Napló, 2005. január (Veszprém, 61. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-07 / 5. szám

2005. január 7., PÉNTEK KULTÚRA Tájak, házak, kapuk Bors Ildikó fest, rajzol a saját és mások örömére Veszprém (V. R.) - Az el­múlt év Rot-Art-díjazottjai közül a festő kategóriában a megyeszékhelyen élő Bors Ildikót mutatjuk be. Bors Ildikó óvónő Veszp­rémben. Három gyermek édes­anyja. A festéssel, rajzolással öt évvel ezelőtt kezdett el intenzí­ven foglalkozni, ekkor kapott ugyanis lányaitól karácsonyra egy akrilkészletet. Mint mond­ta: neki a festés és rajzolás nyújt­ja a kikapcsolódást. Egy-egy fá­rasztó nap után, ha ceruzát vagy ecsetet vesz a kezébe és odaáll az állvány elé képeket készíteni, az olyan számára, mint a rela­­xáció. Három éve vett részt először egy nyári alkotótáborban Ne­mesvámoson. Ott Sáska Tibor vezetésével dolgoztak. A mű­vész azóta is segíti őt tanácsai­val, véleményével. Bors Ildikó ezután Lovasberényben is részt vett hasonló táborban. Ám még ezután sem gondolt arra, hogy önálló tárlaton mutatkozzon be. Tavaly kereste, meg őt a veszp­rémi Rotary Klub, hogy szeret­nék megismerni az alkotásait, majd ezután nagy meglepetésé­re meg is kapta a Rot-Art-díjat. Ez azt is jelentette, hogy a klub által szervezett rendezvényen élete első kiállításával mutat­kozhatott be, miközben egy ga­léria munkái kizárólagos forgal­mazását kérte tőle. Bors Ildikó már kezdi megta­nulni azt is, hogyan váljon meg alkotásaitól. Eddig nehezen tud­ta elképzelni azt, hogy képei mások szobáinak a falát díszítik majd, de már kezd ezzel a gon­dolattal is megbarátkozni. Igaz, van néhány olyan festmény ott­honában, amelytől semmi pén­zért nem válna meg. Ilyen az a pasztellmunka is, amely a lányát ábrázolja. Bors Ildikó nem akarja beha­tárolni, hogy mit fest vagy rajzol szívesen. Házakat, tájakat, ka­pukat, fényeket, árnyakat, han­gulatokat ugyanúgy szívesen ábrázol, mint emberi portrékat, pillanatokat. Elmesélte, ez a hobbi a mun­kája közben is segíti. Ha óvónő­ként valami miatt nem tudott egy gyermekkel jó kapcsolatot kialakítani, nem tudta feltétel nélkül elfogadni vagy szívébe zárni a kicsit, akkor­ lerajzolta azt a kisfiút vagy kislányt, és eközben felfedezte a bennük rej­lő szépséget, jóságot, gyermeki őszinteséget. Arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak, azt válaszolta: most Veszprém utcarészleteit, épületeit szeretné egy sorozat­ban lefesteni. Saját és most már mások örömére is. A Veszprémi Rotary Klub az elmúlt évben elhatározta, hogy támogatja, patronálja, segíti a tehetséges fiatal művésze­ket. Ezért hozták létre a Rot-Art-díjat, melyet tavaly hatan kaptak meg. A festő kategóriában Bors Ildikó, Hunyadi Gá­bor, Zachar István, a fotósok közül Orosz Péter, Tóth Gábor és Vásárhelyi Dániel mutatkozhatott be a szervezet által ren­dezett kiállításon. A támogatott művészek a Rotary Klub kül­földi kapcsolatainak köszönhetően Németországban és Hol­landiában is kiállítanak majd. Hartmann Péter, a veszprémi klub művészeti vezetője elmondta: idén a zene, a tánc és divat kategóriában szeretnék az arra érdemeseket segíteni. Bors Ildikó Veszprém utcarészleteit, épületeit szeretné egy so­rozatban lefesteni Fotó: Penovác Károly Hiányérzetek, nézőpontok ■ Keller György Négy egyetemista lánnyal beszélgettem karácsony és újév között. Félévi vizsgáikra készültek egy alkotóházban. Hallották, hogy nincs telt ház, így kivettek