Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
1994. február 8., kedd Lenke néni 75 éves Nem lepődnék meg, ha a Szomszédok egyik folytatásába beleszőnék, hogy Lenke néni 75. születésnapját ünnepli. Bizony, Komlós Juci 75 esztendős lesz február 10-én, és aligha vitás, hogy ezt az eseményt országnyi közönség fogja ünnepelni. Mert bármennyire közkedvelt és népszerű színésznője volt is ennek a kis hazának soksok évtizede Komlós Juci, akkora népszerűséget, mint az utóbbi hét-nyolc évben, amióta Horváth Ádám a Szomszédokat kitalálta, soha nem élvezett. - Áldja meg az Isten Ádámot, amiért ezt a családregényt kitalálta - mondja az ünnepelt egyfelől azért, mert nagyon szeretem. A többiek nevében is szólhatok: valamennyien nagyon szeretjük játszani. Egyszerű, hétköznapi, de nagyon valóságos emberek vagyunk, mai örömökkel, gondokkal, problémákkal. Másfelől még a színésznél kevésbé hiú embereket is boldoggá tenné az a léptennyomon felénk áradó szeretet, amely naponta körülvesz minket. Nem tudok úgy lemenni az utcára, felszállni az autóbuszra, bemenni a boltba, hogy valaki vagy valakik ne Lenke nénizzenek és ajnározzanak. Ez a kéthetenként képernyőre kerülő sorozat és benne a szerepem szeretetet és örömöt hoz számomra. - Teljesen kielégíti, Jucika? Nem érez néha vágyat a színpad után? - Dehogynem érzek! Sőt, csaknem minden este, úgy 6 óra körül, elfog valami nyugtalanság, mehet nékem van, hiszen amikor színházban játszottam, ilyenkor indultam útnak, vagy már be is léptem az öltözőmbe. De hát a magamkorú színésznőknek már alig akad szerep. - Hosszú pályafutása alatt sok száz szerepet játszott el. Melyik a kedvence, ha van ilyen? - Egy anya akkor sem nevezi meg legkedvesebb gyermekét, ha tíz van belőlük, akkor sem, ha sok száz, mint nekem, gyermekeimnek tartva a szerepeimet. Annyi helyen játszottam, és mindenünnen kedves emlékek garmadája jut eszembe. Sok vidéki színházban működtem. A hajdani Király Színházban kezdtem, azt ifjú színésznő koromban szinte én csuktam be, a háború után egy-két évvel felkerültem a fővárosba, Várkonyi Zoltán Művész Színházában volt a kiugrásom a Kisrókákban, óriási együttesben, emiatt talán ez a kedvenc szerepem. De anynyi kedves emlék fűz a József Attila Színházhoz meg a Vígszínházhoz is - bár azt akkor még Néphadsereg Színházának hívták a Cyrano Roxane-ra például, később Angyalföldön a Szókimondó asszonyság, A kertész kutyája. A klasszikus és félklasszikus darabokat elsősorban költészetük, romantikájuk miatt szerettem, ahogy zenéltek bennük a versek. Ifjú koromban nagy kihívás volt eljátszani a bolond Ásvaynét, a csitri lányt és a kilencvenéves matrónát. De hát sorolhatnám napestig, annyi sok szép emlékem van erről a gyönyörű pályáról. S ha most nem is játszom, ma is eleven a kapcsolatom a színházi világgal. Mindent elmesélnek a kollégák a Szomszédokban. (MTI-Press) B.T. TÜKÖR Jégkorszak közeleg? Küszöbön a változás A véletlennek köszönhető ugyan (éjjel kevesen voltak az utakon), de január közepén a Los Angeles-i földrengésnek csupán feleannyi áldozata volt, mint a keleti amerikai partokon ugyanazon a héten pusztító fagyhullámnak. A 130 áldozat között nemcsak megfagyott hajléktalanok voltak, hanem olyan közlekedési balesetek áldozatai