Viharsarok, 1950. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)
1950-02-26 / 49. szám
Vasárnap, 1950. február 26. tételek nálunk lényegesen különböznek azoktól a feltételektől, amelyek a Szovjetunióban a Sztahánov-mozgalom létrejöttét megelőzték, hogy a mi Sztahánov. A Sztahánov-mozgalomról 1935-ben tartott történelmi jelentőségű beszédében Sztálin elvtárs megállapította, hogy a Sztahánov-mozgalom keletkezésének négy alapvető feltétele van. Az első feltétel, mint azt Sztálin elvtárs megállapította, a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavulása. Sztálin elvtárs aláhúzta, hogy ha a munkások jobban élnek, ha vidámabb az élet, akkor jobban megy a munka. Ki tagadhatná, hogy hála pártunk, népi demokratikus kormányunk helyes politikájának, hála Rákosi elvtárs útmutatásának, országunkban a dolgozók s mindenekelőtt a munkások életszínvonala az utóbbi évek folyamán hatalmas mértékben emelkedett? — Mi is elmondhatjuk, hogy az a társadalmi átalakulás, amelyet hazánkban a dicső Szovjet Hadsereg felszabadító cselekedete tett lehetővé , indított el, máris oda vezetett, hogy országunk dolgozói nemcsak szabadságot kaptak, hanem a szabadság mellé anyagi javakat is. Elmondhatjuk, hogy országunkban a dolgozók életszínvonala jelenleg általánosságban legalább 40 százalékkal magasabb mint a régi . A harmadik feltétel, amelyet Sztálin elvtárs, mint a Sztahánov-mozgalom keletkezésének alapvető tényezőjét jelölt meg, az új technika. Egyesek azt, gondolják, hogy ez a feltétel nálunk teljességgel hiányzik, mert hároméves tervünk nem a népgazdaság újjáalakítását, rekonstrukcióját tűzte ki célul, hanem a háborúban leromlott ,jelentékeny mértékben sérült és dezorganizált népgazdaság újjáépítését. Egyesek azt gondolják, hogy nálunk az új technika, mint feltétel teljességgel hiányzik, mert hároméves tervünk során mi nem építettünk, ahogy építettek a Szovjetunióban az első ötéves tervben százszámra, új, korszerű üzemeket. De így megítélni a dolgot, helytelen volna. Az természetesen igaz, hogy hároméves tervünk elsősorban az ország népgazdaságának helyreállítását tűzte ki feladatul és az is igaz, hogy a hároméves terv során mi még nem építettünk százszámra új, korszerű üzemeket. De igaz az is, hogy ipari termelésünk a hároméves terv megvalósításának „eredményeként minteszv 50 százalékkal túlhaladja a háboru előtti termelési színvonalat. Mezőgazdaságunkban is elkezdtük a termelés gépesítését s ezen a téren komoly lépéseket tettünk előre. Igaz, hogy jó néhány új üzemet is építettünk s építettünk még több új korszerű üzemrészt, szerelőcsarnokot s részben sérült üzemeinket nem úgy állítottuk helyre, ahogy azok régen voltak, hanem a helyreállítással egyben korszerűsítettük is azokat. Másrészt: régi üzemeinkbe sokezer új, korszerű gépet állítottunk be, vagyis üzemeinkbe részben új technikát vittünk. Üzemeink egy részét, ahogy mondani szokás, profilíroztuk, vagyis vegyeskereskedésből, amilyenek ezek az üzemek a tőkés gazdálkodás idején .