Napló, 2003. január (Veszprém, 59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-07 / 5. szám

4 NAPLÓ Hírek, tudósítások, információk, események közölhetők M SSt 8.30 és 19.30 óra között a 06(88)579-420-as telefonon t -Mi és az 579-432-es faxszámon, (kivéve szombaton). Email: szerkesztoseg@naplo.pk­.hu Ma 14-től 19 óráig ügyeletes újságíró: EGYED GERGELY Lapszerkesztők: BARTUC GABRIELLA, GAJDOS JÓZSEF A lapterjesztés ingyenesen hívható zöld száma: 06(80)949-199 FORRÓDRÓT Ha tehetik, sztrájkoljanak (vici)­­ Sokan kerestek bennünket tegnap telefo­nos fórumunkon arra kér­ve, tegyük közzé észrevé­teleiket, panaszaikat. Varga Sándor Balatonud­­variból egykoron buszsofőr­ként és jegykezelőként dol­gozott. Elmondta, annak ide­jén munkatársaival nem har­colhattak béremelésért, és ti­los volt sztrájkolni, tüntetni is. Helyesnek tartja, hogy ma­napság akár munkabeszün­tetéssel vagy demonstráció­val is küzdhetnek a dolgo­zók jogaikért. Ráadásul he­lyesen teszik, hiszen az autó­­buszvezetők napi tíz-tizenkét órát is dolgozhatnak potom pénzért. Balatonudvari olva­sónk arra is felhívta a figyel­met, legyünk türelmesebbek embertársainkkal. A minap fültanúja volt egy vitának egy nagyáruházban. Azt szeretné tudni, miért nem lehetünk egymással figyelmesebbek és türelmesebbek, hiszen ez nem kerül egy fillérbe sem. Ezzel pedig mindenkinek egyszerűbb és könnyebb len­ne az élete. A veszprémi P. Tamás el­csodálkozott, miként kapha­tott az APEH-től fejléces, hi­vatalos levelet a következő utcacímmel: Brusznyai Ákos utca. Kíváncsi, ha annyira precízek az adóhivatalnál, akkor ilyen elemi dolgot, Brusznyai Árpád nevét ho­gyan téveszthetik el. HÉTKÖZNAPOK GRAFOLÓGIÁJA Higgadt, szemlélődő típus Fehér rózsa jeligét kért az az újságolvasó, aki visszafogottan, szerényen, gátolt önkifejezéssel és erős önkontrollal törekszik a biztonságra, mialatt jól megha­tározott tevékenységeket szeret végezni. Tudatos életvezetéssel, jó beosztóképességgel, rendsze­rezéssel tekinti át a folyamato­kat, optimális erő- és időfel­használással kiegyensúlyozott teljesítményeket produkál. Vi­lágképe és értékrendszere kiala­kult, fegyelmezett, a tervezési és az előkészítési feladatokat fon­tosnak tartva az intellektuális szféra elsődlegességét hangsú­lyozza az ösztönökkel szemben. Nagy esztétikai érzékkel, kelle­mes stílusban sokat ad a megje­lenésre, tiszte­­­­letben tartja a szabályokat és a határokat. Megbízható­an, nyugod­tan, időnként közömbösen teszi a dolgát. " • • meglepő és szokatlan viselke­désminták nem jellemzik. Mun­káját precízen, aprólékosan, minden részletre ügyelve végzi, kiemelkedő elemzőkészség és tárgyilagosság segíti eredmé­nyességét, hatékonyságát. Logi­kus gondolkodással, józan ítélő­képességgel tart összhangot ki­dolgozott tervei és a kivitelezés között, türelmetlenség és ha­nyagság nem akadályozza. A mindennapi életben a higgadt szemlélődő szerepét játssza, nem háborog és nem táplál hara­got, kompromisszumos megol­dásokat keresve kikerül minden konfliktust. Pillanatnyi hely­zetét és magát az életet szeren­csés kiegyensúlyozottsággal ta­nulmányozza, nem küszködik az őt körülvevő valósággal. Nem ingerült problémák és veszélyek, ter­veit adottsá­gaihoz és ké­pességeihez igazítja, ideál­jain addig bar­kácsol, míg kényelmesen kezelhetővé nem válnak. Mérlegel, latolgatja a le­hetőségeket, hogy aztán a leg­biztonságosabb és legegysze­rűbb utat választhassa. Lélekje­lenlétét őrzi minden esetben, így vészhelyzetek elhárításában is magabiztos, elhamarkodottság­ból hibákat nem követ el. Ide­genkedik a fáradozástól, a ké­nyelmetlenségtől, a bonyodal­­maktól, ezért mindent meg­tesz annak ér­dekében, hogy a számára lé­nyeges szituá­ciókban még­se kelljen min­­dent megten­nie. A külvilág ingereit szűri, önértékelésében stabil, ingerkü­szöbe átlag fölötti, amivel tartós lelki egyensúlyt biztosít. Érzel­mileg megbízható, kiszámítha­tó, erős