is, akik a keményre fagyott utakon vesztették életüket. Autósok százait kellett hómaró gépekkel kiszabadítani a hó és a jég fogságából, s több ezer ember árasztotta el a New York-i menedékhelyeket. A kanadai határon a Niagara-vízesés két oldalán tizenöt méteres jégtömbök képződtek, Pittsburgban, Akronban, Indianapolisban pedig mínusz 30-40 fokos szibériai hidegeket mértek. A hidegek ezen a télen mintha Európát és Magyarországot is kevésbé kímélnék, mint az utóbbi néhány esztendőben. Mi történt a „globális felmelegedéssel”? - tette fel a kérdést a Time magazin a témával foglalkozó meteorológusoknak. Hogyan értékeljük most azokat a szívfacsaró figyelmeztetéseket, hogy 75 éven belül a Föld túlhevülésétől kell tartani, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a kipufogógázok, az erőművek és más nagyüzemek által termelt gázneműek beáramlása a levegőbe. Ehelyett a szakértők most attól félnek, hogy ha az idei tél megmagyarázhatatlan jelenségei folytatódnak, akkor inkább egy új jégkorszak bekövetkeztétől kell tartani, mint az „üvegházhatástól”. A hideghullámot egyébként olyan jelenség okozta, melyet semmiképp nem lehet ritkának vagy kivételesnek nevezni. Az a sztratoszférikus széláramlat tért le szokásos pályájáról, amely Észak-Amerika felett légtömegeket nyomott délre. Mégis, ha ezek a „véletlenek” megismétlődnek, netán rendszeressé válnak - s ez az, amit emberfia meg nem tud mondani, miként lesz -, akkor fontosabb, nagyobb változásoktól is tartani kell. A klímaszakértők pedig, akik valamikor úgy vélték, hogy a jégkorszak beállását annak idején több ezer éves fejlődésváltozás előzte meg, ma egészen más álláspontra helyezkednek. Az Atlanti-óceán medrének és a grönlandi gleccsereknek a legújabb kutatási eredményei alapján mindinkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a klímaváltozás hirtelen is lehetett. Gerard Bond, a Columbia egyetem geofizikai tanára azt mondja, hogy az ősiszapok és ősregek tanulmányozása Grönlandon már vagy húsz éve kínálja ezt a következtetést, de a tudósok annyira meglepőnek találták a hirtelen változásra utaló jeleket, hogy sokáig nem is akartak hinni nekik. Most viszont, nem utolsósorban a kelet-amerikai hideghullám hatására, ki merik mondani, hogy a legutóbbi, 40 ezer évvel ezelőtt kezdődött jégkorszak közepén volt egy rövid felmelegedés, mely hirtelen visszaszorította a gleccsereket. Milutin Milankovitch jugoszláv csillagász a harmincas években azt jósolta, hogy az új jégkorszaktól csak egy-kétezer év választ el minket. Elméletét cáfolták, de most még radikálisabb figyelmeztetések érkeznek tudományos körökből, lehet, hogy nem néhány ezer, hanem néhány tucat évünk van csupán a Föld új lehűléséig, jóllehet a szakértők szerint ez még nem az új jégkorszak, csak annak egyik előhírnöke lesz. (Atlantic Press) Az amerikai kontinensen ritka nagy hideg volt az elmúlt hetekben. Bostonban például a hőmérő higanyszála mínusz 40 fok körül volt. Munkába mégis menni kellett. Az emberek a legkülönbözőbb módon védekeztek a hideg ellen Fotó: Ferenczy Europress Hogyan beszél a parlament ? A nyelv is védtelen Beszélgetés Fábián Pál nyelvészprofesszorral Történelmi jelentőségű gazdasági-politikai változások kortársai és szereplői vagyunk. Körülöttünk