■ Már említettem, hogy a Sztahanov-mozgalom hirtelen, kirobbanásszerű megjelenése egyáltalán nem jelenti, hogy ez a mozgalom valami spontán jelenség, vagyis olyan dolog, amely magától jött volna létre. Hasonlóképen súlyos hiba volna azt gondolni és arra irányt venni, hogy a Sztahánov-mozgalom további kifejlődése, megmozgalmunk a szovjet Sztahánov-mozgalomtól lényegesen eltérő vonásokat múltat fel. Az ilyen nézetek azonban teljességgel helytelenek: nagytőkés, nagybirtokos Magyarországon volt, így érthető, hogy mert nálunk is jobb, szebb, vidámabb az élet, nálunk is minden alap megvan arra, hogy jobban menjen a munka. A második feltétel, amelyre Sztálin elvtára a Sztahánovmozgalom keletkezéseivel kapcsolatban rámutatott, a kizsákmányolás megszűnése. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Megvan, bár nem annyira általános jelleggel, mint a Szovjetunióban a Sztahánov-mozgalom keletkezésének idején. Nálunk, különösen a múlt év végén megvalósított államosításokkal a gyáriparban teljesen megszűnt a kizsákmányolás, de megszűnt népgazdaságunk egész sor más területén is. A mi munkásaink, a mi dolgozóink túlnyomó, döntő többségükben nem kizsákmányolt proletárok többé. Nem a tőkés számára termelnek profitot, hanem saját maguk, a nép számára végzik termelő munkájukat. Nem a tőkések zsebelik be termelésük gyümölcsét, hanem minden, amit létrehoznak, a nép javát szolgálja. Ennek óriási jelentősége van a Sztahanovmozgalom létrejöttében országunkban, voltak, világos, egységes arcélű üzemeket szerveztünk. Számos helyen megváltoztattuk a technológiai folyamatot is. Mindez azt bizonyítja, hogy ha nálunk jelenleg még sokkal kevesebb is az új technika, mint volt a Szovjetunióban a Sztahanov-mozgalom keletkezésekor, mégis helytelen volna azt állítani, hogy nálunk az új technika teljesen hiányzik, hogy ezért mi a Sztahánov-mozgalomhoz állítólag új utakon jutottunk volna el. Végül a negyedik feltétel, amelyet Sztálin elvtárs, mint a Sztahánov-mozgalom keletkezésének alapját megjelölt: az emberek, akik a technika mestereivé váltak, akik a technika minden csínját-bínját ismerik, akik teljes mértékben elsajátították a technikát a maguk területén és ki tudják préselni belőle mindazt, ami benne van. Megvannak-e nálunk ezek az emberek? Igen, megvannak. Legjobb képviselőik itt ülnek ebben a teremben: a magyar sztahanovisták első országos tanácskozásának küldöttei. De rajtuk kívül még sokszázan és ezren vannak ilyen emberek mindenfelé üzemeinkben, a legkülönfélébb termelési ágakban. Látható tehát, hogy a Sztahanov-mozgalomnak mind a négy sztálini alapfeltétele kisebb vagy nagyobb mértékben meg van országunkban. S amennyiben egyes feltételek még hiányosan vannak meg, ezeket pótolja, segít áthidalni a szovjet tapasztalat, a Szovjetunió világító példája. Minél teljesebbé válnak a még hiányosan meglévő egyes feltételek, minél inkább haladunk előre a szocializmus építésének útján, a tőkés elemek kiszorításának és felszámolásának útján, annál inkább ki kell bontakoznia, a Párt és a kormány támogatásával és helyes vezetésével, a Sztahanov-mozgalomnak erősödése, kiterebélyesedése magától fog menni. A Sztahanovmozgalom további kifejlődése egész sor olyan körülménytől függ, amelyeknek megteremtése és biztosítása rajtunk, a Párton, a szakszervezeteken, társadalmi és tömegszervezeteinken és nem utolsósorban kormányzatunkon és a termelés vezetésén múlik. — A ’Párt természetesen mindent irányít és irányítja a munkaverseny mozgalmat, a Sztahánov-mozgalmat is, mint a munkaverseny-mozgalom magasabb formáját. De a Sztahánov-mozgalom közvetlen megszervezése, mozgalom fejlődése, további feltételeinek megteremtése elsősorban az üzemi vezetés s ezen túlmenőleg általában a termelés