erkölcsi tartással rendel­kezve rejti sebezhetőségét, el­lenőrzi minden megnyilatkozá­sát. Fokozott igénye mutatkozik a bensőséges, hosszú távra szó­ló, bizalmon alapuló kapcsola­tokra, ilyen irányú élményeit pedig csak a legszűkebb környe­zetével osztja meg. Nem moti­válják státusok, teljesítmények, anyagi javadalmaztatás, kifeje­zett mozgásigénye sincs. Nehe­zen befolyásolható, inkább be­felé forduló személyisége ked­veli az egyedül végezhető mun­kát, saját tempóban, önállóan szeret ténykedni, ezért többnyi­re egyenrangú, hasonlóan gon­dolkodó partnerekkel érti meg magát. Tanácsként ajánlhatná a többieknek a mondást: „Sose ló­gasd a fejed! Ne add fel! Ne bú­­songj! És ne imádkozz, ha esik az eső, ha nem tetted, amikor sü­tött a nap.” Utassy Zsuzsa grafológus-írásszakértő Érzelmileg megbízható, kiszámítható, erő­s erkölcsi tartással rendelkezik. ________­______|___|__________|_St KÖRKÉP Napló-kérdés (virág)­­ A veszprémi Zsédenyi Károly azt mondja, a klónozás természetel­lenes. Úgy véli, a klónozással létrehozott szülemény sem szel­lemileg, sem életerejében nem felelhet meg a kor követelmé­nyeinek, egyszerűen fogalmaz­va életképtelen. Amúgy sem tartja etikusnak, hogy embere­ket „gyártanak”; ez a fajta be­avatkozás a természetbe elbor­zasztja. Szerinte klónozás nél­kül is megoldja majd az orvostu­domány a daganatos betegségek és más halálos kórok gyógyítá­sát, így tulajdonképpen nincs is jó oldala a dolognak. Mészáros Imre Márkéról úgy fogalmaz, egyelőre bármit is gondolnak az emberek a klóno­zásról, csakis az előttünk álló évtizedek dönthetik el, milyen szerep jut ennek az emberiség történelmében. Szerinte végső soron hasznos is lehet, főként a különböző betegségek gyógyí­tásában, és az is nagy előrelépés lenne, ha segítségével kevesebb beteg gyermek jönne világra. Mindezek mellett még mindig nem tudhatjuk, mi mindenre szolgálhat még ez az eljárás. A klónozást tehát egyáltalán nem ítéli el, hiszen a klónbabákat is anya szüli, és remélhetőleg ezek a bébik is egészséges, teljes éle­tet élhetnek. A megyeszékhelyen élő Nagy Kata nem sokat tud a kló­nozásról, ám úgy hiszi, ezzel csakis előreléphet a tudomány. Kíváncsi lenne a most született klónbébikre, de Dollyt, a klón­­bárányt is szívesen magához venné. Azt gondolja, a klónte­­remtmények és az „igaziak” kö­zött nincs egyáltalán különbség, ha az utcán szembejönnének, ta­lán észre sem vennénk. A szintén veszprémi Percze Anna egyáltalán nem ért egyet a klónozással. Szerinte az embe­rek többsége már csak a nevelte­téséből adódóan sem tartja he­lyes dolognak. Természetesen, mint mindennek, ennek is akad­nak előnyei, főleg az orvoslás­ban, de sokkal több hátrányt tud­na említeni. Az első klónozott élőlényről, Dollyról baljós hírek terjednek, ki tudja, mi történik majd a klónozással létrehozott embercsemetékkel is. A NAP KÉRDÉSE Mit gondol az emberi klónozásról? Zsédenyi Károly Mészáros Imre Nagy Kata Percze Anna Karácsony előtti napon a késő délutáni órákban kerültem a veszprémi kórház földszinti felvételi osztályára. Gyors EKG, majd az egyik helyiségben várako­zás, ugyanis eszméletlen nőt hoztak a mentősök. Éreztem, hogy az én apró ba­jom eltörpül a szomszéd vizsgálóban lévő eseményekhez képest. Újraélesztés! Az ügyeletes doktornő visszafogott hangú, gyors telefonja: „Gyertek, újraélesztés­hez, sürgős!” Ennyi! Két orvos jött per­ceken belül a defibrillátorral. Igen kínos helyzetben voltam a nyitott ajtónál, félig öltözötten, szerettem volna észrevétlen­né, láthatatlanná válni. Arra koncentrál­tam, hogy sikerüljön az életmentés, ma­gamban kértem a Mindenhatót: mentse meg az ismeretlent, örülhessenek az or­vosok a halál feletti győzelemnek. Közben összeszedve bátorságomat, az őrzőosztály felé indultam. Félórai vára­kozás után már győzelemmel tolták a be­tegszállítók a lift felé a beteget. A fiatal doktornő folytatta a vizsgálatomat: ala­pos