Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-06-11 / 47. szám

don illy elferdített tény-elbeszéléseket, és kíméletlen kifakadásokat olvasunk , vagy hallunk a hatósági rendszabályok végrehajtói ellen, varázserővel szeretnénk bírni, hogy a nagybölcseségű kírálgatót csak egypár napra amollyan városi hajdúvá változtathatnék, mert így — ha a fönebbihez hasonló egypár jelenetben a hajtókás kabátban tettleges részt veendett—sikerülne talán őt nyelve falánkjától megfosztanunk, és józanabb és igazságosabb gondolkozásra hozhatnók! Sréhásay Szomoly szó a Pesti Hírlap Szerkesztőjéhez. A Pesti Hírlap szerkesztője a tágulni kezdett időszaki sajtó terén a nemzet nagy kérdéseit azzal vélvén feloldhatandóknak, ha elvont, s honunk jelen viszonyaira nagy részben nem alkalmazható eszméi iránt virágzó szavai segélyével a nemzet felhevülését eszközli, ingerült lelke gyulasztó melegebül merité Vezérczikkei szavait, mik, ha a nemzet józanabb jelleme ellen nem áll, könnyen honunkat is hasonló ingerült beteg állapotba helyezik. E jellem szilárdításához más nemzetek intő példáján kívül, honunk legjelesb fiainak ketteje nem csekély részben járula, kik egyszersmind szerkesztő urat azon útra figyelmeztetek, mellyen honunk átalakulása kétes korszakában üdvösen lehet működnie; de ön mint a nagy ocean, hiú gólokat nem ismervén maga magának szab határt, s lelkesedést ébreszt még most is hol meggyőződés szükséges; — ’s ingerült ön maga,s a nemzet irányában is kezdett hálátlan sysiphusi munkálatát folytatja , sőt azon ingerültséget, mellyel a haladás kérdésiben olly károsan működött, átviszi a polémia mezejére is. Ez utolsó téren legyen ám kedve szerint, s higye el egyszersmind, miszerint mi viszonzás*! ’s több egymást követő vezér- , s nem vezérczikkeit érdemlett hallgatással valánk mellőzendők, ha mint már egyszer kijelentők, honunk érdékiben lenni nem láttuk volna e tekintetben is ismerni ’s ismertetnii azt, kivel annyi sok dolgunk van, — nem ugyan többé a polémia terén ,г«г} de azon pályán , mellyet mindketten közös, habár különbözőleg kezelt hivatásunknak vallunk,—itt már gyakran találkozandunk; okokkal fogjuk czáfolni tévtanait, érdemlett alakban előtüntetni követelési modorát, halmozott sok szép szavait devalválni, állításait czifra köntösétül megfosztani. — ’s ezeken kivűl honunk érdekében szerényen javaslani mind azt, mit meggyőződésünk szerint rá nézve jónak ’s hasznosnak tartatiunk.—’S e működésünkben nem fog bennünket visszatartóztatni az ellenünk használt ’s használandó fegyvernek minemüsége; miért bárha minmagunk csak férfias fegyvereket szokván használni , ’s ekkorig tisztelt politikai ellenink által csak illynemüeket szemlélvén ellenünk használtatni, jogosítva volnánk szerkesztő úrtól is ezt megkívánni, tudjuk mégis, hogy szentebb honunk ügye, mint bárkinek ellenkező fellépését hallgatásunk mentségéül használhatnék ; nem rettegünk viszsza hivatásunk többi kellemetlenségi által; — azon fenyegetőzést pedig, hogy mennykővel"'^) sujtand bennünket, tiszteletteljes mosolygással veendjük^**) ’s ezekből, mik szerint eddigi lépéseink is intézve valának, tudhatta volna már szerkesztő úr, mik vagyunk mi a „Világ“ irányában; de evvel be nem elégülvén, „Polémia“ czimű czikkében az „igen helyesen választott „Nosce te ipsuma motto után Gurli féle kíváncsisággal bennünket igy üdvözöl: ,,Akár a kétszer névtelen „Világfiak*” meglehet actionariusa, meglehet vezére, meglehet mindene“; mi pedig ezen aszszonyi kíváncsiságot bocsánandó bűnnek tartván ezennel kétkedéseit örömmel feloldjuk. Vagyunk-e a Világnak actionariusa ? hogy érti szerkesztő úr az acitákat, nekünk jövedelmet hozókat ? Illy értelemben nem vagyunk és soha sem is leszünk e lapnak actionariusai; —s pedig nem azért, mintha rendes kezelés mellett szépen jövedelmező lapunk részvényeiben osztozni jó nem volna; nem is azért, mintha e jövedelemben ha akarnék nem részesülhetnénk , sem azért, mintha szégyennek tartanák munkánk érdemlett diját követelni; de azért, mert m illy értelemben részvényesnek lenni nincs akaratunk. Egyébként munkánkban egy paradiákkal szolgálunk