Napló, 2005. január (Veszprém, 61. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-07 / 5. szám
2005. január 7., PÉNTEK KULTÚRA Tájak, házak, kapuk Bors Ildikó fest, rajzol a saját és mások örömére Veszprém (V. R.) - Az elmúlt év Rot-Art-díjazottjai közül a festő kategóriában a megyeszékhelyen élő Bors Ildikót mutatjuk be. Bors Ildikó óvónő Veszprémben. Három gyermek édesanyja. A festéssel, rajzolással öt évvel ezelőtt kezdett el intenzíven foglalkozni, ekkor kapott ugyanis lányaitól karácsonyra egy akrilkészletet. Mint mondta: neki a festés és rajzolás nyújtja a kikapcsolódást. Egy-egy fárasztó nap után, ha ceruzát vagy ecsetet vesz a kezébe és odaáll az állvány elé képeket készíteni, az olyan számára, mint a relaxáció. Három éve vett részt először egy nyári alkotótáborban Nemesvámoson. Ott Sáska Tibor vezetésével dolgoztak. A művész azóta is segíti őt tanácsaival, véleményével. Bors Ildikó ezután Lovasberényben is részt vett hasonló táborban. Ám még ezután sem gondolt arra, hogy önálló tárlaton mutatkozzon be. Tavaly kereste, meg őt a veszprémi Rotary Klub, hogy szeretnék megismerni az alkotásait, majd ezután nagy meglepetésére meg is kapta a Rot-Art-díjat. Ez azt is jelentette, hogy a klub által szervezett rendezvényen élete első kiállításával mutatkozhatott be, miközben egy galéria munkái kizárólagos forgalmazását kérte tőle. Bors Ildikó már kezdi megtanulni azt is, hogyan váljon meg alkotásaitól. Eddig nehezen tudta elképzelni azt, hogy képei mások szobáinak a falát díszítik majd, de már kezd ezzel a gondolattal is megbarátkozni. Igaz, van néhány olyan festmény otthonában, amelytől semmi pénzért nem válna meg. Ilyen az a pasztellmunka is, amely a lányát ábrázolja. Bors Ildikó nem akarja behatárolni, hogy mit fest vagy rajzol szívesen. Házakat, tájakat, kapukat, fényeket, árnyakat, hangulatokat ugyanúgy szívesen ábrázol, mint emberi portrékat, pillanatokat. Elmesélte, ez a hobbi a munkája közben is segíti. Ha óvónőként valami miatt nem tudott egy gyermekkel jó kapcsolatot kialakítani, nem tudta feltétel nélkül elfogadni vagy szívébe zárni a kicsit, akkor lerajzolta azt a kisfiút vagy kislányt, és eközben felfedezte a bennük rejlő szépséget, jóságot, gyermeki őszinteséget. Arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak, azt válaszolta: most Veszprém utcarészleteit, épületeit szeretné egy sorozatban lefesteni. Saját és most már mások örömére is. A Veszprémi Rotary Klub az elmúlt évben elhatározta, hogy támogatja, patronálja, segíti a tehetséges fiatal művészeket. Ezért hozták létre a Rot-Art-díjat, melyet tavaly hatan kaptak meg. A festő kategóriában Bors Ildikó, Hunyadi Gábor, Zachar István, a fotósok közül Orosz Péter, Tóth Gábor és Vásárhelyi Dániel mutatkozhatott be a szervezet által rendezett kiállításon. A támogatott művészek a Rotary Klub külföldi kapcsolatainak köszönhetően Németországban és Hollandiában is kiállítanak majd. Hartmann Péter, a veszprémi klub művészeti vezetője elmondta: idén a zene, a tánc és divat kategóriában szeretnék az arra érdemeseket segíteni. Bors Ildikó Veszprém utcarészleteit, épületeit szeretné egy sorozatban lefesteni Fotó: Penovác Károly Hiányérzetek, nézőpontok ■ Keller György Négy egyetemista lánnyal beszélgettem karácsony és újév között. Félévi vizsgáikra készültek egy alkotóházban. Hallották, hogy nincs telt ház, így kivettek