gyökeresen megújul a világ, csak egyvalami nem változik meg: a nyelv, a gondolatközlés eszköze, mely akár évezredeken is átível. A nyelv stabil, ám a nyelvhasználók szokásai már kevésbé azok. Erről beszélgetett az MTI-Press munkatársa Fábián Pál nyelvészprofeszszorral, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvi bizottságának elnökével, akit Lőrincze Lajos elhunyta után választottak meg erre a tisztségre. - Hol erőteljesebb a társadalmi rendszerváltás hatása: az írott vagy a beszélt nyelvben? - A beszélt nyelvben feltűnőbb a változás, erről bárki meggyőződhet a parlamenti tévéközvetítésekből is. Nemcsak a szóhasználatból, hanem abból is, hogy egyre több az olyan szónok, aki nem előre megírt szöveget olvas fel, hanem szabadon fejti ki véleményét. Az élő szónak belső hitele, szuggeráló ereje van, amit a papírról való fölolvasás eleve tönkretesz. Nyilvánvalóan hátrányai is vannak az élőbeszédnek, főleg a rögtönzött nyilatkozatoknak. - Igen, mert ilyenkor sok pongyolaság is vegyül a mondatokba - kérem, nevezzen meg néhányat ezek közül! - A költségvetési törvény vitájában az tűnt fel, hogy a képviselő urak összekeverik a sorszámnevet a tőszámnévvel. Százszor is elhangzott az „1994 évi törvény” szószerkezet, amelyet tudvalevőleg „ezerkilencszázkilencvennegyedik” évinek kell ejteni. Másutt is gyakori ez a hiba. Nem tudom, a nyelvművelés képes lesz-e ezt a hibát megszüntetni. Súlyos nyelvi vétség a vonatkozó névmások helytelen használata is, mind a köznyelvben, mind a közéleti szereplők beszédében. A leíró nyelvtan az elődök több évszázados nyelvhasználatának alapján kodifikálja a szabályokat. Eszerint az „aki” névmás összetett mondatok kötőszavaként csak emberre vonatkozik, az „amely” ismert, határozott, azaz a főmondatban megnevezett dologra, az „ami” pedig határozatlan dologra utal vissza. Sajnos, az utóbbi években az „ami” szinte teljesen fölfalta az „amelyet”, és újabban az „aki” eredeti szerepe van eltűnőben. Lépten-nyomon ilyen szörnyűségek hangzanak el a mai beszédben: „a pótlékot azoknak a családoknak szánjuk, akik..., a kutya, aki..., a magyar válogatottnak, akinek... stb. Lesújtó ez a nyelvi sorvadás, miként kifogásolható az idegen (főleg az angol) szavak túlzott használata is. Hogyan érvényesül a magyaros hangsúly, hanglejtés a mai beszédben? - Számos hibával. Újabban terjed a magyartalan szóhangsúlyozás, többnyire rádiós hatásra. A riporter saját szövege minden szavát fontosnak érzi, ennek kíván külső nyomatékot adni (fölöslegesen) a szóhangsúllyal, holott a magyarban minden szóra nem eshet értelmi hangsúly. - Vonatkozik ez a közéleti emberek beszédére is? - A politikusok nyelvhasználatára kevésbé. Viszont a hadarás gyakori jelenség közöttük. Mielőtt azonban emiatt elmarasztalnánk őket, tudni kell, hogy a beszédtempó felgyorsulása sebesen terjed, elsősorban a fiatalabb nemzedék körében, tehát valójában életkori sajátosságról van szó. Gyors beszéd jellemzi például a politikusok közül Orbán Viktor, Deutsch Tamás vagy Fodor Gábor megnyilatkozásait. A gyors beszéd nyelvművelő nézőpontból nem kifogásolható, ha tiszta hangképzéssel párosul, mint az említett fiatal politikusok esetében. Arra viszont nekik is tekintettel kellene lenniük, hogy