két szobát. Egy könyvet hagytak az alkotóházban a ne­vemre, azért csengettem be este hat óra körül. A gondnok már nem tartózkodott ott, csak a lányok ücsö­rögtek otthon, gyertyák világítottak az ablakok mögött, elő­ször azt hittem, hogy kísértetkastélyban járok. Bele is bor­­zongtam. Az egyik lány nyitott ajtót. Modern feldolgozású gre­gorián zene szólt a házban. Nagy nehezen előkerült a nevemre címzett küldemény, közben megkérdeztem a lányt, hogy isme­ri-e Rajeczky Benjámin zenetörténész gregoriánról írott köny­vét. Nem hallott sem a könyvről, sem a szerzőről. A figyelmé­be ajánlottam, érdemes elolvasni, nagyszerű szellemi kalan­dozás. Talán sokat időztünk együtt, mert még három lány jelent meg az alkotóház kivilágított társalgójában. Ki lehet az a pa­sas, aki megzavarta békés téli estjüket? A négy lány közül há­rom feltűnően szép volt, sudártermetükkel bármelyik szépség­­versenyen elindulhatnának. A negyedik is vonzó volt, csak ala­csony termetével maradt le a társaitól. Udvarias kérdéseim után valahogy marasztalni kezdtek, előkerült egy üveg édes pezsgő, a legkisebbik lány rutinosan felbontotta és az új évre koccintottunk. Amikor megmondtam a foglalkozásomat, nemhogy idegen­kedtek volna tőlem, inkább kíváncsiak lettek. Mind a négyen tanárnak készülnek, ketten matematikusok, fizikusok, ketten bölcsészek, magyar és történelem szakosok, és persze mind­nyájan nyelveket tanulnak. Percek alatt a kultúrára terelődött a szó, a lányok meglepően tájékozottak voltak, könyvekről, színházi előadásokról, hangversenyekről meséltek lelkesen. Hiányérzetük lenne, ha nem olvasnának, ha nem járnának színházba, koncertekre, tárlatokra. Buliznak is rendesen, tette hozzá a pezsgőt bontó lány. Most éppen Dan Brown A Da Vinci-kód című regényéről meg a kód megfejtését összefoglaló könyvről vitatkoztak. Nem tudják eldönteni, hogy mi az igazság, kinek, kiknek higgyenek. Amikor megkérdeztem, hogy az ő műveltségük, érdeklődésük mennyire jellemző társaikra, azt válaszolták, hogy a többséget a tanulmányokon kívül más nem nagyon érdekli. Ha igen, az meglehetősen esetleges. A hiányérzet, a belső kielégületlen­­ség érzete őket is elborítja, de ők nem a kultúrában, az értel­mes dolgokban keresik a harmóniát, inkább haszontalanul elfecsérelik az idejüket. Hiányérzetük más, hiszen nem tudják vagy nem akarják felmér­ni, hogy olvasás, színház és zene nél­kül mit veszítenek. Ritkán kóstolnak bele, így nincsenek el­vonási tüneteik. Bezzeg ők, az alkotóház ideiglenes lakói már képtelenek szakítani az elégedettséget adó szokásokkal. A hiányérzet tehát nézőpont kérdése, állapítottuk meg közö­sen. Hogy melyik a helyes, mindenki döntse el saját igénye szerint. A találkozás után persze nem csapott égig az optimizmu­som, eszembe jutott az olasz közmondás: aki reménykedve él, reménytelenül hal meg. De azért jó tudni, érezni, hogy ezek a lányok egyszer majd jó és nemes példát sugároznak szét a ka­tedrákról. NAPLÓ 7 Magyar„Vadak” Budapest (mti)­­ A Matisse és a magyar „Vadak” 1904— 1914 című kiállítás ősszel lesz látható a Magy­ar Nemze­ti Galériában. A XX. század elejének francia-magyar mű­vészeti kapcsolataiban ki­emelkedő szerepet játszik az az Henri Matisse körül gyüle­kező modern festőcsoport, amelyet egykori gúnyos jel­zőjük nyomán azóta is Fauve­­oknak, azaz „Vadak”-nak ne­veznek”. A tárlat a magyar „Vadak”: Czóbel Béla, Tiha­nyi Lajos, Ziffer Sándor, Ga­­limberti