Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
1994. február 24., csütörtök KOTYOGÓ Dobbantó lábak Ledöntött tabuk romjain új karrierek születnek. Karriert csinálni ma már nem szégyen, de dicsőség dolga. Aki fölkerül, vidáman lelógathatja a lábát. Alant a tömeg, aki csak arra vár, hogy a nyakán újabb és újabb karrierek szülessenek. Pityi Palkó, ott alant, is szeretne fölkerülni, no de ez szóba sem jöhet. Édesanyja, Pityiné már kora ifjúkorától arra nevelte, hogy szerénynek kell lenni, nem szabad a mások rovására cselekedni, nem szabad kívánni a másét, sem szamarát, sem házát sem feleségét. Csak a munka nemesít, csak a munkával szerzett javakon van áldás. Hahaha! Minő elavult nézetek. Hiába nemesítő munka, ha csakis a harácsolásból jön össze a vagyon. A vagyon, amit aztán be lehet fektetni, meg lehet tízszerezni, százszorozni s amivel aztán már hatalomra is szert lehet ám tenni. A pénz és a hatalom egymást szüli. A pénz a hatalmat és a hatalom a pénzt. E kettő pedig tökéletesen helyettesíti a tehetséget. Tehetségesnek egyáltalán nem ajánlatos lenni, mert a tehetség gátlásos. Sohasem bízik magában. Márpedig a gáttalan önbizalom viszi előre, és sohasem hátra az embert. Nem is kell lemenni az alfába ahhoz, hogy naponta elismételd magadnak: - Én vagyok a legokosabb, a legtehetségesebb, a legszebb! És utánam következem én és azután megint csak én, azután hosszú szünet következik és azután kezdődnek a többiek. Karriert csinálni nem lehet mások udvarias előretessékelésével, az elesettek és nyomorultak pátyolgatásával. Karriert csak határozottsággal és dobbantó lábakkal lehet csinálni. Oda kell menni és azt mondani: - Tessék csak rám bízni ezt a céget, én majd mindent a helyére teszek, rendet teremtek és mindent fölvirágoztatok. Nekem a kisujjamban van a privatizáció minden csínja-bínja, a törvények kiskapui is a kisujjamban vannak. Tessék megnézni milyen gigászi kisujjam van nekem. És rá fogják bízni, mert sohasem bízzák arra, aki azt mondja: - Jaj, hát ez nekem túl nagy feladat, túl nagy megtiszteltetés. Hogyan legyek én nyolcvan ember hajcsára és átverője? A pityipatkóra egyetlen dolgot lehet bízni: a gürcölést és a lemondást. És soha sem szabad elmulasztani figyelmeztetni őket. - Nekünk ma nagy erőfeszítéseket kell tennünk, barátom. Ma olyan időket élünk, amikor összeszorított fogakkal kell megtermetenünk mindazt, amit az előttünk volt panclerek elherdáltak, ellopkodtak, eldilettánskodtak. Te Pityikém fogd csak meg a végét, én az elejének az elejét, és csodákat művelünk. A csodák azonban sohasem állnak be. Csodák nincsenek, csak karrierek vannak, csodálatos karrierek. Sajna annak, ha valaki nagyon magasba kerül, van egy nagyon nagy kockázata: magasból lezuhanni iszonyú veszély. Ha a karriercsináló lezuhan, legalább háromszáz pityipatkóra esik rá és töri a nyakukat. Kvázi Sinkó Zoltán Harc a fogyasztók szimpátiájáért Most pedig néhány szót szponzorainkról... - az Egyesült Államokban ez a mondat már megszokottá vált a különböző szórakoztató műsorok nézői és hallgatói számára. A bevezetést követő rövid, ám figyelemfelhívó cégismertetésért azonban mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a vállalatoknak. Egy amerikai cég csaknem tízezer dollárt fizetett azért, hogy a gyomorsav csökkentésére szolgáló termékét a chilis bab készítőinek főző-világbajnokságán reklámozzák. Az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokságot szponzoráló társaságoknak pedig fejenként 10 millió dollárral