a túl gyors beszédet az agy nehezebben fogja föl, mint a mérsékelt beszédtempót, ily módon csökken közléseik hatása. - Mit érdemel a politikai közélet nyelvhasználata? - Közepes kalkulust, vagyis nem kirívóan rossz, de dicsérni sem szabad. - Kiknek a beszédmódja tetszik önnek? - Szívesen meghallgatom Szabó János minisztert, aki megfontoltan, kellő sebességgel beszél. A jó előadók között tartom számon Für Lajost, Tölgyessy Pétert, Pozsgay Imrét és Gál Zoltánt. - Kérnek-e segítséget a mai politikusok a nyelvészektől? - Tudomásom szerint az MTA Nyelvtudományi Intézetétől időnként kérnek bizonyos nyelvi tanácsokat. A jogszabályok szövegezői meghallgatják a nyelvészek véleményét a törvények előkészítési szakaszában, természetesen csak nyelvhelyességi szempontból. Az előző rendszerben egyik-másik politikus beszéde írott változatának elkészítését nyelvészre bízta. Tudtommal mostanában ilyesmi nem fordul elő. - Széles körben terjed a magatartásbeli és nyelvi durvaság. - Aggasztó mértékű jelenségről van szó. A durvaság, az erőszak már a rendszerváltás előtt is terjedt. Most a nagy átalakulás az egyéni szabadságot előtérbe állította, és ezt egyre többen nyelvi, magatartásbeli szabadosságnak értelmezik. - Ki küzdjön ön szerint életstílusunk romlása ellen? - A nyelvész csak a jelenség veszélyeire tudja fölhívni a figyelmet, eddig terjed az illetékessége. Észrevételeinket, tanácsainkat leírtuk a Nyelvi illemtan című könyvben, amelyben a köszönés, a megszólítás formáitól kezdve a trágár szavakig mindent elmondunk a nyelvi viselkedésről. A durvaság ellen elsősorban a család tehet. P. Kovács Imre Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (2. rész) Mama a két világháború közt, mielőtt édesanyád megszületett volna, mindenáron ki akart menni Amerikába. A faluban sokan föliratkoztak, Mama legszívesebben nagyapád nélkül is elment volna. Volt, aki visszaírt, hogy cudar világ van Amerikában is, más meg gazdag lett. Elvtárs, sikerült, uram, hogyne. Akinek nem sikerült, a Hotel Bokor Szálló lakója lett. Ha az őt szégyellő gyermeke kitette az uccára, szintén. - Hunky! Hunky. Mindent szabad! Uraim, nyertek. Előbb valami másfél milliós áradat, majd 1920 és 1980 közt harmadfél millió Amerikába szivárgó hun. Jöttem megnézni e többmilliós Új-Magyarországot (New Hungaryt), Magyar-Amerikát. Ámbár azt már előtte is tudom, hogy Új-Buda és Árpádhon kiürült. Ezért nem akartak nekem a csabai ibusztatóban amerikai repülőjegyet adni, s kínáltak helyette mátrai hajókirándulást! Lesz, most már értem, szinte all right (ha jót mondom). A Második fasor és a Nyolcvankettedik utca sarkán - miután fél órán át egyetlen környékbeli boltos sem volt hajlandó sem, távbeszéléshez elengedhetetlenül szükséges aprópénzre váltani papírdollárosom - két dobozos sört iszogató hunky kegyelmez meg. Ha nem hívhatom föl az uccáról a szállásadó gazdámat, az első nevijorki éjt az uccakövön töltöm. - Magyarul mondd! - s már adják is a centet. - Ne mesélj, tudsz te angolul, csak már elfelejtetted! Visszajöttél? Minek. Hm, ki. Úgyhogy én már megint, be. De hát csak szeretnék szétnézni! Beleszagulni. Ennyit, elsőre. Kedvesem. Gutbály! Miháj. P. S.: A Financial Timesban. A tíz ideje. Helyben vagyunk. (Folytatjuk.) NAPLÓ-7