Sándor és társaik fes­tészeti és grafikai munkássá­gát mutatja majd be. Történelmi limerick Budapest (kgy)­­ Az első, magyar irodalmat bemutató limericksorozat után ezúttal újabb gyűjteményt vehet ke­zébe az olvasó. A Limerick 2. (Akkor jó a limerick, ha a hő­söket nem feledjik) című vá­logatás fiatal szerzőgárdája a magyar történelem neves személyiségeire „csapott” le, Szent Istvántól Széchenyi Istvánon át Nagy Imréig. A verseket válogatta, átdolgoz­ta és szerkesztette Magyar Szilárd. Régészeti kiállítás nyílik a múzeumban Veszprém (TE) - Avarok, honfoglalók címmel nyílik kiál­lítás január 14-én délelőtt a Laczkó Dezső Múzeumban, amely bepillantást enged Veszprém megye régészeti em­lékeibe az avar kortól a 10-11. századig. A kiállítás rendezője, dr. Pe­­rémi Ágota régész elmondta, a kiállított anyag java része az el­múlt években közműépítések alkalmával került elő a régészek ásatásai során. A tárlat célkitű­zése az avarság, az úgynevezett Keszthely-kultúra (amely uni­­kálisnak tekinthető, mivel má­sutt nem találtak hazánkban nyomaira) és a 10-11. századi honfoglaló magyarság életének, hitének, művészetének bemuta­tása az előkerült leletek tükré­ben. A kiállításon enteriőr jel­leggel mutatják be a női (fonás­szövés) és a férfi- (kovácsolás, használati tárgyak készítése) te­vékenységeket, a honfoglalás kori jurtában a tűzhelynél szor­goskodó és a gyöngyfűző asz­­szonyt, a gyermekeket, az avar kori férfiviseletet és fegyverze­tet, a felszerszámozott rovat, a honfoglalás kori rangosabb női és férfiviseletet, a temetkezési módokat. Tárlókban különleges, ritka agyagedényeket, favödröket láthat majd a látogató, valamint kézműves és művészeti igé­nyességgel készített dísztár­gyakat, ékszereket, a keresztény hit emlékeit, kereszteket, amu­lettkapszulákat, koporsókeresz­­teket. Az ünnepi megnyitóra várják dr. Vígh Annamáriát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­uma Múzeumi Főosztályának főosztályvezetőjét is. A kiállításra készítik elő a jurtát, a kör alakú sátrat, amelyben korabeli tárgyakat, viseleteket mutatnak be Fotó: Gáspár Gábor Csokonainak állít emléket az újrainduló felolvasószínpad Veszprém (V. R.) - Új elő­adást készítenek Hegyes­halmi László vezetésével szombattól a Petőfi Színház­ban. A felolvasószínpadon Csokonai Vitéz Mihálynak állítanak emléket. Egy európai magyar a címe a felolvasószínpad új előadásá­nak. A produkció Csokonai Vi­téz Mihály halálának kétszáza­­dik évfordulójára készül. A be­mutató január 31-én lesz. Az es­ten Keresztes Gábor, Koscsisák András, Máté P. Gábor, Módri Györgyi, Palásthy Bea és Tóth Leon működik közre. A zenei betéteket Horváth Károly készí­ti. Hegyeshalmi László, a felol­vasószínpad művészeti vezetője lapunknak elmondta: az elő­adásban csak Csokonai versei­ből, leveleiből, prózáiból hang­zanak el részletek. Egy kivétel lesz csupán, a nézők hallhatják majd Ady Endre 1905-ben ké­szült írását, amely a költő halá­lának századik évfordulójára született és a mai napig is aktuá­lis. A művészeti vezető hozzá­fűzte: Csokonai Vitéz Mihály gondolatai, világlátása, üzenete ma is érvényes és aktuális tud lenni. A felolvasószínpad ezzel az előadással utazik könyvtárakba, és természetesen iskolákba is el­látogatnak majd. Megtudtuk azt is, hogy további terveik között szerepel egy József Attila-est összeállítása. Hegyeshalmi László, a felolvasószínpad művészeti vezetője Fotó: Gáspár

Next