e lapnak; fillérecskék, mikkel nemzetünknek áldozunk, senkitül érettek jutalmat nem kapván ’s nem várván. A ,,Világnak“ vezére vagyunk-é? —Ez már Szerk. úr részéről hiúság. — Ön vezér, talán csak hasonállású vezérrel van szándéka küzdeni. — Ez esetben nem szolgálhatunk, — egyszerű munkatársa vagyunk mi e lapnak; ’s ha bár elvbarátink bizalma e lapbani nagyobb befolyással ruházott is fel bennünket, azért vezérséget nem affectálunk. A , ,Világnak“ mindene vagyunk-e? Szerk. úr ismét Jupiter! Minap a nemzeti újságot méltó haragjában megsemmisité , most bennünket mindenesít. — Nem uram, megelégszünk avval is, mi jelenleg vagyunk, többre pedig semmi esetre nem vagyunk. Szerkesztő urat egyszersmind megnyugtathatjuk, hogy mi e lapban sokkal kevesebbek vagyunk, mint ön a PH.ban, ki a vezéri, szerkesztői, ’s actionariusi szerepet olly szép harmóniával tudja egyeztetni. — E felelettel tartozónk szerkesztő uz indiseret kétkedésinek, tartozónk min magunknak kik nyilvánosság emberei lévén bármelly titkos műhelyben , minek lapunkat elkeresztelni kegyeskedik, titkos szerepet játszani nem szoktunk. Van még egy állítása , mit szó nélkül nem hagyhatunk: mondja t.i, hogy mi e lapnak reális szerkesztője nem vagyunk, ’s ebben tökéletes igazsága van ; — de hozzá teszi ezt is,'s ezt becsület jeléül kivánjuk mondani,“ — így tehát szerinte szerkesztőnek nem lenni becsület, — mi tehát az: szerkesztőnek lenni? — Érzi én , szerkesztő állításának súlyát? Vagy itt is a Pesti Hírlap szerkesztősége kirekesztő szabadalmat követel ? — Nincs szándékunk e gondolat fonalát továbbra követni, óhajtható minden esetre az lévén : kerültessenek illyen kifejezések,mellyek,tudjuk és illetőleg hiszszük,hogy a két szerkesztőség közül egyet sem érdekelhet sértőleg, mégis az ingerültséget olly fokra emelhetik, minőt a Bishop-féle ügyben már is nem csekély botránynyal szemlélünk. '*) így lép fel az, ki tíz — ?— évi journalistikai tanulmányait kétkedve emlegeti! — ’S mi a tízhez két hoszszú gondolatjel közé egy kérdésjelt ismételve tévén: — megmondjuk e jeleknek értelmét, és meg mondjuk Szerkesztő úrnak , ha nem tudja, vagy tudni nem akarja azt is, hány esztendős journalista ő. — Múlt esztendei január elsejétől egész mostanig működik e téren , ’s tovább egy perczig sem; — ha csak országgyűlési tudósitásit is journalismusi működésnek nevezni nem szándékozik; — de akkor az elemi oskolát is nevezze egyetemnek; — az országgyűlési tudósításokban dictando kelle azt írni, mit mondatni hallott, ha szándéka valaha tükre adni a lefolyt országgyűlési tanácskozásoknak — ’s e téren legföljebb egy rész gyorsíró szerepét viselé journalistáét semmi esetre; — számítsa le ez időt és journalisticai működéseinek maradéka egy és fél év. ’S ezért a tiz évhez a két gondolat, és egy kérdőjel! Hogy ez által nem vala szándékunk három keserves éveit emlékezetbe hozni, tudhatta volna épen szerkesztő úr,a ki legjobban érezheti, hogy készebbek vagyunk sebeket gyógyítani, mint a sebfelszaggatásban gyönyörködni. *)—Nem tudjuk mi, uraim! bárkinek fájdalmait is gúny tárgyául venni,—■ de a férfi szájából ismételve ömledező panaszokat egy különös érzés nélkül nem hallhatjuk, és eszünkbe jönek mindannyiszor a következő szavak :„Nur die Weiber dürfen klagen Klage ziemt dem Manne nicht - Und zwingt man Ihn Leiden tragen. Schweigt Er, wenn das Herz auch bricht.hg. E téren közbejött discussiokat kérjük olly intermezzonak tekintetni, mellyet sem fel nem hivánk, sem el nem kezdenie, — ’s csak szükség esetében folytatandjuk. — Jó volna azonban, ha szerkesztő úrnak eszébe jutna, hogy mi is, ő is a nemzet irányában egy parányi porszem,’s igy feledhetnék édes magunkat, midőn a nemzet érdekében működünk. A. 4tk) Pesti Ilirlap 150. szám 411. lap 37. sor. A. Lása szerkesztő úr, illy szavak in circa azok, mikről mi azt mondók, hogy devalváljuk,’S ha önt tulajdon állítása szerint a „mennykősodrót“ Jupiternek nevezzük, ’s hozzáteszszük , hogy,a hamis istenek országlása megszűnt, azok pedig, kik igy akarnak szerepelni, egy kevéssé magokat nevetségesekké teszik, ezt már csak nem vészi személyeskedésnek? Hisz úgy sazonban mennydöröghet ollykor, csak előre ne hirdesse. • A. *) Botránynak nevezzük azt mi is, és annak, kétségkívül, a t. közönség is. A pert mi múlt számunkban befejeztük, hogy újra fölmelegíttetett, oka nem mi vagyunk; valamint annak sem, hogy a P. N. által az írói névtelenség és szerkesztői felelősséget illetőleg felhivatva, erről a számunkban nem nyilatkozhatunk. Válaszunk kész, és a közbejött akadályok megszűnnével — mi, úgy hiszszük , pár nap alatt megtörténendik — azt legott adni fogjuk. 