kellett hozzájárulniuk a költségekhez. A szponzorálás területén tiszteletre méltó rekordok is születtek. A Coca-Cola például több mint 900 sportverseny, csapat és kulturális szervezet hivatalos támogatója, többek között a Nemzeti Kosárlabda Szövetségé és a Nemzeti Jégkorong Ligáé. Az amerikai üzletemberek azonban nem pusztán emberbaráti szeretetből költenek ilyen hatalmas összegeket ,jótékony célokra”. Mint az MTI-Panoráma írja, a fogyasztók fokozatosan hozzászoknak az általuk látogatott rendezvényeken reklámozott árukhoz, s végül azután majd ezeket vásárolják meg, minthogy ezek a termékek kedvenc csapatukat, stadionjukat vagy kellemes eseményeket idéznek fel bennük. Közvélemény-kutatási adatok szerint az amerikaiak fele annak a vállalatnak a termékét vásárolja, amely kedvenc csapatát vagy műsorát szponzorálja. Három évvel ezelőtt, 1991-ben az amerikai üzletemberek öt kategóriában (sport, popzene, fesztiválok és kiállítások, társadalmi rendezvények, művészet) összesen 2,8 milliárd dollárt költöttek támogatásra, a következő évben 3,1 milliárdot, 1993- ban pedig 3,7 milliárd dollárt. Az idén előreláthatólag 4,2 milliárd dollárra nő ez az öszszeg. A legtöbb pénzt - mintegy 110-115 millió dollárt -a Philip Morris cég fordítja ilyen célokra. Ezzel jócskán megelőzi a Coca-Colát, a Kodakot és a General Motorst is. A reklámban jártas szakértők szerint a támogatás olyan sajátos befektetésnek számít, amely idővel meghozza a maga hasznát, avagy mint a Coca-Cola képviselője állítja: a szponzorálás tulajdonképpen a termék okos marketingje. TÜKÖR NAPLÓ-7 Amit a szívedbe rejtesz A másik József Attila Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezenkívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. József Attila sorai ezek, amiket egy kávéház félreeső zugában firkantott le egy kockás füzet üres lapjaira. A füzetet Gyömrői Edit, a költő analitikusa nyomta a kezébe, azzal a céllal hogy egy akkoriban napvilágot látott friss pszichológiai vizsgálati módszert alkalmazva közelebb férkőzzön a költő személyiségéhez. József Attilának tele kellett írnia a füzetet, szavait és gondolatait hagyva a maguk útján bóklászni. A füzet tartalmát - bár néhány mondatfoszlánnyal lehetett találkozni különböző újságok hasábjain - a hatvanas években ismerhették meg még mindig csak szűkebb rétegek, szamizdat kiadvány formájában. A szöveg teljes tartalma először csak 1990-ben jelent meg az Atlantisz kiadó gondozásában. A közben eltelt idő alatt az irodalmárok évtizedeken át vitatkoztak a leírt szöveg megjelentetésének eshetőségén. Napló? Szürrealista szabad vers? Pszichológiai kóranyag? A nyilvánosságtól mindenféleképpen elzárandó intimitás? Egy költő mítoszának lerombolása? Egy beteg elmebeteg gondolatai? Irodalom? Ilyen s ezekhez hasonló kérdések és kételyek akadályozták meg a füzet megjelenését. Ma már, aki a Szabad ötletek jegyzékét külön akarja választani József Attila költészetétől, nemcsak egy költő személyiségét bontja meg, de magának is hazudik. ,Legjobb ha mindent elmondok” - írja József Attila. Trágár asszociációs gondolathullámok, őrült, a költő személyiségében felgyülemlő ötletek és élmények, önemésztés és önirónia, megsemmisítő gúny a világ felé, félelmek koitusztól, nőktől, barátoktól — megdöbbentő és szomorú élettársítások, irodalom. A bajok lerakódnak az emberben, mint a csontokban a mész. 13 éves korom óta csak álörömeim voltak. Csak azért örültem, hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek. Aki