amelyet nem tud leküzdeni. Talán a bátorság is hiányzott hozzá... - Főorvos úr, rosszul van? - kérdezte a műtősnő, aki éppen belépett az előtérbe. Dr. Keller összerezzent. Mosolygásra kényszerítette magát. - Minden rendben van, Herta nővér - válaszolta. Már tényleg jobban érezte magát. - Csak egy kicsit fáradt vagyok - tette hozzá magyarázatképpen. Útban a szobája felé a nőgyógyászat előtt kellett elmennie, és meglátta Barbara Fernbachot, aki éppen a szülőszobából jött ki. - Üdvözlöm, kolléganő... - szólította meg kissé zavartan. Barbara Fernbach közelebb jött. - Engem keres, Matthias? - kérdezte mosolyogva. Ha senki nem volt a közelben, legtöbbször keresztnéven szólította a főorvost és az is őt. - Igen is meg nem is - válaszolta dr. Keller-, ugyanis szerettem volna... - Jöjjön, menjünk a szobámba - szakította félbe a főorvost Barbara Fembach, és előrement. Dr. Keller hallgatva követte. - Szülés? - kérdezte, amikor az orvosnő szolgálati szobájába értek. - Láttam, éppen a szülőszobából jött... - Húsz perc múlva kell a végéhez érnie - válaszolta Barbara Fembach. - Igen? Akkor közben utánanézek a kereskedelmi tanácsos unokájának — jelentette ki dr. Keller. Tulajdonképpen valami egészen mást akart mondani, valami személyesebbet. Barbara Fembach hirtelen észbe kapott: - Te jó ég, a laborvizsgálat eredményeinek már készen kell lennie, majd én... - Semmit sem kell tennie, Barbara - szakította félbe a főorvos -, azt én elintéztem. Elindult az ajtó felé, de még egyszer visszafordult: - Különben, ha ma este ideje és kedve lenne hozzá, a lányommal együtt örülnénk, ha eljönne hozzánk vacsorára - mondta. Barbara Fernbach rövid gondol-