két szobát. Egy könyvet hagytak az alkotóházban a nevemre, azért csengettem be este hat óra körül. A gondnok már nem tartózkodott ott, csak a lányok ücsörögtek otthon, gyertyák világítottak az ablakok mögött, először azt hittem, hogy kísértetkastélyban járok. Bele is borzongtam. Az egyik lány nyitott ajtót. Modern feldolgozású gregorián zene szólt a házban. Nagy nehezen előkerült a nevemre címzett küldemény, közben megkérdeztem a lányt, hogy ismeri-e Rajeczky Benjámin zenetörténész gregoriánról írott könyvét. Nem hallott sem a könyvről, sem a szerzőről. A figyelmébe ajánlottam, érdemes elolvasni, nagyszerű szellemi kalandozás. Talán sokat időztünk együtt, mert még három lány jelent meg az alkotóház kivilágított társalgójában. Ki lehet az a pasas, aki megzavarta békés téli estjüket? A négy lány közül három feltűnően szép volt, sudártermetükkel bármelyik szépségversenyen elindulhatnának. A negyedik is vonzó volt, csak alacsony termetével maradt le a társaitól. Udvarias kérdéseim után valahogy marasztalni kezdtek, előkerült egy üveg édes pezsgő, a legkisebbik lány rutinosan felbontotta és az új évre koccintottunk. Amikor megmondtam a foglalkozásomat, nemhogy idegenkedtek volna tőlem, inkább kíváncsiak lettek. Mind a négyen tanárnak készülnek, ketten matematikusok, fizikusok, ketten bölcsészek, magyar és történelem szakosok, és persze mindnyájan nyelveket tanulnak. Percek alatt a kultúrára terelődött a szó, a lányok meglepően tájékozottak voltak, könyvekről, színházi előadásokról, hangversenyekről meséltek lelkesen. Hiányérzetük lenne, ha nem olvasnának, ha nem járnának színházba, koncertekre, tárlatokra. Buliznak is rendesen, tette hozzá a pezsgőt bontó lány. Most éppen Dan Brown A Da Vinci-kód című regényéről meg a kód megfejtését összefoglaló könyvről vitatkoztak. Nem tudják eldönteni, hogy mi az igazság, kinek, kiknek higgyenek. Amikor megkérdeztem, hogy az ő műveltségük, érdeklődésük mennyire jellemző társaikra, azt válaszolták, hogy a többséget a tanulmányokon kívül más nem nagyon érdekli. Ha igen, az meglehetősen esetleges. A hiányérzet, a belső kielégületlenség érzete őket is elborítja, de ők nem a kultúrában, az értelmes dolgokban keresik a harmóniát, inkább haszontalanul elfecsérelik az idejüket. Hiányérzetük más, hiszen nem tudják vagy nem akarják felmérni, hogy olvasás, színház és zene nélkül mit veszítenek. Ritkán kóstolnak bele, így nincsenek elvonási tüneteik. Bezzeg ők, az alkotóház ideiglenes lakói már képtelenek szakítani az elégedettséget adó szokásokkal. A hiányérzet tehát nézőpont kérdése, állapítottuk meg közösen. Hogy melyik a helyes, mindenki döntse el saját igénye szerint. A találkozás után persze nem csapott égig az optimizmusom, eszembe jutott az olasz közmondás: aki reménykedve él, reménytelenül hal meg. De azért jó tudni, érezni, hogy ezek a lányok egyszer majd jó és nemes példát sugároznak szét a katedrákról. NAPLÓ 7 Magyar„Vadak” Budapest (mti) A Matisse és a magyar „Vadak” 1904— 1914 című kiállítás ősszel lesz látható a Magyar Nemzeti Galériában. A XX. század elejének francia-magyar művészeti kapcsolataiban kiemelkedő szerepet játszik az az Henri Matisse körül gyülekező modern festőcsoport, amelyet egykori gúnyos jelzőjük nyomán azóta is Fauveoknak, azaz „Vadak”-nak neveznek”. A tárlat a magyar „Vadak”: Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor, Galimberti