eddig nem ismerte József Attila Szabad ötleteit lehet, hogy a szöveget olvasván megbotránkozik a költőn. A költőn, akinek őrültsége nyomon követhető verseiben s a hátrahagyott jegyzeteiben is. Az obszcén szavak, a gondolatok szabad tengődése, vagyis e pár oldalas verspróza, részlet az egészből, olyan részlet melyet a költőre oly jellemző már-már félelmet és viszolygást keltő őszinteség, szenvedély jellemez. Én József Attilát meg fogom ölni. Az éjjel elképzeltem..., hogy számba veszem a gázcsövet nagyot szippantok, húzok belőle aztán vége lesz. És olyan jó volt ezután nagy lélekzeteket venni: élek, megvan a nyakam, nem vágta el a vonat, nem vágták ki a nyelvemet sem. A homoszexualitásba, magányba, kurvák és bérgyilkosok közé, vissza a mamához -menekülés maga elől. Ádáz hajsza önmagával. Elolvastam, amit eddig írtam, itt-ott a durvaságok láttán szorongás fogott el, elszomorodtam... a bogarakat nem lehet mindet kipusztítani. Én bogaras vagyok. Rubin azt mondta , téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy. A verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt írok. Én sem szeretnék egy ilyen embert, azazhogy talán segítenék rajta... * Számtalan vélemény szerint a költő azzal a tudattal írta a füzetet, hogy annak szövege majd egyszer nyilvánosság elé kerül. A kéziratot szinte nyomdakészen készítette el. A lapokon pontosan 11 vagy 12 sor volt, a leírás módja s a szöveg tördelése is azt sejteti, hogy a megjelentetés gondolata erősen foglalkoztatta, még akkor is, ha e szándék írás közben hol erősebben, hol gyengébben működött. József Attila roppant hiú, megjelenésére és megnyilvánulásaira sokat adó, skizofréniás volt. A mítosz és legenda, mely személyiségét körülveszi, sokat változott az évek folyamán, így a meghamisított ideálkép lassan helyére kerül. Költő volt, talán a legnagyobb, küzdött mindazzal ami körülvette. Amit keresel, nincs, magadat keresed másban, magadat szereted... * E hét kedd estéjén a Veszprémi Egyetem E kamaratermében Jordán Tamás színművész a Szókratész védőbeszéde előadását követően József Attilának eme világirodalmi szinten is egyedülálló alkotását adta elő néhány, az eredeti szövegben nem szereplő vers kíséretében. Jordán Amit a szívedbe rejtesz című előadása már nyolc éve látható a fővárosi Radnóti Színházban. A meghitt körülmények között - 50-60 ember előtt játssza, akik fülhallgatón hallják a csendben elmormolt szavakat és verseket - színpadra állított mű még mai napig is komoly viták tárgyát képezi. A színművész kissé meglepődött a veszprémi egyetemen összegyülemlő majd százötven érdeklődő láttán. Ugyanis ekkora közönség előtt még soha nem adta elő József Attila-műsorát, s ezért, mint az előadás előtt pár szóban elmondta, kénytelen volt változtatni a szöveg megjelenítési formáján. Jordán Tamás kérte, hogy minél kevesebb szó essen róla és előadásáról, hisz József Attila szellemisége mindennél sokkal lényegesebb s figyelemreméltóbb. - E szöveg előadására egy konyhaasztal lenne a legmegfelelőbb, melyet pár ember körülül, az asztalon egy üveg vodka vagy bor, s aztán arcukba suttognám József Attilát - mondta az előadást megelőzően a színművész. Jordán Tamás jelenleg a leghitelesebb tolmácsolója a költőnek. A teátrális hangsúlyokat mellőző szavalás, a színpadon ritkán látható nyílt tekintet, az idők folyamán kissé meggörnyedt test, s a fátyolossá vénült hang József Attilát idézi elénk. Egy ilyen színházi előadás után tulajdonképpen minden szó elkoptatott. Ami