Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-01-01 / 1. szám
visszahatás, s itt az idő e tárgyat komolyabb s higgadtabb fontolás alá venni, mint eddig cselekedni hajlandók valánk, ha csak bevárni nem akarjuk, hogy e viszonyok megoldhatlan csomóvá bonyolódjanak. Talán még nem múlt el az időpont a kiegyenlítés és kölcsönös jóakarat szellemében jó sikerrel nyúlhatni e kényes állapotokhoz. A törvény által kinevezett országos küldöttségek közül, a magyar játékszín ügyét kezelő, működéseit szakadatlanul folytatja, talán kevesebb előmenetellel, mint óhajtaná, főkép azért, mert a törvény meghozatala után másfél évvel az országosan megajánlott mennyiség kétharmada, közigazgatási buzgóságunk nem csekély szégyenére, máig is fizetetlen. A katonai élelmezés iránt dolgozó választmány, munkájában, mellynek nagyobb tökélyére helyszínén teendő vizsgálatokat tartott szükségeseinek, már tetemesül haladott; a büntető rendszerre nézve kinevezett küldöttség pedig múlt nov. 2oka óta szinte foglalatoskodik. — A Duna szabályozást tárgyalandó választmány, amint értjük, csak jövő tavasszal fog öszvehivatni. — A nemzeti múzeum épülete büszkén emelkedik, s nem sokára kész lesz kincseit befogadni. Tizennégy megyében tartalék Urduiikkal a múlt évben tisztújítás. *) A nemzeti ünnep nem vala mindenütt tiszta eggyes kihágásoktól, de összehasonlítva a megelőzött évtized tisztválasztó gyűlésivel, a múlt évi tisztválasztások valóságos előmenetelt tanúsítnak, mert sehol tetemes közbotránynyal összekötve nem voltak, s további közigazgatási közbejövetelt maguk után nem húztak. A nemzeti közélet egyik fő ágát képezte múlt évben az időszaki sajtó. Egy helybeli bajtársunknak jutott azon szerencse:e részben minden mások előtt szélesebb, ez országban eddig ismeretlen, téren működhetni. Nem feladásunk itt felette bíráskodni, csak tényt említünk mikor a köz figyelmet felhozzuk, mellyel első fellépése üdvözöltetett, s az élénk részvétet, mellyet támasztott. Egész mértékben gyakorlá azon befolyást, s élvezte azon sikert, melly a szabadabban mozgó időszaki sajtót, mint új jelenetet, mint még el nem használt eszközt, fellépése első időszakában mindenütt kiséri. Megütötte a kor minden kérdésit, szót adott minden óhajtásnak, mezőt minden tervezésnek, mohón kapott fel minden felfedezést, igaz, vagy képzelt visszaélésekről. Soknak tetszett , de épen olly sokban aggodalmat támasztott működése, s az ingerlő modor, mellyben azt gyakorolta. Ezen aggodalmak sommáját gr. Széchenyi István foglalta öszve a „kelet népében“, mellyről elmondhatni, hogy még inkább jó tett, mint jó könyv vala, mivel szerzője saját népszerűségét koczkáztatva tévé benne a közönséget s magát bajtársunkat figyelmesekké a dolgok azon oldalára , a mellyről az elragadtatás órájában nem aggódni káros, de magát szüntelen ismétlő gyakorlat. A kelet népét egész irodalom követte, s az eszmék ezen új mozgalmai között lépett fel mostani pályájára, a lap, mellynek hasábjain e sorokat irom. Azóta egymásnak ellenőrködik a két újságlap, a „Pesti Hírlap“ nagyobb vigyázattal, mint azelőtt, de változatlan elvekkel a haladási párt orgánjának vallván magát; a’ „Világ“ gondosan felfedezve minden túlságot, gáncsolva minden balfogást, kárhoztatva minden jogsértést, mellyek törvényes állapotunkon sebet ejthetnének, vagy kifejtésünket veszélyeztethetnék. A hírlapi működéssel szoros kapcsolatban állnak némelly közintézetek , s az unió kérdése. Amazok közt a központi reform, oskola , s az iparegyesület érdemlenek megemlítést, mellyek főleg az említett pártolás alatt indultak létnek, mint dicséretes, de még ki nem fejtett kezdemények. Az unió a két evangelicus felekezet hitsorsosai között hasonlókép ott találta egyik leghathatósb előmozdítóját. Élénk kebellel ragadtatva meg az ágostai hitvalláson lévő evangélikusok s főkép azoknak magyaros beszélő része által, nyugodtabban méltányoltatva a tót, s német hitsorsosok részéről, a helv. hitvalláson lévőknél rokonszenvvel, de előrelátó óvatossággal fogadtatott, s mint a Protestantismus benső kérdése alapos és