Napló, 1997. január ( 53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-02 / 1. szám
Túl a válságon, szebb jövő előtt Részletek a köztársasági elnök beszédéből Új év született Karácsony előtt még azt hittük, nem látunk havat az ünnepekben. Azután szép fehér lett minden, ám az 1996-os esztendő még tartogatott meglepetést az óévben. December 31-én, az év utolsó napjának reggelére csodálatos fehér csipkeruhába öltöztette Veszprém városát. Az ujjnyi vastag zúzmara a legfinomabb, legapróbb ágakat is varázslatos külsővel ruházta fel, és a frissen hullott, vastag hótakaró millió csillogó pihéje szikrázva verte vissza a délelőtt felragyogó nap sugarait. Ezekben a szép délelőtti órákban egy rövid belvárosi séta keretében néztük meg, érezhető-e már az esti jó hangulat, vidámság? Kissé meglepődtünk, mert a Kossuth utca látványa semmiben sem volt más, mint bármely hétköznap. Sehol egy vidám társaság, sehol egy trombitaszó. Az emberek olyan elszántsággal mentek elvégzendő dolgaik után, mintha nem is pár óra választaná el őket az új évtől. Egy dolog tért csak el a megszokott képtől. Most feltűnően sok koldus üldögélt a hideg aszfaltra letett rongyain. No igen, pszichológia ez a javából, ha az ember jókedvű, adakozóbb hangulatban van... Sebaj, még tizenkét és fél óra választ el bennünket 1997-től, az éjszaka majd meghozza a vidámságot is. (Részleteket Veszprém szilveszteréjjele címmel olvashatnak a 2. oldalon.) A veszprémi Hemo előtt immár hagyományosan tűzijátékkal köszöntötték az új évet, ahova nemcsak az óévbúcsúztató vendégek, hanem a megyeszékhely legnagyobb lakótelepének szilveszterezői is eljöttek a látványosságot megtekinteni Fotó: Gáspár Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntőjét szerdán, az 1997-es esztendő első perceiben sugározta a televízió felvételről. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. A múlton hazánk múltján immár nem lehet változtatnunk, hiszen szervesen beépült a jelenünkbe. S bár egyre távolabbról, de hatni fog a jövőnkre is. A távolabbi jövőnk még ködbe burkolódzik. Mégis úgy érzem, 1997-ben határvonalra értünk, ahol már ránk köszön a jövő. A jelennel - a gazdasági öszszeomlás közvetlen fenyegetésével - az ország kormánya húsz hónappal ezelőtt kényszerítően szembesült. A válság gyökere igen mélyre nyúlt, jóval a rendszerváltás előtt kezdődő eladósodásig. Gazdaságunk idegen igényekhez és nem az ország adottságaihoz igazodó szerkezetéig. A szovjet piac összeomlásáig. A piacát vesztett, piac- és tulajdonváltásra kényszerült gazdaság háborús veszteséggel fölérő leértékelődéséig. A majd két évtizedes adósságból fedezett, inflációt gerjesztő életszínvonal-politikáig. Ami mind köztudott volt, de mindeddig senki nem mert a következményeivel szembenézni. A válság elhárítása kényszerűen goromba volt, s mert végletes takarékosságot diktált, társadalmilag igencsak költséges: árát elsősorban a kiszolgáltatottak, a bérből-fizetésből élők és a nyugdíjasok fizették meg. A gazdaságra e méregerős orvosság úgy hatott, ahogyan egy kis híján érett piacgazdaságra hatnia kellett: recsegve-ropogva bár, de helyreállt az egyensúlya. A válságon túljutottunk. Sikerült elvágnunk a gyökereit. Elmondhatjuk hát: az átalakulás első szakasza lezárult. A magánosítás a vége felé jár, a gazdaság - ha az állami fejlesztési stratégiát nem is nélkülözheti - önjáróvá lett. Higgyék el, van remény. Szeretném, ha észrevennék és elhinnék, amit a Magyarországra látogató, nálunk és velünk dolgozó külföldi szociális munkások, közgazdászok, üzletemberek látnak és észlelnek: térségünkben sehol annyi értékes és eredményes társadalmi kezdeményezés nincsen, mint éppen minálunk. De egy biztos: az új az, ami győzni fog. A természet törvényei szerint. Mert az a jövő. Kár hát fékezni a kibontakozását. És reménytelen is. Az év fordulóján emeljük hát poharunkat a magunk boldogulására, Európa többi népével közös jövendőnkre! Telefonos AAn , apróhirdetésfelvétel ________________________________________________________________________________Hétfőtől-Péntekig 8-16 óráig Lil. évfolyam, 1. szám VESZPRÉM MEGYE NAPILAPJA 1997. január 2., CSÜTÖRTÖK Vélemények az óévről Közéleti embereket, vállalkozókat, családfenntartókat kérdeztünk az év utolsó napján: milyen volt 1996? Dr. Hermann István a pápai Jókai könyvtár igazgatója, vácsi képviselő, tanácsnok. Az 1996-os évet másként ítéli meg közalkalmazottként, és megint másként, mint képviselő. Tulajdonképpen az 1996- os év a város szempontjából nem volt túl jó, de igazán rossznak sem nevezném. Ugyanis a rendkívülien szorító költségvetés ellenére minden normálisan működött. Nem kellett kölcsönt felvenni, így a csőd közelébe sem kerültünk. Ami pedig az én területemet illeti, az oktatási, vallási és kulturális bizottságot, úgy vélem, bizonyos karcsúsítás ellenére - két iskolát vontunk össze - az oktatás színvonala tovább