vezetésének feladata. És ezen a téren nálunk még távolról sincsen minden rendben. Előfordul, hogy egyes üzemekben, vagy iparágakban megindul a Sztahanov-mozgalom s azután visszaesés következik be. Ez történt bizonyos mértékig a bányászoknál és bizonyos mértékben az építkezéseknél. Különösen fel kell figyelnünk arra, ami a bányászoknál például Alberttelepen történt Ismeretes, hogy az alberttelepi bányászok az elsők között voltak, akik elindították a Sztahanov-mozgalmat és kezdetben hatalmas sikereket értek el. El lehet mondani, hogy az egész ország valósággal lázban volt, napról-napra várva az alberttelepi bányászok újabb és újabb eredményeit. De néhány heti nekilendülés és igen komoly sikerek után mintha elvágták volna ezt a mozgalmat Alberttelepen. Mi megvizsgáltuk, mi ennek az oka. Kiderült, hogy több oka van. Az egyik a bányászszakszervezet rossz munk. De hasonló jelenségek másutt is vannak. Megtörténik, hogy hirtelen, amikor a eztahánovisták éppen a legnagyobb teljesítményt adják, baj van a villamosenergiaszolgáltatással. Nem ritka eset, hogy amikor a satahánovisták hozzáfognak a termeléshez s legjobban megy a munka, hirtelen ez, vagy az hiányzik, mert nem történt róla gondoskodás, hogy minden kéznél legyen. Az említett jelenségek azonban nemcsak azt bizonyítják, hogy nálunk még a munnka megszervezésével távolról sem áll minden a legjobban, hanem arra i® mutatnak, hogy minden valószínűség szerint számos olyan rendellenességben, amely a munkaverseny kifejlődését, sztahanovistáink jó munkáját akadályozza, az ellenség keze is benne van. Megbocsáthatatlan bűn volna feltételezni, hogy mert nálunk népi demokrácia, proletárdiktatúra van, hogy mert üzemeink teljesen állami késibe kerültek, az ellenség nem próbál behatolni üzemeinkbe és tétlenül, ölhetett kezekkel nézi a Sztahanov-mozgalom kifejlődését országunkban. Mindez arra utal, hogy alaposabban körül kell néznünk az üzemekben is, hogy’ nyitva kell tartani a szemünket, hogy fokozottabb éberségre van szükségünk, mint amit eddig tavasztottunk. A Győri Vagongyár hibái A munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom további kifejlesztésének és megerősítésének igen fontos feltétele a termeléshez szükséges anyag folyamatos biztosítása. Az anyagellátás kérdésében sem szabad azonban sémákhoz ragaszkodnunk. Nem szabad egyszerűen tudomásul vennünk, ha az anyaghiányra hivatkoznak, mint ami akadályozza a munkaversenyt és a Sztahanov- mozgalom jobb és gyersabb kifejlesztését. Nyilvánvaló, hogy bizonyos nyersanyagok, és félkész gyártmányok nem állanak korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre. Vonatkozik ez elsősorban a könnyűipar néhány ágára. De az is kétségtelen, hogy az esetek nagyobb részében különösen a nehéziparban, és főként a gépgyártásnál, amikor az anyaghiányra hivatkoznak, mint a munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom kifejlesztésének akadályára, nem abszolút anyaghiányról van szó, hanem saját szervezetlenségtünkről, bürokratizmusról, az előrelátás hiányáról, fejletlenségről, így például kája. Bányászszakszervezetünknek úgyszólván egész apparátusa Budapesten ül, ahelyett, hogy kinn volna a bányáknál és a bányászoknál. A bányászszakszervezet nem fordít elég gondot arra, hogy az alberttelepi bányászok nagyszerű kezdeményezését felkarolja, támogassa és a mozgalom útjában álló akadályokat