kimerítő tanácskozás alá vétetni a két hitvalláson lévők által közösen elhatároztatott. Még bensőbb viszonyban állott a hírlapok működése az úgynevezett engedményes haladási kérdések sorsával a megyékben E tekintetben a megyék különbfélesége szerint különböző irányok mutatkoznak. Csaknem általános szokássá vált a fontosabb indítványokat az országgyűlési utasításokban dolgozó választmányokra utasítói; kivételként említhető, hogy a nemesség részvéte a házi adóban öt, vagy hat megyében elvileg el van fogadva. Két megye, hol az elfogadásra hajlam mutatkozott, később visszalépett: tagadhatlan bizonyságul , hogy az alkotmányt a gyűlés valamellyik utolsó napján kevés egyén jelenlétében 12 pont által rögtön megváltoztatni nem lehet, és hogy haladási eszmék csak a mivelt osztályok egyesítése által lévén nálunk kivihetők, semmi sem árt inkább sorsuknak, mint azok pártolását a birtok elleni kitörésekkel párosítói. — Az úrbéri telkek kényszerítő megváltásának elve eddigelé inkább csak a sajtó utján jön vitatva; a megyékben csak igen csekély szerencsével járt. Elénk tapintatot tanusitanak a megyék olly indítványokra nézve, mellyek a sajátsági jogba ütközni látszanak. Itt tagadhatlan az előmenetel politikai nevelésünkben. A borsodi indítvány papi jószágok dolgában csak igen gyéren pártoltatik. Csanád indítványát a mészárszékjog eltörlése iránt tudtunkra egy megye sem fogadta el; — számos megye világosan sajátjog—sértésnek, és így el nem fogadhatónak nyilvánítá. Kevésbbé örvendetes látványt mutatnak néhány megyék lépései helyhatósági jogaik terjesztése körül. Ide tartoznak: Pest, Bihar, Borsod, és Ugocsa határozatai a honoratiorok szavazata tárgyában, és így olly kérdésben, melly természetinél fogva, törvényhozási eljárást igényel.— Egy másik jelenet e nemben ama változtatás, mellyet Pest vármegye a fenyitő-törvénykezés kül formáiban tenni határozott, s melly, mint halljuk, legújabban követőre talált. Káros kinövése a békétlenségnek, melly a jót maga rendes utján bévárni képtelen: szüleménye a tisztelet gyarlóságának, mellyel a törvényhozás jasai iránt viseltetünk ; egyébiránt nem több egyes kísérleteknél, miket a nemzeti józanság s az alkotmányos hatóságok törvényes mozgása ismét útba igazítanának. Örömmel jegyezzük még fel a kibékülési hajlamot, melly több megyében, hol élbre állított pártérdekek léteztek, feltűnni kezd, így Barsban a két párt legújabban összeolvadt; Tolnában már éves fegyverszünet van; Bácsban a tisztválasztásnál hasonlókép kibékültek a felekezetek. Óhajtjuk, és reméljük, hogy hasonló tényeket jelenthessünk minden olly megyéről, mellyek hagyomány, politikai nézetek, vagy személyes érdekek következtében , több , szorosan elválasztott részre vannak szakadva. Illy színben tűnnek fel szemeink előtt a lefolyt év eseményei. Általános törvényesség a kormány részéről: élénk mozgékonyság a sajtó mezején; higgadt éberség a megyei életben; közönséges hajlam a jó , czélszerű és kivihető elfogadására, egyes túlhágások irányában; visszahatás a túlságok ellen bármilly tárgy körül és formában mutatkoznak, ez véleményünk szerint jelleme az évnek, mellyet bevégeztünk. E képben a sok világosság a kevés árnyékot jóval meghaladja; ’s mi azt örömmel üdvözöljük, mint egy veszendőbe nem ment időszakot nemzeti kifejtésink történeteiben. Legyen üdvös lánczszem a nagy öszvegben! légyen kútfő, mellyből a jövőre erőt, a kitörésre állandóságot, az eljárásban szemességet, mások vélekedése iránt türelmet meríthessünk. — Ne legyünk idegenek hiúságunkat, ’s néha nézetinket a köztársaság átlapolja, az idők szükségei ’s a közegyetértés fontos tekintete előtt meghajtani. Ne felejtsük, hogy a kölcsönös bizodalom, melly nélkül mozognunk nem lehet, ha más akar lenni csupa phrázisnál, erősebb alapokat kíván , mint szép szavakat. A bizodalom egyszerű törvénye igy hangzik: „meggyőzni azt, kivel dolgom van, hogy nincs ezélzatom, melly az ő lényeges érdekeit sérthetné.