kikérdezés, érdeklődés az előzmé­nyekről, határtalan türelemmel hallgatva a panaszomat, mintha csak ennyi dolga lenne, mintha nem életet mentett volna pár perccel előtte. Mikor beszélt, nyugta­tott, szégyelltem, hogy fontosnak tartja az én bajomat, mikor 20-30 percenként hoz­zák a betegeket, öngyilkosokat, balesete­seket. Ismét a folyosón vártam a vérvétel eredményére, az ambuláns lapra. Nyílt az ajtó, egy már ellátott beteget toltak ki, is­mét a lift felé, ezt is, úgy mint a többieket, a doktornő kísérte. Meglátott, gyorsan in­formált: Kész az ambuláns lap, átveheti, minden jót! - Barbara, nem írtad alá a be­teg zárójelentését! - kiabált utána a nő­vér. Gyors firkantás, halvány, fáradt mo­soly, és ment a beteg után a lifthez, így megtudtam a doktornő nevét. A hu­manista doktornőnek, Barbarának boldog új évet kívánok. Bajcsy G. Katalin, Balatonalmádi OLVASÓINK ÍRJÁK Karácsonykor történt a kórházban Ugye, szeretjük egymást, gyerekek? A kórház alagsori folyosóján a szoká­sos sokaság. A bejárati ajtóhoz közel, a kerekes hordágyon patyolatfehér háló­ingben egy idős cigány asszony nyögdé­­csel. Csupa ránc arca időnként megvo­­naglik. Fejét nehezen fordítja a belépő fe­lé, majd csengve szól: - Az Isten áldja meg, adjon néhány forintot egy zsemlére! Ma még nem ettem. A megszólított a pénztárcájába nyúl, és egy ötvenest nyom a csontsovány ujjak közé. Az öregasz­­szony hálálkodva néz utána. Tekintete megállapodik a csoportban álldogáló és hangoskodó néhány roma fiún és lányon. - Drága testvéreim - kérleli őket -, na­gyon fáj a hátam, nyomkodjátok meg! Nyerítő kacaj a válasz, majd az egyik megszólal. - Van pénze, nyanya? - Nincs fiam, csak 50 forintom van, azt nektek adom, csak segítsetek! - Ha ad ötezret, akkor megnyomkodjuk - veti oda a má­sik. Az öregasszony még siránkozik ki­csit, majd belenyugszik a megváltoztat­­hatatlanba. Tekintete megállapodik a pla­fonon, szeméből könnycsepp gurul elő. A kora téli szél szeszélyesen hajtja ma­ga előtt az utca szemetét és csapja nagy erővel a flaszterra az esőcseppeket. Nem jó kint lenni. Két kis cigány gyerek egy­más kezét fogva nekifeszül a szélnek. Egyik nyolc-, a másik ötéves lehet. Az erősebb megy elöl, maga után húzza a fia­talabbat, így kissé útját állja a szélnek. A vékony ruha nem sok védelmet nyújt. Az időjárás sem szánja meg a fázókat. Hall­hatóan erősödik a szél, sűrűbben záporoz­nak az esőcseppek. A nagyobb fiú hirtelen hátrafordul. A kicsi feje majdnem belefúródik. Kíváncsi tekintettel fürkészi előtte magasodó tár­sát. Az pedig kihámozza magát kabátjá­ból és a kis törpére húzza. Aztán benyúl a hosszú kabátujjba, és amikor eléri a kis hideg kezet, indulnak tovább. Kissé ko­mikus, de megkapó a kép, ahogy a ziman­kóban egyre jobban távolodik a kis véz­na, vékony ruhás fiú és a földig érő nagy­kabát. Váti Ferenc, Devecser 2003. január 7., KEDD Deák Ferenc­­emlékév az idei 2003-ban - Kossuth Lajos után a legki­­tüntetőbb figyelemmel - ünnepeljük „A haza bölcsét”. Ugyanis ebben az évben lesz két évszázada, hogy Deák Ferenc megszü­letett (Söjtör, 1803. október 17.-Budapest, 1876. január 29.). Kossuth Lajos és Szé­chenyi István mellett a reformkor harma­dik nagy magyarja, az 1867-es kiegyezés előkészítője és megvalósítója. A közelmúltban megjelent Bakony­­balatoni Kalendáriumban örömmel olvas­tam, hogy sikeres volt a Kossuth-emlékév megyénkben. A megyei önkormányzati közgyűlés által alakított emlékbizottság, valamint a Kossuth Szövetség felhívására és szervezésében sokan vettek részt (okta­tási, kulturális intézmények, egyesületek, diákok, pedagógusok, művészek...), akik értették és tisztelték „Kossuth apánk” örökségét. Remélhetőleg hasonló módon tisztel­günk majd 2003-ban a nagy európai, ma­gyar államférfi, Deák Ferenc emlékének. Czeidli József, Devecser Két évszázada született Deák Ferenc, a haza bölcse LEVÉLCÍMÜNK: NAPLÓ-SZERKESZTŐSÉG, 8201 VESZPRÉM, PF.: 161.

Next