fejlődött. Már korábban elindítottuk a levelező főiskolai képzést, most viszont azon munkálkodunk, hogy a nappali oktatást is megvalósítsuk. Ami viszont nagyon rosszul érintett - személyesen engem is, hisz közalkalmazott vagyok -, hogy a miniszterelnök által beígért idei béremelésből, majd az év végi juttatásból tulajdonképpen csak ígéret maradt. Bruttó nyolcezer forint jutott a pápaiaknak. A kormány ezúttal is minősítette önmagát. Mindent összevetve azért nem volt rossz év az 1996-os. (Összeállításunkat így látják megyénkben 1996-ot címmel a 4. oldalon olvashatják.) Merénylet a fővárosban Az új év második percében újabb merénylet történt Budapesten: vállról indítható juoszláv gyártmányú rakétát lőttek be egy II. kerületi Szépvölgyi úti lakásba. A páncélos harci járművek megsemmisítésére szolgáló fegyverrel ezúttal ismeretlen tettes a Secret Night Klub fölötti lakás ablakát vette célba. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint személyi sérülés nem történt, az anyagi kár mintegy 300 ezer forintra tehető. A szórakozóhelyen egyébként a klub alkalmazottai szilvesztereztek zártkörű rendezvényen. A távirati iroda munkatársa a helyszínen megtudta, hogy a helyiség, ahová a rakéta becsapódott, voltaképpen a W. B. panzió egyik lakrésze. A biztonsági őr - aki a történtek után, nappali műszakban lépett szolgálatba - csak hallomásból értesült az esetről. Azt megerősítette, hogy a klubban a mulató alkalmazottai tartottak zártkörű szilveszteri összejövetelt. Arra a kérdésre, hogy a panzióban - amelybe nem lehetett bejutni - vannak-e vendégek, nem kívánt válaszolni. A szomszédos házak megkérdezett lakói szerint a környéken sok az utcalány, ami zavarja nyugalmukat. (MTI) Eladó bérleti jog a luxusbungalókra Milliárdos fejlesztés előtt áll a Club Tihany Jól sikerült a Club Tihany „év végi vizsgája”. Szilveszter napján ugyanis megtelt az idén télen is nyitva tartó üdülőhely: csaknem ezer vendég érkezett a hazaiak mellett Ausztriából, Németországból, Szlovéniából. Gömbös Sándor vezérigazgató az MTI érdeklődésére elmondta, hogy tapasztalatai szerint magas színvonalú szolgáltatásokkal a nyári szezon után is a Balatonhoz lehet csalogatni a vendégeket. Ezt igazolja, hogy az idén 75 százalékos volt a Club Tihany átlagos kihasználtsága, ami azt is jelzi, hogy most érett be a nagyarányú fejlesztések gyümölcse. Az idén nyitották meg a 180 millió forintba kerülő új gyógyszárnyat, amelyben saját gyógyforrásukat hasznosítva különböző mozgásszervi és keringési megbetegedéseket kezelnek, illetve azok megelőzését szolgáló terápiát alkalmaznak vendégeiknek. A túlnyomórészt a Komodor Kft. tulajdonában lévő Club Tihanyban az új évben újabb nagyszabású fejlesztéshez fognak. Lebontják az egyik éttermet, valamint az irodaépületeket, és helyükbe egymilliárd forintos költséggel 70 luxusbungalót építenek. Terveik szerint ezeket 99 évre bérbe adják majd. Máris sok az érdeklődő, köztük amerikai magyarok és külföldi cégek is. Vonzza őket a táj szépsége mellett a kerítéssel és őrökkel körbezárt klub biztonsága. Vonzerőt jelent az is, hogy az épületek karbantartását, infrastruktúrát, a különböző sport- és kulturális szolgáltatásokat a Club Tihany továbbra is biztosítja majd a leendő bérlők részére, akik a jövő szilvesztert már akár a Balaton tihanyi partjánál tölthetik. MA Felélték már tartalékaikat Súlyos gondokkal terhelt évet hagyott maga mögött az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), és mint dr. Czirner Józseftől, a megyei mentőszervezet vezető főorvosától kérdezve megtudtuk, az idei esztendő sem ígérkezik problémamentesnek. 5. oldal Egész héten vasárnap január 2-án végre dolgozni kell. Mindenki felhúzta az órát, és a magyar ember szívéről leesett a kő: újra kezdődik egy év, amelyben majd helyreáll az idő. 5. oldal „...ez az életem fő műve” A gyerekek végül is jól szerepeltek, a Peti különben is minden egyes fellépésen kihozza magából azt, ami tényleg benne van. Most is így történt... 7. oldal Én is voltam fiatal Szeretem, csodálom és irigylem a mai fiatalokat, akik föltétlenül különbek nálunk, többet tudnak, mint mi akkor, és még mennyivel többet fognak tudni, mint mi most! 7. oldal Keserédes számvetés Állítsunk-e szobrot Bokros Lajosnak? Mielőtt bárki is felháborodna, sietek leszögezni: a kérdés valóban költői, hiszen senkinek nem kell szó szerint érteni és megválaszolni. 8. oldal A maszekok bírják a harcot? Az egyéni vállalkozók helyzete 1996-ban tovább nehezedett. Különösen az egyszemélyes és kis forgalmú boltok bevétele csökkent az élelmiszer-kereskedelemben és a divatáruszakmában a multinacionális cégek és a bevásárlóközpontok előretörésével. 8. oldal A kiúthálózatba tömörülve Mára mintegy 30 üzlet csatlakozott a Joker Coophoz, és nemcsak a megyénkből, hanem a tágabb régióból is jelezték a vállalkozók: látnak fantáziát az elképzelésben. 9. oldal