történt, megidézhetetlen. Martinovics Tibor Fotó: Áfrány Jesz, a nagy- és vadmagyarnak, ki otthon föl nem venné magára nemzeti viseletét, ám aki itt, Amerikában kovbojkalapban jár, a magamfajta túl szabadelvű, majdhogynem zsidóbérenc, a világpolgárnak nacionalista, a Marxszal marsolónak meg eleve gyanús. Jesz, köztük vitorlázva. Jesz, nekivágtam a világtengernek, mint leleményes Odüsszeusz a habos víznek Kalüpszó nimfa szigetéről. Jesz, amikor bezsilipeltek Ferihegyen Amerika felé, mint Ogügé-szigetről az isteni férfit Ithaka iránt. Amikor berezel az ember! Nekem is segítettek az enyéim hajót ácsolni az átkeléshez. A hídjáró újra a föld alá bújva döcög velünk Manhattanba, hol a néger (fülén fülbemászóval) veri a tam-tamot, hol a földalatti fölött, a Lexingtonon koromfekete baba ropja (micsodáját riszálja) magában. Tisztára Afrika. Csak nem: haza? Afelé. Gutbály. Édes Lelkem! (Tizenharmadjára) Ha soká lennék idegenben, valami bájos fekete teremtés - mint most itt ez a 6-os földalattin a Keleti-oldal alatt - fajgyalázásra késztetne! Jesz, amúgy elég serkentőek tudnának lenni az emberre. Az eddigi legszebb. Még Odüsszeusznak képzelem magam, ki vidáman töltött némely éjt - szerelembe vegyülten - kalüpszó nimfával, hogy napközben a tengerparton könnyezve vágyakozzék Pénelopéjához! Elébb Kirké, majd meg Nauszika. Hogy milyen az ember. Újabb édes baba segíti tovább haza a hős vándort. Hogy ha kést tesznek a nyakadba, azzal védekezhess: fajgyalázás végett tetted! Püski könyvesboltja előtt két magyar otthontalan fiatal férfi. A szakállas szőke három-négy éve van itt, egyre lejjebb csúszott, addig ivott, míg a végén a heti 360 dolláros rakodómunkásságától is megszabadult. A félszemű haver szintén csöves (Kisiratoson: csöves), rendre itt tanyázik a Püski-Corvin előtt. A kereskedőváros vitorláskikötőjével szemben új Jersey, s az Éjszakai-folyón hangos kirándulóhajó siet, egyhangú uszály halad s vitorlás (a dagadó fős orrvitorlájával is csak) vánszorog fölfelé, a tenger felől a szárazföld belében beljebb. Jesz, A Világkereskedelem Szíve, tisztviselői délben a téren sakkozókat lesve falatoznak, a Hudson-parton napoznak vagy andalognak, s kívül elszívhatnak egy szivarkát. Manhattan a szebbik felével int Pá!-t. Harlem, hogy lenne ilyen magabiztosan elégedett? A Hudson-vize túloldalán, újdzsörziben toronyóra helyett a toronyház felhőkarcoló alatt óriás kerti vekker jelzi a pontos időt hajósnak, manhattaninak. S hogy mutassam, mennyire odáig vagyok Amerikáért, hetes barna kóserkenyérrel etetem a galambokat. Ilyen vakítóan tiszta ősz havi időben: szemrevételezhetem az immár harmadik amerikai államot. Jesz, hogy a csudába ne! Folyamalattjáró hurcol ismeretlen helyre, de új Jersey vízparti szívébe, s máris - a manhattani Nyugati-utca helyett -a másik állam névadó városának Pavonia-fasorában merülök föl; vízen túlról bámulhatom balfelé a Bugyi-buldingot, jobb kézre a Kéttornyot, honnan jöttem, s újabb vitorlás-rév, hol jobb kerülni a föltűnést. Jó órácska az újjerseyi újkikötőben, s már tódíthatom: újabb három állam földjét tapodtam! Well. Mennyibe kerül, ha ennyi időre röpülök Pestről ide! Jönni, szétnézni, megmártani a lábam az akár tengeröbölnek is vehető folyam vizében, rácsodálni a túlfelőli újgorkra s hazamenni, mint Mama, amikor megjárta a Balatont. Újra a kettősháznál: Vesey ucca, csabai Vészei, kezdek hazaérni. Az ember - jószerivel - el sem indult, s már. Búcsú. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (16. rész)