87. 380 Fővárosi hírek. Pest, jun. Ilén. A mult számunkban említett méltánylatos esethez, hogy Hid építész tiszteleti polgárjoggal ruháztatott fel, újabban egyet csatolhatunk, azt t.„ hogy a nemes városi tanács m. Festetics Gusztáv cs. k. kamarás urat azon tekintetnél fogva, hogy e nemes család főleg Festetics Gusztáv maga befolyása alatt már számos érdemetlen a városra nézve különféle adományokkal, segélyekkel, legújabban pedig az által, hogy a Josephinum-árvaházra telket ajándékozott, —szinte tiszteleti polgárrá nevezte. — Ő hgsége prímás , apácza jótékonyságának, ’s főpapi hivatásának újabban méltó példáját adá, midőn a polgári kórház számára alapítandó irgalmas apáczák részére 4000 pengő forintot ajánlani méltóztatott, ezen felül pedig a városnak 800 pengő forintot adatott át, hogy azt saját belátása szerint a kórház , josephinum, és gyermekkórház közt illető részekben oszsza el. Tegnapelőtt sajátnemű zavaros rendbomlás nyilatkozott városunkban. A szabólegények t. i. oda hagyván munkájukat a városligetbe csődültek össze, és ott nagy tömegben tanyáztak. Míg hivatalos adatok szerint pontosan előadhatnék a dolgot, csak annyit említünk, hogy mintegy negyvenet befogtak aznap délután, a többi szertefutamlott. Éjszaka azonban újra összecsődült a városban tömérdek nép , ’s az országház ablakait, hol most a városi hivatalok vannak, kövekkel bezuzák. Mondják , szónoklások is intéztetek éjjel a békétlen csoporthoz , melly utóbb eloszlott. E sajátnemü demonstratiónak okául felhozatik bizonyos mennyiségű fizetés, mellyet a szabólegények, a kórházi pénztárba fizettek, hogy ki közülök megbetegszik , ott ápolást nyerjen. Azonban , hogy mendemondák , fejtegetések és valótlanságok után ne induljunk , a dolog mibenlétét hivatalos adatok után közlendjük. Junikén a már többször adott „Fehérek“ czímű franczia szabású ’s hatású dráma adatott. Lendvay úr Sir Patrik szerepét a darab vége felé szembetűnőleg jobban játszó, mint elején. Laborfalvira egyátalán hidegen’s érzés hijával játszott, — egy két pontot kivéve, példáúl a leányával* találkozást. — Sir Patrik, a darab hőse, olly alak, melly iránt sem érdekkel, sem részvéttel, sem sajnálattal, de még csak megvetéssel sem lehetünk, mert aljassága és elvetemültsége, mellynek tengelye körül az egész darab forog, annyira fel van csigázva, ’s egyetlen egy fényponttal sincs szelídítve , hogy gonoszságainak összehalmozása, de főleg azoknak saját szájával hideg ’s közönyös megvallása nem annyira boszantó mint nevetséges. — Hétfőn (Jun. 13kán) a hatandik bérszünettel Lendvayné javára először: „Lenne terré marquisne, vígjáték 3 felv. írták Melesville és Duveyrier. Fordította Egressy Feni. a magyar tud társ. költségén. — Múlt szerdán (jun. Sd.) nemzeti színpadunkon ismét Bishop assz. — a színi czédula szerint utolsó drámai hangversenyében — lépett fel. Mondtuk már , hogy is h . p assz, egy szép virág azon művészek koszorújából, kik e névre magokat szerencsésen felvitták; ő ezt ez alkalommal is megczáfolhatlanul bizonyította be. Kellemes színi jelenet külseje— ruházata ízléssel, kereset nélkül választva ; hangja kedves és kellemes az elbájolásig ; szava hajlékonysága meglepő , elő- Említést tesz szerk. it még, egy általunk is szentnek elismert tárgy profanátiojárul,a melly sokkal gyengédebb, minthogy hírlapoknak vitalyul szolgáljon. Annyit azonban min magunk igazolása tekintetéből nem mellőzhetünk, hogy a kérdéses tárgyat ön vivé először a nagy közönségelibe , — de tiszteletteljes alakban ön úgy mint mi, — mit tenni akkor szabadnak tartott ön, ’s tartunk mi. ..