“ Így tehát bizodalmat igényelhet tőlünk a kormány, mihelyt nemzetiségünk, alkotmányunk, helyhatósági életünk, s anyagi jólétünk ellen nem törekszik, mert ia ezek a mi lényeges érdekeink. És a kormány bizodalommal teend hozzánk, ha politikai kapcsolatunk szilárdsága, ha hathatós de törvényes kormányzásai rendszer ellen nem vétkezünk; mert ezek az ő lényeges érdekei. A kiváltságos rend különböző osztályai bízni fognak egymáshoz, ha a másiké utáni leselkedést egyiknek tettei sem árulják el; a nép pedig bízni a nemességhez, ha látja, hogy ez sorsán javitni folyvást igyekszik. E szabály mellett biztosan munkálhatni e hazában , s ezen bizodalmát ébresztő viseleten és eljáráson kívül, egy nagy igazság van még, mellyre e hon mostani körülményiben országos férfiaink eléggé nem figyelmezhetnek , ’s ezen igazság a következő szavakban van kifejezve : „A törvényhozónak a népek alkotmányához csak reszelővel szambad nyúlni, soha fejszével. Módosítsa azt úgy , „hogy az emberek tökéletesedésére ’s boldogságára mindinkább alkalmassá váljék : de mikor „ezt munkálja, ne feledje, hogy az életet elveheti , de nem adhatja; pedig az élet talán épen „azon orgánumok valamelyikében fekszik, mellyeket változtatni akar, vagy megszüntetni.“ X. Y. Z. Körlevél, mellyet Prímás e hgséges esztergomi érsek a vegyes házasságok ügyében érsek megyéjebeli clerusához intézett: „Nagyon tisztelendő alesperes ur , tisztelendő plébános és plébánia - administrator urak, Krisztusban kedves fiaim! A szorongattatásokban, mellyek minket s az egész cath derust az anyaszentegyháznak a vegyes házasságokban épen megőrzött tanyas gyakorlata miatt két éviglen keseríteni meg nem szűntek, vigasztalást hozott ő szentségének 16ik Gergely pápának i. e. apr. 30 án kiadott apostoli Brevéje, valamint ő cs. s apost kir. Felsége által f. évi oct. 12én a szokott óvások mellett megadott kegyelmes kir. Placetum járulása . Ő Szentsége ez említett apostoli Brevében feleletet adván Magyarország érsekei- s püspökeinek a Csanádi püspök ő excja általa vegyes házasságok tárgyában az apostoli Székhez vitt folyamodásukra, erősíteni nem kétli, hogy nagyon kellett fájlalnia, midőn a vegyes házasságok szabadságát ez országban behozatva s most már annyira elterjedve látná, miszerint azok, ámbár minden szükséges avatok előleges közbetéte nélkül, a cath. plébánosok által áldással és szent szertartásokkal megtiszteltetnének , s a vallás dolgában annyira szomoritó indifferentismus napról napra mindinkább növekednék. Nem is titkolja, hogy legszentebb kötelességének ebbeli részét épen nem mulasztandotta el, ha azon ügy előbb értésére esett volna. Jelenti, miképen ezek közt mégis nem kis vigasztaló örömet merített abból, midőn ugyanakkor tudósíttatván megtudta, hogy az érsekek és püspökök iparkodtak a bekövetkezett részat jókor megorvoslani. Továbbá a Magyarország érsekei s püspökei által e czélból követett eljárást, melly az 1840. jul. 2-án kibocsátott körlevelekben nyilvánittatik, nemcsak nem rosszalja, hanem még örvend is fölöttébb, ’s Istennek, ki a püspököket hitök’ és tanjok’ védelmére a magasból erővel fölruházta, hálákat ad , a plébánosok ’s többi papságnak hiv és egyetértő összemunkálását is érdemlett dicséretekkel magasztalva. Ezekre azon engedelmét jelenti ki nyilván őszentsége, mi képen, ha valamikor megtörténik, hogy nem katholikus férfi catholika nevel, a lelkipásztorok’ kellő tanácslásai ’s intései’ ellenére is, az anyaszentegyháztól kitűzött óvások nélkül . *) Mármaros, Beregh, Pest, Arad, Bihar, Ung, Kőrös, Szabolcs, Temes, Krassó, Tigocsa, Szerém, Heves, Bács. Quae Heipublicae status, inclinatio temporum, ratio concordiae publicae postulant Cicero. *) Le législateur ne doit toucher ä la constitution d’ un peuple qu’avec la lime, jamais avec la Laciié II. doit la modifier de maniére á la rendre toujours plus propre au perfectionnemenl etau bonheur des homines, mais en у travaillant, il ne doit jamais oublier qu’il pent oter la vie. mais qu’il ne pent pas la rendre, or cetle vie est peuKtro atlacliéc á qiielqu’ un des organcs qu’il vent corriger ou supprimer. Eludes sur les constitutions des pe up les libres, par Sismondi. Introduction, p a g o. 25. 2