elhárítsa. Sem a bányászszakszervezet, sem pedig a bányaipar vezetése nem figyelt fel arra, hogy az Alberttelepen, de más bányáinkban is alkalmazott bérrendszer rossz, tarthatatlan, egyenesen gátja, féke, akadálya a munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom kifejlődésének. Alberttelepen az történik, hogy a sztahanovisták igen magas teljesítményeinek megfelelő díjazást, a sztahanovisták által ténylegesen megkeresett magas bért viszszatartották, nem fizették ki. A teljesített százalékot nem A Sztahanov-mozgalom keletkezésének alapvető feltételei Nehézségeinket a szovjet tapasztalatok alapján hárítjuk el A magyar Sztahanov-mozgalom hiányosságai nem adhatják át a vagongyártásnak a kencét, mert hátha akkor, amikor nekik lesz szükségük a kencére, nem fogják tudni azt időben beszerezni és ez az ő programjuk végrehajtását zavarni fogja. Meg kell jegyezni, hogy a kence mindvégig a központi raktárban volt elhelyezve, de nem a vagongyár, hanem a hídosztály javára tették félre. Ezeket a kérdéseket a gyárban a legutóbbi időben nagyjából megoldották oly módon, hogy a raktárt nem a gyár osztályai szerint, hanem cikkek szerint szervezték meg. Mellesleg szólva, ezt nem saját kezdeményezésükből tették, hanem a nehézipari minisztérium felelős embereinek javaslatára. Szándékosan időztem kissé hosszabban a Győri Vagonban előforduló visszásságoknál, az anyagellátás szervezetlensége kérdéseiben, mert a Győri Vagon távoliról sem a legrosszabb gyárunk , mert, mint ismeretes, ebben a gyárban a gyárvezetés, kaavaszok egyéni teljesítmény fönösen azonban pártszervezenye alapján számítottak, hanem tünk igen komoly segítséget a 90 targú front csata átlagteljesítményéből vezették le. Ennek következtében a sztahanovista vájár nemcsak aránytalanul kevesebbet kapott, mint amennyi munkája után neki járt volna, hanem előfordult, hogy amikor legjobban ment a munka, hirtelen leállt a szállító pálya a bányában. Ez Alberttelepen az egyetlen , sztálini műszak alatt négy esettben fordult elő, nyújtott a munkaversenynek és Sztahanov-mozgalomnak. Viszont ha még ilyen gyárban is az említett visszásságok előfordulnak, el lehet képzelni mi történik más, kevésbbé jól vezetett és szervezett gyárakban. A BMAG és a Láng-gyár esete — Olyan, példákat, mint a Győri Vagongyár esete, tucatszámra lehetne felsorolni. Az EMAG-gyárban például hiány mutatkozott az osztályozóhengercső készletben és ennek következtében a csaknem elkészült cséplőgépeket nem tudták befejezni. A csövet Csepelen a WM- gyárban gyártják. Az EMAG gyár vezetőségének többszöri sürgetésére sem volt hajlandó a csepeli csőgyár a csöveket leszállítani, azzal az indokolással, hogy a kívánt méretű csöveket nem tartják raktáron és hogy 180—200 méter eső gyártására nem tudnak berendezkedni. Az EMAG-gyár vezetősége azonban nem nyugodott bele ebbe, személyesen elmentek a WM-gyárba és kiderült, hogy a WM csőraktárban a nekik teljes mértékben megfelelő csőből 500 métert találtak. Ez a csőmennyiség az EMAG egy évi osztályozó hengercső szükségletét fedezi. Mindez azt bizonyítja, hogy az anyaghiányra való hivatkozás igen sokszor csupán arra szolgál, hogy ezzel takargassák a szervezetlenséget, a rendetlenséget, a vezetésnek a hibáit a műhelyben, az üzemben, vagy esetleg a minisztériumban. A Sztahanov-mozgalom s általában a munkaverseny kifejlesztésénél igen fontos szerepet