Sándor és társaik festészeti és grafikai munkásságát mutatja majd be. Történelmi limerick Budapest (kgy) Az első, magyar irodalmat bemutató limericksorozat után ezúttal újabb gyűjteményt vehet kezébe az olvasó. A Limerick 2. (Akkor jó a limerick, ha a hősöket nem feledjik) című válogatás fiatal szerzőgárdája a magyar történelem neves személyiségeire „csapott” le, Szent Istvántól Széchenyi Istvánon át Nagy Imréig. A verseket válogatta, átdolgozta és szerkesztette Magyar Szilárd. Régészeti kiállítás nyílik a múzeumban Veszprém (TE) - Avarok, honfoglalók címmel nyílik kiállítás január 14-én délelőtt a Laczkó Dezső Múzeumban, amely bepillantást enged Veszprém megye régészeti emlékeibe az avar kortól a 10-11. századig. A kiállítás rendezője, dr. Perémi Ágota régész elmondta, a kiállított anyag java része az elmúlt években közműépítések alkalmával került elő a régészek ásatásai során. A tárlat célkitűzése az avarság, az úgynevezett Keszthely-kultúra (amely unikálisnak tekinthető, mivel másutt nem találtak hazánkban nyomaira) és a 10-11. századi honfoglaló magyarság életének, hitének, művészetének bemutatása az előkerült leletek tükrében. A kiállításon enteriőr jelleggel mutatják be a női (fonásszövés) és a férfi- (kovácsolás, használati tárgyak készítése) tevékenységeket, a honfoglalás kori jurtában a tűzhelynél szorgoskodó és a gyöngyfűző aszszonyt, a gyermekeket, az avar kori férfiviseletet és fegyverzetet, a felszerszámozott rovat, a honfoglalás kori rangosabb női és férfiviseletet, a temetkezési módokat. Tárlókban különleges, ritka agyagedényeket, favödröket láthat majd a látogató, valamint kézműves és művészeti igényességgel készített dísztárgyakat, ékszereket, a keresztény hit emlékeit, kereszteket, amulettkapszulákat, koporsókereszteket. Az ünnepi megnyitóra várják dr. Vígh Annamáriát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Múzeumi Főosztályának főosztályvezetőjét is. A kiállításra készítik elő a jurtát, a kör alakú sátrat, amelyben korabeli tárgyakat, viseleteket mutatnak be Fotó: Gáspár Gábor Csokonainak állít emléket az újrainduló felolvasószínpad Veszprém (V. R.) - Új előadást készítenek Hegyeshalmi László vezetésével szombattól a Petőfi Színházban. A felolvasószínpadon Csokonai Vitéz Mihálynak állítanak emléket. Egy európai magyar a címe a felolvasószínpad új előadásának. A produkció Csokonai Vitéz Mihály halálának kétszázadik évfordulójára készül. A bemutató január 31-én lesz. Az esten Keresztes Gábor, Koscsisák András, Máté P. Gábor, Módri Györgyi, Palásthy Bea és Tóth Leon működik közre. A zenei betéteket Horváth Károly készíti. Hegyeshalmi László, a felolvasószínpad művészeti vezetője lapunknak elmondta: az előadásban csak Csokonai verseiből, leveleiből, prózáiból hangzanak el részletek. Egy kivétel lesz csupán, a nézők hallhatják majd Ady Endre 1905-ben készült írását, amely a költő halálának századik évfordulójára született és a mai napig is aktuális. A művészeti vezető hozzáfűzte: Csokonai Vitéz Mihály gondolatai, világlátása, üzenete ma is érvényes és aktuális tud lenni. A felolvasószínpad ezzel az előadással utazik könyvtárakba, és természetesen iskolákba is ellátogatnak majd. Megtudtuk azt is, hogy további terveik között szerepel egy József Attila-est összeállítása. Hegyeshalmi László, a felolvasószínpad művészeti vezetője Fotó: Gáspár