játszik a gyártásvezetés, a gyártás gondos megtervezése, előkészítése, az előrelátás, a gyártás megtervezésénél. Hogy ennek elmulasztása milyen bajokra vezethet, erre példa többek között a Lánggyár esete. A gyártás vezetésének a Lánggyárban, mint persze másutt is, gondoskodnia kellett volna az elmaradottabb üzemrészek fejleszttésről. A gyártás előkészítésénél azonban erre nem voltak figyelemmel. Nem vették tekintetbe, hogya lemez hegesztésénél a Sztahanov-mozgalom következtében a termelőképesség kibővült, ugyanakkor azonban a hegesztők munkáját előkészítő vasszerkezeti részleg termelőképessége nem fejlődött hasonló mértékben. Ennek eredménye abban mutatkozott, hogy jóllehet a gyáron belül nyersanyag kellő mennyiségben rendelkezésre áll, a hegesztőiket mégsem tudják kellő mértékben munkával ellátni. A gyártásvezetésnek az lett volna a kötelessége, hogy a kazán- és vasszerkezeti részleg jobb megszervezésével biztosítsa az arányos fejlődést s így lehetővé tegye a hegesztőknél a Prinhonov-mozgalom további fej. Fokozottabb éberségre van szükség a Győri Vagongyárban is anyaghiányra hivatkoztak, mint ami fékezi a munkaversenyt és a Sztahanov-mozgalom továbbfejlődését. Kiderült azonban, amikor a munkások alulról szorították a gyár vezetőségét, hogy a gyár területén igen jelentős anyagmennyiségek maradtak a háború előtti időkből, de ezek nagyobbrészt összekeverve, szorthozatlanul voltak a raktárban s ezért ezeket nem tudták kellőképpen felhasználni. A munkások nyomása alatt a gyárvezetőség elkezdte ennek a gyárban heverő anyagnak, „a semmire nem használható“ anyagnak a felkutatását és részben már meg is találta az anyagfelhasználás módját Ugyancsak a Győri Vagongyárban gyakran előfordult, hogy anyagot rendeltek olyan gyártmányokhoz, amelyeket később még sem gyártottak. Ezt az anyagot a gyárnak leszállították s az anyag már féléve a raktárban felhasználatlanul fekszik. Például az autógyártáshoz nagymennyiségű textil- és bőranyagot rendeltek (a karosszáláshoz). A gyártásnál azonban mégsem került sor ennek felhasználására. Ugyanakkor a vagongyártásnál komoly fennakadást okozott a megfelelő textil- és bőranyagok hiánya, amíg rá nem jöttek, hogy az autógyártásnál fel nem használt anyag rendelkezésükre áll, vagyis amíg a jobbkéz tudomásul nem vette, hogy mit csinál a balkéz. Amiből következik, hogy a jobbkéznek tudomásul kell vennie, hogy mit csinál a balkéz s a® üzemen belül egységes anyaggazdálkodást kell bevezetni. Nemcsak a szervezetlenségre, de a bürokratizmusra és szűk látókörre is jellemző, hogy a legutóbbi időkig a gyár minden osztálya — igaz, hogy a központi anyagbeszerzés útján — külön-külön rendelt magának anyagot. Ez odavezetett, hogy pl. a hídosztálynak két hónapra való kencéje volt raktáron, amelynek felhasználására csak később került sor, míg a vagonosztály munkáját akadályozta a kencehiány. A híd osztály pedig még akkor sem akart hozzájárulni a kence kölcsönadásához, amikor már rájöttek, hogy ilyen módon át lehetne hidalni a vagongyártásnál mutatkozó kencehiányt. A hídosztály vezetői arra hivatkoztak, hogy az értlődését. A helyes munkamegosztásról — A Sztahanov-mozgalom nem utolsó sorban helyes munkamegosztást is jelent. Jelenti számos esetben az egyes gyártási műveletek felbontását, vagy pedig azt, hogy egy-egy egyszerű munkafolyamatot, amelyet azelőtt minden dolgozó saját ma 3